Tag Archive for: pedagógusképzés

Az óvodai nevelés jövője: játék, mozgás és szülői együttműködés

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) kerekasztal-beszélgetést szervezett az óvodai nevelés fontosságáról, ahol szakértők hangsúlyozták a mozgás, a szabályok betartása és a családokkal való együttműködés szerepét. A résztvevők kiemelték, hogy a digitalizáció hatására csökkent a gyermekek mozgásigénye, miközben a népi játékok és a fizikai aktivitás elengedhetetlenek a fejlődésükhöz.

 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) kerekasztal-beszélgetést tartott az óvodai nevelés fontosságáról, amelyen Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára és szakértők osztották meg gondolataikat.

A résztvevők kiemelték, hogy az óvodai pedagógusok kulcsszerepet játszanak a gyermekek fejlődésében, ezért a képzésük során különös figyelmet kell fordítani az értékközvetítésre és a családokkal való együttműködésre. Szó esett arról is, hogy a gyerekek mozgásigénye csökkent, miközben a túlsúly egyre nagyobb problémát jelent. A szakértők a játékos tanulás és a népi játékok fontosságát hangsúlyozták, amelyek hozzájárulhatnak a személyiség fejlődéséhez.

Balatoni Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális eszközök túlzott használata miatt a gyerekek kevesebb valós tapasztalatot szereznek, ami befolyásolja a valóságérzékelésüket. A szakértők szerint az óvoda és a családok együttműködésével lehet a leghatékonyabban segíteni a gyermekek egészséges fejlődését és a szabálykövető magatartás kialakítását.

Forrás:Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Gloviczki Zoltán: Ami most zajlik, komoly kulturális válság a felnőttek számára is

Az Organikus Pedagógia Egyesület egyik alapítója a Szemlélek magazinnak adott interjút, ahol a téma a most megjelenő könyve, a Holnapután iskolája volt.

Gloviczki Zoltán a mai oktatási rendszer kihívásait és az oktatási módszerek megújításának szükségességét tárgyalja. Rámutat arra, hogy sok szülő azért bizonytalan az iskolai változásokkal kapcsolatban, mert azok eltérnek saját gyerekkori tapasztalataiktól. Kiemeli a pedagógushiányt, amely tovább nehezíti az oktatás működését, valamint a technológia, különösen a mesterséges intelligencia megjelenését, amely új készségeket és megközelítéseket igényel. Fontosnak tartja, hogy a szülők és az iskolák közötti kommunikáció nyílt és együttműködésen alapuljon a hatékonyabb oktatás érdekében.

A cikk teljes terjedelmében itt érhető el: Szemlélek – Gloviczki Zoltán interjú.

A könyvet már megrendelhető ezen a linken:

https://openbooks.hu/termek/a-holnaputan-iskolaja/

 

 

 

 

Pedagógus továbbképzéseket indít a Honi Cserkész Szövetség

A Honi Cserkész Szövetség 2024-ben 30 órás, akkreditált pedagógus továbbképzéseket indít
pedagógusok számára a Népfőiskola Alapítvány támogatásával „A közösségi élmény értékteremtő ereje – játékokkal a közösségek fejlesztéséért” és „Élmény- és értékalapú tábor- és kirándulásszervezés a közösségek fejlesztésért” címmel.

 

Kiket várnak a képzésre?

Minden olyan köznevelésben dolgozó pedagógus számára ajánlott, aki részt vesz a gyermekek és
fiatalok közösségi életének, szabadidős tevékenységének szervezésében: óvodapedagógus, tanító,
tanár, hitoktató, kollégiumi nevelő, szociálpedagógus, pszichopedagógus, könyvtárostanár(tanító),
fejlesztő pedagógus, diákönkormányzatot segítő pedagógus, gyermekvédelmi felelős, osztályfőnök,
szabadidő-szervező, pedagógiai asszisztens.

A tréning jellegű képzések építenek a résztvevők aktív részvételére, meglévő tapasztalataik,
ismereteik, tudásuk megosztása és rendszerezése mellett fő szerepet kap a saját élmény. A képzések
gerincét a sok játék, gyakorlat, módszerek elsajátítása, tapasztalati tanulás képezik.

A teljes képzési felhívást IDE KATTINTVA  lehet megtekinteni és letölteni.

 

Pécsi Rita az organikus pedagógiai képzésről

„Az ideális köznevelési intézménynek ma már komolyan kell foglalkoznia a szülők edukálásával, támogatásával, és jól meg kell szerveznie az együttműködést is, mert nagy a tét….” – vallja Uzsalyné dr. Pécsi Rita, aki interjúnkban részletesen bemutatja az általa alapított Organikus pedagógiai képzés alapelveit.

Annak, aki téged nem ismer, hogyan mutatnád be magad?

Harmonikus, derűs, – bár sok megpróbáltatást átélt – hívő, pedagógus családból származom. Szüleim és az általuk is megismert nagyformátumú emberek, mesterek, barátok „válláról” indulhattam el. (Bárdos Lajos, Lantos István, Maklári József, Dobszay László, Szokolay Sándor, Forrai Katalin, Mohayné Katanics Mária, Winkler Márta, Tilmann Beller – és a sokak által ugyan nem annyira ismert, ám nagyszerű tanítók, tanárok, emberek, szülők, barátok, lelkipásztorok írták a gyermek- és ifjúsági éveimet. Nagy vágyam volt, hogy zongorista legyek, de ma már látom, hogy miért sokkal jobb, hogy nem így alakult a pályám. A zongoraművészi pálya nagyon magányos dolog ahhoz képest, ahogyan engem a család, a világ érdekel. (És nem mellesleg talán a kezem sem volt elég nagy hozzá – bár még maximális ponttal felvételiztem a Zeneakadémiára.) Végül karvezető és énektanár lettem, és már akkor az érdekelt – nyilván a nagy népművelői ambícióval és tehetséggel megáldott édesapám erős mintáját is követve –, hogy hogyan lehet a zenét az embernevelés szolgálatába állítani. Akkoriban ezért még a szakmunkásképzőt is elvégeztem a Zeneakadémia mellett, ugyanis miután édesapám szívinfarktusa miatt a megkezdett országos zenei nevelési „missziója” megszakadni látszott, jelentkeztem a folytatására, de a tanács oktatási osztályán felvilágosítottak, hogy a Zeneakadémiának semmi köze nincs a szakmunkásokhoz, ezért ne is álmodjak erről. Megkérdeztem, hogy ha szakmunkás lennék, akkor lehetne-e?

