Tag Archive for: együttműködés

A magyar néphagyomány mint a jövő záloga – Horváth Szilárd előadása a győri szakmai találkozón

Miért van szüksége a mai gyerekeknek népmesékre, népdalokra, népi játékokra? Hogyan segíti a magyar néphagyomány az identitás, a személyiség és a közösségi készségek fejlődését?  A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón Horváth Szilárd, a Gödi Búzaszem Iskola alapítója szenvedélyes előadásban mutatta be, miért kulcsfontosságú a hagyomány tudatos átadása a 21. századi nevelésben.

 

A néphagyomány nem múltidézés, hanem jövőépítés

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a magyar néphagyomány nem pusztán értékes múlt, hanem élő forrás, amely ma is képes megerősíteni az egyént és a közösséget.  

Nem hagyományőrzésről, hanem értékőrző és jövőformáló nevelésről beszélünk.

A néphagyomány elemei – a népmesék, népdalok, népi játékok, táncok, kézműves technikák – olyan belső tartalmakat közvetítenek, amelyek a mai világban is elengedhetetlenek:

– Érzelmi biztonság

– Közösségi gondolkodás

– Kitartás és kreativitás

– Egészséges identitástudat

 

A népmese: identitásformáló erő

A magyar népmesék különösen nagy szerepet kapnak a gyermekek fejlődésében.  

Szilárd kiemelte: a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem életre szóló mintákat adnak a világhoz való viszonyulásról.

– A népmesék hősei együttműködéssel, ravaszsággal, hittel és kitartással győznek.

– A jó és a rossz világosan elkülönül, a rossz legyőzhető, a küzdelem értelmet ad az életnek.

– A mesehős (legkisebb királyfi, szegény legény) azonosulási mintát kínál: a gyermek saját lehetséges jövőképet kap.

Aki meséken nő fel, nemcsak gazdag szókincset és jobb szövegértést kap, hanem érzelmi állóképességet is.

 

A népzene, éneklés és ritmus szerepe

Az énekes, zenés nevelésről Horváth Szilárd tudományos eredményeket is megosztott: a rendszeres népdaléneklés, zenélés nemcsak művészi érzéket, hanem:

– jobb figyelmet,

– fejlettebb problémamegoldó képességet,

– gyorsabb gondolkodást,

– és jobb matematikai teljesítményt is eredményez.

Napi szintű éneklés, közös zenélés képes javítani a gyerekek összpontosítását és közösségi érzékét is.  

A zenélés nem csupán szórakozás, hanem komplex személyiségfejlesztő eszköz.


Népi játékok: az együttműködés iskolái

A népi játékok (mint a „Tekeredik a kígyó” vagy az „Adj király katonát”) nem versengésre, hanem együttműködésre építenek.  

A gyerekek játék közben tanulják meg:

– figyelni egymásra,

– együtt gondolkodni,

– közösségként működni.

Ez a készség a későbbi társadalmi életben, munkahelyi együttműködésben, közösségépítésben kulcsfontosságú.

Szilárd rámutatott: a népi játékok még olyan problémák felismerésében is segíthetnek, mint a diszlexia vagy más tanulási nehézségek, ha a pedagógus figyel a gyermekek mozgására és reakcióira.


Népi kézművesség: kreativitás, kitartás, természetközeliség

A népi kézművesség – fonás, szövés, csipkeverés, famegmunkálás – nem csak a kézügyességet fejleszti.  

A gyerekek megtapasztalják:

– a folyamatosság örömét,

– a természetes anyagokkal való kapcsolatot,

– a kitartó munka gyümölcsét.

Ez segít a figyelem, a koncentráció, a logikus gondolkodás és az algoritmikus gondolkodás kialakításában is.


Vallási, szellemi és nemzeti identitás

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a néphagyomány nemcsak kulturális örökség, hanem mély szellemi és vallási üzenetet is hordoz.  

A hagyományos rítusok (például a pünkösdi királyválasztás, karácsonyi kántálások) segítenek:

– a szakrális élmények megélésében,

– az Istenhez való természetes kapcsolódás kialakításában,

– a közösségi ünneplés örömének felfedezésében.

