A házasság titka: Több mint szerelem és elköteleződés

A modern világban, ahol a szingliség kultúrája és a függetlenség eszménye dominál, sokan megkérdőjelezik a házasság intézményének relevanciáját. Dr. Pécsi Rita neveléskutató és Hamar Donát műsorvezető egy mélyreható beszélgetésben boncolgatják a keresztény házasság lényegét, kihívásait és szépségeit.

A házasság nem csupán egy jogi vagy vallási aktus, hanem egy élő, organikus kapcsolat, amely folyamatos munkát és odafigyelést igényel. A szakértők szerint a keresztény házasság lényege nem a külsőségekben, hanem az élő istenkapcsolatban és a kölcsönös önátadásban rejlik.

A beszélgetés során több kulcsfontosságú pont is felmerül:

1. A szerelem hormonális fázisa után a kapcsolat mélyebb szintre lép, ahol a tudatos munka és az egymás iránti figyelem válik fontossá.

2. A férfi és női szerepek kiegészítik egymást, nem versenytársak. A bibliai tanítás a kölcsönös tiszteletre és szeretetre helyezi a hangsúlyt.

3. A modern kultúra gyakran szembe megy az emberi természettel, amikor a szingliséget idealizálja. A házasság és a családi élet értékeit újra fel kell fedezni és hangsúlyozni.

4. A kötődési képesség hiánya komoly akadályt jelenthet a párkapcsolatokban. Ennek fejlesztése már gyermekkorban elkezdődik, és egész életen át tart.

5. A házasság nem a tökéletesség elérése után következik, hanem egy közös utazás, ahol a párok együtt fejlődnek és bontakoznak ki.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a házasság munka, de olyan munka, amely gazdagítja az egyént és a kapcsolatot is. Az igazi boldogság nem a problémamentes életben, hanem az együtt megélt kihívásokban és növekedésben rejlik.

 

 

 

 

 

 

 

