A házasság titka: Több mint szerelem és elköteleződés

A modern világban, ahol a szingliség kultúrája és a függetlenség eszménye dominál, sokan megkérdőjelezik a házasság intézményének relevanciáját. Dr. Pécsi Rita neveléskutató és Hamar Donát műsorvezető egy mélyreható beszélgetésben boncolgatják a keresztény házasság lényegét, kihívásait és szépségeit.

A házasság nem csupán egy jogi vagy vallási aktus, hanem egy élő, organikus kapcsolat, amely folyamatos munkát és odafigyelést igényel. A szakértők szerint a keresztény házasság lényege nem a külsőségekben, hanem az élő istenkapcsolatban és a kölcsönös önátadásban rejlik.

A beszélgetés során több kulcsfontosságú pont is felmerül:

1. A szerelem hormonális fázisa után a kapcsolat mélyebb szintre lép, ahol a tudatos munka és az egymás iránti figyelem válik fontossá.

2. A férfi és női szerepek kiegészítik egymást, nem versenytársak. A bibliai tanítás a kölcsönös tiszteletre és szeretetre helyezi a hangsúlyt.

3. A modern kultúra gyakran szembe megy az emberi természettel, amikor a szingliséget idealizálja. A házasság és a családi élet értékeit újra fel kell fedezni és hangsúlyozni.

4. A kötődési képesség hiánya komoly akadályt jelenthet a párkapcsolatokban. Ennek fejlesztése már gyermekkorban elkezdődik, és egész életen át tart.

5. A házasság nem a tökéletesség elérése után következik, hanem egy közös utazás, ahol a párok együtt fejlődnek és bontakoznak ki.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a házasság munka, de olyan munka, amely gazdagítja az egyént és a kapcsolatot is. Az igazi boldogság nem a problémamentes életben, hanem az együtt megélt kihívásokban és növekedésben rejlik.

 

 

 

 

 

 

 

Locsog-e a nő, figyelmetlen-e a férfi?

A „Gyengébbik nem?” című műsor negyedik adásában Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató, Fenyő Iván színművész és Gere Lilla, a Pax Televízió vezérigazgatója közösen gondolkodtak arról, hogy a férfiak és nők közötti kommunikációs különbségek ellenére hogyan lehet harmóniát teremteni a családban és a társadalmi kapcsolatokban. A beszélgetés során szó esett a biológiai különbségekről, a nevelés szerepéről, az érzelmi intelligenciáról és a tudatos önfejlesztés fontosságáról.

A beszélgetés kiindulópontja Máté evangéliumának egy idézete volt: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” A szakértők szerint a kommunikációs különbségek hátterében biológiai és nevelési tényezők is állnak. A férfiak agya a tesztoszteron hatására másképp fejlődik, ami a két agyfélteke közötti átjárást is befolyásolja. A nők agyában több az átfedés, ami lehetővé teszi a párhuzamos gondolkodást és a több téma egyidejű kezelését. Ezzel szemben a férfiak inkább egy ügyre koncentrálnak, és a mondanivalójuk végigvitelére törekszenek.

A szakértők hangsúlyozták, hogy a harmónia megteremtéséhez mindkét nemnek tanulnia kell a másiktól. A nőknek meg kell érteniük a férfiak egyfókuszú gondolkodását és a „semmi doboz” iránti igényét, míg a férfiaknak figyelmesebbnek kell lenniük a nők érzelmi jelzéseire és a háttérben zajló kommunikációra. Fontos, hogy a felek ne általánosítsanak, hanem egyénként kezeljék egymást, és figyelembe vegyék a tudatossági szintjüket és a személyiségük érettségét.

A beszélgetés során többször is szó esett a nevelés és az önismeret fontosságáról. A szakértők szerint a fiúkat és lányokat is meg kell tanítani a másik nem megértésére és tiszteletére. Emellett elengedhetetlen az érzelmi intelligencia fejlesztése és a konfliktuskezelési stratégiák elsajátítása. A szakértők hangsúlyozták, hogy az önfejlesztés nem egyedül történik, hanem tükrökre: segítőkre és társakra van szükség hozzá.

A „Gyengébbik nem?” című műsor negyedik adása rávilágított arra, hogy a nők és férfiak közötti kommunikációs különbségek ellenére igenis lehetséges a harmónia megteremtése. Ehhez azonban elengedhetetlen a másik nem megértése, a nevelés, az érzelmi intelligencia fejlesztése és a tudatos önfejlesztés. A szakértők hangsúlyozták, hogy a feleknek nem szabad általánosítaniuk, hanem egyénként kell kezelniük egymást, és figyelembe kell venniük a tudatossági szintjüket és a személyiségük érettségét.

 

Az óvodai nevelés jövője: játék, mozgás és szülői együttműködés

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) kerekasztal-beszélgetést szervezett az óvodai nevelés fontosságáról, ahol szakértők hangsúlyozták a mozgás, a szabályok betartása és a családokkal való együttműködés szerepét. A résztvevők kiemelték, hogy a digitalizáció hatására csökkent a gyermekek mozgásigénye, miközben a népi játékok és a fizikai aktivitás elengedhetetlenek a fejlődésükhöz.

 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) kerekasztal-beszélgetést tartott az óvodai nevelés fontosságáról, amelyen Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára és szakértők osztották meg gondolataikat.