Így válik a magyar néphagyomány az értelmes, érzelmes, közösségi, értékorientált nevelés szerves részévé.

Horváth Szilárd előadása megerősítette: a magyar néphagyomány ma is élő, működő válaszokat kínál a nevelés kihívásaira.  

Nem a múltba nézünk vele, hanem szilárd alapokat építünk a jövőnek.  

A gyerekeknek – és rajtuk keresztül az egész közösségnek – szüksége van arra a stabil identitásra, kreatív erőre és közösségi érzésre, amit a magyar hagyományok közvetítenek.

 

Első Organikus Oázis avató – Eldobogó Lovarda Felsőörs

Organikusan működő lovarda életébe pillanthattak be az érdeklődők május 12-én vasárnap a
felsőörsi ElDobogó Lovarda nyílt napján.

Csontó Zoltán, a lovasiskola vezetője köszöntötte a vendégeket, majd Uzsalyné dr. Pécsi Rita osztotta meg gondolatait és a házigazdákkal az organikus pedagógia és a lovas oktatás kapcsolódási pontjairól beszélgetett. Színes gyakorlati bemutatót láthattak a nézők, végül az érdeklődők maguk is megtapasztalhatják a lóval való foglalkozás örömét. Az Organikus Egyesület nevében Lux Ambrus adta át az Organikus Oázis oklevelet.

Az organikus lovarda az organikus pedagógia (OP) módszereire épít, azaz a gyermek fejlődését a lehető legtermészetesebb módon, az érzelmi intelligenciára építve segíti. Az OP módszerek az egyéni szükségletekre és készségekre fókuszálnak, elősegítik a gyerekek természetes fejlődését és önbizalmának növekedését. A módszer támogatja a kreativitást, az együttműködést és az önálló gondolkodást. Segíti a kapcsolatteremtést a természettel, és hozzájárul a fenntartható gondolkodásmód kialakításához. Ezekhez a módszerekhez illeszkedik tökéletesen a Pat Parelli nevével fémjelzett természetes lóidomítás, mely a lóval való foglalkozásnak adott világszerte teljesen új szemléletet. Az organikus lovarda élete, működése négy pilléren nyugszik, melyek együtt képeznek
szerves egészet: a lovak tartása, a lovak képzése, a ló és ember kapcsolata és a lovarda működésének szervezése a természetességre épül.

Az organikus lovardában a lovakat csoportosan tartják, ahogy a természetben is élnek, a születésüktől kezdve tanítják őket, hogy kialakuljon a kötődés és az engedelmesség. A kapcsolat és a közös nyelv kialakítása nem lóhátról, hanem a földről kezdődik és a lovasok képzése sem csupán a lovaglás tanítására terjed ki, hanem tanulják a bizalom elnyerésének, tisztelet kivívásának és a kommunikáció kialakításának a módját is.

A ló képzése során nem kényszerítő eszközöket, hanem kommunikációs eszközöket használnak: hosszú vezető szár, csomózott kötőfék, répabot. Nem a versengés, hanem a fejlődés és az együttműködés az elsődleges cél a lovasoknál és a lovaknál is.

Családóra

Családi életre nevelés az iskolában… hogy boldog jövőnk legyen.

“Cipőfűző” kezdő és haladó trénereknek – Szeged, 2023 március 25-26

A Nagyító Alapítvány egy hétvégés saját-élményen alapuló programra hívja azokat (a fiatal felnőtteket), akik kamaszok tudatosságának és felelősségének a fejlesztésével foglalkoznak: akár klubok, táborok vagy bármily más formában, akik lehetnek: animátorok, mentorok, csoportvezetők, trénerek, pedagógusok, nevelők, ifjúságfejlesztők.

