Tag Archive for: család

Felföldi László beszéde a csíksomlyói búcsún

Az idei csíksomlyói nagybúcsúi szentmise főcelebránsának, egyben szónokának Felföldi László pécsi megyéspüspököt, az Organikus Pedagógiai Egyesület egyiik alapító tagját kérték fel a kegyhely ferences őrei.

A szentmise homíliájának szövegét teljes terjedelmében a Pécsi Egyházmegye cikkében olvashatják, a lenti videóban pedig meg tudják hallgatni. A beszéd 26:50-től indul.

 

 

 

Ünnepi beszélgetés házasságról, családról

Fekete Rita, a Hit Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének vendégei Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai tanára és Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója voltak.
Munkatársak: Tóth-Szente Lili, Longauer András, Király Tamás

Pécsi Rita a Zarándok podcastben: A misszió nem passzió

Zongorista szeretett volna lenni, de élete mégis a pedagógia területén teljesedett ki. Előadásaival naponta járja az országot, határon innen és túl. Vallja, hogy „a nevelés az Élet szolgálata”. – ennek módjait kutatja, keresi feleségként az önnevelésben, anyaként, tanárként és neveléskutatóként is. A Zarándok podcast újévi első adásának vendége Pécsi Rita neveléskutató, akivel ez alkalommal életéről, munkásságáról és szolgálatáról beszélgettünk, de természetesen szó esett a családról és a pedagógiáról is.

Évente 400 előadást tart az ország különböző pontjain felekezettől függetlenül, olykor cégeknek is.

A nevelés az élet szolgálata.

-mondja Kentenich atya a Schönstatt Családmozgalom alapítója, az organikus pedagógia megfogalmazója, amely egyben Pécsi Rita mottója. Katolikus alapú, Mária központú az organikus pedagógia, de mindenhol örömmel fogadják, mert ez működik. -magyarázza. Az élteről szól. Nemcsak módszertanról beszélünk, hanem eszközökről is.

“Ez a rengeteg menés sok áldozattal jár -ez kétségtelen-, de nagyon sok örömet ad. Ha már én megismertem ezt a lehetőséget, hogyha kaptam ehhez adottságot, jó mintát szüleimen, a családomon keresztül, hogy ezt át is tudom adni, hogy ez tényleg ennyieknek használ, akkor ezt át is kell adni. Ezt használni kell. Amíg van bennünk erő, addig ezt használjuk és megyünk.”

Rita hozzáteszi, hogy Kentenich atyával nem a pedagógián keresztül találkozott, hanem a családmozgalmon, hiszen a Schönstattos családmozgalom tagjaként családjával nagyon sokat gazdagodott. Pedagógusként aztán úgy alakult, hogy felkérést, megbízást kapott Kentenich atya pedagógiájának fordítására, adaptálására a magyar társadalom helyzetére.

Bár hívő családból származik, nem volt gyermekkorában egyenes az út, hogy ő is hívő legyen. Életpéldáján keresztül, hangsúlyozza a fiatalok megfelelő közösséggel való támogatását már gyerekkortól kezdve.

Neveléskutatóként fontosnak tartja az apa és az anya szülőként való hangsúlyos jelenlététét és részvételét a gyerek életében. Kicsi kortól is.

“A család szerepe nagyon fontos. Család, család, család! Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez mennyire sokat jelent és hogy menyire nem lehet mással pótolni. A családban az apai és az anyai személyiség minősége és annak jelenléte rendkívül fonos. (…) Két minőség kell.”

Fontosnak tartja, hogy érzelmileg és fizikailag megközelíthető apa legyen. Ennek a későbbi nemi identitás kialakulásában is fontos szerepe van.

forrás:

Csináljunk úgy, „mintha”? – Pécsi Rita a családról, a nemi identitás és személyiségfejlődés helyéről

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán!
(…)
Az Élet él és élni akar.
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak rajta
Véres, s ostoba feneségek.”

(Ady Endre)

A nagy kísértő egyik ősi fogása: „Aludj nyugodtan, nincs veszély!” És végül, mint ahogy az egyszeri békát a langyos vízben, csak megfőzi kiszemeltjét.

