Tag Archive for: közösség

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A magyar kultúra őrzői: Beszélgetés a himnuszról és hagyományainkról

A magyar kultúra napján négy elkötelezett szakember osztotta meg gondolatait a himnuszról, hagyományainkról és a kultúra továbbadásának fontosságáról az Agapé műsorában. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy kultúránk megőrzése és átadása kulcsfontosságú a magyar identitás és a jövő generációk szempontjából.

 

A himnusz mint összetartó erő

A beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a himnusz több mint egy egyszerű költemény – valódi nemzeti imádság és összetartó erő. Navratil Andrea népdalénekes felidézte gyermekkori emlékeit: „A templomban úgy énekeltük, mint egy imádságot. Nagyon megtartó, nagyon fölemelő és nagyon szép nekem ez az emlék.”

Dr. Béres József vegyész és üzletember kiemelte a himnusz közösségteremtő erejét: „Amikor tömegben énekeljük és odaadással, akkor érzi az ember az összetartozást.” Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola igazgatója pedig hozzátette: „A himnusz a rendszerváltoztatás jelképe is számomra. Most már látok embereket imára kulcsolt kézzel énekelni, és ez mindig meghat.”

Kultúra a mindennapokban

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kultúra áthatja mindennapjainkat. Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke szerint: „A kultúránk kritikával kezdem, sokan megkérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. De igen, hirdetni kell, meg kell mutatni vizuálisan, zenében, képzőművészetben hagyományainkat.”

Béres József hozzátette: „A kultúra az, amihez közünk van, amiben gyökereink léteznek. Részben a hagyományaink, de közöm van mindenhez, ami minőségi és ami felfelé emel.”

A kultúra átadásának fontossága

A beszélgetés során többször felmerült a kultúra átadásának fontossága a gyermekek nevelésében. Horváth Szilárd megosztotta tapasztalatait: „Amikor gyerekekkel énekeljük együtt a himnuszt iskolában, és teli tüdőből énekelnek a gyerekek is, akkor azt érzem, itt a jövő velünk.”

Navratil Andrea kiemelte a példamutatás szerepét: „Tedd azt, amit szeretnél, hogy ő is azt tegye majd felnőttként.” A résztvevők egyetértettek abban, hogy a népmesék, népdalok és hagyományok átadása kulcsfontosságú a gyermekek nevelésében.

A himnusz üzenete ma

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a himnusz üzenete ma is aktuális. Dragonits Márta összefoglalta: „Ma is jön minden, és mi pedig állunk, és azokkal, akik a kereszténység védőbástyái, meg tudják tartani, azokkal együtt itt állunk. Vidáman, büszkén és szeretetben.”

A beszélgetés résztvevői arra biztatnak mindenkit, hogy őrizzük és adjuk tovább kultúránkat, hiszen ez az, ami megtart bennünket magyarként és emberként egyaránt.

Közösség és hivatás: organikus képzés Nagyváradon egyházi és pedagógiai alkalmazottaknak

Az érzelmi intelligenciára építő pedagógiai módszerek és az emberi kapcsolatok ereje álltak a középpontjában annak a nagyváradi képzésnek, amelyen több mint 160 egyházi alkalmazott és pedagógus vett részt. Az esemény Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató vezetésével valósult meg, aki gyakorlati tanácsokkal gazdagította a résztvevők hivatásbeli eszköztárát.

A nagyváradi egyházmegyében immár tíz éve zajlik a „Nevelés az élet szolgálata” című képzéssorozat, amely az érzelmi intelligenciára alapozva ad útmutatást pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak. Az idei év különleges alkalommal indult: január 10-én az egyházmegye civil alkalmazottai és klerikusai találkoztak a püspöki palotában egy különleges előadásra.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, akinek munkássága a Schönstatt mozgalom alapítójának, Kentenich Józsefnek pedagógiai rendszerére épül, gyakorlati eszközökkel segítette a résztvevőket a kapcsolatok építésében és a közösségi élet fejlesztésében. Az előadás kiemelt témái között szerepeltek a rejtett tartalékok felfedezése, a közösség és kommunikáció fontossága, valamint a konstruktív kritika szerepe.

A két napos képzés során a pedagógusok 140 fős csoportja az ország különböző régióiból érkezett, hogy közösen tanuljanak olyan témákról, mint a szabadság és fegyelem kérdései, az apai tekintély jelentősége, és a motiváció ereje.

Ezek az események nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a lelki megújulás ünnepi pillanatai is. Ahogy a Talmud idézete is tanítja: „Minden fűszálnak van egy angyala, aki fölé hajol, és azt suttogja: nőj, nőj!” A nagyváradi képzés résztvevői új lendülettel tértek vissza mindennapi munkájukhoz, hogy az ifjúság fejlődését szolgálják.

Forrás: varad.org

A magyar lélek mélysége és magassága – A hagyomány ereje a 21. században

Mit adhat a néphagyomány és a természetközeli gyerekkor a mai világban élő embernek? Hogyan válik a múlt öröksége a jelen támaszává, és miért hisszük, hogy a magyarok a legjobb emberek? A Férfiak Klubjának vezetője, Bedő Imre Horváth Szilárddal beszélgetett. A Búzaszem Iskola igazgatójának gondolatai s életútja példaként állítják elénk a hit, a közösség és a természet tiszteletének erejét.

