Tag Archive for: vakáció

Mihez kezdjünk magunkkal, egymással nyáron? – Pécsi Rita írása

Lassan járó időről, közös munkáról, kreatív nyárkezdésről és a táborok megfelelő ritmusáról is ír neveléskutató szerzőnk.

A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik – írja Mark Twain.

Majd a szünetben! Majd nyáron! Ha végre szabin leszek!

Ma már sajnos mindenki szorításban, sokszor valóságos „satuban” él – úgy érzi, hogy levegőt venni sincs nyugodt két perce. És ebben az egyetlen remény, hogy eljön az az idő, amikor elengedhetjük egy kicsit a gyeplőt, lazíthatunk, és mindenre lesz idő, ami a hajtásban elmaradt.

Néhány nap, és kinyílik ez a „kapu”, vagy talán már többeknek tárva-nyitva áll.

És ha szülők vagyunk, máris ránk tör a számtalan kérdés: mi legyen a gyerekekkel? Hová engedhetjük el? Kivel tölti majd a napjait? Meddig tartson a bizalom, és mikor kell határokat szabni? Na, és a kütyü, a gép, a képernyő zegzugos világa…

Legjobb lenne egy nagy expedíciót hirdetni magunknak és az egész családnak! Egy nagy felfedezőjátékot. Fedezzük fel azoknak a tevékenységeknek, időtöltéseknek az erejét és örömét, amire nem jutott időnk a tanévben! Kezdjük pl. egy nyártervező beszélgetéssel. Minden családtag gondoljon utána, mondhassa el, mire vágyna, mi maradt el mindig idő- és erőhiányban eddig? Meglepő dolgokat fogunk megtudni egymásról, magunkról, és arról, hogy milyen apróságok is okozhatnának örömet! Ez a beszélgetés arra is alkalmas lehet, hogy közösen meghatározzuk, mennyi lesz/ lehet a képernyőidő, és elbeszélgethetünk annak tartalmáról, érveket, hasznos alkalmazásokat is felsorolva, nem csupán szikár tiltó határokat meghúzva.

Elöl álljon a pihenés, és a lassan járó, vidám idő. Számolnunk kell azzal, hogy gyermekeink jelentős fölhalmozott alváshiánnyal érkeznek a szünidőbe. Jó lenne megteremteni a lehetőséget a hosszabb alvásnak, és a – gépmentes – lustálkodós időknek. Zenével, érdekes, színes újságokkal, könyvvel, beszélgetéssel, komótosan elfogyasztott finom friss reggeli péksüteménnyel. Különlegessé válhat az este is egy illatos fürdés utáni felolvasással.

A gyerekeknek ugyan alapvetően nem alapközege a csend, de erre is szükség van. Keretét adhatja valami csöndes kézimunka, gyurmázás, madzagkötés, horgolás, hímezés vagy az olvasgatás – és a rövid, a napnak, a vasárnapnak keretet adó ima, hálaadás, egyszerű beszélgetés a Gondviselő Istennel, vagy a szünidőben is barátunkként velünk járó Jézussal.

A játék – nemcsak a kisgyermekeknek fontos, hiszen ebből lesz az alkotás. Úgy tartják a kutatók, hogy a sokat játszó emberek később olyan dolgokban is találnak örömet, amit mások kibírhatatlannak tartanak! Jó tankolás lehet a keservesnek mutatkozó télvégi dolgozatírások idejére! Egyszerű mozgásos játékok, kitalálós, beszélgetős, ügyességi és társasjátékok. Sok ötletet kaphatunk az interneten vagy könyvtárban is könnyedén elérhető játékgyűjteményekből. Jó gyakorlat már több helyen, amikor ismerős családokkal összefogva beosztják, hogy mely napokon kinél jöhet össze 3-4-5 gyerek, ez mindenkinek tervezhető felügyeletet, a gyerekeknek pedig társakat is biztosít.

Nyilván a barátokra sem jutott időnk eddig. Tervezzük meg, kit hogyan érhetünk el. Levél, kisebb utazás, meghívás, egy közös strandolás, kirándulás vagy fagyizás jó alkalom lehet a kapcsolat előhívására, ápolására. Érdemes ránézni, hogy hol van a környékünkön egy-egy jónak ígérkező színház, mozi, bábszínház, koncert vagy érdekes kiállítás – és oda egy-egy kedves barátunkat meghívni.

