Tag Archive for: közösség

A bencés pedagógia időszerűsége – Sárai Szabó Kelemen OSB atya előadása

Mit taníthatnak nekünk ma a bencés szerzetesek évszázados nevelési tapasztalatai? Hogyan adhat stabilitást, türelmet és emberközpontú szemléletet egy olyan világban, amely egyre gyorsabb és felszínesebb?  Erről beszélt Sárai Szabó Kelemen OSB atya a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón. Előadása a bencés pedagógia alapértékeire építve mutatta be, hogy a hagyomány és a modern kor igényei nem ellentétei, hanem egymást gazdagító források lehetnek.

 

A bencés nevelés alapelvei: stabilitás, figyelem, közösség

Kelemen atya rámutatott: a bencés pedagógia középpontjában három alapelv áll:

– Stabilitás: az állandóság, a kitartás, a közösséghez való hűség megőrzése.

– Figyelem: a másik ember valóságos meghallgatása, a belső és külső jelekre való érzékenység.

– Közösség: az egyéni fejlődés nem választható el a közösséghez való tartozástól és annak szolgálatától.

A bencés nevelési gyakorlat nem rövid távú sikerekre épít, hanem a lassú, tartós érésre – ugyanarra az organikus fejlődésre, amit az organikus pedagógia is hangsúlyoz.

 

Az idő méltósága: nem siettetni, hanem érlelni

Az előadás egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a bencés szellemiség a lassúságot értékként kezeli.  

A mai nevelési gyakorlat gyakran a gyors eredményeket, a versenyfutást helyezi előtérbe, miközben az igazi nevelés időt és türelmet igényel.

Kelemen atya hangsúlyozta: a gyerekek (és a felnőttek) lelki-szellemi érését nem lehet sürgetni. A bencés tapasztalat szerint a biztos gyökerekből nő ki a valódi fejlődés – nem a sürgetésből, nem az állandó teljesítménykényszerből.

 

A hallgatás és az odafigyelés művészete

A bencés hagyomány kiemelten kezeli a hallgatás szerepét. Nem csupán a szóbeli csendről van szó, hanem a másik ember mély meghallgatásáról, a jelek észrevételéről – legyen szó egy kimondott szóról, egy gesztusról vagy egy elnémult pillanatról.

A nevelésben is elengedhetetlen: nemcsak tanítani, hanem figyelni is kell tudni. Megérezni, hol tart a gyermek, mi az, amit most kell megerősíteni benne, és mi az, amit még érnie kell hagyni.

Közösség és egyéni út

Kelemen atya kiemelte: a bencés közösségek nem az egyén háttérbe szorítására törekszenek, hanem a közösségben megélt egyéni kibontakozásra.  

A közösség nem korlát, hanem tér: ahol a személyiség megerősödhet, ahol a hibák és erények egyaránt formálódnak.

Az Organikus Pedagógia is ezt az egyensúlyt keresi: az egyéni fejlődés és a közösségi felelősség párhuzamos építését.

 

A keresztény emberkép és az organikus gondolkodás

Kelemen atya előadása világossá tette: a bencés pedagógia alapja az a keresztény emberkép, amely az emberben Isten képét és hasonlatosságát tiszteli.  

Ez a szemlélet az Organikus Pedagógia számára is kiindulópont: minden gyermek, minden ember méltósággal bíró, szabad, fejlődésre hívott lény.

A nevelés feladata nem csupán a tudás átadása, hanem az emberré válás kísérése, bátorítása – figyelemben, szeretetben és közösségi megtartásban.
Kelemen atya előadása megerősítette: a nevelés nem verseny, nem futószalag, hanem lassú, kitartó építkezés.  

A bencés pedagógia évszázados tapasztalata és az organikus szemlélet ugyanazt üzeni: adjunk időt, adjunk teret, adjunk szeretetteljes figyelmet, mert így születik meg az emberi méltóságra építő, szilárd jövő.

A hagyomány és jövő összekapcsolása – Gloviczki Zoltán előadása az organikus pedagógiai találkozón

Miként tud egyszerre hagyománytisztelő és jövőorientált lenni a nevelés? Hogyan kerülhet egyensúlyba a gyökereink megőrzése és a modern kihívásokra való felkészítés? Erről beszélt Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón tartott előadásában.  