 

Horváth Szilárd, az Organikus Pedagógia Egyesület alapítója, közéleti szereplőként és nevelőként a magyar kultúra és a hagyomány ápolásának egyik kiemelkedő alakja. Hitét és életfilozófiáját mélyen meghatározza a néphagyomány és a természettel való kapcsolat. Ahogy ő fogalmaz: „A föld nem csak táplálékot ad, hanem szakrális kötődést is teremt. Oda köt bennünket Istenhez és a közösséghez.”

Szilárd gyerekkorát két világ formálta: az alföldi nagymama csendes, kitartó munkája és a zalai család örök lázadása. Ezek a gyökerek megtanították, hogy az élet apró örömei és az állandó megújulás iránti vágy kéz a kézben járnak. Szabad gyerekkora a természetben, a kukoricások és erdők ölelésében telt, ami a szabadság és kreativitás iránti vágyát megalapozta.

A hagyomány és az újítás találkozása

Horváth Szilárd szerint a néphagyomány nem statikus, hanem élő és folyamatosan alakuló. „A hagyomány nem kötöttség, hanem szabadság” – vallja. Úgy látja, hogy a néphagyomány keretet ad az emberek közötti együttműködéshez és közös fejlődéshez, miközben teret biztosít az egyéni kibontakozásnak.

A mai világ kihívásaira reagálva Szilárd hangsúlyozza, hogy a gyerekek nevelése során újra fel kell fedezni a természet és a közösség erejét. Egyik kiemelt célja, hogy a városi gyerekek is megtapasztalhassák a természet közelségét, és olyan értékekkel gazdagodjanak, amelyek életük végéig elkísérik őket.

A magyar lélek nagysága

Horváth Szilárd vallomása szerint a magyarság különleges örökséggel bír, amely mély gyökereket és szárnyakat ad. „A magyar nép segítőkész, mosolygós és derűs. Ha valaki panaszkodik, hogy nem kap segítséget, először nézzen magába: ő maga segítőkész-e?” – kérdezi.

Az elmúlt évtizedekben Szilárd bebizonyította, hogy közösségi összefogással és elkötelezett munkával a legmerészebb álmok is megvalósíthatók. A Búzaszem Iskola például a közösség erejével épült, egy olyan struktúra, amely a hagyomány és a modern pedagógia találkozásának szimbóluma.

 

 

 

 

A Karácsony üzenete: Békét teremteni önmagunkban és közösségeinkben

Felföldi László pécsi megyéspüspök, az Organikus Egyesület alapító tagja az éjféli szentmisén arra hívta fel a figyelmet, hogy a világbéke elérésére egyénileg nincs hatalmunk, de a belső béke és szeretet gyakorlása mindannyiunk feladata. A pécsi székesegyházban tartott szertartáson a család és a közösség erejét méltatta, miközben a jelenlévőket arra buzdította, hogy engedjék be Isten szeretetét életükbe.

 

A pécsi székesegyház karácsonyi éjféli szentmiséjén Felföldi László megyéspüspök az ünnep valódi lényegére hívta fel a figyelmet: Isten szeretete által lehetünk képesek szembenézni életünk kihívásaival és válságaival.

„A világbéke megteremtése nem a mi feladatunk, de a saját szívünk békéje, családunk harmóniája és közösségeink nyugalma rajtunk múlik” – hangsúlyozta a püspök. Beszédében kiemelte, hogy a család csak akkor maradhat a szeretet és öröm forrása, ha tagjai önzetlenül ajándékozzák egymásnak jóságukat, elvárások nélkül.

Az ünnepi liturgia hangulatát a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa és Zenekara tette felejthetetlenné, Békési-Marton Csaba vezényletével, orgonán közreműködött Kovács Szilárd Ferenc. Az eseményt élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió, így a közösség szellemisége a templomon túl is sokakhoz eljuthatott.

A püspök szavai arra emlékeztettek, hogy a karácsony lényege nem csupán az ünneplésben rejlik, hanem a szívünkben és mindennapi tetteinkben megjelenő szeretetben.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Életre szóló tudás: a Nagyító Alapítvány küldetése

Vikor Csaba, a Nagyító Alapítvány alapítója és vezetője, három évtizede dolgozik azon, hogy a fiatalok olyan életvezetési készségeket sajátítsanak el, amelyek az iskolai oktatásból hiányoznak, de az életben elengedhetetlenek. Az interjúban gyermekkoráról, pályafutásáról és az alapítvány céljairól mesél, kiemelve a személyiség- és közösségfejlesztés fontosságát.

Vikor Csaba gyermekkorát Izsákon töltötte, ahol édesapja korai halála után édesanyja és két meghatározó mentor, Rácz Sándor és Farkas Zoltán formálták személyiségét. Szegeden szociális munkát és pedagógiát tanult, itt ismerkedett meg feleségével, Gesztes Olimpiával. Közösen alapították meg a Nagyító Alapítványt, amelynek célja, hogy az iskolai tanulmányokon túlmutató, az élethez szükséges tudást adjon át fiataloknak, szülőknek és nevelőknek.

