Tag Archive for: kommunikáció

A kritika fáj – de nem mindegy, hogyan adjuk

Bár a VI. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia tavaly zajlott, Uzsalyné Pécsi Rita felemelő és hétköznapi témát érintő előadása most került fel a YouTube-ra. Ennek különös aktualitást ad, hogy idén már a hetedik ilyen eseményre készülnek a szervezők – egy újabb találkozásra, ahol hit, emberi kapcsolatok és vállalkozói gondolkodás fonódik össze. Az előadás témája: hogyan lehet a kritika valóban építő, nem pedig romboló?

„A kritika mindenkinek fáj. Ez idegrendszeri tény.” – kezdi Pécsi Rita, aki az organikus pedagógia szemléletével vezeti végig hallgatóságát egy olyan úton, amely az emberi kapcsolatok mélyebb megértéséhez vezet. A tanárként és előadóként is ismert szakember nemcsak elméletben beszél a kritikáról, hanem sok-sok gyakorlati példát és élethelyzetet is bemutat.

A teljes előadás arról szól, hogyan tudunk kritikát úgy megfogalmazni, hogy az ne sértsen, hanem segítsen. Szó esik Szókratész három szűrőjéről, a „veled vagyok” gesztusairól, a megfelelő időzítés fontosságáról és a cinizmus veszélyeiről is – mindezt szeretetteljes, mégis szikár őszinteséggel.

A konferencia értékalapú közösségi gondolkodást formáló eseményein rendre olyan témák kerülnek terítékre, amelyek az emberi méltóságot, a kapcsolódás erejét és a keresztény hit gyakorlati kérdéseit helyezik a középpontba. Pécsi Rita előadása szívet érintő, mégis kőkemény tükör lehet mindannyiunknak: hogyan bánunk egymással – otthon, munkahelyen, közösségben?

 

A házasság titka: Több mint szerelem és elköteleződés

A modern világban, ahol a szingliség kultúrája és a függetlenség eszménye dominál, sokan megkérdőjelezik a házasság intézményének relevanciáját. Dr. Pécsi Rita neveléskutató és Hamar Donát műsorvezető egy mélyreható beszélgetésben boncolgatják a keresztény házasság lényegét, kihívásait és szépségeit.

A házasság nem csupán egy jogi vagy vallási aktus, hanem egy élő, organikus kapcsolat, amely folyamatos munkát és odafigyelést igényel. A szakértők szerint a keresztény házasság lényege nem a külsőségekben, hanem az élő istenkapcsolatban és a kölcsönös önátadásban rejlik.

A beszélgetés során több kulcsfontosságú pont is felmerül:

1. A szerelem hormonális fázisa után a kapcsolat mélyebb szintre lép, ahol a tudatos munka és az egymás iránti figyelem válik fontossá.

2. A férfi és női szerepek kiegészítik egymást, nem versenytársak. A bibliai tanítás a kölcsönös tiszteletre és szeretetre helyezi a hangsúlyt.

3. A modern kultúra gyakran szembe megy az emberi természettel, amikor a szingliséget idealizálja. A házasság és a családi élet értékeit újra fel kell fedezni és hangsúlyozni.

4. A kötődési képesség hiánya komoly akadályt jelenthet a párkapcsolatokban. Ennek fejlesztése már gyermekkorban elkezdődik, és egész életen át tart.

5. A házasság nem a tökéletesség elérése után következik, hanem egy közös utazás, ahol a párok együtt fejlődnek és bontakoznak ki.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a házasság munka, de olyan munka, amely gazdagítja az egyént és a kapcsolatot is. Az igazi boldogság nem a problémamentes életben, hanem az együtt megélt kihívásokban és növekedésben rejlik.

 

 

 

 

 

 

 

Családóra

Családi életre nevelés az iskolában… hogy boldog jövőnk legyen.