Szavaival világosan megmutatta: a valódi nevelés nem választás a hagyomány és a jövő között, hanem egységük felelős kibontása.


A „vagy-vagy” gondolkodás helyett „is-is” szemlélet

Gloviczki Zoltán rámutatott: a mai világ gyakran állítja választás elé az embert – vagy hagyományos vagy modern, vagy konzervatív vagy progresszív.  

Pedig az Organikus Pedagógia és az egészséges nevelés nem zárja ki egyik oldalt sem:

– Hagyományból él, de a jövő felé tekint.

– Mély gyökerekkel bír, de rugalmasan alkalmazkodik az új kihívásokhoz.

– Megőrzi az értékeket, de nem idegenkedik az innovációtól.

A gyermeknevelésben éppen erre az egyensúlyra van szükség: hogy egyszerre tudjunk stabil alapot és fejlődési lehetőséget kínálni.


A 21. századi nevelési célok – nem új, hanem örök kihívások

Zoltán rektor úr előadása kiemelte: a 21. századi pedagógiai trendek – kommunikáció, kreativitás, együttműködés, kritikus gondolkodás – első hallásra újnak tűnhetnek, de valójában mindig is a jó nevelés részei voltak.

– A kommunikációs készségek az élő közösségekben fejlődnek a legjobban.

– A kreativitás nem öncélú játékosság, hanem az ismeretek mély és szabad alkalmazása.

– Az együttműködés mindig közösségi terekben születik meg igazán.

– A kritikus gondolkodás nem tagadás, hanem felelős ítélőképesség.

Mindehhez viszont biztos alapokra, hiteles emberképre, értékekre és hagyományokra van szükség.


A hagyomány nem teher, hanem ugródeszka

Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: a hagyomány nem hátráltat, hanem megtart és felemel.  

Az egészséges közösségek, az élettel teli intézmények nem tagadják meg gyökereiket, hanem éppen azokból merítenek erőt a megújuláshoz.

– Egy biztos identitással rendelkező fiatal nem fél a változásoktól, mert tudja, honnan jön.

– Egy értékekre épített iskola nem esik szét a külső nyomás alatt, mert belső tartása van.

– Egy hagyománytisztelő közösség képes kreatívan alkalmazkodni, mert nem idegenedik el önmagától.

A nevelés feladata, hogy ezt az organikus fejlődést segítse: mély gyökerekből, rugalmas ágakkal a jövő felé.


A „rend” fontossága a kreativitás alapjaként

Érdekes és fontos gondolat volt előadásában, hogy a kreativitás feltétele nem a korlátok nélküli szabadság, hanem a belső rend.

– A rend nem merevség, hanem átláthatóság, struktúra, biztonság.

– Csak egy jól rendezett tudás- és értékrendszerből tud szabadon kibontakozni az igazi kreativitás.

– A káoszból nem kreativitás, hanem zavar születik.

A gyermekeknek tehát nem korlátlan szabadságra van elsősorban szükségük, hanem olyan környezetre, ahol rend, következetesség és szeretetteljes keretek adnak alapot a szabad kibontakozáshoz.

Az előrehaladás feltétele: a közös alapok megerősítése

Gloviczki Zoltán  a „haladás” fogalmát is újragondolta: az előrelépéshez először hátra kell nézni.

– Nem lehet előre menni úgy, hogy nem tudjuk, honnan jövünk, és nincs mögöttünk rendezett közösség.

– Nem építhetünk jövőt úgy, hogy lebontjuk azokat az alapokat, amelyek megtartották eddig a közösségeinket.

Az Organikus Pedagógia tehát nem nosztalgiázik, de nem is tagadja meg az örökségét: a stabil múltból épít jövőt.

Gloviczki Zoltán előadása világosan megmutatta: a hagyomány és a jövő nem kizárják, hanem erősítik egymást.  

Az Organikus Pedagógia igazi küldetése, hogy a múlt értékeit élő módon átadva, a jövő kihívásaira is felkészítse a fiatalokat – rugalmasan, kreatívan, mégis szilárd alapon.

