PÉCSI RITA ÉS AZ ORGANIKUS PEDAGÓGIA
A tudomány és az élet násza
Az Organikus Pedagógia a személyes megszólítottság útja – és így volt ebben az esetben is. Ezért először röviden vázolnám azt az utat, ahogyan hozzám eljutott ez az ajándék, és ahogyan a küldetést megpróbáltam továbbvezetni.
Hogy jutottunk ide?
Úgy is mondhatnánk: szamárháton… Tényleg úgy érzem ebben magam, mint a csacsi, akinek hátán Jézus bevonult Jeruzsálembe.
Hogyan fonódott az életutamba az OP?
Zenészként, karvezető tanárként kezdtem a pályámat, szüleimtől azt az örökséget kaptam, hogy a zene fő ereje nem elsősorban a művészeti tevékenység, hanem az embernevelés, a jó ember nevelése. Ennek kapcsán a Pécsi Egyetemen általános pedagógiát és didaktikát, valamint művészetpedagógiát tanítottam, majd ezzel párhuzamosan 1995-ben az akkori pécsi püspök megbízott a Szent Mór Iskolaközpont megalakításával és vezetésével.
Mindenütt azt tapasztaltam, hogy sok tudás elérhető az egyes szakmai területeken, de sokkal kevesebb a nevelés folyamatáról, és arról pláne nagyon kevés, hogy mindez hogyan ötvözhető, hogyan lesz élet a tudásból? Kínlódtam, kerestem, kutattam…
Egy alkalommal egy pécsi pap barátunk lelkesen mesélt hágai tanulmányútjáról, ahol egy schönstatti páter valami fantasztikus jó pedagógiát tanított. Érdeklődtem, hogy van-e belőle anyaga, de nem volt, ezért írtam a központba, ahonnan egy nagy 5-kötetes jegyzetet küldtek – szinte postafordultával.
Belevetettem magam, és elcsodálkoztam és ámultam…
Ahogy olvastam, felismertem, hogy mindaz, amit eddig az érzelmi intelligenciáról, a nevelésről, a teljes ember formálásáról a pedagógiában megismertem, és tanítottam, megtalálható Kentenich atyánál, ráadásul az élet felől megközelítve, és csodálatos, koherens rendszerbe foglalva, és kibontva.
Ez tényleg a TUDOMÁNY és AZ ÉLET NÁSZA!
Akkor már kb 5-6 éve aktívan kapcsolódtunk a Schönstatt családmozgalomhoz, szorgalmasan jártunk Óbudavárra. A házasságunkhoz, a családi életünk vezetéséhez rengeteg segítséget kaptunk, de nem tudtam, hogy Kentenich atyának pedagógiai rendszere is van. A Kentenich szövegekben pedig rendre fölbukkant, hogy családi ÉS nevelési mozgalomnak tartja életművét. Fölkerestük Tilmann atyát, azután sokat dolgoztunk együtt, és amikor a beszélgetős könyvet (Ma a szeretetnek…) közösen írtuk, meg is kérdeztem tőle, hogy hogyhogy ezt a pedagógiai vonalat ő eddig nem hangsúlyozta? Azt felelte:
„Barátnőm! Látja? Idejöttem, a semmiből kellett építkezni. Mindent nem lehet egyszerre. Azt gondolom, a házasság az első alap, azt kell megerősítenem. A pedagógiát maga fogja kibontani. Segítek.”
Heinrich Hug 5 kötetének lefordítása, és jónéhány egyéb Kentenich szöveg tanulmányozása után felvetettem, hogy ezeket az anyagokat adjuk ki magyar nyelven. Erre azt felelte, – „ezt nem szabad így kiadni, nem olvasná el senki, főleg azok nem, akik benne élnek az életben. Kentenich atya a múlt század körmondatos stílusában beszélt…Fordítsa le a családok és a pedagógusok nyelvére, egészítse ki a mai kutatások érthető következtetéseivel, ahogyan ezt az előadásokban teszi. Azt adjuk kézbe!”
Aztán még sok ösztönzést kaptam arra, hogy ezen az úton menni kell. Csermák Kálmánék bíztatására Óbudaváron tartottuk az első kurzust egy szűk érdeklődő körnek. Aztán Csermák Tamás, aki akkor még diák volt, megszervezte az első nagyobb ciklust az ELTE-n, ez 4 évig tartott.
