2026. május 9-én a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Egyetem adott otthont az 5. Organikus Szakmai Találkozónak. Az esemény nem csupán egy szakmai konferencia volt, hanem egyfajta szellemi iránytű, amely a résztvevőket a személyes eszmények felfedezésére, a közösségi szövetség erejére és a teremtett világ iránti felelősségre emlékeztette. A nyolc előadó különböző életutakon és szakterületeken keresztül világított rá arra, hogy az organikus szemlélet hogyan válhat a mindennapi élet és a nevelés megtartó erejévé.

A találkozó alaphangját Uzsalyné dr. Pécsi Rita adta meg, aki az organikus eszménypedagógia lényegét a személyes eredetiségben jelölte meg. Előadásában hangsúlyozta, hogy minden gyermekben és felnőttben ott rejlik egy „isteni szikra”, egy egyedi életcél, amelyet fel kell ismernünk és szárba kell szökkentenünk. Az eszményt egy mágneshez hasonlította, amely képes berendezni és értelmet adni életünk minden apró részletének, még a legszürkébb hétköznapokon is. A cél nem egy külső elvárásnak való megfelelés, hanem a saját „belső dallamunk” megtalálása és beillesztése a nagy harmóniába. 

Ehhez a gondolathoz szorosan kapcsolódott dr. Gloviczki Zoltán – az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Egyesület alelnöke okfejtése, aki a közösség és a szövetség fontosságát emelte ki. Rávilágított, hogy az organikus pedagógus nem elszigetelten dolgozik: a nevelés nem az osztályterem ajtajának bezárásával kezdődik, hanem a hiteles jelenlétben és a közösségi tevékenységben valósul meg. Szerinte az iskola nem csupán a tudásátadás helyszíne, hanem egy olyan komplex tér, ahol a szív, az agy és a kéz egységben, közösségi összefogásban neveli a teljes embert. 

A belső tartás és a spirituális intelligencia szerepét dr. Csáki Tibor atya, az Organikus Pedagógia Egyesület spirituális alelnöke mélyítette el, aki szerint az élet értelmét még a legnagyobb káoszban is meg lehet találni. Javaslata szerint, amikor „felhős az ég”, négy egyszerű lépéssel tarthatjuk meg az irányt: tegyük meg a következő helyes lépést, emlékezzünk a fényre az imában, lépjünk ki önmagunkból mások felé, és kapaszkodjunk a közösség megtartó erejébe. Az élet szekerének kerekeit az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség alkotják, amelyek stabilitást adnak a legnehezebb terepen is. 

A modern társadalom egyik legégetőbb hiányára, az apák hiányára Léder László az Apaakadémia alapító pszichológusa hívta fel a figyelmet. Előadásában rámutatott, hogy az apaság nem egy másodlagos szerep az anya mellett, hanem egy biológiailag és spirituálisan is kódolt, pótolhatatlan jelenlét. A „csendes apaforradalom” jegyében hangsúlyozta, hogy a férfiakban is ott él az ösztönös gondoskodási vágy, és a gyermekkel való korai kötődés (például a közös játék vagy akár a pelenkázás során) alapvetően határozza meg a következő generáció lelki egészségét.

A konferencia második felében az eszmények gyakorlati megvalósulására láthattunk példákat.
A történelmi példák erejét és az organikus szemlélet kapcsolatát dr. Soós Viktor Attila történész hozta el Placid atya életútján keresztül. A Gulágot megjárt szerzetes története azt tanítja, hogy a hivatásunkat a legszélsőségesebb körülmények között is megtalálhatjuk: Placid atya a lágerben nem diákokat tanított, hanem rabtársaiban tartotta a lelket. Az általa hirdetett „örömolimpia” – a panaszmentesség, az apró örömök keresése és a méltóság megőrzése – ma is érvényes túlélési stratégia és nevelési modell mindenki számára.

A szeretet gyakorlati, mindennapi megnyilvánulásáról Szőke Tibor vallott, aki postásként tízezrével osztott ki kézzel írt biztató üzeneteket. Saját drogfüggőségéből való szabadulása után ismerte fel, hogy az emberek legnagyobb baja, hogy nem érzik magukat szeretve és ezért nehezen tudnak jól szeretni. „Szeretetsuli” programjával ma iskolákba jár, hogy a gyerekeket és a tanárokat a „ragyogásra”, az egymás iránti tiszta figyelemre és a szívbéli kommunikációra tanítsa, lebontva a sötétséget okozó hazugságokat és címkéket. 

Horváth Szilárd a gödi Búzaszem Iskola – ma már Organikus Nevelési Intézmény is – l alapításának küzdelmes, de sikeres útját mutatta be. Elmondta, hogyan vált a közösség erejéből és a hitből egy modern, mégis néphagyományokra épülő iskolaépület, és nevelői közösség, ahol minden gyermek a saját ütemében és a saját eszményét, eredetiségét kibontva fejlődhet. Két diákjuk példáján keresztül szemléltette: nem csak a diplomás életút az értékes; legyen szó világhírű favágóról vagy elképesztő gyakorlati intelligenciával rendelkező ezermesterről, az iskola dolga a tehetség és a teljes ember kibontakoztatása. 

Végül Szörényi Imola Virág a mányi Szent Ferenc Tanyaóvoda idilli, mégis mélyen tudatos világába vezette be a hallgatóságot. Az óvodában az Organikus Pedagógia, a teremtésvédelem és a természetközeli nevelés a mindennapok része: a gyerekek állatokat gondoznak, veteményest művelnek és szinte az egész napot a szabadban töltik. Ez a lelassult, harmóniára törekvő szemlélet olyan magabiztosságot és belső békét ad a legkisebbeknek, amely segít nekik „ragyogni” a mai rohanó világban is. 

A szegedi szakmai találkozó záró gondolataként elhangzott, hogy a nevelés nem módszerek kérdése, hanem hiteles jelenlét és személyes döntés. Ha megtaláljuk és követjük saját vezércsillagunkat, nemcsak a saját életünket tehetjük teljessé, hanem közösséget építve a ránk bízottaknak is reményt és jövőt adhatunk. 

A napot Fábri Ivanovics Tünde Népzenei Kamaraműhelye moldvai dallamokkal és közös énekkel nyitotta, és Dinnyés Zsuzsanna cselló kamaraegyüttese zárta.