Az alapítvány 300 órás vezetői kompetenciafejlesztési trénerakadémiát és mentor-gyakornok rendszert működtet, ahol az önismeret, kommunikáció, tudatosság és felelősség kulcsfontosságú témák.Ezen kívül 14-18 évesek számára élményalapú, érzelmi intelligenciát fejlesztő hétvégi programokat kínálnak, amelyek olyan témákat ölelnek fel, mint az önismeret, kommunikáció, közösségfejlesztés, tolerancia, szerelem, párkapcsolat, család, pályaorientáció és szenvedélybetegségek.

Vikor Csaba szerint a mai fiatalok nyitottak és bátrak, de a felgyorsult világ kihívásai miatt nehezebb megtalálniuk saját útjukat és belső békéjüket.Az alapítvány munkája során arra törekszik, hogy olyan „szemüveget” adjon a fiataloknak, amelyen keresztül pozitív változásokat érhetnek el saját életükben és kapcsolataikban.

Az interjú teljes terjedelmében elérhető a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom honlapján.

 

A Nagyító Alapítvány alternatív osztálykirándulásra hirdet pályázatot, amiről bővebben IDE KATTINTVA lehet tájékozódni.

 

Az igazság és szeretet útján – Uzsalyné Pécsi Rita adventi gondolatai

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató adventi írása arra hív, hogy a békét és harmóniát ne csak keressük, hanem teremtsük meg az igazságosság és megbocsátás összekapcsolásával. A szeretet és igazság egysége lehet az a kulcs, amely elvezet a széthulló világ helyreállításához.

A világunkban tapasztalható széthúzás, közöny és igazságtalanság egyre többeket késztet arra, hogy megkérdezzék: van-e kiút a megosztottságból? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató adventi írásában Szent II. János Pál pápa gondolatait idézve arra mutat rá, hogy a béke alapja az igazságosság és a megbocsátás összekapcsolása. Ezek egysége nélkülözhetetlen a valódi harmónia megteremtéséhez.

Az igazságosság, amely a közgondolkodás szerint csupán a törvények betartását és a járandóságok biztosítását jelenti, önmagában kevés. Ahogy Goethe mondja: „A szív jósága tágabb teret foglal el, mint az igazságosság tágas mezeje.” Az irgalom, a méltányosság és a megbocsátás nem gyengítik az igazságot, hanem annak teljesebb, emberségesebb megvalósulását szolgálják.

Pécsi Rita különösen hangsúlyozza az adventi időszak jelentőségét. Ez az a pillanat, amikor a Békességhozó születésére várva a szívünket is megnyithatjuk, hogy tágabb igazságosságot és szeretetet gyakoroljunk. Edith Stein szavai tömören foglalják össze az írás üzenetét: „Ne fogadj el semmit igazságnak, ami szeretet nélkül van. És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami igazság nélkül van.”

Advent idején különösen fontos, hogy igazságunkat szeretetbe öltöztessük, szeretetünket pedig igazságba – ez az út vezethet el a békéhez, amelyre mindannyian vágyunk.

A teljes írás IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: Magyar Kurír

Mitől jó egy iskola? – interjú a Búzaszem iskola alapítójával

Az iskolakezdés alkalmából készített interjút a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom az Organikus Pedagógia Egyesület egyik alapítójával, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Iskola alapítójával, Horváth Szilárddal.

 

„Mindenki boldog, örömteli életet szeretne. A tanár, a gyerek és a szülő is. Ha a gyerekek pszichológiai immunrendszerét megfelelő szinten tartjuk, felszabadítjuk őket a nyomás alól, motiváltabban, könnyebben, örömtelien tanulnak, szeretik majd a kihívásokat. A tanulás nem stressz lesz, hanem örömforrás.”

„Az elmúlt húsz évben a kereszténység, a magyar néphagyomány, a családiasság, a természetközeliség jegyében minden nap választ adtunk a felmerült pedagógiai kihívásokra. Így lassanként kialakult a Búzaszem modell, a magyar nevelés útja, amelyet már másoknak is tudunk ajánlani.”

„A Búzaszem célja, hogy olyan gyerekeket neveljen, akik családjuk, nemzetük és egyházuk kovászai lesznek. Ehhez a kereszténységet, a magyar néphagyományt – a népmesét, a néptáncot, a népzenét, a népdalt, a népi kézművességet, a népi játékot, a szablyavívást s a szakrális hagyományunkat -, a családiasságot és a természetközeliséget használjuk nevelési erőként. A szeretet, a kapcsolat, a bizalom, a kötődés és az eszmény a legfontosabb pedagógiai eszközeink, s amit csak lehet az élmény, tapasztalat, azonosulás hármasságában igyekszünk megmutatni a gyerekeknek.”

A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.

 

Egyre népszerűbb a pécsi KOVÁSZ családi fesztivál

Felföldi László püspök, az Organikus Egyesület egyik alapító tagja azzal a szándékkal indította útnak 2022-ben a KOVÁSZ fesztivált, hogy az lehetőséget adjon a kötetlen találkozásra és közösségi együttlétre a család valamennyi tagja számára.