Ez elég viccesen hangzik!

Annak is szántam, mégis komolyan válaszolták rá, hogy igen! Így kezdődött, és akkor még nem is sejtettem, hogy az előadóművészi pálya tapasztalata milyen elengedhetetlen lesz néhány évtized múlva ahhoz a mostani tevékenységemhez, amikor nap, mint nap „színpadra” állva kell a legkülönbözőbb összetétetű hallgatóságot megérinteni.

Aztán Pécsett kezdtük el családi életünket – 40 éve férjhez mentem, Uzsaly Zoltán azóta is társam mindenben. Négy gyermekünk született, ma már mindegyikük családos, nyolc unokánk is van. Igazi nagycsaládban élünk, minden hétvégén 8-10-12-en üljük körül az asztalt, pedig nem is laknak mindannyian a környékünkön – de örülök, hogy mindannyian Magyarországon élnek.

Az oktatás és nevelés szinte minden szintjén dolgoztál már.

Igen, zeneiskolában kezdtem, majd a Pécsi Tudományegyetemen általános módszertant tanítottam, és a Kulcs a muzsikához taneszközrendszer háttérkutatásaiban vettem részt, aztán iskolát és óvodát alapítottam, vezettem, – a pécsi Szent Mór Iskolaközpontban 100 tanárral, művésszel és közel 700 családdal dolgoztam nagy örömben. Van tapasztalatom az egyházi és a KLIK-kes fenntartású intézményvezetésben egyaránt. Amikor Pécsre költöztünk, átvettem a Székesegyházban annak a kórusnak a vezetését, amiben korábban gimnazistaként is énekeltem – ez lett Magyarország első Bárdos Lajos kórusa, még a Tanár Úr életében engedélyt kaptunk a nevének viselésére. Fontos volt, hogy nagycsaládban élt boldogan, hogy volt humora, rendkívül igényes, csodálatos művész és elkötelezett magyar ember, és az a mély hite, amely minden élethelyzetben komoly támasza és ereje volt. 40 éve vezetem ezt – a legjobb értelemben vett – amatőr kórus-közösséget vagy inkább kórus-családot. Minden vasárnap énekelünk – ez óriási klasszikus repertoár kialakítását jelentette szakmailag – heti 1 próbával – de legalább ilyen pedagógiai munkát is, hiszen minden próbát úgy kell megtartani, hogy kedvük legyen az embereknek a következő péntek délutánjukat is feláldozni, és vasárnap „hajnalban” felkelni.

Most, mióta már minden gyermekünk „kirepült” közel 10 éve járjuk az országot – és a határainkon túli magyarlakta területeket – férjemmel, nevelési és életvezetési előadásokkal. Egyébként Vácon dolgozom, az Apor Vilmos Katolikus főiskola tanáraként, és az Organikus pedagógia módszertani központ vezetőjeként. Mindez így most akár „rózsaszínnek” is tűnhet.

Miért mondod így?

Mert nem volt sétagalopp ez az út. Sok évig hiába vártuk a gyermekáldást, vesztettünk el magzatot, megküzdöttünk betegségekkel, szembe kellett mennem súlyos igaztalan vádakkal, alaptalan ítéletekkel, voltam munkanélküli, ingáztam 200 km-t, megéltem egy több mint 10 éves belső „száműzetést”. Az, hogy mégsem ezekről szóltam, csupán azt jelenti, hogy nem ez maradt a szívemben. Talán azért, mert ezek között a körülmények között is mindenkor volt természetfölötti – és természetes kapaszkodóm is. Mellettem állt a család, a barátaink – és mindenekfelett a Gondviselő. Nagyon sokszor merítettem erőt Origenész gondolatából: „Sok minden történik Isten akarata ellenére, de semmi nem történik gondviselése nélkül.”

Tanítasz, könyvet írsz, rengeteg előadást vállalsz, karnagy is vagy, sokat utazol…..közben nagy családod van, 4 felnőtt gyerek, és 8 unoka. Mi a legbelsőbb mozgatórugód?

A legnagyobb belső ösztönző az öröm, és a kapcsolatok.

Az öröm, ami minden alkalommal – akár a tanításban, akár az előadásokat, vagy a zenei tevékenységeket tekintve – rendkívüli mértékben feltölt. Igazi ajándéknak tekintem ezeket a lehetőségeket. Látom, hogy segíthetek, az emberek szomjaznak a megerősítésre, a működő tanácsokra, iránytűt keresnek, és úgy tapasztalom, hogy sokszor sikerül támaszt nyújtani nagyon fontos elkötelezettségeikben, a családi életben, a párkapcsolatban, az önnevelésben, a vezetésben, a tanításban, a nevelésben.

A kapcsolatok pedig valóban megtartó erőt jelentenek. Komoly szövetségi hálózatban élhetek. Legerősebb szál természetesen Zoltán, a férjem. Életünk legkomolyabb vállalkozása a házasságunk, – mondta sokszor édesapám – és valóban elmondhatom, életem legjobb döntése a házasságunk volt. Szóval rengeteget jelent, hogy mindenben együtt tudunk működni, a családi élet menedzselésétől kezdve az együtt gondolkodásig, az önfeledt viccelődésig, a közös zenéléstől az imádságig. És ezen kívül is azt mondhatom, hogy minden téren a kapcsolatokból merítem a legnagyobb erőt. Vannak nagyon mély baráti kapcsolataink, felnőtt gyerekeink is társainkká növekedtek, komoly szakmai kapcsolataim épültek ki, amint említettem, a kórustagokkal is igazi szeretetközösségben élhetünk, mindig volt kire fölnézni, hiteles emberi és szakmai tekintélyeket ismerhettem meg – és mindez egy őszinte, személyes Istenkapcsolatba ágyazódva elevenedik meg nap, mint nap, mert mindannyiukért valóban hálás vagyok a Jóistennek.

Néhány éve nem kisebb fába vágtad a fejszédet, mint hogy elindítod az Organikus pedagógusképzést Magyarországon. Mi volt ezzel a célod, és miben más a többi pedagógiai irányzattól? 

