Tag Archive for: oktatás

Minikonferencia a Verka falai közt

A Veresegyház Katolikus Gimnázium újabb mérföldkőhöz érkezett: január 25-én elnyerték az Organikus Nevelési Intézmény címet. Az organikus pedagógia egy keresztény értékrendre épülő, érzelmi intelligenciát középpontba helyező szemléletmód, amely világnézettől függetlenül hatékony nevelési forma. Ennek jegyében február 5-én minikonferenciát rendeztek, ahol elismert szakemberek osztották meg tapasztalataikat.

Az organikus pedagógia alapjai

Az organikus nevelés célja, hogy a gyermekeket nem csupán intellektuálisan, hanem érzelmileg és szociálisan is fejlessze. Ez a pedagógiai irányzat az élményszerű tanulásra, a személyes kapcsolatokra és az értékek közvetítésére helyezi a hangsúlyt. A módszer egyik legfontosabb eleme az érzelmi intelligencia fejlesztése, amely a harmonikus élet és a sikeres közösségi lét alapja.

Ünnep és konferencia a Verka falai között

Az elismerés kapcsán február 5-én Organikus Pedagógia Minikonferenciát szerveztünk, amelyen szülők, pedagógusok és érdeklődők vettek részt. A rendezvényen előadást tartott:

  • Uzsalyné dr. Pécsi Rita, neveléskutató, az organikus pedagógia magyarországi nagykövete
  • Dr. Puskás Balázs, az EKIF főigazgatója, az Organikus Pedagógia Egyesület alapítója
  • Dr. Csáki Tibor atya, az Egyesület spirituális alelnöke
  • Cserháti Ferenc, Veresegyház polgármestere

A konferenciát pódiumbeszélgetés zárta, amelyen jelenlegi és egykori diákok, szülők és pedagógusok osztották meg személyes élményeiket az organikus pedagógia hatásáról. A beszélgetés során őszinte és megható történetek hangoztak el arról, hogyan formálta az intézmény szemlélete a résztvevők életét.

További információk

Az eseményről készült képek megtekinthetők az intézmény honlapján, a díjátadó videója pedig elérhető Facebook-oldalukon.

(Képek: Hollai Gábor)

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A konferencia beszámolója IDE KATTINTVA érhető el.

A magyar kultúra őrzői: Beszélgetés a himnuszról és hagyományainkról

A magyar kultúra napján négy elkötelezett szakember osztotta meg gondolatait a himnuszról, hagyományainkról és a kultúra továbbadásának fontosságáról az Agapé műsorában. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy kultúránk megőrzése és átadása kulcsfontosságú a magyar identitás és a jövő generációk szempontjából.

 

A himnusz mint összetartó erő

A beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a himnusz több mint egy egyszerű költemény – valódi nemzeti imádság és összetartó erő. Navratil Andrea népdalénekes felidézte gyermekkori emlékeit: „A templomban úgy énekeltük, mint egy imádságot. Nagyon megtartó, nagyon fölemelő és nagyon szép nekem ez az emlék.”

Dr. Béres József vegyész és üzletember kiemelte a himnusz közösségteremtő erejét: „Amikor tömegben énekeljük és odaadással, akkor érzi az ember az összetartozást.” Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola igazgatója pedig hozzátette: „A himnusz a rendszerváltoztatás jelképe is számomra. Most már látok embereket imára kulcsolt kézzel énekelni, és ez mindig meghat.”

Kultúra a mindennapokban

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kultúra áthatja mindennapjainkat. Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke szerint: „A kultúránk kritikával kezdem, sokan megkérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. De igen, hirdetni kell, meg kell mutatni vizuálisan, zenében, képzőművészetben hagyományainkat.”

Béres József hozzátette: „A kultúra az, amihez közünk van, amiben gyökereink léteznek. Részben a hagyományaink, de közöm van mindenhez, ami minőségi és ami felfelé emel.”

