Tag Archive for: rend

A hagyomány és jövő összekapcsolása – Gloviczki Zoltán előadása az organikus pedagógiai találkozón

Miként tud egyszerre hagyománytisztelő és jövőorientált lenni a nevelés? Hogyan kerülhet egyensúlyba a gyökereink megőrzése és a modern kihívásokra való felkészítés? Erről beszélt Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón tartott előadásában.  

Szavaival világosan megmutatta: a valódi nevelés nem választás a hagyomány és a jövő között, hanem egységük felelős kibontása.


A „vagy-vagy” gondolkodás helyett „is-is” szemlélet

Gloviczki Zoltán rámutatott: a mai világ gyakran állítja választás elé az embert – vagy hagyományos vagy modern, vagy konzervatív vagy progresszív.  

Pedig az Organikus Pedagógia és az egészséges nevelés nem zárja ki egyik oldalt sem:

– Hagyományból él, de a jövő felé tekint.

– Mély gyökerekkel bír, de rugalmasan alkalmazkodik az új kihívásokhoz.

– Megőrzi az értékeket, de nem idegenkedik az innovációtól.

A gyermeknevelésben éppen erre az egyensúlyra van szükség: hogy egyszerre tudjunk stabil alapot és fejlődési lehetőséget kínálni.


A 21. századi nevelési célok – nem új, hanem örök kihívások

Zoltán rektor úr előadása kiemelte: a 21. századi pedagógiai trendek – kommunikáció, kreativitás, együttműködés, kritikus gondolkodás – első hallásra újnak tűnhetnek, de valójában mindig is a jó nevelés részei voltak.

– A kommunikációs készségek az élő közösségekben fejlődnek a legjobban.

– A kreativitás nem öncélú játékosság, hanem az ismeretek mély és szabad alkalmazása.

– Az együttműködés mindig közösségi terekben születik meg igazán.

– A kritikus gondolkodás nem tagadás, hanem felelős ítélőképesség.

Mindehhez viszont biztos alapokra, hiteles emberképre, értékekre és hagyományokra van szükség.


A hagyomány nem teher, hanem ugródeszka

Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: a hagyomány nem hátráltat, hanem megtart és felemel.  

Az egészséges közösségek, az élettel teli intézmények nem tagadják meg gyökereiket, hanem éppen azokból merítenek erőt a megújuláshoz.

– Egy biztos identitással rendelkező fiatal nem fél a változásoktól, mert tudja, honnan jön.

– Egy értékekre épített iskola nem esik szét a külső nyomás alatt, mert belső tartása van.

– Egy hagyománytisztelő közösség képes kreatívan alkalmazkodni, mert nem idegenedik el önmagától.

A nevelés feladata, hogy ezt az organikus fejlődést segítse: mély gyökerekből, rugalmas ágakkal a jövő felé.


A „rend” fontossága a kreativitás alapjaként

Érdekes és fontos gondolat volt előadásában, hogy a kreativitás feltétele nem a korlátok nélküli szabadság, hanem a belső rend.

– A rend nem merevség, hanem átláthatóság, struktúra, biztonság.

– Csak egy jól rendezett tudás- és értékrendszerből tud szabadon kibontakozni az igazi kreativitás.

– A káoszból nem kreativitás, hanem zavar születik.

A gyermekeknek tehát nem korlátlan szabadságra van elsősorban szükségük, hanem olyan környezetre, ahol rend, következetesség és szeretetteljes keretek adnak alapot a szabad kibontakozáshoz.

Az előrehaladás feltétele: a közös alapok megerősítése

Gloviczki Zoltán  a „haladás” fogalmát is újragondolta: az előrelépéshez először hátra kell nézni.

– Nem lehet előre menni úgy, hogy nem tudjuk, honnan jövünk, és nincs mögöttünk rendezett közösség.

– Nem építhetünk jövőt úgy, hogy lebontjuk azokat az alapokat, amelyek megtartották eddig a közösségeinket.

Az Organikus Pedagógia tehát nem nosztalgiázik, de nem is tagadja meg az örökségét: a stabil múltból épít jövőt.

Gloviczki Zoltán előadása világosan megmutatta: a hagyomány és a jövő nem kizárják, hanem erősítik egymást.  

Az Organikus Pedagógia igazi küldetése, hogy a múlt értékeit élő módon átadva, a jövő kihívásaira is felkészítse a fiatalokat – rugalmasan, kreatívan, mégis szilárd alapon.