Tanévkezdésre 10 újabb idézet Ferenc pápától a nevelésről

  1. Gyerekkoromban papírsárkányt eregettünk a közeli téren. Van egy pillanat, amikor a papírsárkány imbolyogni kezd, és egyre lejjebb ereszkedik, ilyenkor már nem szabad feszíteni a zsinórt. „Engedd, engedd, nem látod, hogy billeg?”, kiáltottak ránk az okosabbak. A papírsárkány levegőben tartása hasonlít ahhoz, ahogy egy másik ember fejlődését kísérjük. Néha engedni kell, mert kibillen. Más szóval időt kell adni neki. Tudnunk kell, mikor van ideje a korlátozásnak. De vannak pillanatok, amikor félre kell nézni, ahogy a példázatbeli [tékozló fiú apja – a szerk.] apa tette: hagyta, hogy a fiú elmenjen, eltékozolja a vagyonát, és megszerezze a saját tapasztalatát az életről.
    (BJB 99. o.; LÁ)
  2. A problémamentes élet unalmas. Maga az unalom. Az ember magában hordozza annak igényét, hogy megbirkózzon nehézségekkel, megoldjon problémákat. Világos, hogy az a nevelés, amely arra irányul, hogy ne legyenek problémáink, egy aszeptikus nevelés, igen, aszeptikus. Ön is megtapasztalhatja. Igyon egy pohár ásványvizet, aztán egy átlagos vizet, csapvizet, végül pedig igyon egy pohár desztillált vizet. Nem fog ízleni. A desztillált víznek nincsenek problémái. Ez olyan, mintha laboratóriumban nevelnénk a gyerekeket.
    Aura Vistas Miguel interjúja
    szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
  3. Fontos, hogy mindig célokat tűzzünk eléjük. Ahhoz, hogy nevelni tudjunk, mindkét lábunkat használnunk kell. […] Egyik lábunkkal szilárdan kell a talajon állnunk. A másikkal pedig lépek előre, és majd meglátom, hova tudom letenni. És amikor ezt letettem, már emelem is a másikat. […] Kockázatos. Miért? Talán mert azt kockáztatom, hogy rosszul teszem le a lábam, és elesem. De nem baj, felállsz, és mész tovább.
    Aura Vistas Miguel interjúja
    szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
  4. Sürgős teendő, hogy főleg a neveléssel-ással foglalkozó szerzetesrendek, de a világiak is, a világi tanárok találjanak ki kisebb tanfolyamokat, sürgősségi iskolákat. És így egy munkanélküli fiatal hat hónap alatt kitanulja a szakácsmesterséget, vagy elmehet gázszerelőnek, vízvezeték-szerelőnek és – mivel a plafon is mindig felújításra szorul – festőnek. Ha tehát már van valamilyen mestersége, találhat munkát, még ha csak ideiglenesen is. Végezhet alkalmi munkát, amit mi changának hívunk. Changa, igen. És így már nem teljesen munkanélküli. Itt az ideje a sürgősségi oktatásnak, annak, amit Don Bosco csinált. Don Bosco, amikor látta, milyen sok gyerek él az utcán, azt mondta, hogy oktatni kell őket, de nem lehet a gyerekeket gimnáziumba, humanisztikus tanulmányokra küldeni. Szakmára van szükségük. És akkor felkészítette őket ácsnak, vízvezeték-szerelőnek, megtanította őket dolgozni, és így már képesek voltak arra, hogy megkeressék a napi betevőt. Don Bosco ezt tette.
    Aura Vistas Miguel interjúja
    szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
  5. Aki fiatalokkal foglalkozik, nem elégedhet meg azzal, hogy túlságosan is rendszerezett és pontokba szedett dolgokról beszél, mint egy értekezésben, mert ezek a dolgok falra hányt borsóként peregnek le a fiatalokról. Új nyelvezetre van szükség, új módon kell beszélni a dolgokról.
    A férfi szerzetes elöljárókhoz Rómában
    november 29., Antonio Spadaro, LCC, 2014. I 3–17. (MK; TE)
  6. A nevelés szeretetcselekedet, életadás. Ehhez a legjobb erőforrásokra van szükség, valamint a lelkesedés felébresztésére, továbbá arra, hogy türelmesen együtt tudjunk haladni a fiatalokkal. A katolikus iskolákban a nevelő legyen szakképzett, ugyanakkor emberséges; legyen képes pedagógusként úgy jelen lenni a fiatalok között, hogy előmozdítsa emberi és spirituális fejlődésüket. A hirdetett és a képviselt értékek közötti koherencia elengedhetetlen a fiatalok nevelésében.
    A Nevelési Kongregáció plenáris ülésén
    február 13. (GRAT; TE)
  7. A nevelés területe nem szorítkozik pusztán a hagyományos iskolatípusra. Keressétek a nevelés új, nem szokványos formáit a helyek, idők és személyek szükségletei szerint.
    Írásban közzétett beszéd az olasz és albán diákokhoz
    június 8. (VR)
  8. Ne bátortalanodjatok el a nehézségekkel szemben, melyet a nevelés kihívásai jelentenek ma. A nevelés nem egy mesterség, hanem egy magatartás, egy életmód! A neveléshez ki kell lépni magunkból, a fiatalok között kell állni, és mellettük állva kell őket elkísérni növekedésük különféle állomásain. Adjatok nekik bátorságot, optimizmust a világban való előrehaladásuk számára! Tanítsátok őket meglátni a teremtett világ és az ember szépségét, jóságát, mely megőrzi a Teremtő keze nyomát. De mindenekelőtt az életetekkel tegyetek tanúságot számukra. Egy nevelő – jezsuita, tanító, alkalmazott, szülő – ismeretet közvetít, értéket ad át szavaival, de a gyerekek számára akkor lesz döntő befolyással, ha szavait tanúságtétele és életének egybecsengése kíséri. Koherens élet nélkül lehetetlen a nevelés!
    Írásban közzétett beszéd az olasz és albán diákokhoz
    június 8. (VR)
  9. A kereszténynek törődnie kell a gyerekekkel, és át kell nekik adnia a hitet, vagyis közvetítenie azt, amit a szívében megél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felnövekvő csemetéket! Mindez attól függ, hogy milyen magatartással fordulunk a gyerekek felé. A testvér, az apa, az anya, a nővér viselkedésével, mely segít a felnövekedésben; vagy pedig távolságtartással, gondolván: „Ők maguktól felnövekednek, én pedig a saját életemmel törődöm.” Mindnyájunk felelőssége, hogy a legjobbat adjuk magunkból, ez a legjobb pedig a hit. Adjuk nekik ezt a hitet, példával együtt! A szavak nem szolgálnak, ma a szavak nem segítenek. A mai, képekkel telített világban, ahol mindenki mobilt tart a kezében, a szavak nem számítanak… Példát, példát nekik!
    Szentmise a Szent Márta-ház kápolnájában
    november 14. (VR)
  10. A vezető és a vezetett közötti párbeszédnek komolynak, félelemmentesnek, őszintének kell lennie. Figyelembe kell venni azt is, hogy a […] mai fiatalok nyelvezete eltér a korábbiakétól: korszakváltást élünk át. A képzés kézműves, és nem rendőri munkát jelent. A szívet kell alakítanunk. Különben kis szörnyetegeket képzünk. És aztán ezek a kis szörnyek nevelik Isten népét. Na, ez az, amitől igazán libabőrös leszek!
    A férfi szerzetes elöljárókhoz Rómában
    november 29., Antonio Spadaro, LCC, 2014. I 3–17. (MK; TE)