A kultúra átadásának fontossága

A beszélgetés során többször felmerült a kultúra átadásának fontossága a gyermekek nevelésében. Horváth Szilárd megosztotta tapasztalatait: „Amikor gyerekekkel énekeljük együtt a himnuszt iskolában, és teli tüdőből énekelnek a gyerekek is, akkor azt érzem, itt a jövő velünk.”

Navratil Andrea kiemelte a példamutatás szerepét: „Tedd azt, amit szeretnél, hogy ő is azt tegye majd felnőttként.” A résztvevők egyetértettek abban, hogy a népmesék, népdalok és hagyományok átadása kulcsfontosságú a gyermekek nevelésében.

A himnusz üzenete ma

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a himnusz üzenete ma is aktuális. Dragonits Márta összefoglalta: „Ma is jön minden, és mi pedig állunk, és azokkal, akik a kereszténység védőbástyái, meg tudják tartani, azokkal együtt itt állunk. Vidáman, büszkén és szeretetben.”

A beszélgetés résztvevői arra biztatnak mindenkit, hogy őrizzük és adjuk tovább kultúránkat, hiszen ez az, ami megtart bennünket magyarként és emberként egyaránt.

Az érzelmi intelligencia jelentősége: Beszélgetés a digitális világ kihívásairól és lehetőségeiről

Szakértők, pedagógusok és pszichológusok közösen vitatták meg, hogyan befolyásolja a digitális világ a fiatalok mentális és érzelmi egészségét. A beszélgetésben szó esett az oktatás kihívásairól, a szülők felelősségéről és azokról az innovatív megoldásokról, amelyek reményt adhatnak a jövő generációi számára.

A digitális világ hatásai alapjaiban formálják át a társadalmat, különösen a fiatal generációk életét. Egy kerekasztal-beszélgetés során szakemberek széles körét hívták meg, hogy különböző szempontokból vizsgálják a témát: a digitális autizmus jelenségétől kezdve az érzelmi intelligencia fontosságáig.

A panelbeszélgetés egyik kulcsfontosságú üzenete az érzelmi intelligencia fejlesztésének jelentősége volt. Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozta, hogy az érzelmi intelligencia nemcsak fejleszthető, hanem az élet minden területén meghatározó szerepet játszik. „Ha nem csinálunk semmit, ez a képesség nem fejlődik magától” – figyelmeztetett. Ugyanakkor a művészetek és a valós élmények, például a néptánc vagy a közös tevékenységek, rendkívül hatékonyan erősíthetik ezt a készséget.

A digitális eszközök túlzott használata és annak következményei szintén központi téma volt. Uzsalyné Pécsi Rita és Hal Melinda klinikai pszichológus rámutattak, hogy a képernyőhasználat korlátozása, különösen a fiatal gyermekek esetében, kulcsfontosságú lehet. Melinda kiemelte, hogy a digitális autizmus jelensége egyre gyakoribb, és súlyos következményekkel járhat a gyerekek fejlődésére nézve.

„Nem szabad bagatellizálni a problémát – komolyan kell venni, mert generációk életét pecsételheti meg” – figyelmeztetett.

Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola alapítója pedig gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogyan lehet sikeresen kivonni az okoseszközöket az iskolai és otthoni környezetből. Elmondása szerint a gyermekek érzelmi intelligenciája és szociális készségei ugrásszerűen javulnak, ha a családok és közösségek együttműködnek ebben a folyamatban.

A beszélgetés végén a résztvevők kiemelték: bár a digitális világ számos kihívást hozott, a közösségi összefogás, a szülők felelősségvállalása és az innovatív oktatási modellek képesek ellensúlyozni a negatív hatásokat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése és a valós emberi kapcsolatok újraépítése olyan célok, amelyek megvalósításáért érdemes küzdeni.

 

 

Felzárkóztatás az oktatásban: kihívások és lehetőségek

A magyar oktatás jelenlegi helyzetét és a felzárkóztatás szükségességét vizsgálta Pécsi Rita neveléskutató, Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektoram és Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola vezetője egy beszélgetés keretében. Felmerült a kérdés, hogy a pedagógusok, szülők és az iskolák rendszere miként tud alkalmazkodni a gyerekek fejlődési igényeihez, és hogyan lehetne a modern társadalmi kihívások közepette hatékonyabbá tenni az oktatást.

