Nem hagynám, hogy ellopják tőlünk a szeretkezés szavunkat, a szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált – kezdte előadását Pécsi Rita. Majd hozzátette: az élet minden szinten egy egymásba bújás, összeszeretés. Hiszen már az első sejt is a befogadásból jön létre.
A szexualitás tulajdonképpen meghívás az extázisra, a magamból való kilépésre. Tudunk egymásba „belépni” és be tudjuk egymást fogadni: ez az igazi extázis!
Testünk nászra hivatott
Már Szent II. János Pál pápa is kiemelte, hogy „a testünk is nászra hivatott” – folytatta a fejtegetést a neveléskutató. Ennél a fajta átszellemülésnél „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Tehát a szeretkezés lényegi, hozzátartozó eleme az emberi létnek. Ebből fakadóan, a házasságban megélt szex is úgymond szentség. Így a szexualitás a szent életnek nem akadálya, hanem egyenesen forrása lehet.
A szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált. Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
Bélhúrokon húzogatni
Ennek az összeszeretésnek, ennek az extázisnak viszont van egy alapvető feltétele, hogy a szexualitást ne butítsuk le, hogy ne csupán egy technikára silányuljon. Pécsi Rita érzékletes hasonlattal élve, Müller Pétert idézte ezzel kapcsolatban:
„akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell”.
A neveléskutató szerint ez a szexualizált világ, amiben élünk, a természetesség címén lerángat minket a bélhúrok szintjére. Úton, útfélen félmeztelen nők szerepelnek például a reklámokban, megalázó pózokban. Majd kiemelte, hogy a nemi vágy az a másik nemű személy érzékelésére, érintésére és a vele való egyesülésre való vágy, nem pedig a felvilágosító programok által hirdetett „párzó technika”, aminek még véletlenül sem az a célja, hogy abból élet foganjon.
„Akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell.” Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
Ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj
A szakember egy hasonlattal folytatta a gondolatsort. Attól, hogy valami ösztönös, vagy természetes, nem feltétlenül jó is. Az éjjeli pille agybeidegződése folytán ösztönösen vonzódik az erős fényhez, mert így tud éjjel a hold és a csillagok fényénél navigálni. Sajnos a természetes és ösztönös hatásnak engedve a pille rendszeresen belerepül az ember által kitett csapdákba, és abban a pillanatban szénné ég. A szexuálisan túlfűtött világunkban pontosan erre kell vigyázni, hogy ne égjen szénné a küldetés: az extázis, az egymás befogadása, az egymásnak való odaadottság. Nincs köztes megoldás, vagy megéljük a szexualitást a maga gazdagságában, vagy lehúz minket a bélhúrok szintjére – állítja a neveléskutató. Úgy fogalmazott, az igazi extázis az, ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj.
A nyírfaaraszoló lepke története
Ezután a neveléskutató egy Fraund Tamás neurobiológustól hozott történetet ismertetett. A nyírfaaraszoló lepkék fehér szárnyúak, így a madár nagyon nehezen veszi észre őket a nyírfa kérgén. Előfordul ugyan a populációban – néhány ezrelékes arányban – fekete variáns is, de ezeket a madár könnyen észreveszi és megeszi. Ezért ennek a variánsnak az előfordulási aránya rendkívül alacsony. Néhány száz éve Birmingham környékén ipartelepet telepítettek és akkora szmog volt, hogy teljesen befeketedtek a fatörzsek. Néhány év múlva a nyírfaaraszoló lepke fekete szárnyú lett. Nem arról van szó, hogy a lepke megváltoztatta a szárnya színét, mert olyan okos. A fekete variáns addig is jelen volt a populációban, csak az akkori környezeti körülményeknek a fehér változat felelt meg jobban. Mikor fekete lett a nyírfakéreg, már a másik variánst részesítette előnyben a szelekció, így az uralkodott el a populációban.
A kérdés az, hogy bennünk – akik továbbadjuk a gyermekeinknek a szexualitás eszményét – milyen kép él a szexualitásról – elmélkedett Pécsi Rita. A bélhúrok silány szintjét adjuk tovább gyermekeinknek, vagy az életet adó és az életet befogadó szexualitást?
Életet adó- és befogadó szexualitás dimenziói
Ahogy azt a neveléskutató előadásában kifejtette, ennek az életbefogadó és életet hordozó szexualitásnak négy dimenziója van: egy szellemi, egy lelki, amely átmegy érzékibe, egy testi és végül pedig egy természet feletti. Ha mind a négy teljesül, akkor valósul meg két ember között a teljes emberi illeszkedés. Kutatások bizonyítják, hogy két személy egymáshoz való illeszkedése első sorban lelki természetű és ennek csak hordozója, következménye a szexualitás.
A szellemek egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások. A kép forrása: Unsplash
Szellemek egyesülése
Megtudtuk azt is, mit nevezünk szellemi dimenziónak. Annak az öröme, amikor egy nő és egy férfi megismeri és szimpatikusnak találja egymást. Amikor közös az érdeklődési körük és fokozatosan kialakul köztük egy fajta kölcsönös elfogadás, az „úgy szeretlek, ahogy vagy” érzés.
Majd megvalósul egy nagyon felemelő élmény: a közös intelligencia, a szellemek egyesülése. Ebből az egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások.