Akkorra már nagyon sokféle tapasztalatom volt az informális és az intézményi nevelés területén. Úgy láttam, hogy sokféle módszer, technika létezik már, de nincs szilárd irányokat mutató egységes szemléletmód. Ennek híján a legjobb szándék is amolyan barkácsolás marad. Nincs, ami összefogja a hétköznapokat. Ez a pedagógia pedig éppen ezt nyújtja. Úgy szoktuk fogalmazni, hogy nem egy modell-alapú rendszer, mint pl. a Montessori, vagy a Waldorf pedagógia, ami mintegy franchise-modell működik, hanem alapelv-alapú szemléletmód. Mélyebben keresi meg az élet működésének alapelveit, ezeket tisztázza, rendszerezi, az eszközökre irányt, javaslatot ad, de nem határolja be azokat szorosan. Ezután pedig kézbe adja az alkotás lehetőségét, hogy ki-ki a mindenkori lehetőségeihez, feltételeihez, egyéniségéhez szabva valósítsa meg a saját körülményeiben. Ezért lehetséges az, hogy a kurzus végeztével sokszor azt jelzik vissza a résztvevők, hogy jobbak lettek a SAJÁT helyükön. Jobb anya/apa/házastárs vagy tanár lett, jobb ferences lett, jobb lelkész, rendőr, orvos lett stb.

Kinek a nevéhez fűződik, és mi a tematika alapja?

A rendszert Josef Kentenich katolikus szerzetes és nagyhatású nevelő, korának elismert gondolkodója és reformere alkotta meg. Öt irányelvre épül, amelyet egy kerékábrával szoktunk szemléltetni. Az öt küllő: Életmozgás (az egyes életkorok életfeladatai); Bizalom; Kötődés; Szövetség (a mélyebb, minőségi kapcsolatok pedagógiája); Eszmény/Eredetiség (az egyéni adottságok, képességek kibontakoztatása a személyiségfejlesztés során)

Az ún. „kerékagy témák” – mint pl. az érzelmi intelligencia, vagy a nevelt nevelő – mindent áthatnak, és az egész rendszer egy állandó mozgásban lévő eleven érzékelést feltételező fejlődés. Van, amikor a bizalom van a fókuszban, máskor a kötődéseket kell leginkább ápolni, aztán az életkornak megfelelő terheléssel foglalkozunk, de közben nem feledkezhetünk meg az egyéni sajátosságokról stb. A képzésen a közel 40 témát körül járva jól alkalmazható egységbe kerül mindaz, amit talán itt-ott egy-egy előadásban hallottunk. Azt mondja Kentenich, hogy ha ezt a komplex szemléletmódot műveljük, nem siklik félre a kapcsolat, a nevelés. És valóban azt tapasztaljuk, hogy abban segít ez a képzés, hogy kapunk egy „szemüveget”, amivel jobban látjuk az egyes helyzeteket, és biztonságosabban eligazodunk a kusza problémák közepette is. Valóban megbízható iránytű lehet. És ez ma nagyon hiányzik. A célunk tehát ez, átalakítani a magyar pedagógiai közgondolkodást, ezt az iránytűt kézbe adni, hogy a nevelés és oktatás sok-sok területén valóban az élet növekedését és ne csupán a következő iskolafokozat elérését, vagy a múlandó sikereket szolgáljuk.

Hogyan áll össze mindez tantárgyakká? 

Tulajdonképpen a fenti súlypontokra épülő nagy ív az egész képzés. Nem töredezik szét tantárgyakra, én vezetem végig a folyamatot. Nagyon élvezem, amikor lassan kezd összeállni a résztvevőkben a „minden mindennel szépen összefügg” érzés. Sokat tanítok az érzelmi intelligenciáról, arról, hogy hogyan működik az ember, mire van nyitva az egyes életkorok „időablaka”, azaz mivel szükséges akkor foglalkozni, és mivel nem, hogyan működik a tanulás, a megismerés, a motiváció, a kapcsolat, az önértékelés, vagy a döntésképesség hogyan fejleszthető. Tisztázzuk, hogy mit jelent az organikus és a mechanikus gondolkodás és élet, ránézünk a kommunikációra, a kritika és a haragkezelés is témáink között van, fontos rész a bizalom pedagógiája, az önbizalom nevelése, a tekintély kialakulása, a fegyelmezés alapkérdései és válaszai. A kötődés- és szövetségpedagógia az alapkapcsolódásainkkal foglalkozik, a társas intelligenciával, a férfi-női és az énidentitás kialakulásával és sérülékenységével, az apa és az anya nevelésben betöltött szerepével. A társkapcsolat, a barátság, mint a szeretés iskolája, a digitális világ okos használata sem maradhat el, kiemeljük a művészetek és a néphagyomány pótolhatatlan szerepét a személyiség- és az identitás formálásában, és az egyéniség, az eredetiség, a saját én kibontakoztatása is egy izgalmas tématerülete ennek a pedagógiának. Rengeteg „aha”-élménnyel találkoznak általában a hallgatók, gyakran érzik, hogy tulajdonképpen sejtették, hogy erre van az előre, de nagyon fontos a rendszerbe helyezés, a miértek tisztázása és a megerősítés is. Sok új felismerés is keletkezik ilyenkor természetesen, szinte észrevétlenül sokat tanulunk, rengeteg példát hozok, és a második félévben hiteles, jó nevű meghívott előadók mutatják meg, hogy a gyakorlatban miként lesz organikus egy-egy közösség működése. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, minden szombatot amolyan kis ünnepnek élünk meg – nagy öröm felfedezni az élet növekedésének alaptörvényeit és a mindennapokban jól használható nevelési/önnevelési eszközöket.

Remélhető, hogy amelyik pedagógus elvégzi nálad az organikus pedagógiai kurzust, egy teljesen megújult köznevelési intézményi kultúrát fog a munkahelyén meghonosítani?

Ezután nyilván nem meglepő a tömör válaszom: igen. Ahol eleven kapcsolatokra és az élet hosszú távú növekedését szolgáló alapértékekre épülő közösség lesz. Tehát minden részletében erre törekszik. Úgymond „azt öntözi, amit növelni szeretne”, azaz garantált kereteket biztosít mindannak, amire a gyermeknek akkor szüksége van. Nem bízza a szakkörre, a véletlenre, hanem „azt adja, amit kérniük kellene” (Goethe). Érzékenyen reagál és megoldást jelentő irányt tud adni a jelenkori kihívásokra, de nem csak szólam- vagy program szinten.

Konkrétumok mentén ez mit jelent?

