Tag Archive for: értékalapú nevelés

Apáczai Csere János öröksége ma is aktuális – Pongrácz Attila előadása Győrben

Milyen tanulságokat hordoz számunkra a 17. századi nagy pedagógus, Apáczai Csere János munkássága? Hogyan kapcsolódik az Organikus Pedagógia alapelveihez? Erről tartott tartalmas és gondolatébresztő előadást Pongrácz Attila, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón.

 

A teljes ember nevelése: szív, lélek és értelem

Pongrácz Attila rámutatott: Apáczai Csere János már a 17. században olyan nevelési eszményképet állított fel, amely ma is időszerű.  

Az ifjúságot nem csupán tudással, hanem értékrenddel, lelki-szellemi tartással kívánta felvértezni. A szív, a lélek és az értelem harmóniájára törekedett – ugyanarra az egységre, amit az Organikus Pedagógia is célul tűz ki.

Tudásközvetítés anyanyelven, közérthetően

Apáczai úttörő módon állt ki az anyanyelvi oktatás fontossága mellett. A világ egyetemein megszerzett tudást nem idegen nyelven, elzártan akarta őrizni, hanem magyar nyelven, közérthetően adta át.  

Ez a szemlélet is szorosan kapcsolódik az organikus neveléshez: a tudás közkinccsé tétele minden korosztály számára elérhető és érthető formában.

Egy közösségépítő pedagógiai modell előfutára

Előadásában Pongrácz Attila hangsúlyozta: Apáczai nemcsak az egyén fejlődésére figyelt, hanem a közösségi nevelés fontosságát is felismerte.  

Hitt abban, hogy az oktatás nem öncélú tudásfelhalmozás, hanem a társadalom, a közösség jobbá tételének egyik legfőbb eszköze. Ez az alapelv ma is vezérfonala lehet az értékalapú pedagógiai törekvéseknek.

Organikus Pedagógia a 21. században: visszanyúlni és tovább építeni

A dékán előadása megerősítette: az Organikus Pedagógia alapelvei nem új találmányok, hanem évszázadok óta jelen vannak a legnagyobb nevelők munkásságában.  

A 21. század feladata, hogy ezt a gazdag örökséget ne csupán megőrizze, hanem élő módon továbbfejlessze, a mai fiatalok kihívásaihoz igazítva.

Apáczai Csere János példája azt mutatja: a nevelés soha nem önmagáért való, hanem az emberi kibontakozás és a közösségi élet minőségének szolgálata.  

Ahogyan Pongrácz Attila kiemelte: az Organikus Pedagógia jövője a múlt legjobb örökségéből építkezve valósítható meg.

 

Rugalmasság, kapcsolódás, rezonancia – Uzsalyné Pécsi Rita előadása az organikus pedagógiáról

Milyen válaszokat adhatunk a 21. század gyorsuló, bizonytalan világára? Hogyan készíthetjük fel a fiatalokat nemcsak a túlélésre, együtt-működésre, hanem a boldogulásra, tartalmas életre? A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató világos és megragadó előadása ezekre a kérdésekre adott útmutatást.  Középpontba helyezte az emberi rugalmasság (reziliencia) és a valódi kapcsolódás (rezonancia) fontosságát a nevelésben.

 

Tartós stressz és identitásválság – a mai világ kihívásai

Pécsi Rita előadását azzal kezdte, hogy bemutatta a körülöttünk lévő világ gyorsulását és kiszámíthatatlanságát.  

Száz év alatt olyan változások történtek, amilyenek korábban húszezer év alatt sem. Ez a rendkívüli sebesség állandó bizonytalanságot eredményezett a fiatalok életében:

– Bizonytalan a jelen és a jövő.

– Megkérdőjeleződtek a személyes, vallási, nemzeti és kulturális identitások.

– Az érzelmi és spirituális intelligencia fejletlensége súlyos problémává vált.

A gyerekek egyre nehezebben találnak kapaszkodót, ha nem kapnak tudatos, értékalapú támogatást.