A magyar néphagyomány mint a jövő záloga – Horváth Szilárd előadása a győri szakmai találkozón

Miért van szüksége a mai gyerekeknek népmesékre, népdalokra, népi játékokra? Hogyan segíti a magyar néphagyomány az identitás, a személyiség és a közösségi készségek fejlődését?  A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón Horváth Szilárd, a Gödi Búzaszem Iskola alapítója szenvedélyes előadásban mutatta be, miért kulcsfontosságú a hagyomány tudatos átadása a 21. századi nevelésben.

 

A néphagyomány nem múltidézés, hanem jövőépítés

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a magyar néphagyomány nem pusztán értékes múlt, hanem élő forrás, amely ma is képes megerősíteni az egyént és a közösséget.  

Nem hagyományőrzésről, hanem értékőrző és jövőformáló nevelésről beszélünk.

A néphagyomány elemei – a népmesék, népdalok, népi játékok, táncok, kézműves technikák – olyan belső tartalmakat közvetítenek, amelyek a mai világban is elengedhetetlenek:

– Érzelmi biztonság

– Közösségi gondolkodás

– Kitartás és kreativitás

– Egészséges identitástudat

 

A népmese: identitásformáló erő

A magyar népmesék különösen nagy szerepet kapnak a gyermekek fejlődésében.  

Szilárd kiemelte: a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem életre szóló mintákat adnak a világhoz való viszonyulásról.

– A népmesék hősei együttműködéssel, ravaszsággal, hittel és kitartással győznek.

– A jó és a rossz világosan elkülönül, a rossz legyőzhető, a küzdelem értelmet ad az életnek.

– A mesehős (legkisebb királyfi, szegény legény) azonosulási mintát kínál: a gyermek saját lehetséges jövőképet kap.

Aki meséken nő fel, nemcsak gazdag szókincset és jobb szövegértést kap, hanem érzelmi állóképességet is.

 

A népzene, éneklés és ritmus szerepe

Az énekes, zenés nevelésről Horváth Szilárd tudományos eredményeket is megosztott: a rendszeres népdaléneklés, zenélés nemcsak művészi érzéket, hanem:

– jobb figyelmet,

– fejlettebb problémamegoldó képességet,

– gyorsabb gondolkodást,

– és jobb matematikai teljesítményt is eredményez.

Napi szintű éneklés, közös zenélés képes javítani a gyerekek összpontosítását és közösségi érzékét is.  

A zenélés nem csupán szórakozás, hanem komplex személyiségfejlesztő eszköz.


Népi játékok: az együttműködés iskolái

A népi játékok (mint a „Tekeredik a kígyó” vagy az „Adj király katonát”) nem versengésre, hanem együttműködésre építenek.  

A gyerekek játék közben tanulják meg:

– figyelni egymásra,

– együtt gondolkodni,

– közösségként működni.

Ez a készség a későbbi társadalmi életben, munkahelyi együttműködésben, közösségépítésben kulcsfontosságú.

Szilárd rámutatott: a népi játékok még olyan problémák felismerésében is segíthetnek, mint a diszlexia vagy más tanulási nehézségek, ha a pedagógus figyel a gyermekek mozgására és reakcióira.


Népi kézművesség: kreativitás, kitartás, természetközeliség

A népi kézművesség – fonás, szövés, csipkeverés, famegmunkálás – nem csak a kézügyességet fejleszti.  

A gyerekek megtapasztalják:

– a folyamatosság örömét,

– a természetes anyagokkal való kapcsolatot,

– a kitartó munka gyümölcsét.

Ez segít a figyelem, a koncentráció, a logikus gondolkodás és az algoritmikus gondolkodás kialakításában is.


Vallási, szellemi és nemzeti identitás

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a néphagyomány nemcsak kulturális örökség, hanem mély szellemi és vallási üzenetet is hordoz.  

A hagyományos rítusok (például a pünkösdi királyválasztás, karácsonyi kántálások) segítenek:

– a szakrális élmények megélésében,

– az Istenhez való természetes kapcsolódás kialakításában,

– a közösségi ünneplés örömének felfedezésében.

Így válik a magyar néphagyomány az értelmes, érzelmes, közösségi, értékorientált nevelés szerves részévé.

Horváth Szilárd előadása megerősítette: a magyar néphagyomány ma is élő, működő válaszokat kínál a nevelés kihívásaira.  

Nem a múltba nézünk vele, hanem szilárd alapokat építünk a jövőnek.  