Nem sürget, ideje korán nem versenyeztet, amennyire lehet, megóvja a gyermekkort, biztosítja a szabad játék, majd később az alkotás, a közösség megélésének idejét és kereteit, figyelembe veszi a belülről való növekedés egyéni ritmusát, az IQ fejlesztése mellett nagy területet biztosít az érzelmi – azon belül a társas – és azon túl a spirituális intelligencia fejlesztésének is. Hiszen ma már a munkaerőpiac is ezeket a kompetenciákat helyezi egyértelműen előtérbe, míg az oktatási rendszerünk – sajnos már az óvodáig leszivárgóan 90%-ban IQ fejlesztéssel foglalkozik. Ehhez igazodna az értékelési és a motivációs rendszer, tehát biztosan lenne rendszeres személyre szabott szöveges, az érzelmi kompetenciákat is érintő értékelés. Ebben az intézményben nagyon komolyan átgondolnák, hogy mikor, és mennyi szükség van a digitális tartalmakra és eszközökre, azaz a felső tagozatig egyáltalán semmi. Ellenben sok mozgás, sok művészet, sok élmény, sok kapcsolat, sok tevékenység, sok valóság és természet. Az ideális köznevelési intézménynek ma már komolyan kell foglalkoznia a szülők edukálásával, támogatásával és jól meg kell szerveznie az együttműködést is, mert nagy a tét. Sokkal nagyobb ugyanis a veszélye annak, hogy nem mi neveljük fel a gyerekeinket, hanem a kiszámíthatatlan virtuális tér, aminek ma már belátható – és elrettentő – következményei vannak.

Végül, a személyes hitvallásodat hogyan foglalnád össze?

Az emberek, a kapcsolatok, a művészet a hivatásom, a munkám és a hobbim egyszerre. Mottómmá vált az Organikus Pedagógia atyjának, Josef Kentenichnek a gondolata: „A nevelés az élet szolgálata.” Gyerekkoromban sok fejtörést okozott a felnőttek nagy bölcs kérdése: mi leszel, ha nagy leszel? Vonzott a családi élet, anya és feleség akartam lenni, miközben folyamatosan zenei pályára készültem, a barátnőimmel gyakran játszottunk iskolást, ahol mindig tanár voltam, érdekeltek a nyelvek, a hit világa, sokféle közösséget szerveztem. Most akkor melyiket mondjam? Mi akarok lenni? Nagyon felszabadító érzés volt, amikor eszembe jutott, hogy van kertész, fülész, cipész és sebész, lelkész, akkor ennek nyomán én azt hiszem, örömész szeretnék lenni. Abba belefér az anyaság, a zongora, a kórus, a pedagógia és még amit majd az élet hoz…Azt hiszem, sikerült. Ezt élem meg minden feladatomban, minden életállapotomban. Feleségként, anyaként, nagyiként, pedagógusként, neveléskutatóként, előadóként, karvezetőként. Még ha nem is sikerül mindig megvalósítani, minden tervemet, erőfeszítésemet, örömömet az ösztönzi, hogy a rám bízottaknak „élete legyen, és bőviben legyen”.(Jn. 10.10.)

Pécsi Rita legközelebb a Pedagógus Expon hallható, előadás téma, jegyek ITT:

Az interjút Pálfay Erzsébet a Mozgalom alelnöke készítette.

https://www.haromkiralyfi.hu/az-organikus-pedagogiai-kepzezrol

Olvasás-írástanítás komplex fonomimikával

Jól olvasni jó!

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola – Hivatalos  Atipikus Fejlődés Módszertani Központ 2. szakmai műhelye a 2023/24-es tanévben oktatók, hallgatók és minden érdeklődő számára

Időpont: 2024. február 6. 15.00-17.00 óráig

Helyszín: Online

Műhelyvezető: Fazekasné Dr. Fenyvesi Margit

A fonomimika egy korábban bevált és országosan elterjed olvasástanítási módszer (Czukrász Róza „hozta” Franciaországból a 20. sz. elején). Alapja a gesztussal megerősített hang és betűtanítás. Minden hangot egy olyan mozdulat jelképez, ami reprezentálja magát a hangot is, így a hang/mozgás kapcsolata biztos. Például a bal kézzel begörbített mutatóujj a cica hívogató hang. További asszociáció a hang és a betű kapcsolata, a mozdulatban a betű formája is benne van. A módszer a kéz és ujjmozgásra támaszkodik, ezzel egy transzferhatást biztosít az agy hierarchikus hálózatának aktiválásához. Az olvasás technikáját gyorsítja, az önálló szóírás és a helyesírás megalapozását előkészíti a fonológiai tudatosság konzekvens fejlesztésével. A hatékonyság igazolása már kutatás metodikailag megtörtént. A módszer nem igényel külön költséget, bármelyik olvasás-írás könyvcsaládhoz kapcsolható, a sikeres integráció és a különleges bánásmódot igénylő tanulók innovatív eszköze.

Regisztráció: https://forms.gle/37bFQhNFmn1avZLL9

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Organikus Pedagógia Képzés

Pécsi Rita az Organikus Pedagógia Képzésről a Kossuth Rádió Tanúim lesztek c. műsorában 13.39 perctől.

Beszélgetőtárs: Hámori Kinga

A képzésre jelentkezési határidő: 2024. január 10.

Az oktatás helyszíne: Apor Vilmos Katolikus Főiskola (1201 Budapest, Török Flóris u. 227–229.)

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2023-12-28_13-29-45&enddate=2023-12-28_14-09-57&ch=mr1

A képzésről bővebben: https://organikusegyesulet.hu/organikus-pedagogia/op-szakiranyu-tovabbkepzes/

Organikus pedagógia képzés utolsó alkalma a Martineumban

2023. november 25-én zárult az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kihelyezett „Organikus pedagógia” szakirányú továbbképzése a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián. A képzés keresztfélévben, februárban indult, szombati napokon valósult meg, félévenként 5-6 alkalommal. Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, főiskolai tanár vezetésével 70 résztvevő ismerkedett meg a keresztény értékrendű, érzelmi intelligenciára alapozó pedagógiai szemléletmóddal. Kiss-Kocsis Ágnes személyes hangvételű cikkét olvashatják. 

Tisztelt Tanárnő, Kedves Rita!

Gilbert K.  Chesterton angol teológus szerint: „A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.” A Tanárnő nélkül sem a világ, sem mi  nem kaptuk volna meg az Organikus Pedagógia ismeretét, tanításait és szeretetét.

