Tag Archive for: kreativitás

A hagyomány és jövő összekapcsolása – Gloviczki Zoltán előadása az organikus pedagógiai találkozón

Miként tud egyszerre hagyománytisztelő és jövőorientált lenni a nevelés? Hogyan kerülhet egyensúlyba a gyökereink megőrzése és a modern kihívásokra való felkészítés? Erről beszélt Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón tartott előadásában.  

Szavaival világosan megmutatta: a valódi nevelés nem választás a hagyomány és a jövő között, hanem egységük felelős kibontása.


A „vagy-vagy” gondolkodás helyett „is-is” szemlélet

Gloviczki Zoltán rámutatott: a mai világ gyakran állítja választás elé az embert – vagy hagyományos vagy modern, vagy konzervatív vagy progresszív.  

Pedig az Organikus Pedagógia és az egészséges nevelés nem zárja ki egyik oldalt sem:

– Hagyományból él, de a jövő felé tekint.

– Mély gyökerekkel bír, de rugalmasan alkalmazkodik az új kihívásokhoz.

– Megőrzi az értékeket, de nem idegenkedik az innovációtól.

A gyermeknevelésben éppen erre az egyensúlyra van szükség: hogy egyszerre tudjunk stabil alapot és fejlődési lehetőséget kínálni.


A 21. századi nevelési célok – nem új, hanem örök kihívások

Zoltán rektor úr előadása kiemelte: a 21. századi pedagógiai trendek – kommunikáció, kreativitás, együttműködés, kritikus gondolkodás – első hallásra újnak tűnhetnek, de valójában mindig is a jó nevelés részei voltak.

– A kommunikációs készségek az élő közösségekben fejlődnek a legjobban.

– A kreativitás nem öncélú játékosság, hanem az ismeretek mély és szabad alkalmazása.

– Az együttműködés mindig közösségi terekben születik meg igazán.

– A kritikus gondolkodás nem tagadás, hanem felelős ítélőképesség.

Mindehhez viszont biztos alapokra, hiteles emberképre, értékekre és hagyományokra van szükség.


A hagyomány nem teher, hanem ugródeszka

Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: a hagyomány nem hátráltat, hanem megtart és felemel.  

Az egészséges közösségek, az élettel teli intézmények nem tagadják meg gyökereiket, hanem éppen azokból merítenek erőt a megújuláshoz.

– Egy biztos identitással rendelkező fiatal nem fél a változásoktól, mert tudja, honnan jön.

– Egy értékekre épített iskola nem esik szét a külső nyomás alatt, mert belső tartása van.

– Egy hagyománytisztelő közösség képes kreatívan alkalmazkodni, mert nem idegenedik el önmagától.

A nevelés feladata, hogy ezt az organikus fejlődést segítse: mély gyökerekből, rugalmas ágakkal a jövő felé.


A „rend” fontossága a kreativitás alapjaként

Érdekes és fontos gondolat volt előadásában, hogy a kreativitás feltétele nem a korlátok nélküli szabadság, hanem a belső rend.

– A rend nem merevség, hanem átláthatóság, struktúra, biztonság.

– Csak egy jól rendezett tudás- és értékrendszerből tud szabadon kibontakozni az igazi kreativitás.

– A káoszból nem kreativitás, hanem zavar születik.

A gyermekeknek tehát nem korlátlan szabadságra van elsősorban szükségük, hanem olyan környezetre, ahol rend, következetesség és szeretetteljes keretek adnak alapot a szabad kibontakozáshoz.

Az előrehaladás feltétele: a közös alapok megerősítése

Gloviczki Zoltán  a „haladás” fogalmát is újragondolta: az előrelépéshez először hátra kell nézni.

– Nem lehet előre menni úgy, hogy nem tudjuk, honnan jövünk, és nincs mögöttünk rendezett közösség.

– Nem építhetünk jövőt úgy, hogy lebontjuk azokat az alapokat, amelyek megtartották eddig a közösségeinket.

Az Organikus Pedagógia tehát nem nosztalgiázik, de nem is tagadja meg az örökségét: a stabil múltból épít jövőt.