Nem hiszem, hogy van ma még olyan felnőtt ember, aki nem látja, hogy a szellemi harc kereszttüzében lopva és nyíltan is a család áll. Talán éppen azért, mert minden kutatás és tapasztalat szerint ez a küzdőképes, kiegyensúlyozott, örök életre teremtett ember legfőbb védelmi bástyája. Mielőtt ezt a tényt szűkebb szakmai szempontokkal is felvázolnánk, „evezzünk a mélyre”!

A Teremtő embert alkot. Saját képmására férfit és nőt. Életet fakasztó, boldogító, erős vonzalommal köti össze őket, ami olyan, mint a piros adu ász: „mindent visz”. Szövetséggé érlelődve ez lesz a család éltető alapja. Isten arcát hordozó egység, valóságos „tűzhely”, ami meleget, otthont, biztonságos fejlődési környezetet jelent a benne élőknek.

Tehát az az erő, ami ezt kikezdi, Isten arcát akarja ebből a világból eltörölni, és ezzel a legfőbb erőforrásunk letiltásával fenyeget. Ez az igazi veszély.

A személyiségfejlődés legnagyobb tétje ugyanis, hogy kialakul-e a belső szilárdság, a viharálló növény gyökérzetéhez hasonlítható énerő, ami a krízisekben is ellenáll, és képes a másik személyhez is boldogítóan kapcsolódni. Azaz úgy, hogy ne vég nélkül önmagát keresse. Ennek feltétele, az önazonosság, azaz az identitás. A neveléstudomány, a neurobiológia, az élettan számos fogódzót nyújt számunkra ennek megerősítéséhez.

Az egyik biztos támaszunk az ősbizalomban gyökerező úgynevezett magidentitás. Ez az első három évben alapozódik meg – jó esetben. Az a tapasztalat, hogy jó, hogy létezem, örülnek nekem, attól függetlenül is, hogy nem mindig jól működik minden. Nem alszom, amikor a többiek, csíp a popsim, nem eszem meg a spenótot, és gyakran sivítok, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy akarom… Éntudatnak is hívjuk ezt, az önbizalom és az önbecslés első alapjait jelenti. Ennek megszilárdítása az anyai gondoskodás, a szinte szüntelen válaszadás, a baba érzelmeinek és szándékainak tükrözése. Erre épül a kötődésképesség, amikor ez a kis „énke” más személyekhez is kapcsolódik. Itt lesz hangsúlyos az apa mint „első külső személy” szerepe. Ő lesz a kialakuló, még zsenge kötődés edzője – amennyiben érzelmileg és fizikailag is elérhető, szerethető közelségben van!

Ez a kis személyiségmagocska azonban nem testetlenül jár-kel a világban, szó szerint TEST-et ölt, hiszen ezen a földön nincs szétválasztott test-lélek-szellem. A fogantatás pillanatától csírában létező testünk hordozza a későbbiekben megmutatkozó, kibontakozó minden vonásunkat. Amikor a hímivarsejt és a női petesejt egymásra találnak, és illeszkednek egymáshoz, a petesejt megnyílik, és magába fogadja a hímivarsejtet, létrejön az új élet első sejtje. Ebben a pillanatban(!) eldől a baba neme, a szeme színe és sok egyéb sajátossága. Elkezdődik az osztódás, az élet növekedése, és minden további sejtünk ezt az alapprogramot hordozza ezután. (Néhány ezrelék – rendellenességnek tartott – kivételével.)

Természetesen a nevelés és a környezet sok tekintetben nagy hatással lesz a kialakuló személyiségre.

Hatalmas szabadsággal élhet az ember, akár szembe is mehetünk a természet valóságával, de az minden esetben komoly következményekkel jár. Nem ugorhatunk ki például büntetlenül a huszadik emeletről, nem fordíthatjuk meg az éjszakák és nappalok rendjét, nem táplálkozhatunk mérgező anyagokkal mérgező hatások nélkül, és nem választhatjuk meg életkorunkat, és azt sem, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e.

A biológiai nemünk adott, és erre akkor eszmélünk rá, amikor az éntudatunk édesanyánkról leválik, fölébred a saját akaratunk a viharosan megérkező dackorszak idején.