Így egy meg egy, nem kettő lesz, hanem sokkal több annál. Ám ahhoz, hogy két ember ilyen mélyrehatóan megismerje egymást, ahhoz időre van szükség, egymás felé kell fordulni és felfedezni a másikat. Ez az időszak nemcsak a boldog pillanatokról, hanem krízishelyzetekről is szól. A két félnek át kell élni konfliktusokat és tudniuk kell kibékülni, megbocsátani egymásnak – hangsúlyozta a neveléskutató.
Amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. A kép forrása: Pixabay
Finom erotika, az egymás közti áramlásnak az átélése
Az előadásból kiderült, hogy mit értünk lelkiségen, a második dimenzión és az is, hogy mi az erotika.
Az erotika ugyanis nem testi vonzódás, ahogy elsőre gondolnánk, hanem a lelkiség szintje, a nemek közötti áramlás átélése – emelte ki Pécsi Rita. Egy érzelmekkel átitatott szerelmi játék, egy bizsergés.
Az, amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. Egy hihetetlenül erős vonzás egymás között. Ezerféle reakció kísérheti, bizsereg a gyomrunk, elszáll az agyunk, nem tudunk másra gondolni, csak egymás jótékony közelségére vágyunk. Ez nem testi közelség, ezt az élményt, akár 1000 kilométerre egymástól, egy másik városban is átélhetjük, lángolhatunk. Az erotikus áramlás éberebbé teszi a szellemet is. Ez telik majd meg később egyre több érzéki vággyal és örömszerzési szándékkal.
A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben. A kép forrása: Unsplash
Minden élvezet a lemondásból táplálkozik
Az erotikus áramlás átéléséhez is idő kell, nem megy egyik percről a másikra – hívta fel a figyelmet Pécsi Rita. Mindeközben arra kell figyelni – tette hozzá a szakember –, hogy önmagunk maradjunk és a kapcsolat ne alakuljon át függőséggé. A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben, hogy még több szinten egyesüljenek. Az ember érzéki lény, de
az érzéki élmények és az élvezet a lemondásból táplálkozik.
Sokan ismerjük a böjtölés, a várakozás vonzását és hihetetlen erejét. Az érzéki élményt nem még több érzéki élménnyel kell növelni, táplálni, fenntartani, hanem éppen ellenkezőleg: a lemondással. Ennek a hullámzását, a több-kevesebb, több-kevesebb váltójátékát kell megtanulni. Ha valaki nem sajátítja el ezt a tudást, akkor nem marad más lehetősége, mint az élvezetek halmozása és cserélgetése. Itt tart most a világ – jegyezte meg a szakember.
Innen szerzünk, onnan szerzünk, kétségbeesetten kapkodunk az élmények után, de nem hoz egyik sem kielégülést. Bármeddig lehet folytatni ezt a „habzsolást”, nem hoz eredményt.
Megemlítendő, fűzte hozzá a neveléskutató, hogy amikor felébrednek az érzékek, számolnunk kell azzal, hogy a szellem és a lélek visszalép kicsit. Azaz, amikor betör az érzelmi élmény, nem fogunk nagy filozófiai fejtegetésekről, eszmékről, gondolkodni, és ez így van rendjén.
A test egy hordozó jel, kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat. A kép forrása: Unsplash
A test egy hordozó jel, esendő és hangos
Elérkeztünk a harmadik dimenzióhoz, a testiséghez – folytatta izgalmas fejtegetését Pécsi Rita. A test egy hordozó jel. Kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat, az eggyé válást, az együvé tartozást, a „magamból kilépek és téged befogadlak” vágyat. Determináltan esendő és hangos. A test kapcsán fontos, hogy ne csak a szexualitásra gondoljunk. A test a gyengédségnek, a „finom” szeretetnek is kifejezője, eszköze. Gondoljunk csak egy cinkos összekacsintásra, vagy egy lágy cirógatásra.
Természetesen a testiségnek az élvezet is a velejárója. Fontos, hogy miután ezt a csodát megtapasztaljuk, ne akarjuk később csak ezt a dimenziót magában, a szellemi és a lelki dimenzió nélkül megélni. Ne akarjuk leenni csak a habot a tortáról, mert lesüllyedünk a bélhúrok szintjére – hívta fel a figyelmet az esendőségünkre a neveléskutató. Majd visszautalt rá, hogy az igazi extázis során „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Mint mondta,
a testünk Isten ajándéka, meg kell tanulnunk használni és uralni!
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok. A kép forrása: Unsplash
A szeretkezés a test nyelvén átadott isteni szeretet
Végezetül a negyedik, természetfölötti, spirituális szintről beszélt a szakember. Ahogy mondta, a tökéletes extázis, teljes egybeforrás csak akkor valósul meg, ha közben egy nálunk nagyobb erő cselekszik bennünk, ha jelen van az Isten. Majd Bíró László, korábbi családpüspök szavait idézte:
„a házaspárnak egymást átölelni és Istent átölelni egyazon ölelés.”
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok ebben a szerelemben. Így lesz a legistenibb élmény a szerelem, amely képessé tesz az odafordulásra, az extázisra. A szeretkezés pedig a test nyelvén átadott isteni szeretet.
A neveléskutató zárásként kiemelte, hogy férfinak és nőnek egyaránt az az élethivatása, hogy ezt a négy dimenziót megélve, szenvedélyesen szeressen. Olyan ez, mint négy tüzes paripát meglovagolni, betörni, irányítani, majd száguldani velük.
Összegezve tehát kötődés, intimitás, szenvedély és az Isten, örökké egy életen át!
Forrás
Pécsi Rita: A szexualitás meghívás az extázisra
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.