 

A rendezvény névválasztása pedig arra a szándékra utal, ahogyan a kovásztól megkel a kenyér, úgy keljen meg, növekedjen és gazdagodjon Jézus Krisztus szeretetében a Pécsi Egyházmegye egyházközségeinek és családjainak közössége.

 

A harmadik KOVÁSZ fesztiválról bizton elmondható, hogy rendkívül nagy érdeklődés kísérte. Csak a székesegyházat mintegy 1000 látogató kereste fel. Ugyanakkor ez a rendezvény jóval több, mint programok lehetősége: a püspökség megtelt vidám gyermekzsivajjal, önfeledten kacagó, közösségi élményekkel gazdagodott emberek sokaságával. A résztvevők örömteli pillanatokat élhettek meg, melyből erőt meríthetnek és továbbadhatják azt másoknak a hétköznapok szürkeségében. Ugyanakkor, reményeink szerint valóban sikerült megmutatni az Egyház nyitott, segítőkész és önzetlen arcát, mely valójában minden keresztény ember küldetése: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16,15)

Felföldi László pécsi megyéspüspök a Rózsakertben tartott rövid köszöntőjében örömét fejezte ki a nagy érdeklődés miatt. Jó szívvel ajánlotta a rendezvény nyitó programját, a méltán népszerű Ringató koncertet, melynek nevéből merítve hangsúlyozta, hogy a gyermekeink jövőjét befolyásolja, hogyan ringatják, törődnek és mennyi időt töltenek velük a szüleik.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Nem győzhet az, ami megszilárdult – Organikus pedagógiai konferencia Budapesten

Új bort új tömlőbe! címmel, második alkalommal rendeztek organikus pedagógia konferenciát október 14-én az Apor Vilmos Katolikus Főiskola és az Organikus Pedagógia Egyesület közös szervezésében. A magyar pedagógia jövőjével foglalkozó eseménynek a váci főiskola budapesti campusa adott otthont. A konferenciáról Hargitai Katalin írt beszámolót, melyet szerkesztett formában közlünk.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, az Organikus Pedagógiai Egyesület elnöke megnyitó előadásában hangsúlyozta: a még forrásban lévő új bort csak rugalmas, új tömlőbe szabad tölteni, mert a régi, rugalmatlan anyagot szétfeszítené.

Az organikus pedagógia az új bor, amelyhez új tömlő kell.

Vajon rendelkezünk-e már vele? – tette fel a kérdést a szakember. Válaszként kifejtette: a jogom van hozzá mentalitás az eldobó társadalom szemlélete, az ismeretközpontúság, a feladatok kipipálására törekvő képzések még a rugalmatlan régi keretek.

Világunkat a mechanisztikus szemlélet uralja, amelynek fő eszméje a lecserélhetőség, a gépies, szabályvezérelt működés. E gondolkodás kikezdheti a családokat, a közösségeket, a nevelést, a személyt is.

Ezzel szemben az életet szolgáló organikus pedagógia figyelembe veszi az egyedi személyiséget, a saját tempójú fejlődést, törekszik a részek összekapcsolására, és sajátos szellemiség hatja át, melyben az érzékelés, az érzelem és a spiritualitás is fontos szerepet játszik.

A neveléskutató részletesen ismertette az organikus szemlélet gyümölcseit, az organikus élet, nevelés, szeretet, közösség jellemzőit, bátorítva a résztvevőket e gyümölcsök gondozására.

Csak azért érdemes küzdeni, ami lehetetlen

– előadását Uzsalyné Pécsi Rita e számára is gyakran erőt adó gondolattal zárta, amely édesapjától származik.

Ezt követően Horváth Szilárd, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) munkatársa, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, az Organikus Pedagógiai Egyesület alapító tagja, a rendezvény házigazdája Czopf Áron történész-politológussal a nevelés tétjéről beszélgetett.

Leszögezték: gyermekeink révén közösséget nevelünk, egy jövendő országot, nemzetet. Már Platon felvetette a nevelés és a politikai közösség sorsa közötti kapcsolatot: az oktatásban-nevelésben feltételezett emberkép adott, például polgári, arisztokratikus vagy akár zsarnoki társadalom megvalósulásához vezet. Kívülről vezérelt emberekből nem lehet belülről vezérelt társadalmat építeni; a kívülről vezérelt embernek konformitásradarja van, ezért irányítható. Az ilyen egyénekből jön létre a totalitárius társadalom, a tömegtársadalom, a magányos tömeg.

Ellenben a belülről vezérelt embernek belső szellemi, morális iránytűje van, saját motivációkkal rendelkezik, önálló, autonóm személyiség. A nevelés sikerének titka, hogy meg tudja-e akadályozni a magányos tömeg kialakulását a világ egyéb erői ellenében.

Háromszáz éve olyan korszellemben élünk, melyben a racionalizmus, célirányosság uralkodik, és eltűnt belőle az emberi. Ennek terméke a modern oktatás is, hiszen a képzett erőforrás jobban hasznosítható e gazdaságilag racionalizált, ipari termelésre fókuszáló világban.