A gyerekeknek – és rajtuk keresztül az egész közösségnek – szüksége van arra a stabil identitásra, kreatív erőre és közösségi érzésre, amit a magyar hagyományok közvetítenek.

 

Ahonnan az új nevelési utak elindulnak – organikus pedagógiai gondolatok Győrből

Hogyan neveljünk a mai világ sodrásában is szilárd, örömmel élő, közösségben jól élni képes embereket?
Április 25-én Győrben közel 150-en gyűltünk össze az Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón, hogy együtt keressük a válaszokat. Az előadások, beszélgetések és személyes találkozások mind azt üzenték: az organikus pedagógia ma is élő, jövőt formáló út, amely stabil gyökereket, valódi közösségeket és emberi léptékű fejlődést kínál.

A rendezvény megnyitása

A találkozót ünnepélyes zenei előadás nyitotta: Pongrácz Mária Hedvig fuvolán, Csaby Csaba József pedig zongorán működött közre. A művészi programot követően közös ima következett dr. Csáki Tibor atya vezetésével, aki Ferenc pápa szavait idézve hangsúlyozta: a pedagógia alapja a közelség, az együttérzés és a gyengédség.

Apáczai Csere János öröksége

Dr. Pongrácz Attila a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja „Apáczai Csere János üzenete négy évszázad távlatából” címmel tartott előadása a nevelés jövőformáló erejét helyezte középpontba. Kiemelte, hogy Apáczai a tudás közkinccsé tételét és az anyanyelvi oktatást tekintette küldetésének. Munkássága előképül szolgálhat az organikus pedagógia számára: a teljes ember nevelését tartotta szem előtt, amelyben a tudomány, a művészet és a lelki értékek egyaránt helyet kaptak.

Példák a hétköznapi életszentségre

Dr. Soós Viktor Attila történész Bódi Mária Magdolna és Apor Vilmos életútját mutatta be. Előadásában rámutatott: a mindennapi hivatáshűség, az áldozatvállalás és az értékekhez való ragaszkodás éppen olyan fontos a mai nevelésben is, mint a múlt nagy alakjainak életében volt. A példák azt erősítik, hogy az életszentség nem rendkívüli cselekedetekben, hanem a mindennapokban történő helytállásban valósul meg.

A stabilitás jelentősége a fiatalok nevelésében

Hal Melinda klinikai szakpszichológus előadása a mai fiatalságot érő kihívásokkal foglalkozott. Rámutatott: a folyamatos krízishelyzetek, a digitális világ hatásai és az identitás bizonytalansága súlyosan terhelik a személyiségfejlődést. A stabil, értékalapú nevelés – különös tekintettel az érzelmi intelligencia és a morális érzék fejlesztésére – kulcsfontosságú a mentális egészség megőrzésében és a hosszú távú életvezetési képességek kialakításában.

Kulturális örökség és tanítás a meséken keresztül

Berecz András ének- és mesemondó előadása a mesék közösségépítő, nevelő erejére hívta fel a figyelmet. Kiemelte: a történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem értékeket közvetítenek és generációkat kötnek össze. A személyes élményeken alapuló tanítás továbbra is fontos eszköze az Organikus Pedagógiának.

A legnagyobb pedagógus: Jézus Krisztus példája

Dr. Balázs Tamás atya „Jézus lehajló és felemelő pedagógiája” címmel tartott előadása bemutatta, hogyan valósul meg Jézus tanításában az emberi méltóság tisztelete, a megbocsátás, az újrakezdés lehetősége. Jézus mintája ma is érvényes útmutatást ad a pedagógusok számára: nemcsak tudást kell átadni, hanem emberséget is kell nevelni.

A győri szakmai találkozó – és Balázs atya előadása is azt mutatta meg, hogy az Organikus Pedagógia nemcsak múltbeli hagyomány, hanem a jövő pedagógiájának is megalapozója lehet. A középpontban továbbra is az áll: az ember teljes fejlődése érdekében kell a tudást, az értékeket és a közösségi élményeket összehangoltan átadni.

Bencés hagyományok a nevelés szolgálatában

Sárai Szabó Kelemen OSB atya a bencés rend pedagógiai szemléletét ismertette. A lassú, megfontolt nevelés, az állhatatosság, a közösség szerepe, valamint az istenkeresés, mint a mindennapokban megélt érték adnak iránytűt az oktató-nevelő munkához ma is.

