A nevelés jövője nem a szenzációs újításokban, hanem a személyes kapcsolatokban és a gyökerekhez való visszatérésben rejlik – állítja előadásában Rita, az organikus pedagógia elkötelezett híve. Míg a világ a technológia felé rohan, az ember – különösen a gyermek – fejlődése továbbra is lassú, tapasztalaton, kapcsolaton és érzelmi biztonságon alapul.

Pécsi Rita előadásában rámutat: az innováció nem felülről jövő reform, hanem alulról szerveződő, valódi megújulás. Az oktatás jelenlegi kihívásai – mint a tartós stressz, információs bizonytalanság, klímakrízis, kapcsolati válságok és az érzelmi intelligencia hiánya – nem pusztán technikai válaszokat, hanem emberi, mélyre ható megközelítéseket követelnek.

A pedagógiai innováció szerinte nem projekt, hanem folyamat, amely a valósághoz alkalmazkodva, a problémák gyökeréig hatolva új utakat keres. Az „újdonság” nem öncél: a „szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – idézi Rita.

Kiemeli: nem változott az emberi fejlődés természete. Az idegrendszer valós tapasztalatokon keresztül fejlődik, az érzelmi azonosulás nélkül nincs hosszú távú tanulás. A játék, a család, a személyes kapcsolatok továbbra is alapvető fontosságúak. A gyermekek érési ideje 23–25 év – ennek türelme nélkül nincs valódi nevelés.

Az organikus pedagógia éppen ezt az alapozást célozza: személyes kapcsolatokra, érzelmi intelligenciára, kötődésre épít, a nevelőt is neveli, és nem módszert, hanem szemléletet kínál. Nem mindenáron való teljesítést és digitalizálást sürget, hanem a normalitáshoz való visszatérést. Az érzelmi és spirituális intelligencia egyensúlya válhat valódi iránytűvé ebben a zavaros világban.

A valódi innováció nem mindig hangos, látványos vagy technikai. Néha annyi, hogy újra ránézünk a gyerekre, meglátjuk benne az embert, és azt kérdezzük: mire van most szüksége a növekedéshez? A válasz talán nem új eszköz, hanem régi igazság – új szívvel.