A Nagyító több mint 20 éve támogatja a fiatalokat a felnőtté válás folyamatában. 2023 március 25 és 26-án bemutatót tartunk Szegeden, ahol a résztvevők megismerkedhetnek pedagógiai módszereinkkel, és több önismereti és a társaskészségeket fejlesztő gyakorlattal, olyanokkal amelyekkel több mint 20 éve fejlesztjük a 14-30 éves korosztályt, amelyekkel segítünk nekik együttműködni, kapcsolódni: önmagukhoz, egymáshoz és a nagy világhoz!  A 2 nap alatt ízelítőt adunk játéktárunkból és azáltal rálátást is kínálunk az általunk végzett fejlesztői folyamatokra, illetve arra is hogyan lehetséges egy „organikus szemüvegen” keresztül személyiséget és közösséget fejleszteni a 21. sz-i Magyarországon!

Részletes leírás a honlapunkon:

 

“Cipőfűző” kezdő és haladó trénereknek – Szeged, 2023 március 25-26 / JELENTKEZÉS március 15-ig

Jelentkezni március 17-ig van mód.

A programon megvásárolható lesz már az újonnan kiadott módszertani és játékgyűjteményünk is, amely Pécsi Rita szakmai ajánlásával készült el! (csatolva a borítója)

Szeretettel várjuk a jelentkezőket!

Üdvözlettel: Vikor Csaba

Köznevelésünk ma – Gloviczki Zoltán írása

Az óvoda, az iskola feladata, hogy a szülők társa – néha sajnos pótléka – legyen abban, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. A hivatásos, intézményes pedagógiát civilizációnkban a szükség szülte: sem a szülők, sem „akárkik” nem tudják ezt a segítséget nyújtani, csak olyan szakemberek, akik tisztában vannak a mai világgal, azzal, mi kell hozzá, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. S mivel ez a folyamat alapvetően emberi kapcsolatokon, bizalmon, hitelességen, érzékenységen, empátián, kommunikáción alapul, életünk egyik utolsó olyan szegmense, melyet – ha igazi hivatásánál marad – még érintőleg sem veszélyeztet a mesterséges intelligencia térhódítása.
A betegség lényege, hogy szem elől tévesztettük a célt. Azt a 21. században boldogulni és boldognak lenni képes felelős felnőtt embert, akinek boldogulásához és boldogságához szüksége van a korszerű alapkompetenciákra: a kreativitásra, az együttműködés képességére, a kommunikáció magas szintű művelésére és a kritikus gondolkodásra – ahol ez a szó nem a kötözködés műszava, hanem az ógörög krineinből fakadó józan ítélőképességet jelenti napjaink áradó információtengerében. És nem csupán az információk közti eligazodás képességéről beszélünk, hanem annak az autonóm kritikusságnak a kialakulásáról-kialakításáról is, mely a nevelésről alkotott katolikus felfogásunkat már a zsinat előtt meghatározó Jacques Maritain szerint az Isten-képmás ember egészséges formálódásának kulcsa.
És szüksége van az alapvető közös műveltségre a nyelvtől a kulturális kódjainkig, nemzeti és európai, emberi hagyományainkig, hogy otthon lehessen saját környezetében. Szüksége van biztos és józan erkölcsi ítélőképességre. Önismeretre, kiegyensúlyozottságra. Nem egyikre vagy másikra. Hiába is vitatkozunk ezen a felszíni kérdésen. Mindre szüksége van, ám ezek sem külön-külön, sem együtt nem azonosak mindazzal, amit ma köznevelésünk jelent és ad. Persze innentől minden mondathoz kijárna: „tisztelet a kivételnek”. Igen, még nagyobb tisztelet jár annak, ahol még ép felület látszik. Csakhogy nehéz jelentőséget tulajdonítani a kivételnek abban a fájdalomban, ahol beteg maga a test.
Forrás: a Vigilia Facebook oldala
Részlet Gloviczki Zoltán decemberi Vigiliában megjelenő írásából:
Mit jelent ma a köznevelés, az intézményes oktatás-nevelés? És mit a pedagógus? Amikor egyszerre merül fel, hogy a pedagógust maholnap a mesterséges intelligencia váltja fel, s állítjuk közben, hogy az iskola feladata a mindenkori tananyag átadása, lényegében feloldjuk a dilemmát. A mindenkori tananyag átadásával ugyanis a mesterséges intelligencia teljes térhódítását sem szükséges kivárnunk: lényegesen hamarabb fölöslegessé válik a pedagógus.