 

A beszélgetés résztvevői, köztük Pécsi Rita neveléskutató és Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az oktatás egyik legsürgetőbb problémájáról, a felzárkóztatásról vitáztak. Az esemény házigazdája Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola vezetője volt. A diskurzus fókuszában az állt, hogy mit jelent ma a felzárkóztatás, és hogyan lehet azt hatékonyan megvalósítani a magyar közoktatásban.

Az egyik legfőbb kihívás, hogy a hátrányos helyzetű és speciális nevelési igényű gyermekek mellett már a középosztály gyermekei is fejlesztésre szorulnak. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a magyar oktatási rendszernek nem csupán Nyugat-Európához, hanem a távol-keleti országok eredményeihez is fel kell zárkóznia. Azonban nemcsak a diákok felzárkóztatása a cél, hanem az egész ellátórendszer fejlesztése is elengedhetetlen.

Fontos kérdésként vetődött fel, hogy kinek a felelőssége a gyerekek fejlesztése: az iskolának, a családnak, vagy a társadalomnak? A résztvevők rávilágítottak arra, hogy a pedagógusok gyakran szembesülnek azzal, hogy a fejlesztéshez szükséges szakmai háttér és támogatás nem áll rendelkezésre, míg a szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, hogyan segíthetnének gyermekeiknek.

A beszélgetés során külön kiemelték a digitális világ és a képernyőhasználat negatív hatásait, amelyek az idegrendszeri éretlenség és a tanulási nehézségek egyik fő forrásai lehetnek. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az iskolákban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mozgásra, a művészeti nevelésre és a közösségformálásra, hiszen ezek alapvetőek az érzelmi intelligencia és a társas kapcsolatok fejlődése szempontjából.

A beszélgetés végén megfogalmazódott az a közös álláspont, hogy az oktatás célja nem pusztán a tananyag elsajátítása, hanem a boldog és boldogulni képes emberek nevelése. Az iskolák feladata, hogy támogassák a gyermekeket az önálló gondolkodásban, az együttműködésben, és abban, hogy értékes tagjai legyenek a társadalomnak.

Tanár és mesterséges intelligencia: Eszköz vagy rivális az oktatásban?

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora szerint a mesterséges intelligencia nem az oktatás ellensége, hanem olyan eszköz, amelynek alkalmazása új lehetőségeket nyit a pedagógusok számára. A Képmás magazinnak adott interjúban arról beszél, hogyan alakíthatja át az MI az oktatás hagyományos modelljeit, és milyen etikai kérdéseket vet fel használata az iskolákban.

Gloviczki Zoltán interjújában az oktatás és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról osztja meg gondolatait. Úgy véli, hogy az MI nem váltja ki a tanárokat, hanem kiegészíti munkájukat. Az MI képes hatékonyan feldolgozni hatalmas mennyiségű adatot, segítve a tanárokat az egyénre szabott tanulási folyamat kialakításában. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az MI eszköz marad, nem helyettesíti az emberi kapcsolatokon alapuló nevelést és oktatást.

A rektor kiemeli, hogy az etikai kérdéseket is meg kell vitatni, például az adatvédelem, az átláthatóság és a technológia általi manipuláció veszélyeit. Az oktatóknak és diákoknak egyaránt el kell sajátítaniuk az MI helyes használatát, hogy kihasználhassák az abban rejlő lehetőségeket anélkül, hogy elveszítenék a tanári és diák közötti emberi kapcsolatot.

Gloviczki szerint a mesterséges intelligencia a tanulás új dimenzióját nyitja meg, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy az oktatás lényege továbbra is a személyes figyelem és az emberi értékek átadása. Az MI eszköz, amely a tanárok kezében értékes segítőtárs lehet, de soha nem léphet a helyükbe.

