– Amekkora segítséget jelenthet a képernyő és az internet a nagyobb, már kamasz gyerekeknél a tanulásban, akkora károkat okozhat a kisebbeknél, mert komoly függőségek alakulhatnak ki – világít rá Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, az Organikus Pedagógia Egyesület elnöke. – Sokan mondják, hogy mégiscsak a XXI. században élünk, ki kell békülnünk a helyzettel, de az is fontos, hogy a technikai vívmányokat megfelelő keretek között használjuk.

A szakember tanulmányok és kutatómunkák, illetve a saját tapasztalatain keresztül is vizsgálja a képernyő előtt töltött idő és a gyermeki idegrendszer fejlődésének összefüggéseit, és ezeket az előadásaiba is rendszeresen beépíti. Ezekben rámutatott egy több mint 20 éve zajló amerikai kutatásra, amely szerint öt szülőből négy még mindig azt hiszi, hogy fejleszti a kisgyermekét a képernyő előtt töltött idő. Sokan nyugtatják ezzel magukat, de tévesen teszik. Elsősorban „bébiszitterként” tekintenek a képernyőre, amely leköti és csendben tartja a kicsiket, az idegrendszerük egészséges fejlődése szempontjából azonban káros a túlzásba vitt használata. A Távol-Keleten például már olyan magasra nőtt ezzel összefüggésben az elvonókúrán résztvevők és a gyermeköngyilkosságok száma, hogy komoly pénzbüntetést kapnak, akik nem korlátozzák a gyermekek képernyő előtt töltött idejét. Már a hazai szakemberek is arról számolnak be, hogy a függőséggel küzdő fiatalok számára csak hónapok múlva találnak időpontot a klinikákon!

– Mindannyian egy nagyon jól működő és komoly hasznot termelő iparág részei vagyunk. Ennek nem az a dolga, hogy felhívja a figyelmet a képernyő és az internet veszélyeire, hanem hogy eladja a termékeit – állapítja meg a négy gyermeke mellett, hét unokájára is büszke szakember. – Fontos, hogy a kisebb közösségek, a családok, vagy akár bölcsődék, óvodák, iskolák is kialakítsák a képernyőhasználat kultúráját, hogy a gyerekek ne mértéktelenül használják és fogyasszák a tartalmakat.

„A gyerek olyanná lesz, amilyenné neveljük!”

– Mindig el szoktam mondani az előadásaimban, tudjuk, hogy a gyereknek ne adjunk pálinkát, és mi se bögrével igyuk, ennek az évszázadok alatt kialakult a kultúrája, a képernyőhasználatnak azonban egyelőre nem – jelenti ki a neveléskutató. – Ijesztő, hogy már vannak óvodások, akik napi 4-5 órát nézik a képernyőt, miközben olyan kialakulatlan még az idegrendszerük, és olyan intenzív szakaszban van az agyfejlődésük, hogy rendkívül káros, romboló és függőséget okozó ez a tevékenység. A virtuális valóság ugyanis nem valóság, a gyerekeknek csak a valós tapasztalat nyomán fejlődik az idegrendszerük. Sokat mondom a szülőknek, hogy a túlzott képernyőhasználat kifejezetten ártalmas, megszünteti a testérzékelést, az ennek következtében kialakuló mozgáshiány tanulási zavarokhoz vezet. Tanítsuk meg a gyerekeket a mozgás szeretetére, mert a gondolkodás fejlődése ezzel szorosan összefügg! Vegyük figyelembe, a gyerek olyanná lesz, amilyenné neveljük, mert a médiakezelés tanult viselkedés!

– Azt vallom, legyen határozott elképzelésük a szülőknek a témában, és érezze a gyerek, hogy hol van a határ – teszi hozzá Pécsi Rita. – Tanítsuk meg a készülék kikapcsolását is. Eleinte szigorúan egy mese után. A saját unokáimnál is ezt alkalmazzák a szüleik. A gyerekek nyafognak az újabb meséért, de működik a kioltás törvénye. Az a magatartás, amit nem erősítünk meg, az kioltódik. Ezért fontos a következetesség, így a gyerek is meg fogja tanulni a szabályokat. A gép ebben nem lesz partner, mert felajánlja a következő játékot, szintet vagy videót. Nagy a kísértés, de a fegyelmezés a fejlődésről szól. Ennek a kultúrája még a felnőtt világban sem alakult ki, a gyerekeknél meg pláne.

Fejleszt vagy rombol?

Sokan meggyőződéssel vallják, hogy ezek az eszközök fejlesztenek, a szakember azonban óvatosságra int.

– Elbódítják a szülőket azokkal a hangokkal, hogy ezek bizony fejlesztik a kicsiket – folytatja a neveléskutató. – Azt gondolja a szülő, hogy biztonságban van, de nem. Ez egy üzleti lobbi. Milyen áron fejleszt? Lehet, hogy egy dolgot fejleszt, de az életkorhoz nem illő géphasználat sokkal többet rombol. A külső képek rendkívüli módon gátolják az úgynevezett belső kép készítést, a képzeletalkotó tevékenységet, miközben hiány lép fel a sokkal fontosabb természetes érintésből és kapcsolódásból. És milyen fő problémákkal kell szembenézni a túlzásba vitt képernyőhasználattal összefüggésben? Torzul a valóságkép, a belső képkészítés, csökken a lelkesedés, problémák keletkeznek az indulatkezeléssel, illetve megakadályozza az életvágyképesség kifejlődését. Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne engedjük a képernyőidőt, de mindenképpen keretek közé szorítva. Sok szülő hajtogatja, hogy nem akarja, hogy a gyermeke lemaradjon valamiről! Miről? Az agya fejlődéséről marad le. A gyerekkorról, az igazi személyes kapcsolati kultúráról, az érzelmi nevelésről, a kíváncsiságról, a felfedezésről meg a szabad játékról. Mert bizony a játékkal jól előkészített agy segíti a hatékony tanulást.

Korunk egyre sűrűbben előforduló generációs problémája a gyermekeknél megjelenő tanulási zavar, amely szorosan összefügg a mozgáshiányos életmóddal. Pécsi Rita is ráerősít, hogy kiemelten fontos a természethez való kapcsolódás.

– A gyerek természetben alkalmazott tudatos figyelme minden részletre kiterjed, az egész környezetét észleli: érzi a fuvallatot, hallja az ágreccsenést, látja a napfényt, közben mászik a kukac, zörög a falevél. Egyszer távolra, egyszer közelre figyel, egyszerre több érzékszervét is használja. Hihetetlenül fejleszti az idegrendszert a természetben való játék. Ehelyett hosszasan egy kétdimenziós képernyőre szűkíteni a gyereket kifejezetten káros. Ráadásul a társakkal való játék a természetben még hasznosabb, mert közben stratégiát alkot, tervez, együttműködik, önuralmat gyakorol. A szülők tehát úgy tehetik a legtöbbet a gyerekükért, ha a képernyő előtt töltött idő helyett inkább a természet felé fordulnak – zárja gondolatait a szakember.

Szerző:Szabó Péter Ádám2023. 05. 03.

https://csalad.hu/csaladban-elni/valodi-vilagot-a-virtualis-helyett