Forrás: A szívtől a kézig, Ferenc pápa mindenről, ami emberi, Összeállította: Karikó Éva , Helikon Kiadó , 2016.

Fotó: L’OSSERVATORE ROMANO

Ferenc pápa

10 idézet Ferenc pápától a gyereknevelésről

Forrás: A szívtől a kézig, Ferenc pápa mindenről, ami emberi
Összeállította: Karikó Éva, Helikon Kiadó, 2016.
1. Engedni játszani a gyermeket azt jelenti, hogy felhagyunk saját logikánkkal, hogy belépjünk az övébe. Ha azt akarjuk, hogy örüljön, akkor meg kell értenünk, mi tetszik neki. És ne legyünk önzők, ne olyasmit csináljunk, ami nekünk tetszik! Ez tanítás számunkra! Jézussal szemközt fel kell hagynunk igényünkkel az autonómiára – itt van a kutya elásva! –, autonómiaigényünk helyett befogadjuk a szabadság igazi formáját, mely abban áll, hogy felismerjük, ki van előttünk, és hogy szolgáljuk őt.
Általános audiencia
2015. december 30. (MK; TE)
 
2. A családi problémák áldozatai a gyermekek. De olyan családi problémák áldozatai is, amelyeket sem a férj, sem a feleség nem akarnak: például a munka szükséglete. Amikor az apának nincs szabad ideje arra, hogy beszélgessen gyermekeivel…
Sajtótájékoztató a Mexikóból Rómába tartó repülőúton,2016. február 17. (MK; TE)
 