Minden, amit az érzelmi intelligenciáról tudni érdemes

A témában Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatóval beszélgettünk, aki csütörtökön Érden tart előadást.
Nem megmondtam, hogy ne csináld…?!
Hogy mi is az, amit nem kéne csinálni, az mindegy. A mondat második fele borítékolhatóan így folytatódik: de te nem hallgattál rám, és tessék, itt az eredmény.
Valamiért nem működik, pedig százszor is elmondjuk, nevelünk, utasítunk, magyarázunk, a másik pedig nem hülye, és mégis… Mi lehet az oka annak, hogy bizonyos dolgok nem működnek a „megbeszélés” szintjén?
Azért, mert számos dologban az érzelmi intelligenciánk szerint döntünk. Márpedig az érzelmi intelligencia nem magyarázat és belátás által fejlődik, hanem tapasztalatok, átélt élmények és azonosulások hatására.
„Hogy egy bizonyos tudást mennyire építünk be, nem az ismeretanyag mennyiségén múlik – ezt az agykutatás már kimutatta. Amit lepecsételünk érzelmekkel, az jut el a hosszútávú memóriába, azt tudjuk csak használni. Tehát azokat az ismereteket, amelyeket birtoklunk, az érzelmi intelligencia mozgatja” – mondta az ÉrdMostnak Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, aki csütörtökön Érdre érkezik, ahol az érzelmi intelligencia fejlesztéséről tart előadást.
„Sok minden az érzelmi intelligenciához tartozik, amiről azt hisszük, hogy megértéssel nevelhető. Az empátia, a tolerancia, a kreativitás, a humor, az együttműködés, a vezetési készség, a kíváncsiság, érdeklődés, nyitottság, a rugalmas gondolkodás, a kritikai gondolkodás, az érzelmek felismerése és kezelése… Alig van az életnek olyan területe, ahol nem segíthet, illetve nem meghatározó az érzelmi intelligencia.”
„Az EQ nem úgy működik, mint az IQ, azaz a kognitív intelligencia. Az utóbbiból mindenki kap egy bizonyos mennyiséget, amit viszonylag könnyű mérni. Az érzelmi intelligenciából nem kapunk ilyet. Mindenki az EQ csírájával születik, és az a kérdés, mit teszünk vele.”
„Lehet, hogy ez a csíra egyikünkben erősebb, mint a másikunkban, de az EQ alakulásához nagyon nagy mértékben hozzájárul a környezet. Az érzelmi intelligencia ugyanis alakítható, fejleszthető, még felnőtt korban is. Csakhogy nem nem magyarázatokkal. Nincs szükség különleges eszköztárra, felzárkóztatásra, ehelyett rengeteg élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás kell hozzá” – hangsúlyozta a neveléskutató.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita előadást tart
„Sajnos, gyermekeinknél kimarad ennek a területnek a fejlesztése. Pedig ez úgy zajlik, mint a mozgásfejlődés. Azaz: járni sem megértés-alapon tanulunk meg. Rengeteget megyünk, járunk, futunk, elesünk, felkelünk megint… Az érzelmi intelligenciát is csak így, az átélésen keresztül lehet növelni. Mesével, színjátékkal, képzőművészettel, beszélgetéssel, tapasztalattal. Kérdés, hol vannak ezek a gyermekévek alatt?!”
„Óriási problémának látom, hogy az iskolai oktatást egyre jobban lenyomtuk az óvodákba, ahol pedig az érzelmi nevelés lenne az életfeladat. Játszani, énekelni, beszélgetni, hancúrozni, mozogni, kimenni, a kezeinket használni (gyúrni, érinteni, szagolni), ez lenne a legfontosabb, csakhogy a nevelés eltolódik az IQ irányába: feladatlapokat töltünk ki már pici korunkban, és próbáljuk megértetni az eredményt. Az iskoláról már ne is beszéljünk.”
„Előadásomban több szinten körbejárjuk, hogy mit tehetünk az érzelmi intelligencia fejlesztéséért, milyen apró eszközöket tudunk alkalmazni a családban, a munkahelyen, az önnevelésben. Szeretnénk megmutatni, hogyan lehet nevelni az érzelmi intelligencia területén. Te is képes vagy erre, és akár már ma este is el tudod kezdeni.”