Ekkor fedezzük fel ugyanis azt is, hogy olyanok vagyunk-e mint apa, vagy olyanok, mint anya. Fiú vagyok-e, vagy lány? Az anyai szimbiózisról levált kis emberke ezután immár „kívülről” szeretne rákapaszkodni a mintára, hogy a szereptanulási időszak megkezdődhessen. Ez lesz a szilárd identitás kialakulásának úgynevezett „látens időszaka”, amikor abba növekedhet bele a személy, aminek minden sejtjében hordozza a térképét. Az identitás azonosságot jelent, tehát nem az vagyok, akinek érzem magam – hiszen az érzelmek erősen változnak, és a külvilág nagyban befolyásolja őket –, hanem a természetes élet növekedési törvényei szerint a valósággal való azonosulás kínálja a legmegbízhatóbb kibontakozás útját. Többek között ezért van igen nagy szükség mindkét nem jelenlétére, a családban átélhető apai és anyai mintákra. Ez a nemi identitás lassan, az érzelmi azonosulással is lepecsételt folyamatokban (tehát a mesék, a játékok, a beszélgetések, az apa és az anya gyengéd szeretetkapcsolatának tapasztalatain keresztül) szilárdul meg, ezért mondhatjuk, hogy még serdülőkorban is „puha” a nemi identitás. Nagy törvény azonban, hogy ebben az életszakaszban azt erotizáljuk, azt szexualizáljuk, ami bennünk idegen, tehát nagy jelentősége van annak, hogy a gyermekkorban milyen hatások érik az embert. A serdülés zavarodottsága, élménykényszere, érzelmi hullámvasútja, feltűnési vágya, a lázadás késztetése persze erre a folyamatra is hatással van. Sajnos izgalmas divatot lehet csinálni a természetellenesből is, rávehető a pubertásblokkoló kezelésre stb.

Fontos azonban látni, hogy nagy mintás vizsgálatok szerint a serdülőkori szexuális irányultság spontán hullámzása egyértelmű, azaz azok a 16 évesek, akik akkor meg vannak győződve arról, hogy homo-, leszbikus vagy egyéb szexuális irányzatúak, egy éven belül több mint 90 százalékban szilárd heteroszexuálisként határozzák meg magukat.

Látjuk tehát, hogy erre a kettős gyökérre, a nemi identitásban megtestesülő magidentitásra épül a személyiségünk, annak minden gazdagságával:

a szellemi-testi-szociális tehetségünk, adottságaink és képességeink kibontakozása, a szakmánk, a szülővé válásunk stb.

Ennek otthona, biztos bázisa a család, a nemek vonzalmára épülő szellemi-lelki-testi szövetségi elköteleződés, ami az élet és a teremtés törvényei szerint nem csupán ideig-óráig tartó praktikus, gazdasági, jogi, bármilyen összetételű alakulat, hanem az élet teljességét, a személyes Isten arcát hordozó kapcsolatrendszer.

Az igazi támadás ezt célozza, korunkra jellemző módon: illúziók sokaságával.

Megpróbálja az objektív valóságból származó apa-anya szövetséget és a nemek polaritását felőrölni, és helyette virtuális valóságot kínál. Csináljunk úgy, „mintha…”

Akár százféle nemi lehetőség, bármilyen válogatásban megszerezhető „család az család” identitás, a természetes értékeket felragyogtató mesék helyett mesepótlók, ízfokozó „mintha-élmények” minden szinten.

Mindez a férfi és a nő életre nyitott vonzalmára épülő családban megtapasztalható Isten arca helyett. Nagy a tét: virtuális illúziók vagy életerőt hordozó családi kapcsolódás.

„Fölforrtak az idők, egy nagy had a világ.
Most gyűrd be, magyar, a süveged taraját, (…)
Mert nem véd az, amit te meg nem tudsz védni,
de rozzantan is szent, ami tiéd s régi. (…)
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt sokáig ő sem él.”