Gloviczki Zoltán előadása világosan megmutatta: a hagyomány és a jövő nem kizárják, hanem erősítik egymást.  

Az Organikus Pedagógia igazi küldetése, hogy a múlt értékeit élő módon átadva, a jövő kihívásaira is felkészítse a fiatalokat – rugalmasan, kreatívan, mégis szilárd alapon.

A magyar néphagyomány mint a jövő záloga – Horváth Szilárd előadása a győri szakmai találkozón

Miért van szüksége a mai gyerekeknek népmesékre, népdalokra, népi játékokra? Hogyan segíti a magyar néphagyomány az identitás, a személyiség és a közösségi készségek fejlődését?  A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón Horváth Szilárd, a Gödi Búzaszem Iskola alapítója szenvedélyes előadásban mutatta be, miért kulcsfontosságú a hagyomány tudatos átadása a 21. századi nevelésben.

 

A néphagyomány nem múltidézés, hanem jövőépítés

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a magyar néphagyomány nem pusztán értékes múlt, hanem élő forrás, amely ma is képes megerősíteni az egyént és a közösséget.  

Nem hagyományőrzésről, hanem értékőrző és jövőformáló nevelésről beszélünk.

A néphagyomány elemei – a népmesék, népdalok, népi játékok, táncok, kézműves technikák – olyan belső tartalmakat közvetítenek, amelyek a mai világban is elengedhetetlenek:

– Érzelmi biztonság

– Közösségi gondolkodás

– Kitartás és kreativitás

– Egészséges identitástudat

 

A népmese: identitásformáló erő

A magyar népmesék különösen nagy szerepet kapnak a gyermekek fejlődésében.  

Szilárd kiemelte: a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem életre szóló mintákat adnak a világhoz való viszonyulásról.

– A népmesék hősei együttműködéssel, ravaszsággal, hittel és kitartással győznek.

– A jó és a rossz világosan elkülönül, a rossz legyőzhető, a küzdelem értelmet ad az életnek.

– A mesehős (legkisebb királyfi, szegény legény) azonosulási mintát kínál: a gyermek saját lehetséges jövőképet kap.

Aki meséken nő fel, nemcsak gazdag szókincset és jobb szövegértést kap, hanem érzelmi állóképességet is.

 

A népzene, éneklés és ritmus szerepe

Az énekes, zenés nevelésről Horváth Szilárd tudományos eredményeket is megosztott: a rendszeres népdaléneklés, zenélés nemcsak művészi érzéket, hanem:

– jobb figyelmet,

– fejlettebb problémamegoldó képességet,

– gyorsabb gondolkodást,

– és jobb matematikai teljesítményt is eredményez.

Napi szintű éneklés, közös zenélés képes javítani a gyerekek összpontosítását és közösségi érzékét is.  

A zenélés nem csupán szórakozás, hanem komplex személyiségfejlesztő eszköz.


Népi játékok: az együttműködés iskolái

A népi játékok (mint a „Tekeredik a kígyó” vagy az „Adj király katonát”) nem versengésre, hanem együttműködésre építenek.  

A gyerekek játék közben tanulják meg:

– figyelni egymásra,

– együtt gondolkodni,

– közösségként működni.

Ez a készség a későbbi társadalmi életben, munkahelyi együttműködésben, közösségépítésben kulcsfontosságú.

Szilárd rámutatott: a népi játékok még olyan problémák felismerésében is segíthetnek, mint a diszlexia vagy más tanulási nehézségek, ha a pedagógus figyel a gyermekek mozgására és reakcióira.


Népi kézművesség: kreativitás, kitartás, természetközeliség

A népi kézművesség – fonás, szövés, csipkeverés, famegmunkálás – nem csak a kézügyességet fejleszti.  

A gyerekek megtapasztalják:

– a folyamatosság örömét,

– a természetes anyagokkal való kapcsolatot,

– a kitartó munka gyümölcsét.

Ez segít a figyelem, a koncentráció, a logikus gondolkodás és az algoritmikus gondolkodás kialakításában is.