Pécsi Rita: Mire jó a vakáció?

 Elméletben gyorsan kész a válasz: mindarra, ami fontos, de elmaradt a tanévben. Mégsem ilyen egyszerű a képlet. Ha a szülők őszintén válaszolnának, már májusban szorító érzésekről panaszkodnának.

A nyár a legnehezebb időszak a család számára. Hogyan oldjuk meg a gyerek elhelyezését? Hol és mit fog enni? Ne kütyüzzön egész nap, de akkor mivel kössük le, hogy ne unatkozzon folyton? Elengedhetem-e erre vagy arra a fesztiválra, ilyen vagy olyan társaságba? Nem igazán olvas, nem tud egyedül játszani. Jó lenne, ha végre rá tudnám venni egy kis házi munkára, de az több idő, mintha magam megcsinálnám.

A táborok drágák, a nagyszülők távol vannak és dolgoznak, a munkahelyemen éppen minden a csúcsra járatásról szól. És itt van ez a sok pótolnivaló a tanulásban: most letehetné a nyelvvizsgát, vannak remek feladatlapjaink és „játékos” gyakorlóink, de még az ágyból sem tudom kipiszkálni, vagy legföljebb a gépig jut el…

Mégis gondoljuk át röviden, mi az, ami valóban fontos, mi marad el rendszeresen a tanévben, és próbáljunk meg néhány dolgot megvalósítani ezek közül. Nagy örömünkre lesz!

A pihenés

Jelentős alváshiány halmozódhat fel a gyerekeknél, tehát a szünet első időszakára nem érdemes zsúfolt programokat kitalálni. Kiadós alvás, napozás, strandolás, laza séta, szöszmötölés a kertben vagy játék a kisállatkával. Egyszóval, amolyan „lassan járó, vidám időre” is szükségünk van.

A játék

„A játék megolajozza a testet és a lelket” (Benjamin Franklin). „Játék nélkül nem lehet emberré válni” (Kiss Áron). Játék közben fejlődik az agy, csakis játékkal jól előkészített agy képes a hatékony tanulásra. A játékból lesz (vagy nem lesz!) felnőtt korban az alkotás. Hosszan sorolhatnánk az egész tanévben „vágódeszkára kerülő”, pedig semmi mással nem pótolható játéktevékenység méltatásait. Mert a játék emberi alapszükséglet, ami feltétlen kielégítésre tör. Ez pedig valamilyen örömös tevékenység vagy alkotás lenne, amelynek hiánya olyan feszültséggel jár, amit pótcselekvéssel próbálunk majd feloldani.

A spontán játék képessége kiveszőben van, és ettől nem rémültünk meg eléggé! A következmények – például a tanulási rendellenességek, a szellemi tunyaság, a társas érzéketlenség, a sérült mozgásérzék – majd csak néhány évvel később jelentkeznek. A sokat játszó emberek olyan tevékenységekben is képesek lesznek örömöt találni, amiket mások elviselhetetlennek tartanak. Ez pedig a ma annyira hiányolt rezilienciának, azaz a személyiség rugalmasságának egyik legmeghatározóbb alapja.

A játékhoz társak is kellenek. Sok ügyes megoldást találhatnak a baráti közösségek: ma nálunk gyűlnek össze a gyerekek, holnap nálatok, egyszer elmegy velük valaki kerékpározni, focizni, kirándulni és így tovább. Ebben nagy segítségünkre lehetnek az alkalmanként bekapcsolódó nagyszülők is, ha elérhető közelségben vannak. Még egy kis közös utazás is belefér!

Nagy tévedés, hogy a könnyen elérhető kikapcsolódás vált ki örömélményt! Sok veszélyt jelentenek a fantáziát kikapcsoló kész játékok, játékprogramok, a céltalan tévézés, gépezés.

A jó játék a teljes embert „bekapcsolja”, a testi erőt, a szellemet, az érzelmeket is.