(Babits Mihály)

Abortusz, és amiről nem beszélünk… – Találjuk meg egymást podcast

A videó megtekinthető itt:

A téma erősen megosztja a társadalmat, de még a katolikusokat is. Számos kérdés merül fel, mint például az, hogy lehet-e etikus? Alapjog-e? Mikor megengedett és egyáltalán megengedett-e? Mai adásunkban az abortuszról beszélünk, egy kicsit másképp.

– Két világ összecsapását látjuk, ha a pro és kontra érveket hallgatjuk az abortuszról. A szabadelvű nők testi szabadságukat érzik veszélyben, míg a keresztények az egyházi tanításnál fogva, ellenzik az abortuszt. Miért tanítja az Egyház, hogy az abortusz erkölcsileg eredendően rossz, az abban való részvétel pedig súlyos bűn?

– Lehet-e indokolt a magzatgyilkosság? Ördögtől való*? Például betegség, nemi erőszak esetén.

– Egy várandós nőnek a terhességmegszakításhoz ma Magyarországon be kell mutatnia egy olyan szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. Erről szól Pintér Sándor belügyminiszter szeptember 15-én hatályba lépett rendelete, az elhíresült szívhang rendelet. A média kellő alapossággal foglalkozott a témával. Hallgatva, olvasva a reakciókat, megdöbbentett az a tény, hogy egyes nőket zavarja, sőt felháborítja, hogy ezzel foglalkozniuk kell. Hogy értékelitek ezt?

– Látjuk, hogy országonként eltérő a szabályozás. Feladata-e az államnak ebben a kérdésben állást foglalnia, hovatovább törvényeket hoznia? Fizesse-e az állam a beavatkozást az adófizetők pénzéből? A feministák azt mondják, hogy az Egyház ne szóljon bele az állam életébe, hiszen a hit magánügy.

– Van egy olyan jelenség, és erről részletesen, vagy rendszeresen hírt adtunk a Katolikus.mán, mely szerint magukat katolikusnak valló politikusok nyíltan abortuszpártiak. A dobogós Nancy Pelosi, az USA Képviselőházának elnöke, akit San Francisco érseke Salvatore Cordileone nem enged szentáldozáshoz járulni, amíg meg nem változtatja ebbéli nézeteit. Joe Biden elnök is abortuszpárti, intézkedései is ezt bizonyítják. A magyar belpolitikában is találunk abortuszpárti szereplőt. Ezek szerint nem egységes a katolikusok álláspontja?

– Emanuel Macron francia elnök is komoly aktivista, aki alapvető emberi jogként bele akarja foglalni az abortuszt az Európai Alapjogi Chartába. Alapjog lenne? „Az én testem, én rendelkezem róla” – mondják az abortusz jogát teljes természetességgel követelő nők. Valóban az ő testük része a bennük fejlődő, unikális, független emberi lény? A „Hetedik utas a halál” c. filmben az egyik szereplő testében fejlődő, abból kiszakadó szörny az illető teste lett volna?

– Az esetek nagy többségében az abortuszt végrehajtó nők egyedül vannak ebben a cselekedetben. Az Egyházban most már vannak olyan közösségek, akik segítenek az abortuszon átesett nőknek. A lista elérhető az abortusz.hu oldalon. Abortusz után, ha előjön a bűntudat, a megtérés, akkor mi az Egyház üzenete?

– Mit tehetünk mi, egyének szintjén, hogy a társadalomban a Katolikus Egyház tanítása jusson érvényre?

A műsor vendégei:

Pécsi Rita neveléskutató
Meszéna Tamás pedagógus
Felföldi László pécsi megyéspüspök

Mi kell az igazi ünnephez – Találjuk meg egymást podcast

A beszélgetés meghallgatható itt: https://youtu.be/YBQgh2lvJhk

Hogyan ünnepel a család? Hogyan ünnepelnek a fiatalok? Templomban vagy plázában. Barátokkal vagy TV előtt. Egyáltalán mi az ünnep? Beszélhetünk-e helyes ünneplésről vagy a kultúránkból fakadó hagyományok befolyásolják szokásainkat? Egyáltalán lehet-e szokásokról beszélni, ha a család vagy a fiatal pár welness hétvégével vonja ki magát az ünnepi légkörből? Felülírja-e a divat az ünnepeinket? Hova vezet a trendvezérelte kultúra, amikor Benedek pápa szerint a család, a munka és az ünnep Isten három ajándéka.
A műsor vendégei:

Pécsi Rita neveléskutató
Meszéna Tamás pedagógus
Felföldi László pécsi megyéspüspök

forrás: Vasárnap.hu

Mitől működik a házasság? 1., 2. rész – Találjuk meg egymást podcast

Párkapcsolat, szerelem, szexualitás, házasság, gyerekek, család… Találjuk meg egymást! – ez a Katolikus.ma családos podcast műsora.

