Tag Archive for: igazság

Jézus lehajló és felemelő pedagógiája – dr. Balázs Tamás atya előadása

Hogyan tanít Jézus? Milyen nevelői mintát ad számunkra a világ legnagyobb tanítómestere? 
Erről tartott mély és elgondolkodtató előadást dr. Balázs Tamás atya a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón.  Üzenete világos: Jézus pedagógiája ma is érvényes, sőt, a szeretet és az emberi méltóság alapú nevelés örök mintáját mutatja.

 

A lehajlás művészete: megszólítani az embert

Balázs atya kiemelte: Jézus mindig lehajol az emberhez. Nem felülről szólít meg, nem elítél, nem elvárásokkal közelít, hanem megérti a helyzetét, elfogadja, és onnan hívja tovább.

Ez a lehajlás a szeretet legmélyebb formája: az ember méltóságát tiszteletben tartva, az ő világába belépve hívja meg a változásra.  

A nevelésben ez azt jelenti: nem kívülről szabjuk meg a fejlődés irányát, hanem belülről segítjük elő a kibontakozást, az erőforrások felszínre hozását.

 

A felemelés: esélyt adni az újrakezdésre

A lehajlás azonban nem elég: Jézus mindig felemel. Nem hagyja az embert a maga gyengeségében, hibáiban, hanem új életre hívja, új távlatokat nyit előtte.

Ez a felemelés nem erőltetés, hanem meghívás.  

Balázs atya hangsúlyozta: a valódi nevelés soha nem megaláz, hanem emel, bátorít, megerősít – az ember eredeti méltóságát helyreállítva.

 

A személyesség ereje

Jézus pedagógiájának központi eleme a személyesség. Nem általános szabályokat hirdet meg, hanem az egyes emberhez szól: személyesen látja, hallja, ismeri őt.  

A vak Bartimeus nevét szólítja, a házasságtörő asszonyt nem vádolja, hanem felemeli, Zakeusnak néven szóló meghívást ad.

A nevelés személyessége ma is kulcskérdés: a gyermek nem „egy a sok közül”, hanem egyedi, megismételhetetlen személy, aki saját utat keres és jár be.

 

Irgalmasság és igazság egyszerre

Jézus pedagógiájában az irgalom és az igazság nem ellentét, hanem egységben vannak jelen.  

Balázs atya felhívta a figyelmet: Jézus nem relativizálja a bűnt, de soha nem az ítélet az első, hanem a lehetőség a megtérésre és az újrakezdésre.

A mai nevelésben is elengedhetetlen az igazság melletti kiállás, ugyanakkor az irgalom gyakorlása: hibázhatunk, de mindig van út a fejlődés, a gyógyulás felé.

 

Organikus Pedagógia Jézus mintájára

Balázs Tamás atya előadása végén hangsúlyozta: az Organikus Pedagógia lényegében Jézus pedagógiai mintájának folytatása.  

A lehajlás – a gyermek világának megértése –, a felemelés – a belső erőforrások kibontakoztatása –, és a személyesség – a gyermek egyediségének tisztelete – mind-mind a nevelés élő szövetét alkotják.

Nem rendszereket kell működtetni, hanem embereket kell nevelni – olyanokat, akik saját méltóságuk tudatában, szeretetre és közösségre képesen tudnak élni.

Jézus pedagógiája ma is a legerősebb iránytű: lehajlás az emberhez, felemelés a lehetőségeihez, személyesség, igazság és irgalom egyszerre.  

Balázs Tamás atya előadása megerősítette: a nevelés igazi művészete az emberi szív megérintése és felemelése – ahogy azt Jézus tette, és ahogyan ma is tennünk kell.

 

A kritika fáj – de nem mindegy, hogyan adjuk

Bár a VI. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia tavaly zajlott, Uzsalyné Pécsi Rita felemelő és hétköznapi témát érintő előadása most került fel a YouTube-ra. Ennek különös aktualitást ad, hogy idén már a hetedik ilyen eseményre készülnek a szervezők – egy újabb találkozásra, ahol hit, emberi kapcsolatok és vállalkozói gondolkodás fonódik össze. Az előadás témája: hogyan lehet a kritika valóban építő, nem pedig romboló?

„A kritika mindenkinek fáj. Ez idegrendszeri tény.” – kezdi Pécsi Rita, aki az organikus pedagógia szemléletével vezeti végig hallgatóságát egy olyan úton, amely az emberi kapcsolatok mélyebb megértéséhez vezet. A tanárként és előadóként is ismert szakember nemcsak elméletben beszél a kritikáról, hanem sok-sok gyakorlati példát és élethelyzetet is bemutat.

A teljes előadás arról szól, hogyan tudunk kritikát úgy megfogalmazni, hogy az ne sértsen, hanem segítsen. Szó esik Szókratész három szűrőjéről, a „veled vagyok” gesztusairól, a megfelelő időzítés fontosságáról és a cinizmus veszélyeiről is – mindezt szeretetteljes, mégis szikár őszinteséggel.

A konferencia értékalapú közösségi gondolkodást formáló eseményein rendre olyan témák kerülnek terítékre, amelyek az emberi méltóságot, a kapcsolódás erejét és a keresztény hit gyakorlati kérdéseit helyezik a középpontba. Pécsi Rita előadása szívet érintő, mégis kőkemény tükör lehet mindannyiunknak: hogyan bánunk egymással – otthon, munkahelyen, közösségben?