3. A legkülönfélébb „kritikus” értelmiségiek ezer módon elhallgattatták a szülőket, hogy megvédjék a fiatal nemzedékeket a családi nevelés – valódi vagy vélt – káraitól. Megvádolták a családot – többek közt – tekintélyelvűséggel, túlzott védelmezéssel, konformizmussal, konfliktusokhoz vezető érzelmi nyomásgyakorlással. […] megszaporodtak az úgynevezett „szakértők”, akik átvették a szülők helyét a nevelés legbensőbb területein is. Az érzelmi életről, a személyiségről és annak fejlődéséről, a jogokról és kötelességekről a „szakértők” mindent tudnak: célokat, motivációkat, technikákat. A szülőknek pedig csak az a feladatuk, hogy meghallgassák őket, tanuljanak tőlük és megfeleljenek nekik. Megfosztva szerepüktől gyakran túlságosan is aggályossá válnak, kisajátítják gyermekeiket olyannyira, hogy sosem fegyelmezik őket: „Nem szabad fegyelmezned a gyereked!” Egyre inkább „szakemberekre” bízzák őket, életük legkényesebb és legszemélyesebb dolgaiban is, maguk pedig egyedül sarokba vonulnak. Így manapság az a veszély fenyegeti a szülőket, hogy kizárják magukat gyermekeik életéből. Ez súlyos baj!
Katekézis a gyermeknevelésről,2015. május 20. (MK; TE)
 
4. A gyermekek és a fiatalok nem kísérleti nyulak! A XX. századi nagy népirtó diktatúrákban megélt nevelési manipulációk nem tűntek el. Más köntösbe bújtatva ma is őrzik aktualitásukat: a modernségre hivatkozva terelik a gyermekeket és a fiatalokat az egyengondolkodás útjára.
A Nemzetközi Katolikus Gyermekiroda küldöttségéhez, 2014. április 11. (VR)
 
5. Az iskola nemcsak hiteles és színvonalas oktatásról szól, hanem az emberi kapcsolatokról is, a befogadásról, a jószándékról, amelyet megkülönböztetés nélkül mindenkinek biztosítani kell. […] A tanárok szeressék még jobban a „problémás” diákokat, akik nem akarnak tanulni, akik hátrányos helyzetben vannak, vagy fogyatékkal élnek, esetleg külföldiek, ami nagy kihívást jelent ma az iskolának. […] A nevelők építsenek ki nevelési kapcsolatot minden diákkal, hogy érezhessék: befogadásra leltek, szeretik őket úgy, ahogy vannak, korlátaikkal és képességeikkel együtt.
Beszéd az olasz katolikus nevelőkhöz, 2015. március 14. (VR)
 
6. Az oktatási intézmények veteményeskertek, lehetőségekkel teli helyek, amelyekkel törődni kell, amelyeket meg kell művelni és védelmezni kell. Életért szomjazó termékeny földet jelentenek.
A quitói Pápai Katolikus Egyetemen,2015. július 7. (VR)
7. Szalézi Szent Ferencnek volt a szavajárása: „A jólneveltség már fél életszentség.” Vigyázzunk azonban, mert a történelem folyamán a jó modorból származó formalizmusnak is tanúi lehettünk, amely lelki ürességet és mások iránti közönyt rejtő álarc lehet. Szokás mondani: „Jó modor mögött rossz viselkedés rejtőzik.” A vallás sem mentes ettől a veszélytől, amely a szabályok formális betartását spirituális világiasságba süllyesztheti. A Jézust megkísértő sátán is jó modorral lép fel – igazi úrként, lovagként viselkedik –, és idézi a Szentírást, mintha teológus lenne. Stílusa korrektnek tűnik, szándéka azonban az, hogy letérítsen az istenszeretet igazságának útjáról. Mi azonban a jólneveltséget a maga hiteles formájában értjük, amelyben a jó érintkezési stílus mélyen a jó iránti szeretetben és a másik iránti tiszteletben gyökerezik. A család az egymás iránti szeretetnek ebből a finomságából él.
Katekézis a családról, 2015. május 13. (MK; TE)
 
