Avagy hogyan lehet eljutni a sötétségből a fényre a szeretet gyógyító erejével?
Az este – a mai házigazda Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, vendége Szőke Tibor gyermekvédelmi asszisztens.
Pécsi Ritával a hétköznapi élethelyzetek jó megoldásairól Gere Lilla beszélget a Pax TV-ben
Tudás a digitális heroin csapdája ellen!
A Férfiak Klubjaban Pécsi Rita Bedő Imre vel beszélget.
A feldolgozott információ olyan, mint a mirelit étel. Látszólag gyorsan és kényelmesen fogyaszthatóvá válik, de csak kevesen gondolnak bele, hogy milyen áron. A digitális tartalom túlzott és kontrollálatlan fogyasztása akár függőséget is okozhat, gyermekkorban pedig visszafordíthatatlan folyamatok eredője is lehet, nem csak az idegrendszert, de a társas kapcsolatokat is rombolva. A TISZTÍTÓTŰZ legfrissebb epizódjában Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató osztja meg tapasztalatait.
Ez a tartalom kizárólag az Organikus Egyesület tagjai számára elérhető.
Amennyiben szeretne hozzáférni a honlapunkon megosztott prémium tartalmakhoz is, akkor jelentkezzen egyesületünkbe!
Fontos megtalálni az egyensúlyt a szabadság és a fegyelmezés között, ha gyermeknevelésről beszélünk – hangsúlyozta a napokban megtartott, gyulai előadásán Uzsalyné Pécsi Rita. A neveléskutató, főiskolai tanár a katolikus közösségi házban arról beszélt, hogy alapvetően szabadságra, és nem engedelmességre nevelünk, de mivel a gyerekek nagyon hamar kikerülnek a családból abba a világba, ahol sokmindennel szembesülhetnek, ezért fontos, hogy kialakuljon bennük az az iránytű, melyre építhetnek. Sokféle eszköz létezik arra, hogy a külső fegyelem belsővé váljon, ezek korosztályonként eltérnek egymástól. Általánosságban elmondható, hogy a karám szabály jól alkalmazható. Uzsalyné Pécsi Rita elmondta, az igazi szabadság azt jelenti, hogy az ember számol döntései következményeivel. Fontos, hogy a gyermek megtanuljon dönteni, és az is, hogy vállalja a felelősséget tetteiért.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita beszélgetése Balajti Mariannal a Babyhaviour csatornán
„Háziszentély ünnepet” rendezett június 25-én a Magyar Schönstatt Családmozgalom Óbudaváron, melynek keretében Bognár István, a győri szeminárium spirituálisa mutatott be hálaadó szentmisét, majd Pécsi Rita tartott előadást.
A Schönstattból elindult lelkiségi mozgalom ősszentélye, zarándokhelye és a hozzá kapcsolódó intézmények Németországban, a Rajna melléki Vallendar város határában találhatóak. A mozgalom nemzetközi kiterjedése magával hozta, hogy a világszerte meghonosodott schönstatti közösségek saját nemzeti szentélyt építenek/építettek maguknak, amely az eredeti kápolna oltárának pontos mása.
A közösségek elkötelezetten gondoskodnak a szentély életéről és a mozgalom elmélyítéséről, az eredeti karizmák továbbadásáról. Minden, a mozgalomhoz tartozó család otthonában is kialakít egy házi oltárt, „szentélyt” a Szűzanyának, akivel életszövetséget köt. Így válnak a családok saját szentélyeiben a házi oltárok a „közös” schönstatti főoltár képzeletbeli „mellékoltáraivá”, összekötve az előttük elmondott imákat, és szorosabbra fűzve egymással lélekben a közösség tagjait.
Gertrud-Mária Erhard nővér köszöntő beszédében kiemelte: az óbudavári kápolna 2005-ös felszentelését száz ilyen, családi otthonban létesített házi oltár kialakítása előzte meg a magyar Schönstatt Család akkori lelki vezetője, Tilmann Beller útmutatása alapján.
Emlékeztetett: a házi szentélyek – a közös kápolna „mellékoltárai” – a családi imádságok helyszíneként jelei a velünk élő Szűzanyának is, aki –
ha felhatalmazzuk őt – Krisztushoz vezet, és krisztusi emberekké neveli és alakítja a családtagokat.
A szentmisén a zenei szolgálatot egy pécsi család adta
Bognár István spirituális a szentmisén elmondott beszédében visszaemlékezett, hogy 2016 nyarán ő maga is a németországi Schönstattban töltött egy hetet. Nagy benyomást gyakorolt rá a hely, ahol komoly lelki felkészítést és útmutatást kapott az életében ezek után bekövetkezett nehézségeihez. Azt is felidézte, hogy a magyar kápolna oltárában Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéje van elhelyezve, így különösképpen nagy öröm, hogy feleségének, Coreth Mária Teréziának is elindult nemrég a boldoggá avatási eljárása. Ennek a kápolnának a küldetése szent magyar házaspárokat, szent családokat nevelni az Egyház és a világ megújítására.
Az ünnepi napra egy új „családfa” is készült, amelyen mintegy 280 házaspár jelölte meg, ki által és mikor alapított háziszentélyt, kötött szeretetszövetséget a Szűzanyával.