Nem hagynám, hogy ellopják tőlünk a szeretkezés szavunkat, a szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált – kezdte előadását Pécsi Rita. Majd hozzátette: az élet minden szinten egy egymásba bújás, összeszeretés. Hiszen már az első sejt is a befogadásból jön létre.
A szexualitás tulajdonképpen meghívás az extázisra, a magamból való kilépésre. Tudunk egymásba „belépni” és be tudjuk egymást fogadni: ez az igazi extázis!
Testünk nászra hivatott
Már Szent II. János Pál pápa is kiemelte, hogy „a testünk is nászra hivatott” – folytatta a fejtegetést a neveléskutató. Ennél a fajta átszellemülésnél „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Tehát a szeretkezés lényegi, hozzátartozó eleme az emberi létnek. Ebből fakadóan, a házasságban megélt szex is úgymond szentség. Így a szexualitás a szent életnek nem akadálya, hanem egyenesen forrása lehet.
A szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált. Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
Bélhúrokon húzogatni
Ennek az összeszeretésnek, ennek az extázisnak viszont van egy alapvető feltétele, hogy a szexualitást ne butítsuk le, hogy ne csupán egy technikára silányuljon. Pécsi Rita érzékletes hasonlattal élve, Müller Pétert idézte ezzel kapcsolatban:
„akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell”.
A neveléskutató szerint ez a szexualizált világ, amiben élünk, a természetesség címén lerángat minket a bélhúrok szintjére. Úton, útfélen félmeztelen nők szerepelnek például a reklámokban, megalázó pózokban. Majd kiemelte, hogy a nemi vágy az a másik nemű személy érzékelésére, érintésére és a vele való egyesülésre való vágy, nem pedig a felvilágosító programok által hirdetett „párzó technika”, aminek még véletlenül sem az a célja, hogy abból élet foganjon.
„Akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell.” Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
Ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj
A szakember egy hasonlattal folytatta a gondolatsort. Attól, hogy valami ösztönös, vagy természetes, nem feltétlenül jó is. Az éjjeli pille agybeidegződése folytán ösztönösen vonzódik az erős fényhez, mert így tud éjjel a hold és a csillagok fényénél navigálni. Sajnos a természetes és ösztönös hatásnak engedve a pille rendszeresen belerepül az ember által kitett csapdákba, és abban a pillanatban szénné ég. A szexuálisan túlfűtött világunkban pontosan erre kell vigyázni, hogy ne égjen szénné a küldetés: az extázis, az egymás befogadása, az egymásnak való odaadottság. Nincs köztes megoldás, vagy megéljük a szexualitást a maga gazdagságában, vagy lehúz minket a bélhúrok szintjére – állítja a neveléskutató. Úgy fogalmazott, az igazi extázis az, ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj.
A nyírfaaraszoló lepke története
Ezután a neveléskutató egy Fraund Tamás neurobiológustól hozott történetet ismertetett. A nyírfaaraszoló lepkék fehér szárnyúak, így a madár nagyon nehezen veszi észre őket a nyírfa kérgén. Előfordul ugyan a populációban – néhány ezrelékes arányban – fekete variáns is, de ezeket a madár könnyen észreveszi és megeszi. Ezért ennek a variánsnak az előfordulási aránya rendkívül alacsony. Néhány száz éve Birmingham környékén ipartelepet telepítettek és akkora szmog volt, hogy teljesen befeketedtek a fatörzsek. Néhány év múlva a nyírfaaraszoló lepke fekete szárnyú lett. Nem arról van szó, hogy a lepke megváltoztatta a szárnya színét, mert olyan okos. A fekete variáns addig is jelen volt a populációban, csak az akkori környezeti körülményeknek a fehér változat felelt meg jobban. Mikor fekete lett a nyírfakéreg, már a másik variánst részesítette előnyben a szelekció, így az uralkodott el a populációban.
A kérdés az, hogy bennünk – akik továbbadjuk a gyermekeinknek a szexualitás eszményét – milyen kép él a szexualitásról – elmélkedett Pécsi Rita. A bélhúrok silány szintjét adjuk tovább gyermekeinknek, vagy az életet adó és az életet befogadó szexualitást?
Életet adó- és befogadó szexualitás dimenziói
Ahogy azt a neveléskutató előadásában kifejtette, ennek az életbefogadó és életet hordozó szexualitásnak négy dimenziója van: egy szellemi, egy lelki, amely átmegy érzékibe, egy testi és végül pedig egy természet feletti. Ha mind a négy teljesül, akkor valósul meg két ember között a teljes emberi illeszkedés. Kutatások bizonyítják, hogy két személy egymáshoz való illeszkedése első sorban lelki természetű és ennek csak hordozója, következménye a szexualitás.
A szellemek egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások. A kép forrása: Unsplash
Szellemek egyesülése
Megtudtuk azt is, mit nevezünk szellemi dimenziónak. Annak az öröme, amikor egy nő és egy férfi megismeri és szimpatikusnak találja egymást. Amikor közös az érdeklődési körük és fokozatosan kialakul köztük egy fajta kölcsönös elfogadás, az „úgy szeretlek, ahogy vagy” érzés.
Majd megvalósul egy nagyon felemelő élmény: a közös intelligencia, a szellemek egyesülése. Ebből az egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások.