A győri találkozó délutáni programja is mély és tartalmas gondolatokkal gazdagította a résztvevőket. Az Organikus Pedagógia Egyesület, valamint a Széchenyi Egyetem Apáczai Karának és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Organikus Pedagógia Módszertani Központjának közös szervezésében megvalósult esemény második felében a gyorsuló világ kihívásaira és az organikus válaszok lehetőségeire fókuszáltunk.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása: a reziliencia és rezonancia fontossága

Uzsalyné Pécsi Rita előadásában a modern társadalom stresszterheléséről, az identitásválságról és a spirituális-érzelmi és intellektuális rugalmasság szükségességéről beszélt. Felhívta a figyelmet: napjainkban nem a problémamentes életre, hanem a változások közepette is megőrizhető belső stabilitásra kell nevelnünk a fiatalokat.

A megoldás kulcsa a reziliencia – vagy ahogy ő hangsúlyozta: a jó értelemben vett rugalmasság –, illetve a rezonancia, az élő, kölcsönös kapcsolódások megtapasztalása ember és ember, ember és természet között.

Rita a német szociológus, Hartmut Rosa elméletét is bemutatta, aki szerint a modern világ problémáinak gyökere a kapcsolatok elsivárosodásában rejlik. Rosa úgy látja: az egészséges személyiség fejlődésének alapja a másik ember, a közösség és a világ felé való nyitottság és érzékeny rezonancia – ez az, amit az Organikus Pedagógia az intellektuális fejlődéssel egyensúlyba helyezve ösztönözni kíván.

Az előadás hangsúlyozta, hogy a modern teljesítményelvárásokkal szemben a hagyományos közösségi rítusok, a visszatérő ünnepek és a közösen megélt szakrális időszakok adják meg a gyökereket és az érzelmi stabilitást a gyerekeknek.
A pedagógus és a szülő feladata, hogy a gyermekeket megtanítsa nemcsak cselekedni, hanem megállni, figyelni, befogadni is.

Horváth Szilárd: a magyar néphagyomány ereje

Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola alapítója és vezetője arról beszélt, hogyan lehet a magyar néphagyomány kincseit a mindennapi nevelés szolgálatába állítani. Előadásában bemutatta, hogy a népmesék, a népdalok, a népi játékok, a tánc és a kézművesség nemcsak kulturális örökség, hanem a személyiségfejlesztés eszközei is: az identitástudat, a kitartás, az együttműködés, a kreativitás, sőt az algoritmikus gondolkodás, a lelki egészség fejlesztésének alapjai.

Szilárd kiemelte: nem hagyományőrzésről van szó, hanem tudatos, értékalapú nevelésről, amely a mai munkaerőpiacon is nélkülözhetetlen kompetenciák – például rugalmasság, problémamegoldás, együttműködés – fejlesztésére ad kiváló lehetőséget.
Az előadás gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogyan valósítható meg mindez a jelenlegi szabályozók közepette is a mindennapi iskolai és családi életben.

Dr. Gloviczki Zoltán gondolatai: a jövő pedagógiájának alapjai

A délutáni „Előre” című záróelőadásban Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora arról beszélt, hogyan fonódik össze a hagyományok tisztelete és a jövőbe mutató pedagógiai szemlélet.
Kiemelte: a valódi fejlődés nem a gyökerek megtagadásán, hanem a biztos alapokra épülő előrehaladáson alapul. A modern nevelési elvek – kreativitás, kritikai gondolkodás, együttműködés, kommunikáció – csak akkor fejleszthetők hitelesen, ha az alapokat rendbe tettük: biztos tudás, erkölcsi stabilitás és közösségi élmények révén.

A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozó programja megerősítette: a nevelésben a legnagyobb kihívásokra nem technikai megoldásokkal, hanem emberi, közösségi és értékalapú válaszokkal tudunk felelni.
Az Organikus Pedagógia olyan útravalót ad, amely a gyorsuló világban is megőrizheti az emberi méltóságot, a közösségi összetartozást és a személyes boldogulást.