Egy montázs is készült: a házi oltárok fotóiból az óbudavári kápolna szentélyének oltárképét formázták meg. Ezzel azt kívánták megjeleníteni, hogy a mozgalomhoz kapcsolódó családok otthonaiban a krisztusi életre törekvés, a mindennapi munka, áldozat és imádság hogyan segíti a schönstatti családok megszentelődését.
A program Pécsi Rita Szövetségben élni – A szeretet merészsége, a szeretet kalandja című előadásával folytatódott, amelyben a neveléskutató szakember a schönstatti lelkiségi mozgalmat megalapító Joseph Kentenich „szövetségpedagógiáját„ fejtette ki színes történetekkel és versekkel, humorral fűszerezve.
A közösen eltöltött ünnepi nap megerősítette a résztvevő családokat abban, hogy házi oltáruk a hit és az öröm sugárzó tűzhelyeiként nagy ajándék és lehetőség otthonaikban a keresztény légkör megteremtéséhez.
Forrás: Magyar Schönstatti Családmozgalom
Fotó: Papp Ármin
Lassan járó időről, közös munkáról, kreatív nyárkezdésről és a táborok megfelelő ritmusáról is ír neveléskutató szerzőnk.
A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik – írja Mark Twain.
Majd a szünetben! Majd nyáron! Ha végre szabin leszek!
Ma már sajnos mindenki szorításban, sokszor valóságos „satuban” él – úgy érzi, hogy levegőt venni sincs nyugodt két perce. És ebben az egyetlen remény, hogy eljön az az idő, amikor elengedhetjük egy kicsit a gyeplőt, lazíthatunk, és mindenre lesz idő, ami a hajtásban elmaradt.
Néhány nap, és kinyílik ez a „kapu”, vagy talán már többeknek tárva-nyitva áll.
És ha szülők vagyunk, máris ránk tör a számtalan kérdés: mi legyen a gyerekekkel? Hová engedhetjük el? Kivel tölti majd a napjait? Meddig tartson a bizalom, és mikor kell határokat szabni? Na, és a kütyü, a gép, a képernyő zegzugos világa…
Legjobb lenne egy nagy expedíciót hirdetni magunknak és az egész családnak! Egy nagy felfedezőjátékot. Fedezzük fel azoknak a tevékenységeknek, időtöltéseknek az erejét és örömét, amire nem jutott időnk a tanévben! Kezdjük pl. egy nyártervező beszélgetéssel. Minden családtag gondoljon utána, mondhassa el, mire vágyna, mi maradt el mindig idő- és erőhiányban eddig? Meglepő dolgokat fogunk megtudni egymásról, magunkról, és arról, hogy milyen apróságok is okozhatnának örömet! Ez a beszélgetés arra is alkalmas lehet, hogy közösen meghatározzuk, mennyi lesz/ lehet a képernyőidő, és elbeszélgethetünk annak tartalmáról, érveket, hasznos alkalmazásokat is felsorolva, nem csupán szikár tiltó határokat meghúzva.
Elöl álljon a pihenés, és a lassan járó, vidám idő. Számolnunk kell azzal, hogy gyermekeink jelentős fölhalmozott alváshiánnyal érkeznek a szünidőbe. Jó lenne megteremteni a lehetőséget a hosszabb alvásnak, és a – gépmentes – lustálkodós időknek. Zenével, érdekes, színes újságokkal, könyvvel, beszélgetéssel, komótosan elfogyasztott finom friss reggeli péksüteménnyel. Különlegessé válhat az este is egy illatos fürdés utáni felolvasással.
A gyerekeknek ugyan alapvetően nem alapközege a csend, de erre is szükség van. Keretét adhatja valami csöndes kézimunka, gyurmázás, madzagkötés, horgolás, hímezés vagy az olvasgatás – és a rövid, a napnak, a vasárnapnak keretet adó ima, hálaadás, egyszerű beszélgetés a Gondviselő Istennel, vagy a szünidőben is barátunkként velünk járó Jézussal.
A játék – nemcsak a kisgyermekeknek fontos, hiszen ebből lesz az alkotás. Úgy tartják a kutatók, hogy a sokat játszó emberek később olyan dolgokban is találnak örömet, amit mások kibírhatatlannak tartanak! Jó tankolás lehet a keservesnek mutatkozó télvégi dolgozatírások idejére! Egyszerű mozgásos játékok, kitalálós, beszélgetős, ügyességi és társasjátékok. Sok ötletet kaphatunk az interneten vagy könyvtárban is könnyedén elérhető játékgyűjteményekből. Jó gyakorlat már több helyen, amikor ismerős családokkal összefogva beosztják, hogy mely napokon kinél jöhet össze 3-4-5 gyerek, ez mindenkinek tervezhető felügyeletet, a gyerekeknek pedig társakat is biztosít.
