A mesemondás gyógyító ereje – Berecz András előadása az Organikus Pedagógia találkozón
Miért van szüksége a mai embernek is mesékre? Hogyan formálja a történetmondás a közösséget és az egyéni lelket egyszerre? A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó színes, életszagú előadással mutatta meg, hogy a mesélés nemcsak múltidézés, hanem ma is ható, éltető erő.
A mese: híd ember és ember között
Berecz András rámutatott: a mese nem egyszerű szórakoztatás.
A történetek az emberi kapcsolódás alapformái, amelyek hidat képeznek ember és ember, generáció és generáció között.
– A mesék közös kincseink: azok a szövetek, amelyek a közösségeket összetartják.
– A mesélés során nemcsak a történet, hanem maga a kapcsolat, az együtt töltött idő, a közös figyelem is gyógyító erejű.
– A mese lehetőség arra, hogy együtt nevessünk, együtt szomorkodjunk, együtt csodálkozzunk rá a világra.
A közös mesehallgatásban a gyermekek és a felnőttek is tanulják a figyelmet, az együttérzést és a történetek értelmezésének művészetét.
A mesemondó szerepe: nem előadóművész, hanem közösségi ember
Berecz András hangsúlyozta: a hagyományos mesemondó nem sztár, nem színpadi előadó, hanem a közösség része.
Ő az, aki jelen van, aki a közönség lélegzetvételével együtt formálja a történetet.
A mesemondás élő műfaj: a történet sosem teljesen ugyanaz, mert mindig az adott helyzethez, hallgatósághoz, pillanathoz igazodik.
Ez az élő kapcsolódás teszi a mesélést organikus, fejlődő folyamattá – pont úgy, ahogy az Organikus Pedagógia is az élő kapcsolatokból építkezik.
A mese mint nevelési eszköz
A mesék hatása nem mérhető pusztán logikai vagy tudományos szempontokkal.
Berecz András kiemelte:
– A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének egyik legerősebb eszköze.
– A történetek segítenek a gyermekeknek megérteni az élet összetett helyzeteit, döntési helyzeteit.
– A mesék az élet törvényeit tanítják meg: hogy a jónak lenni nem mindig könnyű, de mindig érdemes.
– A mese segít a szorongás oldásában, az érzelmi feldolgozásban és az önbizalom építésében is.
A meséken keresztül a gyerekek belső képet alkotnak a világról – és ez a belső kép hosszú távon meghatározza a gondolkodásukat, döntéseiket, kapcsolataikat.
A humor gyógyító ereje
Berecz András előadása természetesen bővelkedett humoros történetekben is.
Kiemelte: a nevetés, az önirónia, a helyzetek abszurditásának felismerése éppúgy a túlélés része, mint az értelem vagy az erkölcs.
– A mesevilág szívesen játszik a túlzásokkal, a fonák helyzetekkel, az okos butákkal és a bolond bölcsekkel.
– Ez a játékosság segít feldolgozni az élet ellentmondásait, a feszültségeket, a hibáinkkal való szembenézést.
A humor nem menekülés a valóság elől, hanem a valóság új szempontú megértésének kulcsa.
A magyar népi kultúra kincsei
Berecz András kiemelte: a magyar néphagyomány mesekincse különösen gazdag.
Történeteink tele vannak derűvel, bölcsességgel, élettel – és mindezeket nem szabad „szépen becsomagolva” eltenni a múzeumba.
– A népmesék nyelve költői, mégis közérthető.
– A történetek értékrendje – a jóság, bátorság, kitartás, közösségi szellem fontossága – ma is érvényes és időszerű.
– A magyar népmesék hősei sokszor az együttműködés erejével győznek, nem pusztán erővel vagy hatalommal
Ez az üzenet ma is kulcsfontosságú, különösen a közösségi érzés gyengülésének korában.
Berecz András előadása rávilágított: a mesélés élő kapcsolatot teremt, gyógyít, közösséget épít.
A történetek világa nem menekülés a valóság elől, hanem annak mélyebb megértése és átélése.
Az Organikus Pedagógiában a mese nem extra díszítés, hanem alapvető, nélkülözhetetlen része az emberré nevelésnek.