Csáki Tibor atya imája a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón:

Urunk, Jézus Krisztus, aki lehajoltál az emberhez,
hogy megmutasd az Atya szeretetét,
kérünk, taníts minket is lehajolni,
meghallgatni, felemelni, bátorítani,
és új életre hívni azokat, akik ránk vannak bízva.

Add, hogy közelségünk ne félelmet, hanem bizalmat ébresszen,
együttérzésünk ne gyengeség, hanem erő legyen,
gyengédségünk ne elpuhulás, hanem felemelő szeretet.

Taníts minket türelmes figyelemre,
szelíd kitartásra, és arra, hogy minden helyzetben
a Te arcodat lássuk meg az emberben,
különösen a kicsikben, a gyengékben és a ránk bízottakban.

Kérünk, hogy a Te példád formáljon minket pedagógussá,
szülővé, testvérré, baráttá,
aki nem uralkodik, hanem szolgál,
aki nem megítél, hanem felemel,
aki nem elvár, hanem lehetőséget ad.

Áldd meg mai közös munkánkat, gondolatainkat, találkozásainkat,
hogy mindez Téged szolgáljon,
és a Te országodat építse bennünk és közöttünk.

Ámen.

Minikonferencia a Verka falai közt

A Veresegyház Katolikus Gimnázium újabb mérföldkőhöz érkezett: január 25-én elnyerték az Organikus Nevelési Intézmény címet. Az organikus pedagógia egy keresztény értékrendre épülő, érzelmi intelligenciát középpontba helyező szemléletmód, amely világnézettől függetlenül hatékony nevelési forma. Ennek jegyében február 5-én minikonferenciát rendeztek, ahol elismert szakemberek osztották meg tapasztalataikat.

Az organikus pedagógia alapjai

Az organikus nevelés célja, hogy a gyermekeket nem csupán intellektuálisan, hanem érzelmileg és szociálisan is fejlessze. Ez a pedagógiai irányzat az élményszerű tanulásra, a személyes kapcsolatokra és az értékek közvetítésére helyezi a hangsúlyt. A módszer egyik legfontosabb eleme az érzelmi intelligencia fejlesztése, amely a harmonikus élet és a sikeres közösségi lét alapja.

Ünnep és konferencia a Verka falai között

Az elismerés kapcsán február 5-én Organikus Pedagógia Minikonferenciát szerveztünk, amelyen szülők, pedagógusok és érdeklődők vettek részt. A rendezvényen előadást tartott:

  • Uzsalyné dr. Pécsi Rita, neveléskutató, az organikus pedagógia magyarországi nagykövete
  • Dr. Puskás Balázs, az EKIF főigazgatója, az Organikus Pedagógia Egyesület alapítója
  • Dr. Csáki Tibor atya, az Egyesület spirituális alelnöke
  • Cserháti Ferenc, Veresegyház polgármestere

A konferenciát pódiumbeszélgetés zárta, amelyen jelenlegi és egykori diákok, szülők és pedagógusok osztották meg személyes élményeiket az organikus pedagógia hatásáról. A beszélgetés során őszinte és megható történetek hangoztak el arról, hogyan formálta az intézmény szemlélete a résztvevők életét.

További információk

Az eseményről készült képek megtekinthetők az intézmény honlapján, a díjátadó videója pedig elérhető Facebook-oldalukon.

(Képek: Hollai Gábor)

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A konferencia beszámolója IDE KATTINTVA érhető el.

A magyar kultúra őrzői: Beszélgetés a himnuszról és hagyományainkról

A magyar kultúra napján négy elkötelezett szakember osztotta meg gondolatait a himnuszról, hagyományainkról és a kultúra továbbadásának fontosságáról az Agapé műsorában. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy kultúránk megőrzése és átadása kulcsfontosságú a magyar identitás és a jövő generációk szempontjából.

 

A himnusz mint összetartó erő

A beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a himnusz több mint egy egyszerű költemény – valódi nemzeti imádság és összetartó erő. Navratil Andrea népdalénekes felidézte gyermekkori emlékeit: „A templomban úgy énekeltük, mint egy imádságot. Nagyon megtartó, nagyon fölemelő és nagyon szép nekem ez az emlék.”

