Tag Archive for: karácsony

Leborulunk vagy kiborulunk? – Az ünnep organikus megélése

Az adventi és karácsonyi időszak közeledtével Pécsi Rita neveléskutató gondolatai segítenek választ találni arra a kérdésre: vajon a végén képesek leszünk-e leborulni a csoda előtt, vagy egyszerűen csak „kiborulunk” a készület feszültségeitől? Az Organikus Pedagógia szemléletében az ünnep ugyanis nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy élő, szerves egész, amelynek megélése tanulható és fejleszthető képesség.

Mechanikus vagy szerves ünnep?

A mai világunkat gyakran a mechanikus szemléletmód uralja, ahol az ünnepet élettelen részek összességeként kezeljük: kipipálandó feladatok, funkciók és kicserélhető elemek halmazaként. Ha csak a praktikumra figyelünk – hogy megvan-e a menü, tiszta-e az ablak –, az ünnep könnyen kiürülhet, és marad a puszta rutin. Ezzel szemben az organikus ünnep minden részletében élő: benne van a fahéj illata, a közös készülődés öröme és a belső elcsendesedés is. Ez a látásmód segít abban, hogy ne csak a mindennapok nehézségeit lássuk, hanem fel tudjuk emelni a tekintetünket az egészre, a szentre.

A készület, mint a beteljesülés alapja

Az organikus pedagógia egyik alapvetése, hogy minden mély élvezet a lemondásból táplálkozik. Az adventi időszak lényege a várakozás, amely egyfajta belső „tégelyt” hoz létre bennünk. Ha mindent azonnal és megelőlegezve megkapunk – ha a fogyasztói világ ízfokozóitól eltelünk már hetekkel korábban –, elveszítjük a vágyakozás képességét. Pedig a vágy mértéke határozza meg a beteljesülés mértékét. A csend, a visszafogottság és a tudatos készület teszi lehetővé, hogy az ünnep fénye valóban ragyogó legyen, és ne egy elcsigázott hajsza végállomása várjon ránk.

A találkozás ereje

Az ünnep legmélyebb lényege a találkozás: önmagunkkal, egymással és a Megtestesülttel. A rohanásban azonban nem lehet találkozni. A valódi figyelemhez megállás kell. Fontos emlékeznünk: a közeli kapcsolatokban a kapcsolat maga mindig előrébb való, mint az igazunk. Gyakran egy „Engedd, hogy jóban legyünk” típusú gesztus többet ér minden elméleti tökéletességnél. Az ünnepi békesség nem a hibátlan díszítésből fakad, hanem abból, hogy képesek vagyunk kilépni magunkból a másik felé – legyen szó a családtagjainkról vagy egy magányos szomszédról.

Hagyomány és fókusz

A néphagyomány évezredes szűrőjén átmaradt szokások élettörvényeket közvetítenek. A szentcsalád-járás vagy a kántálás mind a közösség és a befogadás fontosságát hangsúlyozza. Ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ne vigyük tovább a „guru macskáját” – vagyis azokat a formákat, amelyeknek már elveszett a tartalma. A fókuszt a közelségen kell tartanunk: azon a titkon, hogy a végtelen Isten közénk jön, sebezhetővé és megsimogathatóvá válik.

Zárszó: Nem az számít, mink van, hanem hogy kicsodánk

Egy kis árva kisfiú története emlékeztet minket a legfontosabbra: ő nem tudott drága ajándékokat vinni a jászolhoz, de felajánlotta, hogy testével melegíti a kisdedet. Az ünnep nem a tárgyakról, hanem a jelenlétről szól. Ha képesek vagyunk megélni a titkot, félretenni a tökéletesség kényszerét és szívvel várni, akkor a karácsony nem teher lesz, hanem a lélek vitaminja, amely egész évre feltölt minket. Ne csak túléljük, hanem éljük meg és érintsük meg az ünnepet!

Lelki táplálék a zajos világban – A csendes szellő ereje

Az év végi hajtásban, amikor a külvilág a leghangosabb és a legfényesebb, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a valódi növekedés – legyen szó egy növényről vagy az emberi lélekről – mindig csendben történik. A „Zarándok” csatorna adventi videója Csáki Tibor atyával, az „Adventi ráhangoló: A csendes szellőben érkező Isten”, pont ehhez a belső, organikus csendhez vezet vissza minket.

Amikor elfogy az erő A videó egy nagyon emberi pillanattal indít: Illés próféta történetével, aki elfáradt, kiégett, és úgy érezte, nem bírja tovább. Ismerős érzés? Sokszor mi is így vagyunk ezzel az év végére. Az üzenet azonban vigasztaló: ahogy Illést egy angyal és egy cipó erősítette meg, úgy nekünk is szükségünk van a lelki táplálékra ahhoz, hogy tovább tudjunk menni az úton.