„A bencés lelkiség nem elmélet, hanem valóság”

„A bencés lelkiség nem elmélet, hanem valóság”

„Mi tanárok a legértékesebbet kapjuk meg. A gyermeket, akit a Jóisten a maga képmására, hasonlatosságára alkotott meg. Nekünk kell megtalálnunk a hozzá vezető utat, hogy a legnemesebbet, legszebbet hozzuk ki belőle.” Így foglalja össze Hardi Titusz atya a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója a bencés nevelés lényegét. Az Iskolafenntartó Főigazgatóság immár harmadik alkalommal szervezte meg az általa fenntartott tizenegy iskola tanárainak, oktatóinak a Bencés Pedagógiai Napot, amelynek egyik célja megmutatni, miként gazdagítja a bencés spiritualitás az intézményekben folyó nevelési munkát.

A Pannonhalmi Főapátság a 2023/24-es tanévtől vette át a Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnáziumot. Így a szerzetesközösség idéntől már tizenegy oktatási intézmény fenntartója országszerte. „A bencés lelkiség nem elmélet, hanem valóság” – mondja Titusz atya. A tanároknak pedig kulcsszerepe van abban, hogy ezt a saját intézményeikben átadják, hiszen a szerzetesek jellemzően csak a nagy ünnepeken – Veni Sancte, Te Deum, ballagás, szalagtűzés – tudnak jelen lenni. A pedagógusok azok, akik napi szinten a gyerekekkel foglalkoznak. Éppen ezért tartja fontosnak a Főapátság a Bencés Pedagógiai Nap megszervezését, hogy a kollégák a mindennapi nevelés során életre tudják váltani a bencés szellemiséget.

A Főapátság oktatási intézményei nagyon különbözőek, hisz vannak közöttük általános iskolák, gimnáziumok, technikumok és egy pedig felnőttképzéssel foglalkozik. A programot azonban minden évben igyekeznek úgy összeállítani, hogy az mindenkit megszólítson. Idén az összesen több mint négyszáz fős pedagógusi gárdából mintegy háromszázötvenen vettek részt az alkalmon.

Hortobágyi T. Cirill főapát a bencés nevelésről, spiritualitásról beszélt, míg Titusz atya arról, hogy miként tud a bencés rend alapító atyjának, Szent Benedeknek a regulája megjelenni az oktatásban. Mint mondta, a bencések jelmondata: „Ora et labora – imádkozzál és dolgozzál!” Így Benedek nagy hangsúlyt fektet a szabálykönyvében a zsolozsmázás módjára. Bár a rendalapító hosszú oldalakon keresztül ír arról, hogy melyik időszakban, mikor és mit kell imádkozni, a végén mégis hozzáteszi, ha valaki jobbat tud, használják azt. „Ez olyan bölcsesség a bencés spiritualitásban, ami meghatározó” – véli Titusz atya. Szent Benedek ugyanis már ezerötszáz évvel ezelőtt felismerte, hogy nem lehet kőbe vésni azt, amit ő olyan nagy gonddal megalkotott. „Tudjuk, hogy bármilyen körültekintően is készítünk el egy szabályzatot az az idő múlásával elavulttá, nehézkessé kezd válni. Bár régen hosszabb időre lehetett tervezni, a mai felgyorsult világban egy-két évente hozzá kell nyúlni ezekhez, mert változik a világ, a körülmények, már más a valóság.” Éppen ezért Titusz atya arra biztatta a jelenlévőket, hogy merjenek változtatni, ha úgy látják hogy az az iskola, a diákok érdekét szolgálja.