Dr. Béres József vegyész és üzletember kiemelte a himnusz közösségteremtő erejét: „Amikor tömegben énekeljük és odaadással, akkor érzi az ember az összetartozást.” Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola igazgatója pedig hozzátette: „A himnusz a rendszerváltoztatás jelképe is számomra. Most már látok embereket imára kulcsolt kézzel énekelni, és ez mindig meghat.”

Kultúra a mindennapokban

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kultúra áthatja mindennapjainkat. Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke szerint: „A kultúránk kritikával kezdem, sokan megkérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. De igen, hirdetni kell, meg kell mutatni vizuálisan, zenében, képzőművészetben hagyományainkat.”

Béres József hozzátette: „A kultúra az, amihez közünk van, amiben gyökereink léteznek. Részben a hagyományaink, de közöm van mindenhez, ami minőségi és ami felfelé emel.”

A kultúra átadásának fontossága

A beszélgetés során többször felmerült a kultúra átadásának fontossága a gyermekek nevelésében. Horváth Szilárd megosztotta tapasztalatait: „Amikor gyerekekkel énekeljük együtt a himnuszt iskolában, és teli tüdőből énekelnek a gyerekek is, akkor azt érzem, itt a jövő velünk.”

Navratil Andrea kiemelte a példamutatás szerepét: „Tedd azt, amit szeretnél, hogy ő is azt tegye majd felnőttként.” A résztvevők egyetértettek abban, hogy a népmesék, népdalok és hagyományok átadása kulcsfontosságú a gyermekek nevelésében.

A himnusz üzenete ma

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a himnusz üzenete ma is aktuális. Dragonits Márta összefoglalta: „Ma is jön minden, és mi pedig állunk, és azokkal, akik a kereszténység védőbástyái, meg tudják tartani, azokkal együtt itt állunk. Vidáman, büszkén és szeretetben.”

A beszélgetés résztvevői arra biztatnak mindenkit, hogy őrizzük és adjuk tovább kultúránkat, hiszen ez az, ami megtart bennünket magyarként és emberként egyaránt.

Közösség és hivatás: organikus képzés Nagyváradon egyházi és pedagógiai alkalmazottaknak

Az érzelmi intelligenciára építő pedagógiai módszerek és az emberi kapcsolatok ereje álltak a középpontjában annak a nagyváradi képzésnek, amelyen több mint 160 egyházi alkalmazott és pedagógus vett részt. Az esemény Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató vezetésével valósult meg, aki gyakorlati tanácsokkal gazdagította a résztvevők hivatásbeli eszköztárát.

A nagyváradi egyházmegyében immár tíz éve zajlik a „Nevelés az élet szolgálata” című képzéssorozat, amely az érzelmi intelligenciára alapozva ad útmutatást pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak. Az idei év különleges alkalommal indult: január 10-én az egyházmegye civil alkalmazottai és klerikusai találkoztak a püspöki palotában egy különleges előadásra.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, akinek munkássága a Schönstatt mozgalom alapítójának, Kentenich Józsefnek pedagógiai rendszerére épül, gyakorlati eszközökkel segítette a résztvevőket a kapcsolatok építésében és a közösségi élet fejlesztésében. Az előadás kiemelt témái között szerepeltek a rejtett tartalékok felfedezése, a közösség és kommunikáció fontossága, valamint a konstruktív kritika szerepe.

A két napos képzés során a pedagógusok 140 fős csoportja az ország különböző régióiból érkezett, hogy közösen tanuljanak olyan témákról, mint a szabadság és fegyelem kérdései, az apai tekintély jelentősége, és a motiváció ereje.

Ezek az események nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a lelki megújulás ünnepi pillanatai is. Ahogy a Talmud idézete is tanítja: „Minden fűszálnak van egy angyala, aki fölé hajol, és azt suttogja: nőj, nőj!” A nagyváradi képzés résztvevői új lendülettel tértek vissza mindennapi munkájukhoz, hogy az ifjúság fejlődését szolgálják.

Forrás: varad.org

A magyar lélek mélysége és magassága – A hagyomány ereje a 21. században

Mit adhat a néphagyomány és a természetközeli gyerekkor a mai világban élő embernek? Hogyan válik a múlt öröksége a jelen támaszává, és miért hisszük, hogy a magyarok a legjobb emberek? A Férfiak Klubjának vezetője, Bedő Imre Horváth Szilárddal beszélgetett. A Búzaszem Iskola igazgatójának gondolatai s életútja példaként állítják elénk a hit, a közösség és a természet tiszteletének erejét.