Ma összegyűltünk, hogy szívből jövő köszönetet mondjunk e kivételes embernek, aki az elmúlt 1 évben, nem csak a  Tanárnőnk volt, hanem olyasvalaki is, aki lehetővé tette, hogy  ezen az egyedülálló képzésen  ne csak új ismereteket szerezzünk, hanem olyan értékeket és kincseket is kapjunk, amelyekkel tovább gazdagodik az életünk. A Tanárnőre jellemző odaadás és szakmai hozzáértés egyesítve azzal az emberséggel, amit a tanításba hozott, különlegessé tette az itt eltöltött időnket. Nem csak információkat adott át, hanem életre szóló leckéket is tanított nekünk, s miközben itt állunk,  azt érezzük, hogy az Organikus Pedagógia által valami kivételes érték lett része az életünknek.

Kedves Tanárnőnk, Ön nem csupán egy oktató volt számunkra. Ön volt az a fény, amely az Organikus Pedagógia útjára vezetett minket.

A Tanárnő szavai nem csak elméleti ismereteket adtak át, hanem inspiráltak, motiváltak bennünket, hogy higgyünk magunkban és akkor képesek vagyunk bármit elérni az életben.

Az óráin mindig éreztük  azt a szeretetet és szenvedélyt, amivel  tanított minket.  Éreztük, hogy az Ön számára ez nem  munka, hanem küldetés. És mi ezt a szemléletet adjuk tovább a családunknak,  a hivatásunknak, a kapcsolatainknak és a világnak.

Az ön kedves, szeretetteljes és elhivatott személyisége,  tudása és  empátiája olyan élménnyé emelte az óráinkat, amit sosem felejtünk el.

Kedves Tanárnőnk, szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkat azért, hogy nem csak a tudásunkat gazdagította, hanem a szívünket is.

Köszönjük, hogy nem csak tanított, hanem inspirált és vezetett is minket.

Bár most búcsúzunk, és sok-sok feladat vár még ránk, de az Organikus Pedagógia Egyesület oltalmazó és erőtadó falai közt, továbbra is mindnyájan egymás támogató és lelkesítő társai lehetünk. Együttes erővel, elszántsággal, a szeretet, a hit és a „tanult tanító” erejével elérhetjük, hogy a mechanikus organikussá változzon.   Ha együttműködünk és támogatjuk egymást, képesek vagyunk hatalmas változásokat elérni a világban. A segítő szándék, a hit és a tettek, a mozgás, a bizalom, a kötődés, az eszmény és a szövetség azok a pillérek, amelyekre egy boldogabb és harmonikusabb társadalom épülhet.

Anthony de Mello inspiráló története szerint: „Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:
– Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
– A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie!” 

Drága Tanárnőnk, Drága  Rita, hálásan köszönjük, hogy a szívünkbe tette az Organikus Pedagógiát!
Mindannyiunknak azt kívánom, hogy tanuljunk meg így élni, és ezt a szellemiséget alkalmazva  teremtsünk oázisokat és tegyük a világot egy még jobb hellyé!

Szeretettel és hálával: Az első SZOMBATHELYI ORGANIKUS PEDAGÓGIA Képzés Hallgatói

forrás: https://www.martinus.hu/hirek/12971/organikus-pedagogia-kepzes-utolso-alkalma-a-martineumban

Nincs olyan ajánlat, amiért visszamennék a minisztériumba

Az oktatás helyzete csak akkor oldódhat meg, ha az végre eléri a politikusok ingerküszöbét. Ma Magyarországon nem szakpolitikai kormányzás folyik, így abban többé nem kíván részt venni. A döntéshozók és a pedagógus-szakszervezetek is zsákutcába kerültek, egyik fél sem tud már újat mondani – többek között erről beszélt az Indexnek Gloviczki Zoltán, az Orbán-kormány korábbi köznevelésért felelős helyettes államtitkára, az Oktatási Hivatal volt elnöke, aki jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

Gloviczki Zoltán lapunknak azt is elárulta, hogy

  • mit szól az Erasmus-ügyhöz,
  • miért választotta a késő Kádár-korban a pedagógusi pályát,
  • miért kellene búcsút inteni a több évtizedes alattomos toposzoknak,
  • mitől válhatna a kormány szimpatikussá,
  • miért van nagyon sok 22-es csapdája az oktatásban,
  • meddig maradhat az állóháború a kormány és a szakszervezetek között,
  • mi bántotta a lemondásakor,
  • és hogy miben reménykedik a jövőre nézve.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán vagyunk, ahol 2020 óta rektorként dolgozik. Felsőoktatási vezetőként mit szólt az Erasmus-ügyhöz?

Meglepett, hogy őszinte legyek. Ha pimasz akarnék lenni, akár azt is mondhatnám, hogy ilyen váratlan lépéseket csak a magyar kormány részéről szoktam meg az Európai Unió felé, fordítva erre eddig nem volt példa. A döntés bizonyos értelemben bizsergette a humorérzékem, de közben meg arra is gondoltam: mégiscsak szomorú, hogy idáig jutottunk. Ezzel együtt szerintem nem érdemes temetni az Erasmust, 2024-ig még élnek az együttműködési szerződések, a legfrissebb fejlemények szerint addig még bőven pont kerülhet az ügy végére.

Még ha jogszabályt is módosít az Országgyűlés, nem tudni, hogy a bizottságnak lesznek-e Magyarországgal szemben újabb kifogásai. Ha nem sikerül megegyezni, az hosszú távon ronthat a hazai egyetemek versenyképességén?

Egyértelmű, hogy nagy érvágás lenne, de a magyar egyetemek mellett az uniós intézmények is rosszul járnának, mondom ezt anélkül, hogy túldimenzionálnám a hazai felsőoktatás jelentőségét. Budapest rendkívül népszerű célpont a külföldi hallgatók körében, emiatt is gondolom, hogy 2024-ig mindenképpen rendeződik a helyzet.

Ugyanakkor a magyar diákok körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a külföldi egyetemek. Ezt mivel magyarázza?

Szerintem a XXI. században teljesen természetes, hogy egy fiatal világot akar látni, ki akarja próbálni magát egy más közegben, én ezt kifejezetten támogatom is. A gond inkább az, ha utána nem jönnek vissza…

Búcsú az alattomos toposzoktól

A magyar felsőoktatásnál csak a pedagógusi pálya népszerűsége zuhant nagyobbat az elmúlt években.