Nem a viharban, hanem a szellőben A tanítás talán legszebb része rámutat arra, hogy a Teremtőt nem a hangos, látványos dolgokban kell keresnünk. Nem a szélviharban, nem a földrengésben és nem a tűzben, hanem a „csendes szellőben”. Ahogy a természetben is a legfontosabb folyamatok zajtalanul mennek végbe a felszín alatt, úgy érkezik meg a szívünkbe a béke is: csendesen, halkan, egy istálló egyszerűségébe.

Carl Gustav Jung gondolata is elhangzik, amely mélyen rezonál egyesületünk hitvallásával a természetességről: az ember csak egy istálló, ahol az Isten megszületik, nem pedig egy kész palota. Nem kell tökéletesnek lennünk, csak befogadónak.

Mit vetünk el ma? A videó zárása Teréz anya gondolataival egy csodálatos, földműves hasonlatot hoz, ami számunkra különösen kedves: az életünk egy vetés. Ha őszinteséget vetünk, bizalmat aratunk. Ha jóságot vetünk, barátokat aratunk. Ez a törvényszerűség éppúgy igaz a lelki életre, mint a biogazdálkodásra.

Miért ajánljuk? Ez a 12 perc nem csak egy videó, hanem egy megállás. Ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének kilépni a digitális zajból, és vágynak egy olyan üzenetre, amely segít lelassulni és visszatalálni az egyszerű, tiszta forráshoz.

Hallgassátok meg, és engedjétek, hogy a csendes szellő átjárja az ünnepi készülődést!

Nagy szeretettel ajánljuk Csáki Tibor atya többi Adventi réhangoló videóit a Zarándok.ma youtube csatornáról:

A nőiesség ereje és szerepe: Mária példája a modern világban

Mi teszi a nőket igazán erőssé és szelíddé egyszerre? Hogyan válhat a nőiesség a család és a közösség megtartó erejévé? Karácsonyi különkiadásában a „Gyengébbik nem” című műsor olyan témákat jár körül, mint Mária példája, a nőiesség sokszínűsége, a modern nő kihívásai és a meghitt otthonteremtés titkai.

A „Gyengébbik nem” műsor karácsonyi különkiadásában három különleges vendég – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató, Fenyő Iván színművész és Gere Lilla vezérigazgató – osztotta meg gondolatait arról, mit jelent nőnek lenni a mai világban, és milyen tanulságokat meríthetünk Mária életéből.

A beszélgetés kiindulópontja Mária alakja, aki a megváltó világra hozatalával egyszerre testesíti meg a szelíd erőt és a végtelen áldozatkészséget. A vendégek egyetértettek abban, hogy Mária döntése – az igent mondás egy életet veszélyeztető helyzetben – a nőiesség szimbóluma, amely magában hordozza az együttműködés, a hit és az elfogadás erejét.

A műsor rávilágított arra, hogy a modern női szerepek gyakran távolodnak el ettől a szelíd harmóniától. A feminizmus túllövései és a teljesítménykényszer sokszor a versengő, harcias női szerepbe kényszerítik a nőket, amelyet a társadalmi elvárások is erősítenek. Ezért a vendégek szerint különösen fontos, hogy a nők visszataláljanak ahhoz az ősi szerephez, amely harmóniát és melegséget sugároz a család és a közösség felé.

A beszélgetés során szó esett a férfiak szerepéről is. A férfiak stabilitást és keretet biztosíthatnak, támogatva a nőket abban, hogy nőiességüket kiteljesítsék. A kölcsönös tisztelet, figyelem és szeretet alapvető fontosságú a harmonikus kapcsolatokhoz és a boldog családi élethez.

Karácsony különleges időszak, amely lehetőséget ad a lelassulásra és a valódi értékek átélésére. A női szerep ebben kulcsfontosságú: az otthon melegének megteremtése, a békesség és szeretet sugárzása a nők természetes adottságaiból fakad. A műsor résztvevői arra biztatták a nézőket, hogy ne csak az ünnepekre koncentráljanak, hanem tegyék a hétköznapok részévé a karácsonyi melegséget és figyelmességet.

A műsor üzenete világos: a nőiesség nem gyengeség, hanem az erő és az együttérzés különleges kombinációja, amely képes átalakítani nemcsak a családokat, hanem a társadalmat is. Mária példája arra inspirálhat minket, hogy a kihívások ellenére is őrizzük meg nőiességünk lényegét, és a szeretet erejével formáljuk környezetünket.

 

A Karácsony üzenete: Békét teremteni önmagunkban és közösségeinkben

Felföldi László pécsi megyéspüspök, az Organikus Egyesület alapító tagja az éjféli szentmisén arra hívta fel a figyelmet, hogy a világbéke elérésére egyénileg nincs hatalmunk, de a belső béke és szeretet gyakorlása mindannyiunk feladata. A pécsi székesegyházban tartott szertartáson a család és a közösség erejét méltatta, miközben a jelenlévőket arra buzdította, hogy engedjék be Isten szeretetét életükbe.