Nyilván a barátokra sem jutott időnk eddig. Tervezzük meg, kit hogyan érhetünk el. Levél, kisebb utazás, meghívás, egy közös strandolás, kirándulás vagy fagyizás jó alkalom lehet a kapcsolat előhívására, ápolására. Érdemes ránézni, hogy hol van a környékünkön egy-egy jónak ígérkező színház, mozi, bábszínház, koncert vagy érdekes kiállítás – és oda egy-egy kedves barátunkat meghívni.
Nagy áldás, hogy ilyenkor a leggazdagabb, legbarátságosabb, leghívogatóbb a természet is! Sajnos erre a lehetőségre is már mint állandósult hiányra kell gondolnunk, hiszen sok gyerek hetekig szinte eget sem lát, pedig a természet közelségének bizonyítottan komoly fejlesztő hatása van az idegrendszeri fejlődésre is – azon túl, hogy érdekes, izgalmas és szép is. Mehetünk túrázni, vagy egy közeli ligetbe piknikezni, madárlesre vagy kincskeresésre, de lehet bográcsozni, sütögetni, csónakázni, horgászni, fára mászni, gombászni, és végre eljuthatunk az állatsimogatóba, az állatkertbe, a mezítlábas vagy lombkoronasétányra, jó a vitorlázás, csónakázás, megtanulhatunk evezni, úszni stb. Különös tapasztalatokat gyűjthetünk ezáltal, vagy ahogy Paulo Coelho megfogalmazza: kisebbnek érezzük magunkat, mert több időt töltünk a szabadban, és ez új távlatokat ad a világnak. Távolabb kerül a horizont, a házunk falain és a felhőkön is túlra.
Mentális fáradtság esetén és hosszan tartó stresszes állapotot követően gyakran ajánlják a szakemberek a kissé monoton, mégsem teljesen egysíkú mechanikus tevékenységeket. Ilyen pl. a rendrakás vagy a szüretelés, a gazolás, a kaszálás, fagyűjtés, nagyobbaknak a favágás, esetleg a szobája átrendezése, csinosítása.
A rendrakás közben rég elfelejtett apró kincsek, emlékek jöhetnek elő, vagy bosszantó terhektől, kacatoktól szabadulhatunk meg. Kinőtt ruhák, elhasznált játékok, leszerepelt csecsebecsék kerülhetnek így ki életterünkből…
Nagyon jó lenne közös munkát találni, pl. garázsrámolás, kerítésfestés, közös főzés, sütés, befőzés, szerelések, javítások. Megtanulhatunk kenyeret, kiflit sütni.
Lehet, hogy van a közelünkben idős, segítségre szoruló szomszéd vagy rokon, esetleg kisgyermekes család, akiknek alkalmi vagy viszonylag rendszeres segítséget is nyújthatunk. Nagy énhatékonyság-tapasztalat ez már kis serdülőknek is, az önbizalom egyik jelentős oszlopa lehet, ha így is lehet rá számítani. A nagyobbaknak a nyári diákmunka ugyanilyen előnyökkel jár.
Vannak gyerekek, akik szívesen írnak naplót, esetleg rajzolnak, festenek – ebben új technikákat is megtanulhatnak az alkotó kedvűek.
A közösség a serdülők alapszükséglete, személyiségük fejlődésének nélkülözhetetlen közege. Sajnos erre ma már gyakran nem alkalmas a teljesítményprésbe szorított iskolai lét, amikor ráadásul a szünetben telefonjukat nyomogatják a diákok. Nagyszerű táborokat, lelkigyakorlatokat, csendesnapokat találhatunk, hála a kifogyhatatlan lelkesedésű elkötelezett pedagógusoknak, egyházi közösségeknek, alapítványoknak, egyesületeknek. Ezt is érdemes alaposan megválogatni, és társakat találni, hisz úgy minden élvezetesebb. Nem kifejezetten intellektuális irányt választanék – nyelvi, matematikai, informatikai stb. –, hanem inkább a fentebb felsorolt hiánypótló tartalmakat célozzuk meg! És tervezzük meg az utána lévő feldolgozás időszakát is, tehát ha lehet, ne essen a gyermek vagy a kamasz az egyik tábori „élményfürdőből” a másikba.
Minden szülő meg szokta kérdezni: mikor kezdjünk el az iskolára készülni? Mindig azt válaszoljuk: tanulással semmikor. A napirend kissé szorosabbra fűzésével, a reggeli fölkelés-esti lefekvés rendszerével, a tanszerek előkészítésével érdemes kicsit foglalkozni. De ne kezdjük el a családot riogatni: na majd meglátod! Mindjárt kezdődik a nemulass!
Inkább rendezzünk egy jókedvű nyárbúcsúztató partit, idézzük föl a legjobb élményeket, találkozásokat, ízeket, színeket, vicces helyzeteket!
Látják, tényleg nagy lehetőségeket rejteget egyszerű eszközeivel is a nyár! Olyan erőt gyűjthetünk ezekben a hetekben, mellyel bátran indulhatunk az újabb kihívások elé!
Minden gyermeknek megvan a maga nyara, és – ha jól terveztük az „expedíciónkat”, bízhatunk abban, hogy – minden nyár más gyermeket hagy maga után. Erősebbet, érettebbet, pihentebbet, derűsebbet – boldogabbat.
Így legyen.
forrás
6