Uzsayné dr. Pécsi Rita előadásában arról beszélt, hogy miért is nem működik a „százszor megmondtam”. A neveléskutató arra mutatott rá, hogy melyek azok a kommunikációs módszerek, amelyek működőképesek, azokkal – a sokszor berögzült – formákkal szemben, amelyekkel bármennyire is próbálkozunk, nem érünk el a gyerekekhez. „Fergetes előadás volt, amelyen többször átélhettük azt a bizonyos »aha« élményt.” Ahogy a „Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?” címet viselő pódiumbeszélgetés is hasonló tapasztalást tartogatott a résztvevőknek. Tibenszky Moni Lisa oktatási újságíró és Steigervald Krisztián generációkutató arról beszélgetett, hogy vajon miért is nem értenek minket, felnőtteket a fiatalok. Mint rávilágítottak, sok esetben a generációs különbségek miatt nem működik a kommunikáció. Ma egy teljesen más világba születnek bele a gyerekek, mint húsz vagy akár csak tíz évvel ezelőtt. „Rengeteg muníciót adtak az évre, hogy mit is kellene máshogy csinálnunk ahhoz, hogy megértsenek bennünket a diákok” – meséli Titusz atya.


Az oktatási főigazgató szavai szerint nagyra értékelték a kollégák Nagy Péter nevelési szakértő a „Bukósisak az Élethez – Keresztény Életstratégiai Program” című előadását. A Családtudományi Szövetség alelnöke arról beszélt, hogy a szekularizálódó világunkban lelkiségi, szellemi, filozófiai szempontból az iskoláknak mivel kell felvértezniük a gyerekeket, hogy a kor kihívásaira keresztény választ tudjanak adni. Az IKK Innovatív Képzéstámogató Központ szakmai igazgatója, Hudacsek László Péterné pedig azt mutatta be, hogyan lehet új módszereket sikeresen alkalmazni a XXI. századi oktatásban.

Az idei Bencés Pedagógiai Nap házigazdája a Főapátság Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolájának tanári kara volt, akiknek rendkívül hálás Titusz atya. „Fantasztikus munkát végeztek! Látszott, hogy igazi csapatként működnek, mindenki beleállt a feladatba és ezt nagyon jó volt látni.” Mint mondja a résztvevőktől rengeteg pozitív visszajelzést kapott. „Nagyon jó volt megélni azt, hogy bár ez egy kötelező program, tanítás nélküli munkanap a kollégáknak, mégis úgy távoztak a nap végén, hogy mennyire megérte itt lenni. Hatalmas erőt és bátorítást adott ez a közösségnek, hogy folytassuk a hagyományt és jövőre is megszervezzük a Bencés Pedagógiai Napot.”

Forrás: https://pannonhalmifoapatsag.hu/a-bences-lelkiseg-nem-elmelet-hanem-valosag/

 

 

 

 

Megjelent a Nagyító Alapítvány játékgyűjteménye

„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Több mint egy évtizede járjuk az országot férjemmel nevelési- és életvezetési előadásokkal… Szinte minden alkalommal felmerül a kérdés: tudna ajánlani egy jó játékgyűjteményt?
Nagyon megörültem, hogy a Nagyító munkatársai megírták ezt a hiánypótló művet, ami sokkal több is annál. Nem csak jól válogatott összeállítást kap ugyanis kezébe az érdeklődő Olvasó, hanem jól leszűrt tapasztalatokból származó tanácsokat is, és legfőképpen azt az iránytűt, hogy mit, mikor, és főleg milyen céllal érdemes játszani.
A kamaszkor és a fiatal felnőtt lét legfontosabb témakörei az önismeret, a társas kapcsolatok a párkapcsolat, a kommunikáció, a pályaválasztás a közösségi lét és az eredetiség. Ezek köré a tartalmak köré fonja a Nagyító Alapítvány a diákhétvégéit, amelyek nyomán bátran kimondhatjuk, hogy életre szóló élményekhez juthatnak a résztvevők. Erre így nincs lehetőség a legjobb iskolában, és a legharmonikusabb családban sem, az egyikben azért, mert egyik óra, vagy program a másikat éri, a családban pedig hiányzik a meghatározó kortárscsoport. Pedig ezekben a tartalmakban most kell megmerítkezni, sőt jártasságot szerezni, ez pedig lexikális úton sajnos nem lehetséges. Kiváló, sokszorosan kipróbált eszköztárukat e kiadvány ezúttal közkinccsé teszi.
E könyv mindhárom nagy fejezete izgalmas lehet azoknak, akik felelősséget éreznek ennek a korosztálynak az útkereséseiért akár tanárként, trénerként, vezetőként vagy nevelőként kisebb-nagyobb csoportokban, vagy táborokban, esetleg lelkigyakorlatokon. A játéktáron túl ugyanis megismerhetik azt a küldetést is, amiből ez a több mint húsz esztendeje sikeresen működő tevékenység illetve szolgálat táplálkozik…
vegyük tehát minél többen kézbe, ébresszük a szunnyadó tudást, hogy fiataljaink felelősséggel, megerősödve, egymást örömmel támogatva vehessék kezükbe jövőjüket – jövőnket.

Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, főiskolai tanár

Köznevelésünk ma – Gloviczki Zoltán írása

Az óvoda, az iskola feladata, hogy a szülők társa – néha sajnos pótléka – legyen abban, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. A hivatásos, intézményes pedagógiát civilizációnkban a szükség szülte: sem a szülők, sem „akárkik” nem tudják ezt a segítséget nyújtani, csak olyan szakemberek, akik tisztában vannak a mai világgal, azzal, mi kell hozzá, hogy a gyermekeket életképes, világunkban boldogulni és boldognak lenni képes felnőttekké nevelje. S mivel ez a folyamat alapvetően emberi kapcsolatokon, bizalmon, hitelességen, érzékenységen, empátián, kommunikáción alapul, életünk egyik utolsó olyan szegmense, melyet – ha igazi hivatásánál marad – még érintőleg sem veszélyeztet a mesterséges intelligencia térhódítása.
A betegség lényege, hogy szem elől tévesztettük a célt. Azt a 21. században boldogulni és boldognak lenni képes felelős felnőtt embert, akinek boldogulásához és boldogságához szüksége van a korszerű alapkompetenciákra: a kreativitásra, az együttműködés képességére, a kommunikáció magas szintű művelésére és a kritikus gondolkodásra – ahol ez a szó nem a kötözködés műszava, hanem az ógörög krineinből fakadó józan ítélőképességet jelenti napjaink áradó információtengerében. És nem csupán az információk közti eligazodás képességéről beszélünk, hanem annak az autonóm kritikusságnak a kialakulásáról-kialakításáról is, mely a nevelésről alkotott katolikus felfogásunkat már a zsinat előtt meghatározó Jacques Maritain szerint az Isten-képmás ember egészséges formálódásának kulcsa.
És szüksége van az alapvető közös műveltségre a nyelvtől a kulturális kódjainkig, nemzeti és európai, emberi hagyományainkig, hogy otthon lehessen saját környezetében. Szüksége van biztos és józan erkölcsi ítélőképességre. Önismeretre, kiegyensúlyozottságra. Nem egyikre vagy másikra. Hiába is vitatkozunk ezen a felszíni kérdésen. Mindre szüksége van, ám ezek sem külön-külön, sem együtt nem azonosak mindazzal, amit ma köznevelésünk jelent és ad. Persze innentől minden mondathoz kijárna: „tisztelet a kivételnek”. Igen, még nagyobb tisztelet jár annak, ahol még ép felület látszik. Csakhogy nehéz jelentőséget tulajdonítani a kivételnek abban a fájdalomban, ahol beteg maga a test.
Forrás: a Vigilia Facebook oldala
Részlet Gloviczki Zoltán decemberi Vigiliában megjelenő írásából:
Mit jelent ma a köznevelés, az intézményes oktatás-nevelés? És mit a pedagógus? Amikor egyszerre merül fel, hogy a pedagógust maholnap a mesterséges intelligencia váltja fel, s állítjuk közben, hogy az iskola feladata a mindenkori tananyag átadása, lényegében feloldjuk a dilemmát. A mindenkori tananyag átadásával ugyanis a mesterséges intelligencia teljes térhódítását sem szükséges kivárnunk: lényegesen hamarabb fölöslegessé válik a pedagógus.
© Copyright - Organikus Pedagógia Egyesület