Így egy meg egy, nem kettő lesz, hanem sokkal több annál. Ám ahhoz, hogy két ember ilyen mélyrehatóan megismerje egymást, ahhoz időre van szükség, egymás felé kell fordulni és felfedezni a másikat. Ez az időszak nemcsak a boldog pillanatokról, hanem krízishelyzetekről is szól. A két félnek át kell élni konfliktusokat és tudniuk kell kibékülni, megbocsátani egymásnak – hangsúlyozta a neveléskutató.
Amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. A kép forrása: Pixabay
Finom erotika, az egymás közti áramlásnak az átélése
Az előadásból kiderült, hogy mit értünk lelkiségen, a második dimenzión és az is, hogy mi az erotika.
Az erotika ugyanis nem testi vonzódás, ahogy elsőre gondolnánk, hanem a lelkiség szintje, a nemek közötti áramlás átélése – emelte ki Pécsi Rita. Egy érzelmekkel átitatott szerelmi játék, egy bizsergés.
Az, amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. Egy hihetetlenül erős vonzás egymás között. Ezerféle reakció kísérheti, bizsereg a gyomrunk, elszáll az agyunk, nem tudunk másra gondolni, csak egymás jótékony közelségére vágyunk. Ez nem testi közelség, ezt az élményt, akár 1000 kilométerre egymástól, egy másik városban is átélhetjük, lángolhatunk. Az erotikus áramlás éberebbé teszi a szellemet is. Ez telik majd meg később egyre több érzéki vággyal és örömszerzési szándékkal.
A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben. A kép forrása: Unsplash
Minden élvezet a lemondásból táplálkozik
Az erotikus áramlás átéléséhez is idő kell, nem megy egyik percről a másikra – hívta fel a figyelmet Pécsi Rita. Mindeközben arra kell figyelni – tette hozzá a szakember –, hogy önmagunk maradjunk és a kapcsolat ne alakuljon át függőséggé. A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben, hogy még több szinten egyesüljenek. Az ember érzéki lény, de
az érzéki élmények és az élvezet a lemondásból táplálkozik.
Sokan ismerjük a böjtölés, a várakozás vonzását és hihetetlen erejét. Az érzéki élményt nem még több érzéki élménnyel kell növelni, táplálni, fenntartani, hanem éppen ellenkezőleg: a lemondással. Ennek a hullámzását, a több-kevesebb, több-kevesebb váltójátékát kell megtanulni. Ha valaki nem sajátítja el ezt a tudást, akkor nem marad más lehetősége, mint az élvezetek halmozása és cserélgetése. Itt tart most a világ – jegyezte meg a szakember.
Innen szerzünk, onnan szerzünk, kétségbeesetten kapkodunk az élmények után, de nem hoz egyik sem kielégülést. Bármeddig lehet folytatni ezt a „habzsolást”, nem hoz eredményt.
Megemlítendő, fűzte hozzá a neveléskutató, hogy amikor felébrednek az érzékek, számolnunk kell azzal, hogy a szellem és a lélek visszalép kicsit. Azaz, amikor betör az érzelmi élmény, nem fogunk nagy filozófiai fejtegetésekről, eszmékről, gondolkodni, és ez így van rendjén.
A test egy hordozó jel, kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat. A kép forrása: Unsplash
A test egy hordozó jel, esendő és hangos
Elérkeztünk a harmadik dimenzióhoz, a testiséghez – folytatta izgalmas fejtegetését Pécsi Rita. A test egy hordozó jel. Kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat, az eggyé válást, az együvé tartozást, a „magamból kilépek és téged befogadlak” vágyat. Determináltan esendő és hangos. A test kapcsán fontos, hogy ne csak a szexualitásra gondoljunk. A test a gyengédségnek, a „finom” szeretetnek is kifejezője, eszköze. Gondoljunk csak egy cinkos összekacsintásra, vagy egy lágy cirógatásra.
Természetesen a testiségnek az élvezet is a velejárója. Fontos, hogy miután ezt a csodát megtapasztaljuk, ne akarjuk később csak ezt a dimenziót magában, a szellemi és a lelki dimenzió nélkül megélni. Ne akarjuk leenni csak a habot a tortáról, mert lesüllyedünk a bélhúrok szintjére – hívta fel a figyelmet az esendőségünkre a neveléskutató. Majd visszautalt rá, hogy az igazi extázis során „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Mint mondta,
a testünk Isten ajándéka, meg kell tanulnunk használni és uralni!
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok. A kép forrása: Unsplash
A szeretkezés a test nyelvén átadott isteni szeretet
Végezetül a negyedik, természetfölötti, spirituális szintről beszélt a szakember. Ahogy mondta, a tökéletes extázis, teljes egybeforrás csak akkor valósul meg, ha közben egy nálunk nagyobb erő cselekszik bennünk, ha jelen van az Isten. Majd Bíró László, korábbi családpüspök szavait idézte:
„a házaspárnak egymást átölelni és Istent átölelni egyazon ölelés.”
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok ebben a szerelemben. Így lesz a legistenibb élmény a szerelem, amely képessé tesz az odafordulásra, az extázisra. A szeretkezés pedig a test nyelvén átadott isteni szeretet.
A neveléskutató zárásként kiemelte, hogy férfinak és nőnek egyaránt az az élethivatása, hogy ezt a négy dimenziót megélve, szenvedélyesen szeressen. Olyan ez, mint négy tüzes paripát meglovagolni, betörni, irányítani, majd száguldani velük.
Összegezve tehát kötődés, intimitás, szenvedély és az Isten, örökké egy életen át!
Forrás
MR1, Az este: Mitől szép és különleges a magyar nyelv?