A rugalmasság (reziliencia) új értelmezése

Pécsi Rita hangsúlyozta: a cél nem az, hogy megszüntessük a nehézségeket – ez lehetetlen.  

A valódi feladat az, hogy olyan belső rugalmasságot fejlesszünk ki a gyerekekben, amely lehetővé teszi, hogy a kihívások ellenére is egészséges, boldog életet éljenek.

Ez a reziliencia nem egyszerűen a „visszapattanás” képessége, hanem a nehézségek közepette történő növekedés és megerősödés.

A legfontosabb: a nehézségek nem feltétlenül tesznek tönkre – ha megfelelően kezeljük őket, megerősítenek.

Mechanikus válaszok helyett élő válaszok

Rita részletesen kifejtette, hogy a jelenlegi nevelési gyakorlatok sokszor mechanikus, sablonszerű megoldásokat kínálnak, amelyek nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket.  

Az organikus gondolkodás ezzel szemben élő, érzékeny, alkalmazkodó válaszokat keres:

– A szabályok mellett mindig helyet kell adni a kivételeknek, az egyéni utaknak.

– A hibákat nem elutasítani kell, hanem tanulási lehetőségként kezelni.

– A kreativitás és a belső világ kibontakoztatása fontosabb, mint a sztereotip teljesítményelvárások.

A természet is így működik: nem a leggazdaságosabb, hanem a leggazdagabb módon pazarolva bontakozik ki – ugyanígy kell tekintenünk a gyermekek fejlődésére is.

A rezonancia, mint az organikus élet kulcsa

Pécsi Rita bemutatta Hartmut Rosa rezonanciaelméletét is, amely a modern organikus pedagógiai gondolkodás szép kiegészítése.  

A rezonancia lényege:

Megérinthetőség: Nyitottá válunk a másik ember, a természet, a közösség felé.

Válaszadás: Nem maradunk közömbösek a világ jelzéseire, egyéni válaszokat adunk.

Kapcsolódás: A kapcsolat élő, kölcsönös és alakító erővé, találkozássá válik.

Meglepetés és ajándék: A valódi találkozások nem kiszámíthatók, hanem ajándékként történnek.

Ez a fajta élő kapcsolat teszi lehetővé, hogy a fiatalok ne elidegenedjenek, hanem valóban otthon érezzék magukat a világban.

A hagyományok, az idő, és a kapcsolatok szerepe

Az előadás további fontos pontjai voltak:

– A hagyományok, rítusok visszatérő ismétlődése adja a stabilitást és a biztonságot.

– Az időzavar (folyamatos hajszoltság) nem teszi lehetővé az igazi kapcsolatok kialakulását.  

  Meg kell állni ahhoz, hogy rezonáljunk egymással.

– Az élet nem csak értelmes, hanem szép is – és ezt az élményt is közvetítenünk kell.

 

A kapcsolódás nem teljesítményhez, nem haszonhoz kötött, hanem önmagáért való érték.

Uzsalyné Pécsi Rita előadása egyértelműen rávilágított: a jövő nevelésében az organikus szemlélet, a reziliencia és a rezonancia kialakítása kulcsfontosságú.  

Az emberi kapcsolatokra, a belső rugalmasságra és az értékekre építő nevelés képes csak megadni a mai fiataloknak azt az alapot, amelyre egész életükben támaszkodhatnak.

Hal Melinda: Stabil értékekkel a gyorsuló világban – a fiatalok mentális egészségéről

A mai fiatalok olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyek a korábbi generációk számára ismeretlenek voltak. Hogyan segíthetünk nekik eligazodni ebben a bizonytalan világban? Hogyan adhatunk szilárd alapot az életükhöz?


Hal Melinda klinikai szakpszichológus előadása a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón ezekre a kérdésekre keresett választ.