8. A fiatalok „unalmasak”! Mert mindig ugyanazokat a dolgokat mondják, vagyis „én ezt így látom…”, vagy „az egyháznak azt kellene…”, ezért türelem kell a fiatalokhoz. […] Azután elvinni a fiatalokat táborokba, a hegyekbe… Gondoljatok csak Szent II. János Pálra, mit csinált az egyetemistákkal!? Igen, órákat tartott nekik, de aztán ment velük a hegyekbe! Közelség. Ott hallgatta őket. Együtt volt a fiatalokkal…
Zártkörű beszélgetés a lengyel püspökökkel, 2016. július 27. (MK; TE)
 
9. Amikor gyermekekről van szó, soha nem lenne szabad elhangzania olyan hivatalszagú mentegetőző mondatoknak, mint például: „végül is, mi nem vagyunk jótékonysági intézmény”; vagy „a magánszférájában mindenki azt csinál, amit akar”; vagy „sajnáljuk, nem tudunk tenni semmit sem”. Amikor gyermekekről van szó, az ilyen mondatok elfogadhatatlanok!
Katekézis a gyermekekről, 2015. április 8. (MK; TE)
 
10. Gyakran találkozunk a kérdéssel: milyen világot hagyunk gyermekeinkre? Talán helyesebb volna azt kérdezni magunktól: milyen gyerekeket hagyunk a világra?
Bíró László püspök családokhoz írt levelében idézi a pápát, 2015. február 1. (MK)

Bajzáth Mária az Év Ismeretterjesző Könyve shortlistjén

Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója, a Kerek élet fája című könyvvel került idén az Év Ismeretterjesző Könyve shortlistre. A kötet öröknaptárként minden évben újra olvasható, többek között segíti ünnepek, jeles napok, a szokások megértését, a hiedelmek megismerését. A könyvet Gyetkó Krisztina illusztrálta és a Lampion Könyveknél jelent meg.

Stephens-Sarlós Erzsébet: A Stephens-Sarlós-program

Továbblépés megrekedt egészségi, tanulási, viselkedési és kommunikációs problémákból

Ajánló
A reflexek önkéntelen válaszok a testen belül keletkezett vagy a külvilágból származó ingerekre. Nagyon sok fajtájuk létezik, és mindegyiknek megvan a maga szerepe. Némelyek egész életünket végigkísérik, ám vannak köztük olyanok – az úgynevezett primitív reflexek –, melyek csak a születésünktől 2-2,5 éves korig szolgálnak minket. Ezt követően bele kell hogy olvadjanak egy másik reflexbe, vagy az agykéreg gátlása alá kerülnek, és megszűnik a működésük. Ha ez nem történik meg időben, akkor az idegrendszer nem tud a megfelelő tempóban érni, egy-egy területen akár életre szóló elakadás történik.

Az eltérő idegrendszeri fejlődés, az „elakadás” tünetei rendkívül változatosak, és igencsak meg tudják keseríteni a gyermek, majd a felnőtt életét. Ugyanis a szenzomotoros, azaz az érzékeléssel és mozgással kapcsolatos fejlődésben zavar keletkezik. Ennek a zavarnak a tünetei gyakran nagyon hasonlóak – és így könnyen összetéveszthetők – bizonyos „címkézett” zavarokéval. Ezért azokat a problémákat, amiket (néha tévesen) figyelemzavarként, hiperaktivitásként, ADHD-ként, autizmus spektrumzavarként, mozgáskoordinációs zavarként, diszlexiaként, diszgráfiaként, diszkalkuliaként diagnosztizálnak, valójában gyakran a visszamaradt csecsemőkori reflexek, az elakadt szenzomotoros fejlődés okozzák. Ezekben az esetekben a probléma sokkal egyszerűbben megoldható, mint gondolnánk.

Ha idegrendszeri éretlenség áll a gond háttérben, a tünetek nagy része – sőt olykor a teljes probléma – bizonyos célirányos gyakorlatok végzésével megszűnik vagy jelentősen enyhül. Ily módon megszűnhet a székletvisszatartás, az éjszakai ágybavizelés, az indokolatlan szorongás/félelem, a beszédzavarok jó része vagy éppen az ügyetlenség is. Természetesen nem egyik napról a másikra, hanem kitartó, rendszeres munka eredményeként.