Mitől szép és különleges a magyar nyelv, és miért született, hogyan működik a Szentjánosbogár Közösség?
Az este – a mai házigazda: Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, vendége Tereza Worowska műfordító, író, a Magyar Diplomáciai Akadémia oktatója, a Szentjánosbogár Közösség egyik alapítója.
Fotó: Földházi Árpád
Kötődéseinkről beszélt Uzsalyné dr. Pécsi Rita Zalaegerszegen
Ahogy az várható volt, zsúfolásig megtelt a Szent Család Óvoda előadóterme (ami a kápolna és a tornaterem egybenyitásával ad lehetőséget a közönség befogadására), ahol visszatérő, sokak által kedvelt vendégként köszöntötték Uzsalyné Dr. Pécsi Ritát a közelmúltban.
A szakember Fontos vagy nekem! című előadása főleg a gyermeknevelés kérdéseiben segített eligazodni a hallgatóknak, akik többek között megtudhatták, hogy az egészséges élet feltétele a meggyökerezés. Emellett választ kaptak arra, hogy miként alakulnak ki életünkben a maradandó kötődések, s hogy azoknak milyen szerepe van a nevelésben. Az előadó arra is kereste a választ, hogy a kötődésünk – vagy annak hiánya – mennyire a függőség melegágya, miért szomjazzuk egyáltalán a kötődést? A résztvevők megismerték azt is, hogy mit jelent a társas intelligencia, valamint melyek az empátiát meggátoló és azt segítő tényezők.
– Társas lények vagyunk, kapcsolódásra vagyunk teremtve, erre nagyon fontos lenne odafigyelni gyerekkortól kezdve – kezdte előadását a neveléskutató. – A kapcsolódások szerencsére javíthatók, alakíthatók. Olyan alapszükségletről van szó, ami egész életünket meghatározza: a munkaerőpiacon való érvényesüléstől kezdve a pár- és baráti kapcsolatokon át az önbecsülésünket befolyásolja a kötődés képessége, ami egyébként folyamatosan tanulható. Sok minden segít bennünket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki még akkor is, ha gyermekkorban nem kaptunk annyi szeretetet. Sok adottságunk születésünktől kezdve arra ösztönöz, hogy minél jobban kötődjünk, kapcsolódjunk, ám sajnos a mai világban pont ezek az adottságok vannak a legjobban veszélyeztetve. Nemcsak a pandémiára vagy a mellettünk lévő háborúra kell gondolni, hanem ugyanolyan romboló hatású a tartós stressz például, ami főleg pszichoszomatikus betegségekben nyilvánulhat meg. A tartós stressz során sokkal kiélezettebb minden, kisebb a tűrőképességünk. Az utóbbi időben észrevehetően csökkent a kapcsolódási készségünk, az együttműködési képességünk, amitől sokan szenvednek. Ha nem tudunk jól kapcsolódni, akkor felerősítjük a különbségeket. A bezárkózás egy védekezési mechanizmus, ez természetes, ám ne feledjük azt se, hogy a nehéz időkben vannak rejtett erőtartalékaink.
Fotós: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap
Van-e megoldás a kötődések erősítésére, megújítására? Természetesen igen.
– Inkább kevesebb kapcsolatunk legyen, de azok minőségiek – folytatja dr. Pécsi Rita. – Fontos, hogy a kisgyermekeket már ilyen közegben neveljük. Nem kell őket mindenhova beíratni, leterhelni, inkább a családi kapcsolódások legyenek szorosabbak, az anyán kívül az apa nagyon fontos szerepet játszik a képesség elsajátításában. Tapasztalatok, élmények szükségesek a képességek kialakulásához, az érzelmi intelligencia ugyanis készség. Egyszerű módszerekkel fejleszthető és jó lenne már kisgyermek korban elkezdeni: fontos az szemkontaktus, az érintés, az ölelés, a közös játék, a közösen átélt élmények. Ugyanúgy kapjanak hangsúlyt a kevésbé boldog élmények, érzések is: tanulják, tapasztalják meg, hogy mi a megbocsátás, az újrakezdés, a kudarctűrés, amit játékban, mesében, drámafoglalkozás során is meg lehet jeleníteni. Ha megtapasztaljuk azt, hogy együtt lenni jó, akkor még a fájdalom sem olyan erős, mert van mellettünk valaki. S ezt megtapasztalhatjuk a családon kívül nagyobb közösségekben, társaságokban, akár a nemzetünket érintő eseményeknél. A meggyökerezést, a biztonságos kötődés kialakulását az segíti, ha érezzük, hogy befogadtak. Ez bizony egész életünket befolyásolja.
Az előadáson elhangzott még, az a cél, hogy maradandó kötődések jöjjenek létre, ne csak időleges kapcsolódások, az agyunk ugyanis csupán interakcióban, kapcsolatban fejlődik. Az ember életében vannak bizonyos időablakok, ami azt jelenti, hogy a fejlődés szempontjából az adott életkorban vagyunk igazán nyitottak. A születést követő első évünk nagyon meghatározó a kötődések kialakulásában, a biztonságos kapcsolatok meggyökereztetésében. A következő ilyen az óvodáskorban van. Négy-hatéves korban tehát nem az angol nyelvtanításnak, lovaglásnak és minden másnak van itt az ideje, hanem az egészséges kapcsolatok kialakításának. A csecsemők a szívből jövő válaszadásból tanulnak. Legnagyobb biztonságot az anya (vagy más gondozó közelsége) jelent, így szó szerint halálfélelme van, ha az édesanya nincs a közelben, mondta a szakember. A csecsemő a sírással nem manipulál, hanem egyszerűen a biztonságot adó szeretetet kéri. Ilyenkor alakul ki az idegrendszer (ami egész életünket meghatározza), s ha nem az egészséges kötődést tanulja meg, nem foglalkoznak vele vagy valamilyen oknál fogva nincsenek vele (kórház, gyermekotthon), akkor az sérüléssel jár.