Nagy áldás, hogy ilyenkor a leggazdagabb, legbarátságosabb, leghívogatóbb a természet is! Sajnos erre a lehetőségre is már mint állandósult hiányra kell gondolnunk, hiszen sok gyerek hetekig szinte eget sem lát, pedig a természet közelségének bizonyítottan komoly fejlesztő hatása van az idegrendszeri fejlődésre is – azon túl, hogy érdekes, izgalmas és szép is. Mehetünk túrázni, vagy egy közeli ligetbe piknikezni, madárlesre vagy kincskeresésre, de lehet bográcsozni, sütögetni, csónakázni, horgászni, fára mászni, gombászni, és végre eljuthatunk az állatsimogatóba, az állatkertbe, a mezítlábas vagy lombkoronasétányra, jó a vitorlázás, csónakázás, megtanulhatunk evezni, úszni stb. Különös tapasztalatokat gyűjthetünk ezáltal, vagy ahogy Paulo Coelho megfogalmazza: kisebbnek érezzük magunkat, mert több időt töltünk a szabadban, és ez új távlatokat ad a világnak. Távolabb kerül a horizont, a házunk falain és a felhőkön is túlra.

Mentális fáradtság esetén és hosszan tartó stresszes állapotot követően gyakran ajánlják a szakemberek a kissé monoton, mégsem teljesen egysíkú mechanikus tevékenységeket. Ilyen pl. a rendrakás vagy a szüretelés, a gazolás, a kaszálás, fagyűjtés, nagyobbaknak a favágás, esetleg a szobája átrendezése, csinosítása.

A rendrakás közben rég elfelejtett apró kincsek, emlékek jöhetnek elő, vagy bosszantó terhektől, kacatoktól szabadulhatunk meg. Kinőtt ruhák, elhasznált játékok, leszerepelt csecsebecsék kerülhetnek így ki életterünkből…

Nagyon jó lenne közös munkát találni, pl. garázsrámolás, kerítésfestés, közös főzés, sütés, befőzés, szerelések, javítások. Megtanulhatunk kenyeret, kiflit sütni.

Lehet, hogy van a közelünkben idős, segítségre szoruló szomszéd vagy rokon, esetleg kisgyermekes család, akiknek alkalmi vagy viszonylag rendszeres segítséget is nyújthatunk. Nagy énhatékonyság-tapasztalat ez már kis serdülőknek is, az önbizalom egyik jelentős oszlopa lehet, ha így is lehet rá számítani. A nagyobbaknak a nyári diákmunka ugyanilyen előnyökkel jár.

Vannak gyerekek, akik szívesen írnak naplót, esetleg rajzolnak, festenek – ebben új technikákat is megtanulhatnak az alkotó kedvűek.

A közösség a serdülők alapszükséglete, személyiségük fejlődésének nélkülözhetetlen közege. Sajnos erre ma már gyakran nem alkalmas a teljesítményprésbe szorított iskolai lét, amikor ráadásul a szünetben telefonjukat nyomogatják a diákok. Nagyszerű táborokat, lelkigyakorlatokat, csendesnapokat találhatunk, hála a kifogyhatatlan lelkesedésű elkötelezett pedagógusoknak, egyházi közösségeknek, alapítványoknak, egyesületeknek. Ezt is érdemes alaposan megválogatni, és társakat találni, hisz úgy minden élvezetesebb. Nem kifejezetten intellektuális irányt választanék – nyelvi, matematikai, informatikai stb. –, hanem inkább a fentebb felsorolt hiánypótló tartalmakat célozzuk meg! És tervezzük meg az utána lévő feldolgozás időszakát is, tehát ha lehet, ne essen a gyermek vagy a kamasz az egyik tábori „élményfürdőből” a másikba.

Minden szülő meg szokta kérdezni: mikor kezdjünk el az iskolára készülni? Mindig azt válaszoljuk: tanulással semmikor. A napirend kissé szorosabbra fűzésével, a reggeli fölkelés-esti lefekvés rendszerével, a tanszerek előkészítésével érdemes kicsit foglalkozni. De ne kezdjük el a családot riogatni: na majd meglátod! Mindjárt kezdődik a nemulass!

Inkább rendezzünk egy jókedvű nyárbúcsúztató partit, idézzük föl a legjobb élményeket, találkozásokat, ízeket, színeket, vicces helyzeteket!

Látják, tényleg nagy lehetőségeket rejteget egyszerű eszközeivel is a nyár! Olyan erőt gyűjthetünk ezekben a hetekben, mellyel bátran indulhatunk az újabb kihívások elé!