Valójában a kétezres évek elején a mostaninál jóval kevesebben jelentkeztek pedagógusképzésre, évente mindössze 3-4 ezer diák választotta ezt a pályát. A 2010-es évek közepére azonban tízezer fölé emelkedett ez a szám, ehhez képest látványos most a csökkenés.

Ezt ebben az intézményben is érzékelik?

A mi főiskolánk az utolsó, tisztán pedagógusképző intézmény az országban, tehát ha valakinek érezni kell ezt a visszaesést, akkor azok mi vagyunk. Tavaly a felvételi jelentkezési időszak abszolút egybeesett a pedagógussztrájkok, tüntetések első hullámával. Ezzel egyenesen arányosan esett vissza a létszám. Mindezek ellenére a nappali tagozaton tanulók száma még így is emelkedett, ami azt jelenti, hogy a megmozdulások sem tántorították el azokat a lelkes fiatalokat, akik még korábban az oktatás mellett tették le a voksukat. A levelezőképzésnél viszont valóban jelentős volt a visszaesés, a 20-30 százalékot is elérte, de ezzel nem vagyunk egyedül.

Eredeti végzettsége szerint latin, valamint ógörög nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár. Önt anno mi motiválta, miért választotta ezt az utat?

A késő Kádár-korban jelentkeztem pedagógusnak, amikor olyan típusú anyagi vagy szociokulturális megfontolások, mint most, igazából nem nagyon játszottak szerepet a pályaválasztásban. Tetszett valami vagy nem tetszett. Én részben pedagóguscsaládból származom, illetve a tanáraim is nagyon nagy hatással voltak rám, így már egészen kiskoromtól kezdve tudtam, hogy ezt az utat fogom választani, nem bántam meg egy percig sem.

Mi motiválja a mostani fiatalokat, mi biztatót tud nekik mondani például egy nyílt napon?

Egy kérdéssel szoktam indítani, ami így hangzik:

Itt vannak, felvételiznek, miközben a tanáraik az utcán tüntetnek. Miért?

A válasz egyértelmű. A tanítás az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, még akkor is, ha az számos nehézséggel jár. Nem véletlen, hogy a tüntető tanárok is sietnek vissza az iskolába, a feladatot ugyanis fontosnak és a sajátjuknak tekintik, a körülményekkel van bajuk.

De van egy másik érvem is: meggyőződésem, hogy a mesterséges intelligencia térhódítása miatt tíz-húsz-harminc év múlva azok a szakmák lesznek a legértékesebbek, amelyek az emberi kommunikáción, az együttérzésen, a segítő attitűdön alapszanak. Így bármennyire groteszkül hangzik, a jövő pályája például a most épp nem annyira elismert ápolónő és pedagógus.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Kutatási területei közé tartozik az oktatás- és neveléstörténet. Ha egy nagyobb korszakot veszünk górcső alá, akkor mit mondhatunk, mikor volt jó Magyarországon pedagógusnak lenni? Úgy értem: rendben volt valaha a megbecsülésük?

Attól függ, hogy mit értünk megbecsülés alatt. Anyagilag soha nem volt egy felértékelt szakma. Sokan mondják, hogy régen jobban felnéztek a tanárokra, nagyobb presztízsük volt. Én ezzel nehezen tudok egyetérteni, azt gondolom ugyanis, hogy Magyarországon a második világháború utáni időszak úgy általában az értelmiségiekkel – így kimondottan a pedagógusokkal szemben is – egy nagyon alattomos szociálpszichológiai rombolást végzett. Ezt nem szoktuk bevallani, nem szoktuk explicit kimondani, de igazából ebben a korszakban született az a lekicsinylő attitűd, amely még ma is jelen van.

A társadalom egy jelentős része még most is azt gondolja, hogy a tanárok csak heti 20 órát dolgoznak, miközben a hétvégéjük szabad,

nem beszélve arról, hogy ott van nekik a hosszú nyári szünet. A megbecsülésnek az is része lenne, hogy búcsút intünk ezeknek a több évtizedes alattomos toposzoknak.

Mégis a béremelést tartja az első, és egyben legfontosabb lépésnek.

Amíg a bérkérdés nem oldódik meg, addig nincs befogadókészség más reformra. Csak akkor lehet tovább építkezni, ha a tanárok anyagi megbecsülése rendben van. Egyébként szerintem működőképes ajánlat a kormány által ismertetett terv, miszerint 2025-re a pedagógusok átlagfizetése bruttó 777 ezer forint lehet. Kár, hogy ez az elképzelés egyelőre az uniós források behozatalától függ. De mennyivel szimpatikusabb lenne, ha azt is mondanák, hogy „nehéz idők járnak, de nélkülözhetetlen a munkátok, még egy picit tartsatok ki, és mi igyekszünk mindent megtenni”. Ez a típusú kommunikáció a fiatalok pályára terelése szempontjából is kulcsfontosságú lenne.

Nagyon sok 22-es csapdája van az oktatásban

A pedagógus-szakszervezetek számításai alapján jelenleg 16 ezer tanár hiányzik a közoktatásból, de a kormány szerint ez az adat erős túlzás. Kinek van igaza?

Senkinek és mindenkinek. Cinikusan szólva: ezen a területen a számok alapján mindent is be lehet bizonyítani. Nem mindegy ugyanis, hogy mely földrajzi területről, mely iskoláról, mely szakról, milyen típusú munkaviszonyról, vagy hogy egyáltalán közoktatásról vagy szakképzésről beszélünk. A pedagógusok abszolút létszáma tehát egy furcsa képződmény, és ha ezt vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a tanárok nem fogytak olyan ütemben, mint a gyerekek. A számháború helyett szerintem inkább az egyszerű, hétköznapi tapasztalatokra kell koncentrálni, ezek pedig azt mutatják, hogy egymásnak adják a kilincset a helyettesítő tanárok, hogy tele van a világháló álláshirdetésekkel, miközben a már-már ijesztő pedagóguskorfa is ott lebeg a fejünk felett.

Sokan a tanárhiányt a túl sok iskolával magyarázzák. Ön bezáráspárti?

Nézze, nagyon sok 22-es csapdája van az oktatásban. Egyfelől luxus, hogy kisebb falvakban vannak olyan felső tagozatok, ahova alig egy tucat gyerek jár – ha jár. Másfelől nagyon meg kell gondolni, hogy ezeket az intézményeket bezárjuk-e, hiszen gyakran a gyerekeknek és a pedagógusoknak is ez az egyetlen kitörési pont a térségben.