forrás: https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2023/03/kotodeseinkrol-beszelt-uzsalyne-dr-pecsi-rita-zalaegerszegen
Ami az élet megelevenedését szolgálja – Pécsi Rita az organikus pedagógia új szombathelyi képzéséről
Stephens-Sarlós Erzsébet: A Stephens-Sarlós-program
Továbblépés megrekedt egészségi, tanulási, viselkedési és kommunikációs problémákból
Ajánló
A reflexek önkéntelen válaszok a testen belül keletkezett vagy a külvilágból származó ingerekre. Nagyon sok fajtájuk létezik, és mindegyiknek megvan a maga szerepe. Némelyek egész életünket végigkísérik, ám vannak köztük olyanok – az úgynevezett primitív reflexek –, melyek csak a születésünktől 2-2,5 éves korig szolgálnak minket. Ezt követően bele kell hogy olvadjanak egy másik reflexbe, vagy az agykéreg gátlása alá kerülnek, és megszűnik a működésük. Ha ez nem történik meg időben, akkor az idegrendszer nem tud a megfelelő tempóban érni, egy-egy területen akár életre szóló elakadás történik.
Az eltérő idegrendszeri fejlődés, az „elakadás” tünetei rendkívül változatosak, és igencsak meg tudják keseríteni a gyermek, majd a felnőtt életét. Ugyanis a szenzomotoros, azaz az érzékeléssel és mozgással kapcsolatos fejlődésben zavar keletkezik. Ennek a zavarnak a tünetei gyakran nagyon hasonlóak – és így könnyen összetéveszthetők – bizonyos „címkézett” zavarokéval. Ezért azokat a problémákat, amiket (néha tévesen) figyelemzavarként, hiperaktivitásként, ADHD-ként, autizmus spektrumzavarként, mozgáskoordinációs zavarként, diszlexiaként, diszgráfiaként, diszkalkuliaként diagnosztizálnak, valójában gyakran a visszamaradt csecsemőkori reflexek, az elakadt szenzomotoros fejlődés okozzák. Ezekben az esetekben a probléma sokkal egyszerűbben megoldható, mint gondolnánk.
Ha idegrendszeri éretlenség áll a gond háttérben, a tünetek nagy része – sőt olykor a teljes probléma – bizonyos célirányos gyakorlatok végzésével megszűnik vagy jelentősen enyhül. Ily módon megszűnhet a székletvisszatartás, az éjszakai ágybavizelés, az indokolatlan szorongás/félelem, a beszédzavarok jó része vagy éppen az ügyetlenség is. Természetesen nem egyik napról a másikra, hanem kitartó, rendszeres munka eredményeként.
A szerző, dr. Stephens-Sarlós Erzsébet gyógytestnevelő, szenzomotoros terapeuta huszonkét éve foglalkozik fejlesztéssel. A jelentős mennyiségű – nagyrészt külföldi – szakirodalom tanulmányozása mellett közel háromezer gyermek fejlesztése során szerzett tapasztalataira és doktori kutatásának eredményeire építve írta meg ezt a könyvet. Műve fontos hozzájárulás az érintettek egészségnek és életminőségének javításához, hiszen ebben a témában igen kevés a magyarul hozzáférhető irodalom. Olyan könyv pedig, mely reflexintegráló gyakorlatokat is tartalmaz, az egész világon „hiánycikk”.
Ez a kötet ezt kínálja. Az elméleti háttér ismertetése mellett tünetcsoportokra és korcsoportokra lebontott gyakorlati programokat. Ezáltal valódi lehetőséget azoknak a szülőknek, védőnőknek, pedagógusoknak, fejlesztőknek, pszichológusoknak, orvosoknak, akik segíteni szeretnének a rájuk bízott gyermekeknek. Azoknak az edzőknek vagy zenetanároknak, akik segíteni szeretnének a versenyzőiknek, növendékeiknek. És azoknak a felnőtteknek, akik segíteni szeretnének önmaguknak.
forrás: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/stephenssarlos-erzsebet_a-stephens-5568
MR1 Az este – Pécsi Rita vendége Dr. Szarka Miklós
Emberhalászat – avagy a pszichológiai és lelkészi segítő küldetés hogyan kapcsolódik össze? Melyikre van nagyobb szükség mai világunkban? Párok és családok problémáiról, a gyerekek tünethordozásáról.
Az este – a mai házigazda: Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, vendége Dr. Szarka Miklós református lelkipásztor, klinikai lelki gondozó, családterapeuta, pasztorálpszichológus. Minden hétköznap 19 óra után gondolatébresztő beszélgetések a Kossuth Rádióban.
2023. március 10., péntek 19:08
Felelős szerkesztő: Csűrös Csilla
Keresztutunk házaspárként
Nagyböjtre megjelent egy kiadvány, melyhez Uzsalyné Pécsi Rita írt előszót.