A gyorsuló világ hatásai a fiatalokra

A mai világ elképesztő sebességgel változik: technológiai fejlődés, információs robbanás, társadalmi átalakulások követik egymást szinte követhetetlen ütemben. Az elmúlt száz év változásai akkora nyomást helyeztek az emberre, mint korábban húszezer év alatt.  

Melinda felhívta a figyelmet: a fiatalok tartós stresszben élnek, amely identitásválsághoz, érzelmi bizonytalansághoz, kapcsolati sérülésekhez vezet.


Az identitás megrendülése

Nemcsak a személyes identitás, hanem a nemi, kulturális, nemzeti és vallási hovatartozás is egyre több kérdőjelet kapott napjainkban. A fiatalok gyakran bizonytalannak érzik saját helyüket a világban. Ez az érzelmi instabilitás komoly nehézségeket okoz az önértékelésben, az egészséges kapcsolatok kialakításában és a jövőkép formálásában is.


A spirituális és érzelmi intelligencia szerepe

Hal Melinda hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nevelési kihívásokra nem technikai megoldásokkal, hanem mély emberi válaszokkal kell reagálni. Az érzelmi és spirituális intelligencia fejlesztése kiemelten fontos: ezek adják meg azt a belső tartást, amely a gyorsan változó körülmények között is megtartja az embert.

 

A reziliencia fejlesztése: a rugalmas stabilitás

A megoldás kulcsa nem a stresszmentes élet ígérete, hanem a belső rugalmasság, a reziliencia kialakítása.  

Ez azt jelenti, hogy a fiatalok képesek legyenek megküzdeni a nehézségekkel, tanulni a hibákból, és megtartani belső egyensúlyukat akkor is, ha a külső világ változik körülöttük. Ehhez pedig értékalapú nevelésre, közösségi élményekre és stabil kapcsolatokra van szükség.


A nevelés felelőssége

A pedagógusok, szülők és nevelők felelőssége az, hogy tudatosan építsenek olyan nevelési környezetet, amely megerősíti a fiatalokat: érzelmileg, erkölcsileg és közösségi szinten is.  

Nem csupán információt kell átadni, hanem emberré, közösségi lénnyé kell nevelni őket, akik képesek felelősen dönteni, kapcsolódni, és helytállni a kihívások között is.

 

Hal Melinda előadása rávilágított: a jövő nem a stressz csökkentésében, hanem az emberi tartás, a belső stabilitás megerősítésében rejlik. A nevelés legnagyobb feladata ma az, hogy a fiatalokat ne csupán alkalmazkodóvá, hanem értékeken nyugvó, szabad személyiséggé formáljuk.

Ahonnan az új nevelési utak elindulnak – organikus pedagógiai gondolatok Győrből

Hogyan neveljünk a mai világ sodrásában is szilárd, örömmel élő, közösségben jól élni képes embereket?
Április 25-én Győrben közel 150-en gyűltünk össze az Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón, hogy együtt keressük a válaszokat. Az előadások, beszélgetések és személyes találkozások mind azt üzenték: az organikus pedagógia ma is élő, jövőt formáló út, amely stabil gyökereket, valódi közösségeket és emberi léptékű fejlődést kínál.

A rendezvény megnyitása

A találkozót ünnepélyes zenei előadás nyitotta: Pongrácz Mária Hedvig fuvolán, Csaby Csaba József pedig zongorán működött közre. A művészi programot követően közös ima következett dr. Csáki Tibor atya vezetésével, aki Ferenc pápa szavait idézve hangsúlyozta: a pedagógia alapja a közelség, az együttérzés és a gyengédség.

Apáczai Csere János öröksége

Dr. Pongrácz Attila a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja „Apáczai Csere János üzenete négy évszázad távlatából” címmel tartott előadása a nevelés jövőformáló erejét helyezte középpontba. Kiemelte, hogy Apáczai a tudás közkinccsé tételét és az anyanyelvi oktatást tekintette küldetésének. Munkássága előképül szolgálhat az organikus pedagógia számára: a teljes ember nevelését tartotta szem előtt, amelyben a tudomány, a művészet és a lelki értékek egyaránt helyet kaptak.