A nevelésnek viszont nem erőforrásképzés a célja, hanem a személyiség kibontakoztatása.

Ebben meghatározó szerepe van az iskolai közösségnek, a közösségi élményeknek és a tanárok személyiségének. Ezek jelentős befolyással lehetnek az egyén későbbi életére.

Természetesen nincs tökéletes nevelés, csupán a lehetőségek műveléséről van szó, ebből kell gazdálkodni – hangzott el a beszélgetésben.

A konferencián Doria Schlickmann schönstatti szerzetesnővér Josef Kentenich atya (a Schönstatt Mozgalom alapítója) szabadságpedagógiájának azon sarokpontjairól beszélt, melyek választ adhatnak korunk kihívásaira.

A mai ember nagy szabadsággal rendelkezik, de nem tud igazán élni vele. Nem mindegy, miként értelmezzük: szabadság valamitől, vagy szabadság valamire; az előbbi a felelősségtől való szabadulásról, az utóbbi annak felvállalásáról szól. A modern „nevelésben” az előbbi, a mindentől szabaddá válás eszméje uralkodik, miközben az utóbbi a valódi szabadság, melynek útján a belső iránytű kalauzolja az embert – hangsúlyozta az előadó.

Kifejtette: Josef Kentenich a krisztusi antropológiára alapozva határozta meg a szabadságot, tehát a szabaddá tenni valamire alapvetést alkalmazta. Ennek alapján

a nevelés célja szabad személyiségek kibontakoztatása egy szabad társadalomban, ahol a személy és a közösség dinamikus egységet alkot.

Minél erősebb a külső elnyomás, annál erősebb a szabadságvágy. A belső szabadság azonban egészen más:

a szív szabadsága, akár a külső formák ellenében is.

Korunk embere, vagy akár a nevelő mennyire szabad ma belsőleg? Tudjuk-e belső erőinket harmonizálni, tudunk-e megkötözöttségeinktől szabadulni? Tudunk-e szabad személyiségeket nevelni? – hangzott el Doria Schlickmann előadásában.

Az igazi szabadság belső függetlenség a külső környezettől: saját belső eszményemből élek, melyet Isten rólam elgondolt és személyesen megszeretett. A nevelő feladata, hogy Isten pedagógiájának követőjeként segítse kibontani és kibontakoztatni ezt az eszményt a neveltben. A nevelés tulajdonképpen önzetlen vezetés: egy idegen és ismeretlen személyiség felnevelése.

A nevelés során Istent szolgáljuk önzetlenül és kísérjük a neveltet, aki önmaga végzi a munkát: felépíti a belső eszményt, mely ellenáll a külső hatásoknak. A személyes eszmény megerősíti a személyiségmagot, mely harmonizálja a belső erőket: felismerések, értelem, akarat és érzelem.

A nevelő feladata érzékelni a személyiség magvát, és arra ösztönözni a neveltet, hogy találja meg önmagában. Emberségünk ereje e mag eredetiségének kibontakoztatásából ered.

Napjaink nevelése azonban egészen más; szabályokból, cselekvésparancsokból áll: tedd, ne tedd, lehet, nem lehet, kell stb. Ez azonban nem pedagógia, nem erősíti meg a személyiséget. Napjainkban a lélek nem személyes döntésből, nem belső iránytűje alapján, hanem véletlenszerűen, érzelemvezérelten vagy parancsra cselekszik. Ez az, ami ellen Kentenich egész életében harcolt.

Krisztus hegyi beszéde új bort hozott, mi mégis a tízparancsolat alapján járunk gyónni – mondta előadása elején Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus.

A siker érdekében két dologhoz kell érteni: a világhoz, amelyben a mai ember igen jó, valamint az életvezetéshez, amit azonban nem oktatunk. Régi korokban a siker mindkét kulcsát átadták a fiataloknak: világi tudást és életbölcsességet is kaptak. Az egyetemek adták az univerzális tudást – innen az intézmény neve, universitas –, a templomok pedig irányt az élethez. Ma szakbarbárokat képezünk, a hit magánügy lett, az „életvezetési tanácsokat” pedig gazdasági érdekeket szolgáló formákba csomagolva kapjuk – figyelmeztetett a morálteológus.

Arról is szólt, hogy a szükségletek maradéktalan kielégítése lehetetlen, merni kell ezekben szegénynek maradni annak érdekében, hogy a növekedési szükségletek kielégítése felé tudjunk fordulni. Bár itt, Közép- és Kelet-Európában több évszázada ki vagyunk éhezve egy jobb életre, a nyugati életmódra, mégis túl kell ezen lépnünk, és a valódi értékek felé kell fordulnunk.

Szükségleteink egy kerék küllőiként is elképzelhetőek; egyes területek elakadása nem akadályozza meg, csak nehezíti az előrehaladást. Ezek a területek a kerék agyában, a spiritualitásban kapcsolódnak össze, melynek működése erősen befolyásolja utunkat – hangsúlyozta Papp Miklós.