Forrás: Képmás magazin

Az iskolai mobiltilalom pozitív hatásai: a diákok újra felfedezik a személyes beszélgetések örömét

Az iskolákban szeptemberben bevezetett mobiltelefon-korlátozás eredményeként a diákok ismét megtapasztalják a személyes kommunikáció és a közös játék élményét.Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató szerint a kezdeti kételyek ellenére a változás pozitív fogadtatásra talált, és a tanulók újra felfedezik az okostelefonokon túli világot.

 

A cikk bemutatja, hogy a szeptemberben életbe lépett iskolai mobiltelefon-korlátozás milyen pozitív hatásokat eredményezett a diákok körében. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozza, hogy a tanulók újra rácsodálkoznak a spontán beszélgetések és közös tevékenységek örömére, amelyeket korábban az okostelefonok használata háttérbe szorított. A kezdeti aggodalmak ellenére a szülők és pedagógusok többsége is támogatja az intézkedést, felismerve annak jótékony hatásait a gyerekek szociális készségeire és figyelmére.A cikk kitér arra is, hogy más országokban már korábban bevezettek hasonló korlátozásokat, amelyek szintén kedvező eredményeket hoztak.

A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatják.

Forrás: Demokrata

Mi is a felzárkóztatás?

Szeptember 28-án délelőtt a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) keretében szervezett Rázós kérdések című beszélgetéssorozat első alkalmán Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és Uzsalyné Pécsi Rita főiskolai tanár, neveléskutató beszélgettek az oktatásban megvalósuló felzárkóztatás lehetőségeiről a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében.

A beszélgetést Horváth Szilárd, az MTVA szerkesztője és a Búzaszem Katolikus Iskola igazgatója vezette.

Mi is a felzárkóztatás? Van-e értelme a fogalomnak abban a hagyományos jelentésében, hogy a lemaradottakat a középszinthez fel kell hozni? Ugyanakkor fel kell zárkóztatni a hátrányos helyzetű gyerekeket, de azokat is, akik tanulási nehézséggel küzdenek. Ezen túlmenően a magyar oktatást is fel kell zárkóztatni a távol-keleti oktatás csúcsteljesítményéhez – vezette fel a beszélgetést Horváth Szilárd.

A teljes írást IDE KATTINTVA olvashatják.

Forrás: Magyar Kurír

 

 

Pécsi Rita: Az oktatás célja, hogy gyökerekkel rendelkező embereket neveljünk

A magyar oktatás helyzetéről beszélgetett a tihanyi Tranziton szombat délután Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, és Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet munkatársa.

 

A legutóbbi Nemzeti alaptanterv célkitűzései vagyon jók, csak a leképezése problémás – mondta Pécsi Rita. – A 21. századi kompetenciák elsősorban az érzelmi intelligenciával kapcsolatban lévő készségek, de az iskolában 90 százalékban IQ-fejlesztés történik. Kérdés, hogy a valóságos nevelés a cél felé megy-e? – jelezte az Apor Vilmos Főiskola tanára.

A legfontosabb az életünkben a gyermekünk, és szeretnénk, hogy olyan oktatást kapjon, hogy az életben meg tudja állni a helyét. Fontos, hogy az iskola jó legyen, biztonságos környezet legyen, és hasznos legyen – kezdte Rétvári Bence. – Nem egy agyösszeszerelő üzem az iskola, értékvilágot is közvetít, és a liberális és a kereszténydemokrata értékvilág homlokegyenest ellentétes.

A teljes írás ide kattintva olvasható.

Forrás: Mandiner

Gloviczki Zoltán:Mély szakadék van a valós világ és az iskola világa között

Az Organikus Pedagógiai Egyesület egyik alapítója, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a Telex-nek adott interjút.

Gloviczki Zoltán élete egyik legnagyobb bukásának tartja a 2012-es Nemzeti alaptanterv létrehozását. Ha egyedül dönthetett volna, akkor mozgó célponthoz kötötte volna a pedagógusok fizetését, és máshogy kommunikált volna a tanárokkal. Szerinte az iskolák államosítása egy szükséges kísérleti lépés volt, Magyarország kormányának pedig ma nem téma az oktatás.

A teljes interjút ide kattintva olvashatják.