Ugyancsak 22-es csapdája például a szabad iskolaválasztás, ami egyfelől az oktatási szabadságjogok egyik legfontosabb eleme. Másfelől, amíg erre lehetőség van, addig a szegregatív jelleg sem szűnik meg.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Beszélgetésünk közben is tart a gördülő sztrájk, a tanárok immár egy éve megállás nélkül tiltakoznak. Biztos, hogy ez a megfelelő eszköz az érdekérvényesítésre? Vagy egész egyszerűen már nincs más út?

Szerintem egy picit mindkét fél zsákutcába keveredett. Se a kormány, se a szakszervezetek nem tudnak kilavírozni ebből a kommunikációs helyzetből. Úgy érzem, hogy egyik fél sem tud már ennél többet mondani. Azt is gondolom, hogy a sokadik megmozdulás már nem egy stratégiailag átgondolt tudatos lépés, hanem sokkal inkább a frusztráció kifejeződése, vagyis a jelenlegi szakaszban inkább már okokról beszélhetünk, semmint célokról.

Lesz valaha nyugvópont?

Szeretném, hogy elérkezzen, hosszú távon ugyanis nagyon kontraproduktív, ha feje tetején áll a rendszer, és elmaradnak az órák. Persze nem dől össze a világ, de nem is működhet így a világ. Ugyanakkor sajnos azt látom, hogy véget nem érő állóháború is benne van a pakliban, mindkét fél beragadt a már említett zsákutcába.

Volt olyan pillanat, amikor azt érezte: lehetett volna még tenni

2010 és 2013 között Hoffmann Rózsa mellett volt köznevelésért felelős helyettes államtitkár. Tíz évvel ezelőtt a lemondását azzal indokolta, hogy „ a köznevelési rendszer átalakításának financiális háttere nem áll rendelkezésre”. Úgy tűnik, ez még ma is elmondható. Vagy talán még inkább elmondható?

Talán még inkább elmondható, hiszen ne feledjük, hogy 2012–13-ban egy történelmi léptékű béremelést hajtottunk végre. A mozgó vetítési alap ugyanakkor nem valósult meg, így nem sikerült egy időtálló, perspektivikus pályára állítani a pedagógusfizetéseket, noha ez lett volna az erkölcsi ellentételezése annak, hogy bevezettünk egy, a korábbinál lényegesen kötöttebb rendszert, aminek része az életpályamodell, a tartalommal rendelkező nemzeti tanterv, a szakfelügyelet, és az ellenőrzés. Ezek kivétel nélkül nagy levegőt kívánnak a pedagógusoktól, és az adta volna az egyensúlyt, ha ezt az erőfeszítést a rendszer meghálálja nekik.

Miért volt szükség a fenti kötöttségekre, ma is meglépné ezeket?

A 2010-es évek oktatáspolitikájának alapvető elemeit ma is vállalom, egyetértek velük, szerintem szükség volt a kötöttségek bevezetésére. Ha azt akarjuk tudni, hogy miért, akkor egészen 1985-ig kell visszamenni. Ebben az évben mai szemmel nézve egy döbbenetesen liberális oktatási törvény született. Bár akkor még számos eleme nem valósult meg, lényegében elindította azt a folyamatot, hogy a központi tantervek, tankönyvek és sok más kötöttség megszűnjenek. Én akkor ezt, mint fiatal pedagógus már a rendszerváltás szeleként éltem meg. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy én mit és hogyan tanítok – ezt az álláspontot képviseltem. Ugyanakkor ahogy körülnéztem, szép számban tudtam volna mutatni olyan kollégát, akire ráfért volna a szabályozás.

Önre hogyhogy nem?

Utólag azt mondom, hogy nyilván nekem is jót tett volna, csak akkor, ifjú titánként ezt nem így éltem meg. De a lényeg, hogy bizonyos mértékben, mint minden szakmában, kell a mérték és az iránytű, ezt elvként és tapasztalatból is mondom.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Visszatérve a lemondására: érezte valaha úgy, hogy rosszul döntött?

Volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy talán lehetett volna még tenni. Ezért is mondtam igent 2017-ben, amikor Palkovics László arra kért, hogy legyek az Oktatási Hivatal elnöke.

Aztán ugyanott találta magát, mint helyettes államtitkárként: nem tudta elfogadni, hogy a politikai lobbi fontosabb, mint az, hogy milyen lesz a közoktatás.

Inkább úgy mondanám, hogy rájöttem: a mozgástér nem lett nagyobb, pedig anélkül érdemi változást nem lehet elérni, és nem akartam többet egy helyben álldogálni. Megértettem, hogy én szakmabeli vagyok, tanárnak születtem, nem pedig politikusnak.

A Válasz Online-nak adott interjúban nyíltan beszélt arról, hogy a 2020-as Nemzeti Alaptanterv (NAT) volt az utolsó csepp a pohárban.

Nem tudtam túllendülni azon, hogy bár megszületett egy nagyon átgondolt, koherens tanterv, az végül politikai és szakmai lobbik áldozatává vált – megint. Persze ez a NAT nem rontotta el teljesen a rendszert, továbbra is benne vannak nagyon fontos alapelvek, ettől még lehet ma Magyarországon jól tanítani, de ez a kiábrándultságomon nem változtatott. Úgy éreztem, hogy kihagytunk egy ziccert, ami ahhoz vezetett volna, hogy végre valami jobb szülessen.

Mint ismert, a tüntető tanárok a béremelés mellett többek között korszerű nemzeti alaptantervet követelnek. Ezek szerint ezt a követelést jogosnak tartja.

Szívből egyetértek vele. Ugyanakkor kötve hiszem, hogy a NAT újbóli átírása egy irirnyó-pirinyót is változtatna a gyakorló pedagógusok mindennapjain.

Miért ilyen szkeptikus?

Ha csak a NAT-ot gondoljuk tovább: amennyiben az tökéletes is lenne, ott vannak a tankönyvek, amelyek sokszor még konzervatívabbak. Ezt úgy kell érteni, hogy mire egy tantervből tankönyv lesz, addigra az mintha visszalépne az időben még úgy egy évtizedet. A megszokás rabjai lettünk. Évtizedek óta gyűlik, hogy miről kell hallania a gyerekeknek, és ez mára egy akkora mennyiségi cunamivá vált, hogy az már kezelhetetlen, láthatóan sokszor még a tantervnek sem engedelmeskedik.