Vallási, szellemi és nemzeti identitás

Horváth Szilárd hangsúlyozta: a néphagyomány nemcsak kulturális örökség, hanem mély szellemi és vallási üzenetet is hordoz.  

A hagyományos rítusok (például a pünkösdi királyválasztás, karácsonyi kántálások) segítenek:

– a szakrális élmények megélésében,

– az Istenhez való természetes kapcsolódás kialakításában,

– a közösségi ünneplés örömének felfedezésében.

Így válik a magyar néphagyomány az értelmes, érzelmes, közösségi, értékorientált nevelés szerves részévé.

Horváth Szilárd előadása megerősítette: a magyar néphagyomány ma is élő, működő válaszokat kínál a nevelés kihívásaira.  

Nem a múltba nézünk vele, hanem szilárd alapokat építünk a jövőnek.  

A gyerekeknek – és rajtuk keresztül az egész közösségnek – szüksége van arra a stabil identitásra, kreatív erőre és közösségi érzésre, amit a magyar hagyományok közvetítenek.

 

Köznevelésünk ma – Gloviczki Zoltán írása

Az óvoda, az iskola feladata, hogy a szülők társa – néha sajnos pótléka – legyen abban, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. A hivatásos, intézményes pedagógiát civilizációnkban a szükség szülte: sem a szülők, sem „akárkik” nem tudják ezt a segítséget nyújtani, csak olyan szakemberek, akik tisztában vannak a mai világgal, azzal, mi kell hozzá, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. S mivel ez a folyamat alapvetően emberi kapcsolatokon, bizalmon, hitelességen, érzékenységen, empátián, kommunikáción alapul, életünk egyik utolsó olyan szegmense, melyet – ha igazi hivatásánál marad – még érintőleg sem veszélyeztet a mesterséges intelligencia térhódítása.
A betegség lényege, hogy szem elől tévesztettük a célt. Azt a 21. században boldogulni és boldognak lenni képes felelős felnőtt embert, akinek boldogulásához és boldogságához szüksége van a korszerű alapkompetenciákra: a kreativitásra, az együttműködés képességére, a kommunikáció magas szintű művelésére és a kritikus gondolkodásra – ahol ez a szó nem a kötözködés műszava, hanem az ógörög krineinből fakadó józan ítélőképességet jelenti napjaink áradó információtengerében. És nem csupán az információk közti eligazodás képességéről beszélünk, hanem annak az autonóm kritikusságnak a kialakulásáról-kialakításáról is, mely a nevelésről alkotott katolikus felfogásunkat már a zsinat előtt meghatározó Jacques Maritain szerint az Isten-képmás ember egészséges formálódásának kulcsa.
És szüksége van az alapvető közös műveltségre a nyelvtől a kulturális kódjainkig, nemzeti és európai, emberi hagyományainkig, hogy otthon lehessen saját környezetében. Szüksége van biztos és józan erkölcsi ítélőképességre. Önismeretre, kiegyensúlyozottságra. Nem egyikre vagy másikra. Hiába is vitatkozunk ezen a felszíni kérdésen. Mindre szüksége van, ám ezek sem külön-külön, sem együtt nem azonosak mindazzal, amit ma köznevelésünk jelent és ad. Persze innentől minden mondathoz kijárna: „tisztelet a kivételnek”. Igen, még nagyobb tisztelet jár annak, ahol még ép felület látszik. Csakhogy nehéz jelentőséget tulajdonítani a kivételnek abban a fájdalomban, ahol beteg maga a test.
Forrás: a Vigilia Facebook oldala
Részlet Gloviczki Zoltán decemberi Vigiliában megjelenő írásából:
Mit jelent ma a köznevelés, az intézményes oktatás-nevelés? És mit a pedagógus? Amikor egyszerre merül fel, hogy a pedagógust maholnap a mesterséges intelligencia váltja fel, s állítjuk közben, hogy az iskola feladata a mindenkori tananyag átadása, lényegében feloldjuk a dilemmát. A mindenkori tananyag átadásával ugyanis a mesterséges intelligencia teljes térhódítását sem szükséges kivárnunk: lényegesen hamarabb fölöslegessé válik a pedagógus.