A világ haladását a közfelfogást megkérdőjelezők, meghaladók befolyásolják érdemben, akik azonban ezzel a kirekesztés, elítélés rögös útjára térnek. A közfelfogás rosszul viseli az új irányokat, ha azonban többen is erre az útra lépnek, a kritikus tömeget elérve egy idő után átformálják a közfelfogást. Ez a kicsiny mag az az elit, melyet éppen a közfelfogást formáló hatása miatt érdemes követni egyéni életünkben, ha fejlődni szeretnénk munkánkban, párkapcsolatunkban, gyermeknevelésben, hitünk megélésében, betegség és más kereszt hordozásában, vagy bármiben.

Ez a kicsiny mag már a jövőt éli, a haladni vágyónak ő mutat utat. Előrenéz, kitartó, kemény, kockázatvállaló, az őt követőkkel pedig kedves, ösztönző.

A jó elit elhivatott emberekből áll. Jézus erre az elitre gondol, amikor a sóról és a gyertyáról beszél, és erre az útra hív meg bennünket – mondta a görögkatolikus pap. – Sajnos keresztényként a vezetéstől való visszahúzódásra neveljük a fiatalokat; hiányzik az a pedagógia, mely kiemelné a vezetői tulajdonságokkal rendelkezőket, és felkészítené őket szerepük helyes betöltésére.

Papp Miklós a kétféle szeretetről is beszélt – a sürgető szeretetről, mely fejlődésre ösztönöz, és az ölelő szeretetről, mely elfogad –, melyeknek a férfi és a női minőség ad sajátos jelleget. Napjainkban a szeretetnek csak a befogadó arcát akarjuk látni, a férfilélek nincs a helyén, pedig a gyermeknek szüksége van arra, hogy mindig kicsit magasabbra állítsuk a lécet, mint amit könnyedén át tud ugrani. A kemény szeretethez negatívan állunk hozzá a két világháború kegyetlenségei miatt, holott nem minden agresszió rossz. A fiatalok meg fognak bukni a világ dzsungelében folyó harcban, mert nem tudnak majd döntéseket hozni. Az Egyháznak kell segítenie helyreállítani az egyensúlyt, mert Jézustól – aki, ha szükség volt rá, tudott kemény szavakat használni, konfliktust felvállalni, határokat húzni – megtanulhatjuk a kemény szeretetet is.

A kereszt jelében mindkét szeretet ott van: függőleges szára az ösztönző, vízszintes szára az átölelő

– összegezte a moráltetológus.

A továbbiakban a holisztikus látásmódról is szólt Papp Miklós, mely segít felfedezni a gyermekben az eljövendő felnőttet. Mivel utunkat múltunknál jobban meghatározza jövőképünk, ennek megtalálásában kell támogatni a fiatalokat. Az eucharisztia pedagógiáját alkalmazhatjuk, melynek lényege a nyerset műveléssel szentté tenni úgy, ahogyan a szőlőből bor, a búzából kenyér lesz. Nem léphetünk hátra, mert az életsors ellopása a legsúlyosabb lopás – emelte ki Papp Miklós atya.

Előadása zárásaként arra hívta fel a figyelmet, hogy feladatunk Krisztust szemlélni, nyomdokaiba lépni, s az ebből nyert tapasztalatot áramoltatni mások számára is. Ha kudarcot vallunk, akkor a szekták vagy a világi gondolkodás nyer.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógiai Egyesület alelnöke a mesterséges intelligenciával kapcsolatos félelmekről tartott előadást, M.I. a baj? címmel.

Meg kell-e ijednünk a mesterséges intelligencia térhódításától? – kérdést vizsgálva kifejtette: az első felvetés szerint nem, hiszen nem valódi intelligencia, és csak azokat a cselekvési területeket veheti át, melyek algoritmizálhatóak. Látszólag persze szinte minden algoritmizálható, még a társas érintkezés, a viselkedés is, és a gép belátható időn belül lehet olyan, mintha ember lenne. Azonban engem Isten teremtett, őt viszont nem, ez elég ok arra, hogy ne féljek tőle. Bár a gépnek lesz látszólagos EQ-ja, mégsem lesznek valódi érzései, tehát nem tudunk örömet okozni neki – mondta Gloviczki Zoltán. Kiemelte: az igazi kérdés az, hogy mi, emberek, akik csak valódi emberhez tudunk odafordulni, mit kezdünk ezzel a ténnyel. A technikai haladás során számos olyan találmány született, amely mégsem váltotta le a valódi emberit – például a számítógép a matematika tanulást, a szótárprogram a nyelvtanulást –, mert szükségünk van arra, hogy emberek legyünk.

Felmérések szerint lesznek olyan foglalkozások, melyeket a mesterséges intelligencia nem tud kiváltani. Ezekhez a foglalkozásokhoz az úgynevezett 4C kompetenciák szükségesek – kommunikáció, kreativitás, kritikus gondolkodás és együttműködés –, amelyekre intézményesen az iskola nevelt évszázadokon át. Meghatározó eleme a kommunikáció volt, e körül alakult ki a tudás. Az egyes témák azt a célt szolgálták csupán, hogy legyen miről beszélgetni. Az információ tulajdonképpen a 4C támogatásához szükséges.