 

Horváth Szilárd, az Organikus Pedagógia Egyesület alapítója, közéleti szereplőként és nevelőként a magyar kultúra és a hagyomány ápolásának egyik kiemelkedő alakja. Hitét és életfilozófiáját mélyen meghatározza a néphagyomány és a természettel való kapcsolat. Ahogy ő fogalmaz: „A föld nem csak táplálékot ad, hanem szakrális kötődést is teremt. Oda köt bennünket Istenhez és a közösséghez.”

Szilárd gyerekkorát két világ formálta: az alföldi nagymama csendes, kitartó munkája és a zalai család örök lázadása. Ezek a gyökerek megtanították, hogy az élet apró örömei és az állandó megújulás iránti vágy kéz a kézben járnak. Szabad gyerekkora a természetben, a kukoricások és erdők ölelésében telt, ami a szabadság és kreativitás iránti vágyát megalapozta.

A hagyomány és az újítás találkozása

Horváth Szilárd szerint a néphagyomány nem statikus, hanem élő és folyamatosan alakuló. „A hagyomány nem kötöttség, hanem szabadság” – vallja. Úgy látja, hogy a néphagyomány keretet ad az emberek közötti együttműködéshez és közös fejlődéshez, miközben teret biztosít az egyéni kibontakozásnak.

A mai világ kihívásaira reagálva Szilárd hangsúlyozza, hogy a gyerekek nevelése során újra fel kell fedezni a természet és a közösség erejét. Egyik kiemelt célja, hogy a városi gyerekek is megtapasztalhassák a természet közelségét, és olyan értékekkel gazdagodjanak, amelyek életük végéig elkísérik őket.

A magyar lélek nagysága

Horváth Szilárd vallomása szerint a magyarság különleges örökséggel bír, amely mély gyökereket és szárnyakat ad. „A magyar nép segítőkész, mosolygós és derűs. Ha valaki panaszkodik, hogy nem kap segítséget, először nézzen magába: ő maga segítőkész-e?” – kérdezi.

Az elmúlt évtizedekben Szilárd bebizonyította, hogy közösségi összefogással és elkötelezett munkával a legmerészebb álmok is megvalósíthatók. A Búzaszem Iskola például a közösség erejével épült, egy olyan struktúra, amely a hagyomány és a modern pedagógia találkozásának szimbóluma.

 

 

 

 

A Karácsony üzenete: Békét teremteni önmagunkban és közösségeinkben

Felföldi László pécsi megyéspüspök, az Organikus Egyesület alapító tagja az éjféli szentmisén arra hívta fel a figyelmet, hogy a világbéke elérésére egyénileg nincs hatalmunk, de a belső béke és szeretet gyakorlása mindannyiunk feladata. A pécsi székesegyházban tartott szertartáson a család és a közösség erejét méltatta, miközben a jelenlévőket arra buzdította, hogy engedjék be Isten szeretetét életükbe.

 

A pécsi székesegyház karácsonyi éjféli szentmiséjén Felföldi László megyéspüspök az ünnep valódi lényegére hívta fel a figyelmet: Isten szeretete által lehetünk képesek szembenézni életünk kihívásaival és válságaival.

„A világbéke megteremtése nem a mi feladatunk, de a saját szívünk békéje, családunk harmóniája és közösségeink nyugalma rajtunk múlik” – hangsúlyozta a püspök. Beszédében kiemelte, hogy a család csak akkor maradhat a szeretet és öröm forrása, ha tagjai önzetlenül ajándékozzák egymásnak jóságukat, elvárások nélkül.

Az ünnepi liturgia hangulatát a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa és Zenekara tette felejthetetlenné, Békési-Marton Csaba vezényletével, orgonán közreműködött Kovács Szilárd Ferenc. Az eseményt élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió, így a közösség szellemisége a templomon túl is sokakhoz eljuthatott.

A püspök szavai arra emlékeztettek, hogy a karácsony lényege nem csupán az ünneplésben rejlik, hanem a szívünkben és mindennapi tetteinkben megjelenő szeretetben.

Forrás: Pécsi Egyházmegye