 

A pécsi székesegyház karácsonyi éjféli szentmiséjén Felföldi László megyéspüspök az ünnep valódi lényegére hívta fel a figyelmet: Isten szeretete által lehetünk képesek szembenézni életünk kihívásaival és válságaival.

„A világbéke megteremtése nem a mi feladatunk, de a saját szívünk békéje, családunk harmóniája és közösségeink nyugalma rajtunk múlik” – hangsúlyozta a püspök. Beszédében kiemelte, hogy a család csak akkor maradhat a szeretet és öröm forrása, ha tagjai önzetlenül ajándékozzák egymásnak jóságukat, elvárások nélkül.

Az ünnepi liturgia hangulatát a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa és Zenekara tette felejthetetlenné, Békési-Marton Csaba vezényletével, orgonán közreműködött Kovács Szilárd Ferenc. Az eseményt élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió, így a közösség szellemisége a templomon túl is sokakhoz eljuthatott.

A püspök szavai arra emlékeztettek, hogy a karácsony lényege nem csupán az ünneplésben rejlik, hanem a szívünkben és mindennapi tetteinkben megjelenő szeretetben.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Uzsalyné Pécsi Rita a Pax Tv-ben az ünneplésről

Beszélgetés Gere Lillával

Pécsi Rita: Ajándék – neked

Mit hoztál? Mit hoz az angyal? Mit hoz a Jézuska? – Mit hoz a mai nap? Mit ad az élet?

Várunk. Sokszor kifejezetten elvárunk valamit. Pedig az már nem ajándék. A szeretet ott kezdődik, „ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk” (Saint-Exupéry).

Ajándék az, ami nem jár, ami nem kötelesség. Ráadás. Nem kiérdemelhető.

Gyakran észre sem vesszük, és átcsúszik az ajándékozásunk jutalmazásba. „Ha jó leszel, ha megeszed, ha csendben maradsz, ha …” Jutalmat valamilyen eredményért adunk, azért, ami dicséretre érdemes. Az ajándék ezzel szemben jó tulajdonságoktól és esetleges gyengeségektől függetlenül az egész embernek szól. Azt fejezzük ki vele, hogy örülünk egymásnak, és ez minden problémától és tökéletlenségtől függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Kár az ajándékot jutalommá torzítani vagy az ajándékozást nevelési célokra használni.

A karácsony igazi ajándékos idő. De kell-e, lehet-e tanulni az ajándékozást vagy akár az ajándék elfogadását? Azt hiszem, igen.

Az igazi megajándékozottsághoz meg kell tanulni például a feltétel nélküli befogadást, az elfogadást is.

A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony ez sem olyan egyszerű. Jó szívvel fogadni. Nem méricskélve: miért ezt, miért most, miért így? Hogy nem látja, hogy nem erre van szükségem? Hogy adjam majd vissza? És így tovább… Keresni és meglátni az ajándékozót az esetlen kifejezés mögött is.

„Az igazi ajándék egy kölcsönös viszony, egy kapcsolat boldogító történése. Mindig ajándékban ölt testet a kapcsolat. Az ajándékban sűrűsödik az adás és elfogadás szent pillanata. És az ajándékozás spiráljában egyre jobban összebogozódik az életünk egymással” (Háló Gy.). Az ajándék tehát jel, „kis próféta”, ami a kapcsolat minőségéről is beszél. Ezért jól érezzük, hogy érdemes időt szánni a jó választásra, és így már az előkészület is ajándékká válik.

Ajándék az az idő, amit az érzékeléskapcsolatra szántunk, amikor azt ízlelgettük, vajon ő minek tudna igazán örülni.

A kommersz ajándék mechanikus, kötelességszerű kapcsolódásról árulkodik. „Illik adni valamit.” Az ilyen ajándékot tulajdonképpen „az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk” (Simon A.).

A személyes kis jelek a gyengéd közeledés apró követei. A titokban kifürkészett vágyakra válaszoló, örömöt előkészítő meglepetések a szeretet túlcsorduló kiáradását adják a megajándékozottnak. Ilyenkor tényleg úgy ad az ember, mint aki kap.

Az ajándékozás kicsit művészet is. Érdemes gyakorolni, finomítani, mert sajnos lehet rosszul is adni. Néha még a szeretetből való tettek is balul sülhetnek el. Tiszta jó szándékból is terhére lehetünk valakinek, ha éppen magányra vágyik; vagy megteszünk helyette valamit, és ő ebben a saját tehetetlenségének fájdalmas tapasztalatát éli meg…

Elgondolkozhatunk azon is, hogy az ajándékozás feltétlenül áldozattal jár-e.  Valószínűleg, de az áldozat önmagában, bármekkora erőfeszítésbe került is, a szív melege nélkül nem ajándék. Sőt, szinte zavarba ejtő. Az esetleg fájdalommal, sok lemondással is járó nagy áldozatot ugyanis nehéz elfogadni.