Minden gyermeknek megvan a maga nyara, és – ha jól terveztük az „expedíciónkat”, bízhatunk abban, hogy – minden nyár más gyermeket hagy maga után. Erősebbet, érettebbet, pihentebbet, derűsebbet – boldogabbat.

Így legyen.
forrás

Pécsi Rita: Mire jó a vakáció?

 Elméletben gyorsan kész a válasz: mindarra, ami fontos, de elmaradt a tanévben. Mégsem ilyen egyszerű a képlet. Ha a szülők őszintén válaszolnának, már májusban szorító érzésekről panaszkodnának.

A nyár a legnehezebb időszak a család számára. Hogyan oldjuk meg a gyerek elhelyezését? Hol és mit fog enni? Ne kütyüzzön egész nap, de akkor mivel kössük le, hogy ne unatkozzon folyton? Elengedhetem-e erre vagy arra a fesztiválra, ilyen vagy olyan társaságba? Nem igazán olvas, nem tud egyedül játszani. Jó lenne, ha végre rá tudnám venni egy kis házi munkára, de az több idő, mintha magam megcsinálnám.

A táborok drágák, a nagyszülők távol vannak és dolgoznak, a munkahelyemen éppen minden a csúcsra járatásról szól. És itt van ez a sok pótolnivaló a tanulásban: most letehetné a nyelvvizsgát, vannak remek feladatlapjaink és „játékos” gyakorlóink, de még az ágyból sem tudom kipiszkálni, vagy legföljebb a gépig jut el…

Mégis gondoljuk át röviden, mi az, ami valóban fontos, mi marad el rendszeresen a tanévben, és próbáljunk meg néhány dolgot megvalósítani ezek közül. Nagy örömünkre lesz!

A pihenés

Jelentős alváshiány halmozódhat fel a gyerekeknél, tehát a szünet első időszakára nem érdemes zsúfolt programokat kitalálni. Kiadós alvás, napozás, strandolás, laza séta, szöszmötölés a kertben vagy játék a kisállatkával. Egyszóval, amolyan „lassan járó, vidám időre” is szükségünk van.

A játék

„A játék megolajozza a testet és a lelket” (Benjamin Franklin). „Játék nélkül nem lehet emberré válni” (Kiss Áron). Játék közben fejlődik az agy, csakis játékkal jól előkészített agy képes a hatékony tanulásra. A játékból lesz (vagy nem lesz!) felnőtt korban az alkotás. Hosszan sorolhatnánk az egész tanévben „vágódeszkára kerülő”, pedig semmi mással nem pótolható játéktevékenység méltatásait. Mert a játék emberi alapszükséglet, ami feltétlen kielégítésre tör. Ez pedig valamilyen örömös tevékenység vagy alkotás lenne, amelynek hiánya olyan feszültséggel jár, amit pótcselekvéssel próbálunk majd feloldani.

A spontán játék képessége kiveszőben van, és ettől nem rémültünk meg eléggé! A következmények – például a tanulási rendellenességek, a szellemi tunyaság, a társas érzéketlenség, a sérült mozgásérzék – majd csak néhány évvel később jelentkeznek. A sokat játszó emberek olyan tevékenységekben is képesek lesznek örömöt találni, amiket mások elviselhetetlennek tartanak. Ez pedig a ma annyira hiányolt rezilienciának, azaz a személyiség rugalmasságának egyik legmeghatározóbb alapja.

A játékhoz társak is kellenek. Sok ügyes megoldást találhatnak a baráti közösségek: ma nálunk gyűlnek össze a gyerekek, holnap nálatok, egyszer elmegy velük valaki kerékpározni, focizni, kirándulni és így tovább. Ebben nagy segítségünkre lehetnek az alkalmanként bekapcsolódó nagyszülők is, ha elérhető közelségben vannak. Még egy kis közös utazás is belefér!

Nagy tévedés, hogy a könnyen elérhető kikapcsolódás vált ki örömélményt! Sok veszélyt jelentenek a fantáziát kikapcsoló kész játékok, játékprogramok, a céltalan tévézés, gépezés.

A jó játék a teljes embert „bekapcsolja”, a testi erőt, a szellemet, az érzelmeket is.