Példák a hétköznapi életszentségre

Dr. Soós Viktor Attila történész Bódi Mária Magdolna és Apor Vilmos életútját mutatta be. Előadásában rámutatott: a mindennapi hivatáshűség, az áldozatvállalás és az értékekhez való ragaszkodás éppen olyan fontos a mai nevelésben is, mint a múlt nagy alakjainak életében volt. A példák azt erősítik, hogy az életszentség nem rendkívüli cselekedetekben, hanem a mindennapokban történő helytállásban valósul meg.

A stabilitás jelentősége a fiatalok nevelésében

Hal Melinda klinikai szakpszichológus előadása a mai fiatalságot érő kihívásokkal foglalkozott. Rámutatott: a folyamatos krízishelyzetek, a digitális világ hatásai és az identitás bizonytalansága súlyosan terhelik a személyiségfejlődést. A stabil, értékalapú nevelés – különös tekintettel az érzelmi intelligencia és a morális érzék fejlesztésére – kulcsfontosságú a mentális egészség megőrzésében és a hosszú távú életvezetési képességek kialakításában.

Kulturális örökség és tanítás a meséken keresztül

Berecz András ének- és mesemondó előadása a mesék közösségépítő, nevelő erejére hívta fel a figyelmet. Kiemelte: a történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem értékeket közvetítenek és generációkat kötnek össze. A személyes élményeken alapuló tanítás továbbra is fontos eszköze az Organikus Pedagógiának.

A legnagyobb pedagógus: Jézus Krisztus példája

Dr. Balázs Tamás atya „Jézus lehajló és felemelő pedagógiája” címmel tartott előadása bemutatta, hogyan valósul meg Jézus tanításában az emberi méltóság tisztelete, a megbocsátás, az újrakezdés lehetősége. Jézus mintája ma is érvényes útmutatást ad a pedagógusok számára: nemcsak tudást kell átadni, hanem emberséget is kell nevelni.

A győri szakmai találkozó – és Balázs atya előadása is azt mutatta meg, hogy az Organikus Pedagógia nemcsak múltbeli hagyomány, hanem a jövő pedagógiájának is megalapozója lehet. A középpontban továbbra is az áll: az ember teljes fejlődése érdekében kell a tudást, az értékeket és a közösségi élményeket összehangoltan átadni.

Bencés hagyományok a nevelés szolgálatában

Sárai Szabó Kelemen OSB atya a bencés rend pedagógiai szemléletét ismertette. A lassú, megfontolt nevelés, az állhatatosság, a közösség szerepe, valamint az istenkeresés, mint a mindennapokban megélt érték adnak iránytűt az oktató-nevelő munkához ma is.

A győri találkozó délutáni programja is mély és tartalmas gondolatokkal gazdagította a résztvevőket. Az Organikus Pedagógia Egyesület, valamint a Széchenyi Egyetem Apáczai Karának és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Organikus Pedagógia Módszertani Központjának közös szervezésében megvalósult esemény második felében a gyorsuló világ kihívásaira és az organikus válaszok lehetőségeire fókuszáltunk.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása: a reziliencia és rezonancia fontossága

Uzsalyné Pécsi Rita előadásában a modern társadalom stresszterheléséről, az identitásválságról és a spirituális-érzelmi és intellektuális rugalmasság szükségességéről beszélt. Felhívta a figyelmet: napjainkban nem a problémamentes életre, hanem a változások közepette is megőrizhető belső stabilitásra kell nevelnünk a fiatalokat.

A megoldás kulcsa a reziliencia – vagy ahogy ő hangsúlyozta: a jó értelemben vett rugalmasság –, illetve a rezonancia, az élő, kölcsönös kapcsolódások megtapasztalása ember és ember, ember és természet között.

