Pünkösd – a Lélek kiáradása – Pécsi Rita írása
„Belépett,
megállt középen, és
így köszöntötte őket:
Békesség nektek!…
Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket.
…rájuk lehelt – vegyétek a Szentlelket…”
——————————–
Félünk. Ettől-attól. Kicsit-nagyon. Nem mindig, de sokszor.Engedjük, hogy belépjen! Nyissuk ki szívünk, – házunk, félelmeink, kapcsolataink – kapuját. Várjuk, hívjuk! És be fog lépni.
Megáll középen. Nem az ajtóban, nem egy félreeső helyen, nem a kamrában, nem a templomban, nem.
KÖZÉPEN akar megállni. Életem közepén, a döntéseim tengelyében, a találkozásaim mélyén és csúcsán.
És köszönt. Nevemen szólít. Szemembe néz. Hozzám jött.
Békesség. „Maga a békesség Ura adjon nektek minden körülmények között békességet” – írja Szt. Pál.
„Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk” – figyelmeztet Teréz anya.
Az óhajtott békességet nem nagy akciókban munkálhatjuk legjobban, hanem a közeli kapcsolatainkban, az egymásra szánt lassan járó időben.
Ajándék. A Lélek gyümölcse. Találkozás. A Feltámadottal, a Lélekkel, egymással.
… küldelek titeket. Titeket. Nem egyedül kell tehát menni. Számítsunk egymásra! Támaszkodjunk egymásra! Keressük egymást!
rájuk lehelt – vegyétek a Szentlelket: Nem csak ezt-azt adott, a Lelkét adta, önmagát. Az ígéret valóra vált: Veletek vagyok a világ végéig minden nap.
Ez az ünnepünk. Ebben az áradásban megtisztulhat a táncunk, a dalunk, a szeretetünk.
Legyen így.
„Táncolj úgy, mintha senki sem látna.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallana.
Szeress úgy, mintha még sosem csalódtál volna,
és élj úgy, mintha a menny a földön volna.” (Mark Twain)
Ünnepi örömben osztozva:Rita
Festmény: Iris Sullivan
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!