Egy másik követelése a tüntetőknek a tankerületi rendszer megszüntetése, melynek kitalálásában ön is részt vett. Mit szól a bírálatokhoz?

Érzelmileg ez egy teljesen érthető attitűd. Sok pedagógus érzi úgy, hogy minden, ami 2010 után történt, rossz, el kell törölni. Ezzel viszont nem értek egyet. Ha visszaemlékszünk, már a 90-es években is vitatott volt az önkormányzati rendszer működőképessége, a 2000-es évek első évtizedében pedig már minden oktatásról szóló komoly diagnózis egyértelműen kimondta, hogy ez így nem működhet.

Hamar világossá vált, hogy az abszolút központosítás, az, hogy egy állami fejből, nevezetesen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központból irányítsák a teljes oktatást, őrültség.

2015–2016 környékén már a kormány is úgy gondolta, hogy a tankerületi központok lehetnek működőképesek, így nagyobb teret kaphat a szakmai munka.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

A politikai nyomás azonban így sem szűnt meg.

Nehogy azt higgyük, hogy anno egy-egy polgármester vagy önkormányzati képviselő-testület kevesebb politikai nyomást gyakorolt az iskolákra, mint amennyit ma egy tankerület. A lehetőség mindkét esetben fennáll.

Megértette, hogy nincs visszaút

Azóta, hogy távozott az Oktatási Hivatal éléről, az oktatásirányítás kikérte valamilyen döntéssel kapcsolatban a véleményét?

Nem igazán vannak drámai döntések, így tulajdonképpen nem volt milyen ügyben kikérni a véleményem. Gyakran idézik egy korábbi kijelentésem, miszerint ma Magyarországon lényegében megszűnt az oktatáspolitika. Ezt komolyan így gondolom. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, vagy hogy az ellenzék jobban csinálná, de az egyértelmű, hogy nem mozog a rendszer.

Mitől tudna mozgásba lendülni?

Attól, ha az oktatás végre elérné a politikusok ingerküszöbét, és azt nem egy szakszervezeti kérdésként kezelnék. Előbb-utóbb muszáj észrevenni, hogy ezen a területen fejlődésre, továbblépésre van szükség.

Úgy érzi, hogy a jelenlegi vezetők nem érzik ennek a súlyát?

Én senkire nem akarom rásütni, hogy nem lát vagy nem érez valamit, de miután nem történik semmi, akarva-akaratlanul is erre a következtetésre jut az ember. Érzik vagy sem, ez a szindróma.

Ha visszahívnánk az Oktatási Hivatalba, vagy akár a minisztériumba, igent mondana?

Nem.

Egy másodpercet sem gondolkodott, kapásból rávágta. Egész biztos, hogy nincs olyan ajánlat, amit fontolóra venne?

Nincs, mert teljesen értem, hogy ma Magyarországon nem szakpolitikai kormányzás folyik, én pedig csak szakpolitikus tudok lenni. A politika más dimenzióihoz abszolút nem értek, nincs hozzá affinitásom, azt nem tudnám szolgálni.

Akkor letett a közoktatásról?

Dehogyis. Hiszen itt ül velem szemben, és mondom a magamét, mindenhol mondom. Sokan vagyunk ezzel így, és csak reménykedni tudunk abban, hogy egyszer fordul majd a kocka.

A közoktatástól a felsőoktatásig

Gloviczki Zoltán jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke. 2010 és 2013 között köznevelésért felelős helyettes államtitkár volt Hoffmann Rózsa mellett, míg 2017 és 2020 között az Oktatási Hivatal elnökeként dolgozott. Olyan kurzusokat oktat, mint a kompetenciaalapú pedagógia, a keresztény nevelés alapjai. Kutatási területei közé tartozik a nevelés- és oktatástörténet, az oktatásirányítás, valamint a klasszikus antikvitás irodalma és esztétikája.

(Borítókép: Gloviczki Zoltán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

https://index.hu/belfold/2023/01/27/gloviczki-zoltan-orban-kormany-helyettes-allamtitkar-oktatas-ajanlat-miniszterium/?fbclid=IwAR32SGDUkvsRIwr3MxS-i3LsEf6WdpnXPcmAr0EYuWEm2LYBUifp6VicaBw

Pécsi Rita beszélgetései Az este c. rádióműsorban 2022-ben

A cserkész mindhalálig cserkész marad! Papp Zsolt tanító, cserkészparancsnok, iskolaigazgató
– avagy a cserkészet közösség- és személyiségépítő, értékátadó, a nehézségeket leküzdeni tudó emberré válásban játszott szerepéről.

Requiem egy ikerpárért.  Rita vendége fia, Uzsaly Bence András karmester, karnagy, zenetanár, zeneszerző

A közösségben éneklés öröme, Rita nvendége Haáz Sándor zenetanár, karnagy, a szentegyházai Gyermekfilharmónia, a „Fili” alapítója.
A mai ember Isten- és kapcsolatéhsége, Rita vendége Csáki Tibor nagymarosi plébános.

Egy különleges pedagógus és a Kincskereső iskola titkai, Rita vendége Winkler Márta, a Kincskereső Iskola alapítója.

A magyar hagyományok nevelő erejéről – avagy miért alakult, mitől különleges a gödi Búzaszem Általános és Művészeti Iskola? Rita vendége Horváth Szilárd újságíró, a gödi Búzaszem Iskola egyik alapítója.

A székely ruha tartást ad, Rita vendége Haáz Sándor zenetanár, karnagy, az idén 40 éves, Magyar Örökség-díjas székelyföldi, szentegyházai Gyermekfilharmónia, a „Fili” alapítója.

Pedagógusképzés manapság, Rita vendége Dr Glovitzki Zoltán, az Apor Vilmos katolikus Főiskola rektora.

A jövő kovászai – interjú Horváth Szilárddal

Horváth Szilárd az MTVA műsorvezetője, a Kossuth rádió Napközben, XX. századi történelem, az M5 Ez itt a kérdés, História és Kommentár Klub műsorainak házigazdája, az Emberemlékezet című történelmi podcast szerkesztő-műsorvezetője. Életének másik része nem ennyire a nyilvánosság előtt zajlik: alapító vezetője a keresztény magyar néphagyományra alapozott gödi Búzaszem Iskolának. Az itteni nevelésről nemrég könyvet jelentetett meg Miért alapozzuk nevelésünket a magyar néphagyományra? címmel. – Kovács katáng Ferenc interjúja.

Olvass tovább