Az organikus pedagógia normális pedagógia, amely sokáig uralta a világot; a felvilágosodás azonban mindezt átalakította, és megszületett a mítosz, hogy a világ minden tudása összegyűjthető, tárolható, az iskola célja pedig ebből a tudásból egy megfelelő mennyiséget a fiatalok fejébe préselni. A tudományban ez a mítosz már szertefoszlott, mivel a világ olyan komplex, hogy tejes megismerése képtelenség. Az egyetlen hely, ahol még tartja magát a megismerés lehetségességének mítosza, az pont az iskola.

A második felvetés szerint baj van a mesterséges intelligenciával, mert kulturális paradigmaváltást okoz, amiként történt például az írás vagy a könyvnyomtatás megjelenésekor is. A valódi kérdés nem az, hogy a technológiai haladást kizárjuk-e az életünkből, hanem hogy miként lehet okosan használni. Valódi dráma van tehát, mert a folyamatot nem lehet megállítani, de a dráma még nem tragédia. Az oktató feladata éppen az, hogy drámai pillanatban segítse a szülőt, a diákot, és átlendítse a helyzeten – úgy mint a színész a drámában. A stabil, változatlan helyzeteket a mesterséges intelligencia is tudja kezelni, de a drámát nem tudja megoldani.

Véget kell vetni a tudásról kialakult mítosznak. A pedagógia nem a tudás átadására való, azt a mesterséges intelligencia is meg tudja oldani.

A valódi pedagógus feladata: átadni, miként maradjunk emberek; hogyan kell átlátni, tájékozódni, megkülönböztetni.

Erre a mesterséges intelligencia nem képes. Hála Istennek, visszatérhetünk végre a normális pedagógiához – szólt az előadás végkövetkeztetése.

Deme Tamás egyetemi tanár, művelődéskutató Karácsony Sándor nevelési rendszeréről tartott előadást, Viszonypedagógia címmel.

Karácsony Sándor szerint, bár létezik az egyéni autonómia, társas kapcsolataink kötnek össze minket egymással; bár az egyén nevelhetetlen, az ember társas viszonyaiban nevelhető, mivel a nevelés előfeltétele a társas lelki viszonyulás. Nevelési rendszerében a lélek egyéni kategóriáinak egy-egy társadalmi viszony feleltethető meg; rendszerében a gyermek vallása a mese, míg a fiatal felnőtté a kétely. Karácsony Sándor szerint a pedagógiához világnézetre van szükség, mert enélkül nincs nevelés – ismertette az előadó.

Készek vagyunk-e a pedagógia megújítására? – ismételte meg a Pécsi Rita által feltett kérdést Deme Tamás, aki ennek kapcsán hangsúlyozta a hálózatok fontosságát, és leszögezte: az iskolarendszer egy csíra, mely jelenleg ugyan nagyon gyenge, de ez ne tévesszen meg senkit.

A gyengeség rugalmassággal párosulva az életet jelenti, míg az erő a keménységgel összefonódva maga a halál. Nem győzhet az, ami megszilárdult. Nem az analízis, hanem a szintézis; nem az egyéni fejlesztés, hanem a közösség a fontos.

A központba nem az anyagot, hanem a pneumát kell helyezni – fogalmazott a művelődéskutató.

Csáki Tibor atya, az Organikus Pedagógiai Egyesület spirituális elnöke „Szélfútta levél a világ/De hol az ág? De Ki az ág?” mottójú előadásában arra kereste a választ, hogy milyen ág tart minket.

Gondolatmenetét egy rövid mesével kezdte, melyben a kis pók elkényelmesedett élete során elfelejti, hogy hálóját egy fölfelé futó, távolba vesző ághoz rögzített szálacska tartja, s mikor ezt feleslegesnek ítélve elvágja, a háló összeomlik, elpusztítva egész élete munkáját.

Az ember kapcsolati lény, úgy fölfelé, a transzcendens irányában (az ember képes az Istenre), mint kifelé, azaz szociálisan (az ember közösségi lélek), és befelé, azaz individuálisan (Isten képmása megvalósul bennem) – emlékeztetett az előadó. – Az utóbbi időben ezt a kapcsolatot helyeztük középpontba, az elsőről pedig megfeledkeztünk. Újra fel kell fedeznünk önmagunkban a spirituális intelligenciát, a felfelé futó tartószálat, hogy megláthassuk életünket egy nagyobb összefüggésrendszerben, tudjunk másokért élni, és ezáltal kiteljesedjen saját fejlődésünk.

A tartószál megerősítéséhez nélkülözhetetlen a belső csend, az ima, nélküle széthullik az életünk. Erről sokszor nem veszünk tudomást, és sajnáljuk az időt attól, akitől az egész életünket kapjuk. Félünk találkozni a bennünk lévő ürességgel, és mindenféle megoldást keresünk ennek betöltésére. Így viszont elszakad a mesebeli szál, melynek alkotórészei a hit, a remény és a szeretet.

