Az Organikus Egyesület a természeti rendhez való visszatérés mellett elkötelezett, és vallja, hogy az élet minden területe, így a kultúra is a hitelességre, a mély gyökerekre és a közösségre épül. A „zenei anyanyelv” témájáról szóló előadás rávilágít, mennyire összefügg a kultúránk a belső renddel, a vezetéssel és az emberi kapcsolatokkal.

A Teremtővel kapcsolódó kultúra

A modern, Istent tagadó világgal szemben a zenei anyanyelvi kultúra magától értetődően épül a Teremtőre, ez a rendszer a beszélt nyelvünk struktúrájából fakad. Különbséget kell tennünk: a magyar zenei kultúra alapvetően vokális, ének alapú kultúra. A hangszeres zene másodlagos, az énekelt dallamok lefordítása a zenei nyelvünkre. Éppen ezért a népzenében a vezető (a prímás) szerepe a belső, énekelt dallam közvetítése.

A vezetés három alapköve: dallam, harmónia, ritmus

A zene, mint kifejező nyelv, három egységre bontható, amelyek a vezetésben és a közösségi életben is alapvető szerepet játszanak:

1. Melódia: A zenei anyanyelvünk, a kommunikáció eszköze.

2. Harmónia: Az együttműködés és az egymásra hangolódás.

3. Ritmus: A tervezés, az időbeosztás és a folyamatok kezelése.

Ezek az elemek szétválaszthatatlanul kapcsolódnak. Ahogy a régi mesterek mondták a hangszer beállításáról: „akkor jó a tekerő, ha a három húr egy hangot ád.” Ez a hármasság a természetes hangrendszer harmóniájára utal, amely az emberi fülnek a legkellemesebb. A valódi vezetői szerep éppen abban áll, hogy az egyéni tudást (Melódia) a közösséggel összehangolva (Harmónia és Ritmus) valósítja meg, ahol a legfontosabb vezérlő elv a szeretet és az őszinte bizalom.

A mintakövetés hiánya és a közösség útja

Az anyanyelvű kultúra nem csupán a beszélt nyelvet jelenti, hanem magában foglalja a zenei anyanyelvet, a mozgáskultúrát, a kézművességet és a szellemi kultúrát is. Ha ebből bármi hiányzik, sérülünk. Ma az egyik legnagyobb kihívás az, hogy egy „anyanyelv nélküli kultúrában” élünk, ahol a beszélt nyelven kívül alig kapunk valamit a teljes kultúránkból.

A hagyományos közösségekben a tudás átadásának leghatékonyabb módja az utánzás és a mintakövetés. A mai társadalmunk azonban végletesen szegregált: a korosztályok elszigetelődnek egymástól, nincsenek minták az idősebbektől a fiatalabbak felé. Ezért a tudás és a kultúra megőrzése ma már kifejezetten értelmiségi feladatvállalás, amely:

1. A saját anyanyelvünk (a zene, tánc, kézművesség) újratanulásával kezdődik.

2. A közösség felé irányuló kezdeményezéssel folytatódik, ahol a tudás birtokosa megnyitja az értéket mások számára.

3. A személyességet helyezi előtérbe. A közösségi felületeket okosan kell használni, de a valódi anyanyelvi kultúra csak közvetlen kontaktusban jöhet létre.

Ahogy a régi mondás tartja (Balassi Bálintot idézve): „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” A hiteles személyiség, aki hitelesen teszi a dolgát, válik jó vezetővé és pedagógussá.

A népművészet és a zenei anyanyelv végső soron a szeretet legtisztább megnyilvánulási formája. Ez a szeretet az, ami áthidal minden nehézséget, és lehetővé teszi, hogy a zenére – és az életre – tudjunk figyelni.

Ha szeretnéd megtekinteni a teljes előadást – és a konferencia további videóit is –, szeretettel hívunk az Organikus Egyesület közösségébe. Tagként, a tagsági díj rendezése után minden tartalom teljes terjedelmében elérhető számodra. Örömmel látunk közöttünk!