Tilmann Beller, schönstatti atya elmélkedései alapján összeállította: Karikó Éva
A keresztutat járva segít az elfogadásban, hogy fel tudjunk nézni egymásra a sok gyengeségünk, gyarlóságunk ellenére, a csalódás után a megbocsátásban, a kísértések után az újrakezdésben, az egymásra és segítőkre találásban, a mindennapi kereszthordozásban, a lekicsinylésekkel, lenézésekkel való találkozások elviselésében, értelmet adni a fájdalmainknak, és az újrakezdésben.
Uzsalyné Pécsi Rita ajánlója:
„A házasságkötés mindannyiunk számára az a fényes, nagy remény, hogy egymásba fűzve életünket megsokszorozódik az erőnk, a kedvünk, az örömünk. Nagy vágyunk, hogy Isten áldásával gyümölcsözőek lesznek erőfeszítéseink, áldozataink is. Egyszerűbben fogalmazva: nem keresztútra indulunk, még ha valahol tudjuk is, hogy nem lesz minden útszakasz problémamentes.
Igen, ez nem hamis ígéret, férfi és nő szövetségének kiegészítő egysége képes arra, hogy Isten arcát tükrözve ezt a minőséget hozza a hétköznapjainkba.
Ugyanakkor, ha merjük vállalni, hogy az „ember az akadály gyermeke”, így a termékeny – egymást és a rábízottakat is gazdagító – házasság nem dicsőséges bevonulás, nem „lejtmenet”, akkor bizonyára közelebb járunk a valósághoz. Ahogyan egyéni döntéseinket is számos kísértés kezdi ki, a lehúzó erők különböző fortélyokkal hálózzák be közös életünket is. A közös cél felé való zarándoklatunk tele van felsülésekkel, bosszúsággal, kudarcokkal. Ilyenkor jó Gyökössy Endre bátorítását felidéznünk: Árnyék mögött fény ragyog/ Nagyobb mögött még nagyobb,/ S amire nézek, az vagyok.
Éppen ezekben az élethelyzetekben tapasztalhatjuk meg az árnyékaink mögött felragyogó fényt. Ennek a látásnak nagy mestere Tilmann atya. Szelíd erővel, egyértelműen, néha – a rá jellemző, és még ilyen komoly témában is felszabadító – finom humorral vezeti tekintetünket, hogy észrevegyük, hogy közös életünk megpróbáltatásai valójában Krisztus stációiba oltanak be minket.
Megérezzük, hogy keresztutunkon a „Te kezed vezet kísértéseken át” – és megfogva ezt a kezet bízhatunk abban, hogy „lefejti rólunk a gonosz járomát”. (Hun Miatyánk). Megjelenik „az emberi síráson átragyogó isteni mosoly” – ahogyan éppen a sírbatétel stációnál olvashatjuk.
És amint szentségi házasságkötésünk kezdetén a fényes közös jövő ígéretét szívünkben megéreztük, úgy jön el a Húsvét a kapcsolatunkba. Tilmann atya szavaival ez „azt jelenti életünkben, hogy felragyog bennünk a feltámadott világossága. Ettől életünk megmagyarázhatatlanul szép és ragyogó lesz.”
Ezért érdemes bejárni keresztutunkat házaspárként.”
Köszönet Tilmann atyának a bölcs és ihletett vezetésért, és
Sallai-Karikó Évának, aki ezt az útvonalat járhatóvá tette számunkra.
Kiadó: Magyar Schönstatt Családmozgalom, Családok a Családért Egyesület
A keresztút megvásárolható Rita előadásain is és az Új Ember könyvesboltban.
Tánc és szövetség
Pécsi Rita: Globális közöny uralkodik közöttünk és bennünk is – ha engedjük
Február 24-én emlékezünk arra, hogy egy éve Oroszország lerohanta Ukrajnát. A szomszédban zajló háború és minden más „háború”, a másik embertől, annak szenvedésétől való elfordulás közöttünk és bennünk is jelen van – ha engedjük. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató jegyzetét adjuk közre.
„Minden ember elméjében hordozza azt az adottságot, hogy nem képes más ember szenvedését nézni” – írja Meng-ce a Krisztus előtti 3. században. Valóban,
A Teremtő az embert úgy alkotta meg, hogy a szenvedés látványa erősen megindítja, és az iszonyodáson túl a segítségnyújtás szinte sürgető kényszerét érzi: Csinálj valamit! Enyhítsd a bajt! Vagy legalább öleld meg!
Tényleg? Akkor hogy jutottunk odáig, hogy a fotelból egy sörrel a kezünkben végig tudunk nézni egy cunamit vagy egy terrortámadást? Hogy történhet meg az, hogy miután láttuk az aznapi háborús jelentést, és mélységesen elítéltük a szerintünk hibáztatható egyik felet, szelíden nyugovóra térünk? Hol van ez már attól az elemi empátiától!?
Sajnos a napi több órás, ellenőrizhetetlen forrásból származó „hírnyelésnek” egyenes következménye a jólértesültség hamis álarcában megjelenő fásult közömbösség. Minthogy az egész napunk a „közösségi” (?) médiára csatlakozva telik, tudomást szerzünk ismeretlen ismerősök kósza bölcsességéről, vágyairól, pletykáiról, bosszújáról, betegségéről, nyaralásáról, kiskutyája szőre hullásáról és gyermeke bizonyítványáról, s közelképeket görgetünk halálos kimenetelű tűzvészről, balesetekről, öngyilkosságról, árvízről, szexuális ragadozókról, éhező gyermekekről. Aztán felvillan néhány giccses kép: egy rózsaszínben úszkáló virág, egy imádkozó kéz, egy angyalos GIF, számtalan programkínálat és újra egy otromba gyilkosság, amely – mint majd kiderül – egy másik földrészen történt…
Semmi másra. Ám közben elfogy belőlünk az igazi együttérzés, elfogy az élet öröme, és mindez végül az együtt sírás képességétől is sikerrel megfoszt minket.