A szerző, dr. Stephens-Sarlós Erzsébet gyógytestnevelő, szenzomotoros terapeuta huszonkét éve foglalkozik fejlesztéssel. A jelentős mennyiségű – nagyrészt külföldi – szakirodalom tanulmányozása mellett közel háromezer gyermek fejlesztése során szerzett tapasztalataira és doktori kutatásának eredményeire építve írta meg ezt a könyvet. Műve fontos hozzájárulás az érintettek egészségnek és életminőségének javításához, hiszen ebben a témában igen kevés a magyarul hozzáférhető irodalom. Olyan könyv pedig, mely reflexintegráló gyakorlatokat is tartalmaz, az egész világon „hiánycikk”.

Ez a kötet ezt kínálja. Az elméleti háttér ismertetése mellett tünetcsoportokra és korcsoportokra lebontott gyakorlati programokat. Ezáltal valódi lehetőséget azoknak a szülőknek, védőnőknek, pedagógusoknak, fejlesztőknek, pszichológusoknak, orvosoknak, akik segíteni szeretnének a rájuk bízott gyermekeknek. Azoknak az edzőknek vagy zenetanároknak, akik segíteni szeretnének a versenyzőiknek, növendékeiknek. És azoknak a felnőtteknek, akik segíteni szeretnének önmaguknak.

forrás: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/stephenssarlos-erzsebet_a-stephens-5568

Keresztutunk házaspárként

Nagyböjtre megjelent egy kiadvány, melyhez Uzsalyné Pécsi Rita írt előszót.

(Hogyan erősödhet, gyógyulhat a kapcsolatunk a keresztutat járva?)

Tilmann Beller, schönstatti atya elmélkedései alapján összeállította: Karikó Éva

A keresztutat járva segít az elfogadásban, hogy fel tudjunk nézni egymásra a sok gyengeségünk, gyarlóságunk ellenére, a csalódás után a megbocsátásban, a kísértések után az újrakezdésben, az egymásra és segítőkre találásban, a mindennapi kereszthordozásban, a lekicsinylésekkel, lenézésekkel való találkozások elviselésében, értelmet adni a fájdalmainknak, és az újrakezdésben.
Uzsalyné Pécsi Rita ajánlója:

„A házasságkötés mindannyiunk számára az a fényes, nagy remény, hogy egymásba fűzve életünket megsokszorozódik az erőnk, a kedvünk, az örömünk. Nagy vágyunk, hogy Isten áldásával gyümölcsözőek lesznek erőfeszítéseink, áldozataink is. Egyszerűbben fogalmazva: nem keresztútra indulunk, még ha valahol tudjuk is, hogy nem lesz minden útszakasz problémamentes.

Igen, ez nem hamis ígéret, férfi és nő szövetségének kiegészítő egysége képes arra, hogy Isten arcát tükrözve ezt a minőséget hozza a hétköznapjainkba.

Ugyanakkor, ha merjük vállalni, hogy az „ember az akadály gyermeke”, így a termékeny – egymást és a rábízottakat is gazdagító – házasság nem dicsőséges bevonulás, nem „lejtmenet”, akkor bizonyára közelebb járunk a valósághoz. Ahogyan egyéni döntéseinket is számos kísértés kezdi ki, a lehúzó erők különböző fortélyokkal hálózzák be közös életünket is. A közös cél felé való zarándoklatunk tele van felsülésekkel, bosszúsággal, kudarcokkal. Ilyenkor jó Gyökössy Endre bátorítását felidéznünk: Árnyék mögött fény ragyog/ Nagyobb mögött még nagyobb,/ S amire nézek, az vagyok.