Sok kiadványt találhatunk ezzel kapcsolatban a könyvesboltokban, és az interneten is keresgélhetünk. Nagyszerű lehetőségeket kínál a mese, a felolvasás, a közös alkotás, a gyurmázás, agyagozás, festés, a zenélés. Ahogyan a színház, a színházasdi, a bábozás, a társasjáték, a „mi volna, ha…” fantáziajátékok, az egyszerűbb labdajátékok, a tapsos, madzagos mókák, a keresztrejtvények, képrejtvények is. Újra meg kellene tanulnunk ezt az elfelejtett, nagyon szerethető nyelvet. Játsszunk a társas együttműködést és nem a másik legyőzését szolgáló, alkotásra ösztönző játékokat, hogy majd ügyes-bajos dolgaink, mindennapi kapcsolataink is olajozottan működjenek a „komoly” munka idején.

Természet, életbátorság

Nagy nehézsége a mai embernek a természethiány. Gyerekeink hetekig szinte eget sem látnak. Klimatizált, mesterséges világítású, műanyagokkal körülvett terekben telnek napjaik, alig-alig mozognak, nem kell vízzel, sárral, nappal, széllel, illatokkal, természetes ízekkel, rovarokkal, állatokkal, domborzattal találkozniuk. „Alig elképzelhető, hogy egy gyerek, aki szinte csak művi tárgyakkal érintkezett, az élet törvényeivel olyan kapcsolatba kerüljön, hogy azt majd szellemi, vallási és emberi síkon is megtalálja” (Josef Kentenich).

A tét tehát nem kisebb, mint az, hogy képes lesz-e a saját életében a házasságról, a családról, a munkáról, a barátságról, a szeretetről, a hitről organikusan, azaz azok természetes rendje szerint, az életet szolgálva gondolkodni.

Tehát: túrázás, közös barangolás, evezés, sátorverés, fára mászás, bunkiépítés, tűzrakás, kertészkedés, állatsimogató, madárles, kisállatgondozás, lovaglás, kaszálni tanulás, gyümölcsszedés, befőzés – ami csak belefér!

Rendrakás – kívül, belül

Igen jó érzés az idők során felhalmozódott dolgainkat rendbe tenni, ha kell, ritkítani, mélyre került kis emlékeknek újra örvendezni, és mindezt ugyanígy a szívünkben is elvégezni. Ez utóbbiban segítségünkre lehet egy-egy vers, mese, színházi élmény, a zenehallgatás, a közös éneklés, hangszerjáték. Nem vizsgára vagy versenyre készülve, hanem csak úgy, a magunk örömére.

Kapcsolatok – egymással, a segítségünkre szorulókkal és Istennel

Ez talán a legfontosabb erőforrásunk. Azon túl, hogy egy egészségtelenül individualista társadalomban élünk, és már az óvodáskort is meghatározzák a különböző egyéni versenyek, minősítések, az életmódunk is egyre magányosabbá vált. Nem beszélgetünk, az együttlétünk gyakran kimerül az ügyintézésben, ellátásban, megmondásban, kioktatásban, legfeljebb a virtuális kapcsolatokban. És mindeközben szomjazzuk a mély, őszinte, valódi egymáshoz tartozást minden életkorban. Csak tudatos elhatározással lehet a korszellemmel szembemenni. Értékeljük nagyra az egymással eltöltött időt, akkor meg fogjuk találni a módját is! Keressük fel rég nem látott barátainkat, akár csak egy közös fagyizás erejéig, szánjunk időt idős szüleinkre, rokonainkra, hívjuk meg gyerekeink társait egy kerti sütögetésre vagy strandolásra. Keressük meg azokat a közelünkben élőket, akiknek jól jönne egy kis segítség: gyerekvigyázás, kutyasétáltatás, fűnyírás, bevásárlás. Vigyük bele a gyerekeinket is egy-egy ilyen akcióba, biztosra vehető, hogy komoly hatékonyságélményt jelent majd nekik. Nagyszerű társas kalandokat kínáló táborokat is találhatunk (hála az ebben is kedvüket lelő, fáradhatatlan pedagógusainknak). Jó lehetőségeket nyújthat ezekre a családi tábor, a lelkigyakorlat vagy az apa-fia, anya-lánya napok, de egy jól kiválasztott nyári diákmunka vagy a közös padlásrámolás is ilyen lehet.

Keressük és találjuk meg egymást!

Örüljünk ennek a gazdagságnak, hiszen kapcsolódásra teremtett lények vagyunk, úgy is mondhatjuk: „egymás kedvéért születtünk” (Marcus Aurelius).

Legyen ez a nyarunk legízletesebb, legbőségesebb termésű fán érő gyümölcse!

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. június 11-i számában jelent meg.

forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-mire-jo-vakacio