Rita a német szociológus, Hartmut Rosa elméletét is bemutatta, aki szerint a modern világ problémáinak gyökere a kapcsolatok elsivárosodásában rejlik. Rosa úgy látja: az egészséges személyiség fejlődésének alapja a másik ember, a közösség és a világ felé való nyitottság és érzékeny rezonancia – ez az, amit az Organikus Pedagógia az intellektuális fejlődéssel egyensúlyba helyezve ösztönözni kíván.

Az előadás hangsúlyozta, hogy a modern teljesítményelvárásokkal szemben a hagyományos közösségi rítusok, a visszatérő ünnepek és a közösen megélt szakrális időszakok adják meg a gyökereket és az érzelmi stabilitást a gyerekeknek.
A pedagógus és a szülő feladata, hogy a gyermekeket megtanítsa nemcsak cselekedni, hanem megállni, figyelni, befogadni is.

Horváth Szilárd: a magyar néphagyomány ereje

Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola alapítója és vezetője arról beszélt, hogyan lehet a magyar néphagyomány kincseit a mindennapi nevelés szolgálatába állítani. Előadásában bemutatta, hogy a népmesék, a népdalok, a népi játékok, a tánc és a kézművesség nemcsak kulturális örökség, hanem a személyiségfejlesztés eszközei is: az identitástudat, a kitartás, az együttműködés, a kreativitás, sőt az algoritmikus gondolkodás, a lelki egészség fejlesztésének alapjai.

Szilárd kiemelte: nem hagyományőrzésről van szó, hanem tudatos, értékalapú nevelésről, amely a mai munkaerőpiacon is nélkülözhetetlen kompetenciák – például rugalmasság, problémamegoldás, együttműködés – fejlesztésére ad kiváló lehetőséget.
Az előadás gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogyan valósítható meg mindez a jelenlegi szabályozók közepette is a mindennapi iskolai és családi életben.

Dr. Gloviczki Zoltán gondolatai: a jövő pedagógiájának alapjai

A délutáni „Előre” című záróelőadásban Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora arról beszélt, hogyan fonódik össze a hagyományok tisztelete és a jövőbe mutató pedagógiai szemlélet.
Kiemelte: a valódi fejlődés nem a gyökerek megtagadásán, hanem a biztos alapokra épülő előrehaladáson alapul. A modern nevelési elvek – kreativitás, kritikai gondolkodás, együttműködés, kommunikáció – csak akkor fejleszthetők hitelesen, ha az alapokat rendbe tettük: biztos tudás, erkölcsi stabilitás és közösségi élmények révén.

A IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozó programja megerősítette: a nevelésben a legnagyobb kihívásokra nem technikai megoldásokkal, hanem emberi, közösségi és értékalapú válaszokkal tudunk felelni.
Az Organikus Pedagógia olyan útravalót ad, amely a gyorsuló világban is megőrizheti az emberi méltóságot, a közösségi összetartozást és a személyes boldogulást.

Csáki Tibor atya imája a IV. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozón:

Urunk, Jézus Krisztus, aki lehajoltál az emberhez,
hogy megmutasd az Atya szeretetét,
kérünk, taníts minket is lehajolni,
meghallgatni, felemelni, bátorítani,
és új életre hívni azokat, akik ránk vannak bízva.

Add, hogy közelségünk ne félelmet, hanem bizalmat ébresszen,
együttérzésünk ne gyengeség, hanem erő legyen,
gyengédségünk ne elpuhulás, hanem felemelő szeretet.

Taníts minket türelmes figyelemre,
szelíd kitartásra, és arra, hogy minden helyzetben
a Te arcodat lássuk meg az emberben,
különösen a kicsikben, a gyengékben és a ránk bízottakban.

Kérünk, hogy a Te példád formáljon minket pedagógussá,
szülővé, testvérré, baráttá,
aki nem uralkodik, hanem szolgál,
aki nem megítél, hanem felemel,
aki nem elvár, hanem lehetőséget ad.

Áldd meg mai közös munkánkat, gondolatainkat, találkozásainkat,
hogy mindez Téged szolgáljon,
és a Te országodat építse bennünk és közöttünk.

Ámen.