Éppen ezekben az élethelyzetekben tapasztalhatjuk meg az árnyékaink mögött felragyogó fényt. Ennek a látásnak nagy mestere Tilmann atya. Szelíd erővel, egyértelműen, néha – a rá jellemző, és még ilyen komoly témában is felszabadító – finom humorral vezeti tekintetünket, hogy észrevegyük, hogy közös életünk megpróbáltatásai valójában Krisztus stációiba oltanak be minket.

Megérezzük, hogy keresztutunkon a „Te kezed vezet kísértéseken át” – és megfogva ezt a kezet bízhatunk abban, hogy „lefejti rólunk a gonosz járomát”. (Hun Miatyánk). Megjelenik „az emberi síráson átragyogó isteni mosoly” – ahogyan éppen a sírbatétel stációnál olvashatjuk.

És amint szentségi házasságkötésünk kezdetén a fényes közös jövő ígéretét szívünkben megéreztük, úgy jön el a Húsvét a kapcsolatunkba. Tilmann atya szavaival ez „azt jelenti életünkben, hogy felragyog bennünk a feltámadott világossága. Ettől életünk megmagyarázhatatlanul szép és ragyogó lesz.”

Ezért érdemes bejárni keresztutunkat házaspárként.”

Köszönet Tilmann atyának a bölcs és ihletett vezetésért, és

Sallai-Karikó Évának, aki ezt az útvonalat járhatóvá tette számunkra.

Kiadó: Magyar Schönstatt Családmozgalom, Családok a Családért Egyesület

A keresztút megvásárolható Rita előadásain is és az Új Ember könyvesboltban.

Megjelent a Nagyító Alapítvány játékgyűjteménye

„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Több mint egy évtizede járjuk az országot férjemmel nevelési- és életvezetési előadásokkal… Szinte minden alkalommal felmerül a kérdés: tudna ajánlani egy jó játékgyűjteményt?
Nagyon megörültem, hogy a Nagyító munkatársai megírták ezt a hiánypótló művet, ami sokkal több is annál. Nem csak jól válogatott összeállítást kap ugyanis kezébe az érdeklődő Olvasó, hanem jól leszűrt tapasztalatokból származó tanácsokat is, és legfőképpen azt az iránytűt, hogy mit, mikor, és főleg milyen céllal érdemes játszani.
A kamaszkor és a fiatal felnőtt lét legfontosabb témakörei az önismeret, a társas kapcsolatok a párkapcsolat, a kommunikáció, a pályaválasztás a közösségi lét és az eredetiség. Ezek köré a tartalmak köré fonja a Nagyító Alapítvány a diákhétvégéit, amelyek nyomán bátran kimondhatjuk, hogy életre szóló élményekhez juthatnak a résztvevők. Erre így nincs lehetőség a legjobb iskolában, és a legharmonikusabb családban sem, az egyikben azért, mert egyik óra, vagy program a másikat éri, a családban pedig hiányzik a meghatározó kortárscsoport. Pedig ezekben a tartalmakban most kell megmerítkezni, sőt jártasságot szerezni, ez pedig lexikális úton sajnos nem lehetséges. Kiváló, sokszorosan kipróbált eszköztárukat e kiadvány ezúttal közkinccsé teszi.
E könyv mindhárom nagy fejezete izgalmas lehet azoknak, akik felelősséget éreznek ennek a korosztálynak az útkereséseiért akár tanárként, trénerként, vezetőként vagy nevelőként kisebb-nagyobb csoportokban, vagy táborokban, esetleg lelkigyakorlatokon. A játéktáron túl ugyanis megismerhetik azt a küldetést is, amiből ez a több mint húsz esztendeje sikeresen működő tevékenység illetve szolgálat táplálkozik…
vegyük tehát minél többen kézbe, ébresszük a szunnyadó tudást, hogy fiataljaink felelősséggel, megerősödve, egymást örömmel támogatva vehessék kezükbe jövőjüket – jövőnket.

Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, főiskolai tanár