Tag Archive for: misszió

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A magyar kultúra őrzői: Beszélgetés a himnuszról és hagyományainkról

A magyar kultúra napján négy elkötelezett szakember osztotta meg gondolatait a himnuszról, hagyományainkról és a kultúra továbbadásának fontosságáról az Agapé műsorában. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy kultúránk megőrzése és átadása kulcsfontosságú a magyar identitás és a jövő generációk szempontjából.

 

A himnusz mint összetartó erő

A beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a himnusz több mint egy egyszerű költemény – valódi nemzeti imádság és összetartó erő. Navratil Andrea népdalénekes felidézte gyermekkori emlékeit: „A templomban úgy énekeltük, mint egy imádságot. Nagyon megtartó, nagyon fölemelő és nagyon szép nekem ez az emlék.”

Dr. Béres József vegyész és üzletember kiemelte a himnusz közösségteremtő erejét: „Amikor tömegben énekeljük és odaadással, akkor érzi az ember az összetartozást.” Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola igazgatója pedig hozzátette: „A himnusz a rendszerváltoztatás jelképe is számomra. Most már látok embereket imára kulcsolt kézzel énekelni, és ez mindig meghat.”

Kultúra a mindennapokban

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kultúra áthatja mindennapjainkat. Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke szerint: „A kultúránk kritikával kezdem, sokan megkérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. De igen, hirdetni kell, meg kell mutatni vizuálisan, zenében, képzőművészetben hagyományainkat.”

Béres József hozzátette: „A kultúra az, amihez közünk van, amiben gyökereink léteznek. Részben a hagyományaink, de közöm van mindenhez, ami minőségi és ami felfelé emel.”

A kultúra átadásának fontossága

A beszélgetés során többször felmerült a kultúra átadásának fontossága a gyermekek nevelésében. Horváth Szilárd megosztotta tapasztalatait: „Amikor gyerekekkel énekeljük együtt a himnuszt iskolában, és teli tüdőből énekelnek a gyerekek is, akkor azt érzem, itt a jövő velünk.”

Navratil Andrea kiemelte a példamutatás szerepét: „Tedd azt, amit szeretnél, hogy ő is azt tegye majd felnőttként.” A résztvevők egyetértettek abban, hogy a népmesék, népdalok és hagyományok átadása kulcsfontosságú a gyermekek nevelésében.

A himnusz üzenete ma

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a himnusz üzenete ma is aktuális. Dragonits Márta összefoglalta: „Ma is jön minden, és mi pedig állunk, és azokkal, akik a kereszténység védőbástyái, meg tudják tartani, azokkal együtt itt állunk. Vidáman, büszkén és szeretetben.”

A beszélgetés résztvevői arra biztatnak mindenkit, hogy őrizzük és adjuk tovább kultúránkat, hiszen ez az, ami megtart bennünket magyarként és emberként egyaránt.