Miért? Mert a virtuális tapasztalat csak olyan, mintha. Mintha ott lennél, mintha éreznéd, mintha látnád, mintha… – de nemsokára bevillan: hála Istennek, nem vagyok ott.
Cinikus karikatúra jut eszembe: két ember poénkodik a süllyedő csónaknak a vízből még kint lévő orrán állva: „Te! Az az egy szerencse, hogy nem a mi oldalunkon lyukadt ki!”
Hol is van háború? Hű, már itt a szomszédban? Ja, de nem nálunk, ugye?
Az ember kíváncsi lény, minden újdonság vonzza, és egy darabig bizsergeti is, ezért mielőtt feldolgozná, jöhet az új inger, az új bizsergés. Nem baj, ha háborús, ha járványos, ha megcsalós vagy pedofilos. A lényeg, hogy kicsit fokozzuk, hogy az élvezet meglegyen. Egy tíz évvel ezelőtti krimi ma gyerekműsor lehetne. Ne ragozzuk tovább, sajnos általános tapasztalatról beszélünk már.
„A közönynek nincsenek idegvégződései” (Müller P.), „A közöny az embertelenség esszenciája” (G. B. Shaw).
„A közöny globalizációjának vagyunk tanúi. Ez a konfliktus kultúrája, ami arra ösztönöz, hogy csak magunkra gondoljunk. Szappanbuborékokban élünk, ami bármilyen szép is, ugyanakkor tartalom nélküli. Hozzászoktunk mások szenvedéséhez. »Engem nem érint – mondjuk. – Nekem ahhoz semmi közöm. Törődjön vele valaki más, biztos, hogy nem én«” – hallhatjuk A két pápa című filmben.
Egy idő után pedig szemrebbenés nélkül beszélgetünk kötődés nélküli párkapcsolatról, nevelésről, pasztorációról, vagy szexről szerelem nélkül, családról szülők nélkül, sikerről áldozatvállalás nélkül. Ez a közöny nem megbocsátható.
Mi hiányzik? Az érzékeléskapcsolat – ahogy Kentenich atya újra és újra rámutat. Valóságos érzékelés a valóságos kapcsolatban. Figyeljük meg! Amint a saját életünket zavarja meg valami, akkor azért megnyílik a szemünk! Akkor meghalljuk a szívbe markoló kérdést: „Hol van a te testvéred?”
Nem akarunk „északfok, titok, idegenség” maradni egymás számára, mindenki szeretné, ha szeretnék, s lenne valakié (vö. Ady E.).
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Valóságosan, nem mintha. Valóságos kapcsolatban nem élhetünk ötezer emberrel, és nehezen kapcsolódunk az afrikai sivatagban élőkhöz is. Ilyen az ember. Agyunk évmilliók során kialakult monitorozó képessége mindössze százhúsz-százötven emberre terjed ki. Ez a biztonságot jelentő társas háló számunkra. Robin Dunbar kutatásai szerint ebből körülbelül ötvenen vannak, akiket a nevükön szólítunk, és csak tizenöten, akik adott esetben akár szabadságot vesznek ki azért, hogy mellénk álljanak. S mindössze öt-hat olyan emberünk van, akire mindig, minden körülmények között számíthatunk, aki maga ellen is átölelne (vö. Szabó Lőrinc). Ne ijedjünk meg ettől a valóságtól!
Sok mindenre jó a virtuális világ nyújtotta technika, ám „Ha a tudomány gyorsabban fejlődik, mint a lelkiismeret, elpusztul az élet” (A. Einstein). Lesz minden házban jakuzzi, csak élet nem lesz a családban. Lehet minden gyerek zsebében okostelefon, csak élet nem lesz a közösségben. Meghódíthatjuk a Marsot, csak közben elpusztul az élet a bolygónkon. És folytathatnánk a sort.
„– Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink.
– Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
– Sokat birtoklunk, de elfogytak az értékeink.
– Sokat vásárolunk, de keveset örülünk.
– Tág a komfortzónánk, de alacsony a tűrőképességünk.
– A Holdra eljutottunk, de a szomszéd ajtajáig nem.
– Meghódítottuk a világűrt, de nem látjuk a bennünk rejlő űrt.
– Túl sokat beszélünk, de túl ritkán szeretünk.
– Nagyobb dolgokat teszünk, nem pedig jobbakat.”
(Ismeretlen szerző)
Engedjük el végre a virtuális részvét csábító, de terméketlen szokásait! Halljuk meg a hívó szót: „Hol van a te testvéred?”, és találjuk meg őt! Nem lesz messze! Ő az, akihez valóban kapcsolódni tudunk, akivel együtt sírunk-nevetünk. Akinek panaszát, örömét van időnk meghallgatni. És akkor ez az együttérzés valóban megindítja a szívünket, és karjainkat ölelésre, a kenyér, a barátság, a szeretet megosztására emeli.
Felelősek vagyunk egymásért, összetartozunk. Nem virtuálisan, hanem egészen, valóságosan.
Fotó: Pixabay; Lambert Attila (nyitókép)
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. február 26-i számában jelenik meg.
Pécsi Rita a Mária Rádióban
2023. február – Önbecsülés