Mitől működik a házasság? Hogy lehet elkerülni a válás-közeli állapotot? Hogy lehet egyensúlyban lenni férfiként és nőként, anyaként és édesapaként a házasságban? Hogyan lehet egy életre szóló szeretetkapcsolatot felépíteni és életben tartani? – ezekre a kérdésekre keressük a választ a Találjuk meg egymást podcast sorozat első részében.

A műsor vendégei:

Pécsi Rita neveléskutató
Meszéna Tamás pedagógus
Felföldi László pécsi megyéspüspök

forrás: Katolikus.ma

Pécsi Rita pedagógiai továbbképzést tartott Nagyváradon

A nevelés az élet szolgálata címmel tartottak kétnapos pedagógiai továbbképzést Nagyváradon, a Szent László-líceumban január 7–8-án, amelyet az Egy mázsa szén vagy egy marék gyémánt? című családpasztorációs előadás-sorozat újabb alkalma követett január 8-án a püspöki palotában. Mindkét esemény meghívott előadója Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató volt.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja szervezésében január 7–8-án A nevelés az élet szolgálata címmel tartottak szakmai továbbképzést hitoktatóknak, egyházi iskolában tanítóknak, pedagógusoknak a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban. A képzést 2016 óta évente szervezik meg Nagyváradon.

Idén 130 partiumi és erdélyi pedagógus, hitoktató részvételével zajlott az alkalom. Pécsi Rita meghívott előadóként a virtuális világ káros hatásaira irányította a figyelmet, s leszögezte, a személyes beszélgetés, az együttlét, a játék segítségével időszakosan legyőzhetők azok a veszélyek, amelyeket az magában rejt.

Az előadó maga is négy gyermeket nevelő édesanyaként, gyakorló pedagógusként, illetve a szakterület elismert kutatójaként kereste a választ arra kérdésre, hogyan tanítsunk-neveljünk úgy, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatot adjunk át.

Pécsi Rita neveléssel kapcsolatos szemléletének fókuszában az organikus pedagógia áll. Ez a nevelési módszer az élet ritmusát veszi fel, az élet szolgálatában áll, és az egész emberre figyel: épít a kötődésekre, a szabadságra, a bizalomra és a személy eredetiségére, s egyben elmélyíti a kapcsolatot Isten és ember között.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye családpasztorációs célkitűzései közé tartozik, hogy az otthonokban újra meghonosítsa a házastársi beszélgetés kultúráját. A kétnapos nevelési fókuszú programot követően így a nagyvárad-újvárosi Szent László-plébánia szervezésében január 8-án, a püspökség pincetermében újabb előadást hallgathattak meg az érdeklődők Pécsi Ritától, immár a családi életre koncentrálva. A szakember az Egy mázsa szén vagy egy marék gyémánt? című előadás-sorozat újabb alkalmán közös gondolkodásra hívta a résztvevőket, és ugyancsak értékes és gyakorlatias szempontokat, tanácsokat adott a jelen lévő közel negyven házaspárnak.

Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kiemelte: jelzésértékű, hogy az óév utolsó estéjén is családok találkoztak a püspöki palotában, és hogy az új év első ilyen jellegű eseménye is a házaspárokat szólítja meg. A főpásztor rámutatott arra, hogy a nagyváradi egyházmegye mennyire elkötelezett a családok iránt.

A családpasztorációs rendezvény is arra törekszik, hogy Isten országát és a szeretet kultúráját építse, hogy a szülők egymás iránt növekvő, tökéletesedő szeretete és egyetértése formálja a család légkörét.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye; Romkat.ro

Magyar Kurír