Sok kiadványt találhatunk ezzel kapcsolatban a könyvesboltokban, és az interneten is keresgélhetünk. Nagyszerű lehetőségeket kínál a mese, a felolvasás, a közös alkotás, a gyurmázás, agyagozás, festés, a zenélés. Ahogyan a színház, a színházasdi, a bábozás, a társasjáték, a „mi volna, ha…” fantáziajátékok, az egyszerűbb labdajátékok, a tapsos, madzagos mókák, a keresztrejtvények, képrejtvények is. Újra meg kellene tanulnunk ezt az elfelejtett, nagyon szerethető nyelvet. Játsszunk a társas együttműködést és nem a másik legyőzését szolgáló, alkotásra ösztönző játékokat, hogy majd ügyes-bajos dolgaink, mindennapi kapcsolataink is olajozottan működjenek a „komoly” munka idején.

Természet, életbátorság

Nagy nehézsége a mai embernek a természethiány. Gyerekeink hetekig szinte eget sem látnak. Klimatizált, mesterséges világítású, műanyagokkal körülvett terekben telnek napjaik, alig-alig mozognak, nem kell vízzel, sárral, nappal, széllel, illatokkal, természetes ízekkel, rovarokkal, állatokkal, domborzattal találkozniuk. „Alig elképzelhető, hogy egy gyerek, aki szinte csak művi tárgyakkal érintkezett, az élet törvényeivel olyan kapcsolatba kerüljön, hogy azt majd szellemi, vallási és emberi síkon is megtalálja” (Josef Kentenich).

A tét tehát nem kisebb, mint az, hogy képes lesz-e a saját életében a házasságról, a családról, a munkáról, a barátságról, a szeretetről, a hitről organikusan, azaz azok természetes rendje szerint, az életet szolgálva gondolkodni.

Tehát: túrázás, közös barangolás, evezés, sátorverés, fára mászás, bunkiépítés, tűzrakás, kertészkedés, állatsimogató, madárles, kisállatgondozás, lovaglás, kaszálni tanulás, gyümölcsszedés, befőzés – ami csak belefér!

Rendrakás – kívül, belül

Igen jó érzés az idők során felhalmozódott dolgainkat rendbe tenni, ha kell, ritkítani, mélyre került kis emlékeknek újra örvendezni, és mindezt ugyanígy a szívünkben is elvégezni. Ez utóbbiban segítségünkre lehet egy-egy vers, mese, színházi élmény, a zenehallgatás, a közös éneklés, hangszerjáték. Nem vizsgára vagy versenyre készülve, hanem csak úgy, a magunk örömére.

Kapcsolatok – egymással, a segítségünkre szorulókkal és Istennel

Ez talán a legfontosabb erőforrásunk. Azon túl, hogy egy egészségtelenül individualista társadalomban élünk, és már az óvodáskort is meghatározzák a különböző egyéni versenyek, minősítések, az életmódunk is egyre magányosabbá vált. Nem beszélgetünk, az együttlétünk gyakran kimerül az ügyintézésben, ellátásban, megmondásban, kioktatásban, legfeljebb a virtuális kapcsolatokban. És mindeközben szomjazzuk a mély, őszinte, valódi egymáshoz tartozást minden életkorban. Csak tudatos elhatározással lehet a korszellemmel szembemenni. Értékeljük nagyra az egymással eltöltött időt, akkor meg fogjuk találni a módját is! Keressük fel rég nem látott barátainkat, akár csak egy közös fagyizás erejéig, szánjunk időt idős szüleinkre, rokonainkra, hívjuk meg gyerekeink társait egy kerti sütögetésre vagy strandolásra. Keressük meg azokat a közelünkben élőket, akiknek jól jönne egy kis segítség: gyerekvigyázás, kutyasétáltatás, fűnyírás, bevásárlás. Vigyük bele a gyerekeinket is egy-egy ilyen akcióba, biztosra vehető, hogy komoly hatékonyságélményt jelent majd nekik. Nagyszerű társas kalandokat kínáló táborokat is találhatunk (hála az ebben is kedvüket lelő, fáradhatatlan pedagógusainknak). Jó lehetőségeket nyújthat ezekre a családi tábor, a lelkigyakorlat vagy az apa-fia, anya-lánya napok, de egy jól kiválasztott nyári diákmunka vagy a közös padlásrámolás is ilyen lehet.

Keressük és találjuk meg egymást!

Örüljünk ennek a gazdagságnak, hiszen kapcsolódásra teremtett lények vagyunk, úgy is mondhatjuk: „egymás kedvéért születtünk” (Marcus Aurelius).

Legyen ez a nyarunk legízletesebb, legbőségesebb termésű fán érő gyümölcse!

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. június 11-i számában jelent meg.

forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-mire-jo-vakacio