Sokan úgy tartják, csak akkor igazi az ajándék, ha egyúttal meglepetés is. Ebben is van igazság. A váratlan kedvesség valóban képes megsokszorozni az örömöt. Ahogy Ferenc pápa éppen a karácsonyi eseményeket szemlélve megvilágítja: senki nem gondolt arra, hogy a mindenható teremtő Isten Fia nem palotában születik, és nem hatalmasságok veszik először hírét. Istálló? Szundikáló, nevesincs pásztorok? Ugyan már!

A karácsony nem más, mint Isten váratlanságának ünneplése, jobban mondva egy váratlan Isten ünneplése, aki a feje tetejére állítja logikánkat és várakozásainkat.

Karácsonyozni tehát azt jelenti, hogy befogadjuk a földön a menny meglepetéseit.” (Ferenc pápa)

A legnagyobb mennyei ajándék – és meglepetés – nekünk, embereknek az, amikor egymásnak tudjuk adni magunkat. Ajándékká válni valaki (vagy egy közösség) számára – a jelenlétünk ajándéka – ünnep.

Neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled szeretnék lenni. Ezt megtapasztalni két ember között is igazi evangélium, semmi mással nem pótolható örömhír.

Ilyenkor az ajándékozás finom csendjében vagy éppen dalos örömében kilépünk szűkös önmagunkból, a másik ember derűs lelkét keresve a viszontszeretés, a vele való kiegészülés boldogságában átéljük: Velünk az Isten.

Ám ebben a vonatkozásban is igaz, hogy a természetesre épül a természetfölötti: kimondhatatlan, felfoghatatlan, hogy ezt az ajándékot – önmagát – Isten személyesen nekem adja. Ő szólít meg az életem megannyi körülményében, a társakban, a barátokban, a fákban, a madarakban és a csillagokban, a nehézségekben és az örömökben: neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled akarok lenni. Nem csak karácsonykor, mindig.

„…egymást váltogató adventek sóvárgó imájában – és Isten áldó karjának ajándékaitól megrendülve, könnyezve térdelünk az idő és az öröklét érintkezésében” (Pilinszky János). Nem csak karácsonykor, mindig.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 24–31-i ünnepi számában jelent meg.

Békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet

Kedves Organikus „Vágyakozók”!

Még advent utolsó óráiban írom ezt a néhány sort, amivel békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet kívánok Mindannyiunknak.

Talán leginkább a vágyakozás hozott össze minket is, és ennek az összesűrűsödött idejét éltük meg az elmúlt hetekben Jézus születésére várva.

„A vágy ereje betont tud robbantani. A magunk köré font páncélt szét tudja repeszteni, hogy ne legyünk érzéketlenek a másik világ iránt. A vágy kinyitja beszűkült világunkat. A felettünk lévő horizontot nyitva tartja számunkra, a remény útjára állít bennünket….A vágy kitágítja életedet, elvezet a benned csobogó forráshoz.” – írja A. Grün.

„A vágyakozás mértéke egyszersmind a beteljesedés mértéke is” – tanuljuk Kentenich atyától.

Legyen így! Találjunk haza, ismerjük fel a Titkot, a közénk jött Gyermek tekintetét családtagjainkban, egymásban, a ránk bízottakban!

A többit mondja el a zene és a költészet – az organikus találkozónkról már jól ismert barátaink, Veron és András tolmácsolásában. (Népi dallamok, Lackfi János szövege világzenei akusztikus kísérettel)

 

Hol van Betlehem? Mindjárt meglelem. Szamár koma baktat, kip-kop, sejti már a titkot. Gyermek születik, Isten adatik, kicsiny testbe belezárva nagy úr jött világra.

(…)

Együtt lenni, vele lenni igyekezzünk, nehogy a nagy készületbe belevesszünk. Jelenlétbe merüljünk, magas lóra ne üljünk, béküljünk meg. Legyen bennünk kedvesség, a szemünkben fényesség, ez az ünnep.

Szeretettel: Pécsi Rita

AGAPÉ: Karácsony ajándéka

Az Agapé adásában arról beszélgettek, mit jelent valójában az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? És mi az igazi ajándék? Látjuk-e jászolban fekvő kisdedben a világ Megváltóját, és vajon mi kik lennénk a betlehemi történet szereplői közül? Vágvölgyi Gergely vendégei:

  • Navratil Andrea népdalénekes
  • Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató
  • Velkey György gyermekgyógyász
  • Martos Levente Balázs katolikus püspök

🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten 🔊 Facebook:   / bizony.isten