Többen itt vannak közöttünk, akik az előkapavágásban részt vettek, Kentenich műhelyben gondolkoztunk együtt először Pécsett, aztán Budapesten….
Emlékezetes számomra, amikor Csermák Péter – azóta Schönstatt atya -, akkor még csak jelöltként, meghívott magukhoz Münchenbe ezzel a címmel előadásokat tartani: Tényleg ilyen jók vagyunk? – nagy erőkkel kutattam tovább a témát.
Az élet vargabetűin keresztül is erre vitt az utam. Budapesten kaptam állást egy felekezetközi alapítványnál, ahol pedagógiai vezetőként a hitre nevelés volt a feladatom. Természetesen Kentenich atya anyagaiból dolgoztam, és nem győztem csodálni, hogy a protestáns testvérek is mennyire nyitottak ezekre a tartalmakra. Akkor vált világossá számomra, hogy ez a szemlélet azokból a legmélyebb keresztény gyökerekből táplálkozik, ahol „mind egyek vagyunk”.
Sokfelé megfordultunk, jó kapcsolatban lettünk a legkülönbözőbb gyülekezetekkel, iskolákkal, óvodákkal, plébániákkal, szülői közösségekkel, láttuk, hogy szomjas a világ…
Eljött 2010. Pünkösdje. Május 22, Szent Rita napján, Schönstattban voltunk egy nemzetközi találkozón. Búcsúzóul húztam egy kis üzenetet Kentenich Atya sírja mellett elhelyezett kis kártyákból: ez állt rajta: Nem feledkezem el Rólad, ne feledkezz meg rólam….
Mphcev – Anyánk tökéletesen gondoskodik és győz!
Ez már személyes küldetés, személyes megszólítás volt.
Ezután született meg az első könyv, aztán még 7, megindultak az előadások, Kovács László fáradhatatlan segítségével elkészültek a DVD-k, Zoli missziós munkatársammá is vált, többször körüljártuk már a Földet, a Holdra is eljutottak a km-ek, gyakran járunk a határon túli magyar településeken, és immár X egyetemmel dolgozunk közösen, valamint felmerült több helyen is az az igény, hogy más régióban is indulhasson Organikus Pedagógia kurzus, ezek közül egy már meg is valósult, Szegeden a Kateketikai Iroda szervezésében a múlt hónapban zártuk az egy éves képzést. Szombathely, Győr, Nyíregyháza, Szeged, Miskolc, Temesvár, Kaposvár, Veszprém tervezi a folytatást, az indulást.
2016 – ban Csáki Tibor atya és Beer Miklós püspök meghívására csatlakoztam a Váci EKIF munkatársaihoz, és az azóta is hűséges szövetségesekkel: Puskás Balázzsal, Lux Ambrussal együtt 30 intézményben vetettük el az Organikus Pedagógia magjait.
EKIF
Ezekben az intézményekben is sok organikus mentortársunk van már, többen közülük ma is velünk vannak.
APOR
2017 óta az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is dolgozom, és ezzel el is érkeztünk napjainkhoz, itt indulhatott el 2018-ban az első Organikus Pedagógia Szakirányú Továbbképzés, és azután a többi.
Ezév januárjában a főiskolán megalakult Dr Molnár Krisztina tanszékvezetőasszony hathatós ösztönzésére az Organikus Pedagógia Központ, s látva, hogy ez a tevékenység országos hálózatra épülhet a legjobban, megalakítottuk az Organikus Pedagógia Egyesületet is – ebbe hívunk mindnyájatokat.
KÖZPONT
A Módszertani Központ – a tudomány rész.
EGYESÜLET
Az Egyesület az élet és a szakma színes területeiről szól.
Mindennek szövetségben megélt közössége tehát: A tudomány és az élet násza.
Teréz Anyával szólva ebben a közösségben megtapasztalhatjuk, hogy „ceruza – vagyunk mindannyian Isten kezében”, és valóban szerelmes levelet írhat velünk a világnak…
Köszönet mindazoknak, akik a fenti történetben mellénk álltak, akiktől bármilyen segítséget kaptunk, akik bátorítottak, akik aktívan bekapcsolódtak, akik kitartóan imádkoztak, és most is imáikkal kísérnek minket – ezért állhatunk ma itt.