A hit – szilárd bizalom a szeretet létezésében – meggyőz arról, amit nem látok; a hit olyan, mint a mag. A remény – bizalom egy rajtam kívül álló erőben – a Szentlélek erejére, segítségére, kegyelmére való támaszkodás, melynek révén a lehetetlen is lehetségessé válik. A szeretet Isten élete bennünk, aminek megvalósulására csak a Lélek tesz képessé, a viszonzásra nem vágyó agapén keresztül.

Hitünk a tetteken keresztül vezet el az agapéban megélt szeretetig. Hitből születnek a sarkalatos erények is, az erősség, bölcsesség, igazságosság, mértékletesség. A spirituálisan érett személyiség jellemzői az önkritika, az érzelmi kapcsolati készség, az alázat, a szolgálat, a türelem, a bizalom, a belső látás, a belső hallás, az intuíció, az inspiráció. Ez utóbbi az, amikor Isten Lelke beszél bennem. Ez a Lélek az, mely megtartja a világot. Aki az ág.

Csáki Tibor előadását közös imádság követte, majd Horváth Szilárd vezetésével kerekasztal-beszélgetést folytattak az organikus pedagógia gyakorlati működésének tapasztalatairól.

A beszélgetés résztvevői – Hortobágyiné Nagy Ágnes a „Boldogabb családokért” – Családi Életre Nevelés (CSÉN) program szakmai felelőse; Gudmann-Bokor Anita, a Harangvirág Református Óvoda intézményvezetője; Papp Zsolt cserkészparancsnok, a kecskeméti Szent Imre Katolikus Általános Iskola igazgatója, valamint Gyombolai Bálint, a Szentjánosbogár katolikus ifjúsági közösség egyik vezetője – saját tevékenységük bemutatásán keresztül számos hasznos tapasztalatot osztottak meg.

A pódiumbeszélgetésben elhangzott többek között: a nevelés célja elérni a gyermek szívét, de ezt napjainkban gyakran megfojtja a teljesítményorientáltság. Mivel a szülőkben gyakran irreális teljesítménykényszer munkál, fontos, hogy a nevelő meg tudja mutatni a gyermek hagyományos értékelési rendszeren túli, más irányú értékeit és ezek fontosságát. A nevelés fontos tényezője a szülők bevonása, formálása, mert csak velük együtt, közös irányban lehet jól nevelni.

A szülőkben tudatosítani kell, hogy egy bizonyos életkor felett már nem ők, hanem a kortársak nevelik gyermekeiket, ezért fontos, hogy addigra jó értékrendű közösségre leljenek, amely a későbbiekben megtartó erőt biztosíthat számukra a világ kísértéseivel szemben. A fiatalok önállóságának kibontakoztatásához gyakran hasznos és szükséges a szülők háttérbe húzódása, mely nagy bizalmat feltételez a fiatalok és vezetőik felé, de megtérül.

A gyermeket olyan önmegvalósításra kell nevelni, amelyben mások segítése a cél.

A tanítványt másokért kell kibontakoztatni.

Szóba került a beszélgetések fontossága, valamint az, hogy a fiatalokban fel kell kelteni a hála érzését, és rá kell ébreszteni arra, hogy az életben mennyi mindenért hálásak lehetnek, amelyet természetesnek tekintenek.

Mivel az élményalapú tanulás személyiségformáló hatású, a pedagógia fontos része a játék. Érdemes a keresztény értékekkel harmonizáló, a megfelelő attitűdöt, életszemléletet fejlesztő játékokat játszani, játszatni, és az ezzel ellentéteseket elvetni. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy a játék lényege nem a győzelem, hanem a tevékenység adta élmény és az ebből esetlegesen fakadó beszélgetés, mely akár életvezetési tanácsokig is eljuthat.

A nevelésben fontos az önkéntesség, a nyitottság, a megújulásra való képesség, meghatározó a szemlélet, a másik kísérése, az együtt, egymás kezét fogva haladás.

Fontos, hogy a nevelőnek is legyen legalább egy társa, akivel összekapaszkodva tud előrehaladni. A nevelőtestület vezetőjének nagy a felelőssége. A közösség tisztulásához eszményei egyértelmű megfogalmazásával járulhat hozzá. Kollégáit fizikai, szellemi és lelki síkon egyaránt támogatnia kell, hogy a gyermekek érdekében együtt és Jézussal közösen tudjanak végigmenni a megkezdett úton. Jézussal együtt kell nevelni, hiszen a legjobbat, amit a gyermeknek adni akarunk, csak ő biztosíthatja. A keresztény nevelés missziós tevékenység, amely azok felé is sugároz, akik nem így élnek. A nevelő önátadásának előbb-utóbb jelentkeznek a gyümölcsei a nevelt és családja életében – hangzott el az organikus pedagógiai konferenciát lezártó kerekasztal-beszélgetésben.

A rendezvényt „Veron és András” koncertje zárta. Végül a résztvevők közös imával adtak hálát a nap gyümölcseiért.

Fotó: Hargitai Katalin, Nagy Sándor

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hazai/nem-gyozhet-az-ami-megszilardult-organikus-pedagogiai-konferencia-budapesten