A résztvevők kiemelték, hogy az óvodai pedagógusok kulcsszerepet játszanak a gyermekek fejlődésében, ezért a képzésük során különös figyelmet kell fordítani az értékközvetítésre és a családokkal való együttműködésre. Szó esett arról is, hogy a gyerekek mozgásigénye csökkent, miközben a túlsúly egyre nagyobb problémát jelent. A szakértők a játékos tanulás és a népi játékok fontosságát hangsúlyozták, amelyek hozzájárulhatnak a személyiség fejlődéséhez.

Balatoni Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális eszközök túlzott használata miatt a gyerekek kevesebb valós tapasztalatot szereznek, ami befolyásolja a valóságérzékelésüket. A szakértők szerint az óvoda és a családok együttműködésével lehet a leghatékonyabban segíteni a gyermekek egészséges fejlődését és a szabálykövető magatartás kialakítását.

Forrás:Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A konferencia beszámolója IDE KATTINTVA érhető el.

A magyar kultúra őrzői: Beszélgetés a himnuszról és hagyományainkról

A magyar kultúra napján négy elkötelezett szakember osztotta meg gondolatait a himnuszról, hagyományainkról és a kultúra továbbadásának fontosságáról az Agapé műsorában. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy kultúránk megőrzése és átadása kulcsfontosságú a magyar identitás és a jövő generációk szempontjából.

 

A himnusz mint összetartó erő

A beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a himnusz több mint egy egyszerű költemény – valódi nemzeti imádság és összetartó erő. Navratil Andrea népdalénekes felidézte gyermekkori emlékeit: „A templomban úgy énekeltük, mint egy imádságot. Nagyon megtartó, nagyon fölemelő és nagyon szép nekem ez az emlék.”

Dr. Béres József vegyész és üzletember kiemelte a himnusz közösségteremtő erejét: „Amikor tömegben énekeljük és odaadással, akkor érzi az ember az összetartozást.” Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola igazgatója pedig hozzátette: „A himnusz a rendszerváltoztatás jelképe is számomra. Most már látok embereket imára kulcsolt kézzel énekelni, és ez mindig meghat.”

Kultúra a mindennapokban

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kultúra áthatja mindennapjainkat. Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke szerint: „A kultúránk kritikával kezdem, sokan megkérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. De igen, hirdetni kell, meg kell mutatni vizuálisan, zenében, képzőművészetben hagyományainkat.”

Béres József hozzátette: „A kultúra az, amihez közünk van, amiben gyökereink léteznek. Részben a hagyományaink, de közöm van mindenhez, ami minőségi és ami felfelé emel.”

A kultúra átadásának fontossága

A beszélgetés során többször felmerült a kultúra átadásának fontossága a gyermekek nevelésében. Horváth Szilárd megosztotta tapasztalatait: „Amikor gyerekekkel énekeljük együtt a himnuszt iskolában, és teli tüdőből énekelnek a gyerekek is, akkor azt érzem, itt a jövő velünk.”

Navratil Andrea kiemelte a példamutatás szerepét: „Tedd azt, amit szeretnél, hogy ő is azt tegye majd felnőttként.” A résztvevők egyetértettek abban, hogy a népmesék, népdalok és hagyományok átadása kulcsfontosságú a gyermekek nevelésében.

A himnusz üzenete ma

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a himnusz üzenete ma is aktuális. Dragonits Márta összefoglalta: „Ma is jön minden, és mi pedig állunk, és azokkal, akik a kereszténység védőbástyái, meg tudják tartani, azokkal együtt itt állunk. Vidáman, büszkén és szeretetben.”

A beszélgetés résztvevői arra biztatnak mindenkit, hogy őrizzük és adjuk tovább kultúránkat, hiszen ez az, ami megtart bennünket magyarként és emberként egyaránt.

Közösség és hivatás: organikus képzés Nagyváradon egyházi és pedagógiai alkalmazottaknak

Az érzelmi intelligenciára építő pedagógiai módszerek és az emberi kapcsolatok ereje álltak a középpontjában annak a nagyváradi képzésnek, amelyen több mint 160 egyházi alkalmazott és pedagógus vett részt. Az esemény Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató vezetésével valósult meg, aki gyakorlati tanácsokkal gazdagította a résztvevők hivatásbeli eszköztárát.

A nagyváradi egyházmegyében immár tíz éve zajlik a „Nevelés az élet szolgálata” című képzéssorozat, amely az érzelmi intelligenciára alapozva ad útmutatást pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak. Az idei év különleges alkalommal indult: január 10-én az egyházmegye civil alkalmazottai és klerikusai találkoztak a püspöki palotában egy különleges előadásra.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, akinek munkássága a Schönstatt mozgalom alapítójának, Kentenich Józsefnek pedagógiai rendszerére épül, gyakorlati eszközökkel segítette a résztvevőket a kapcsolatok építésében és a közösségi élet fejlesztésében. Az előadás kiemelt témái között szerepeltek a rejtett tartalékok felfedezése, a közösség és kommunikáció fontossága, valamint a konstruktív kritika szerepe.

A két napos képzés során a pedagógusok 140 fős csoportja az ország különböző régióiból érkezett, hogy közösen tanuljanak olyan témákról, mint a szabadság és fegyelem kérdései, az apai tekintély jelentősége, és a motiváció ereje.

Ezek az események nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a lelki megújulás ünnepi pillanatai is. Ahogy a Talmud idézete is tanítja: „Minden fűszálnak van egy angyala, aki fölé hajol, és azt suttogja: nőj, nőj!” A nagyváradi képzés résztvevői új lendülettel tértek vissza mindennapi munkájukhoz, hogy az ifjúság fejlődését szolgálják.

Forrás: varad.org

Az érzelmi intelligencia jelentősége: Beszélgetés a digitális világ kihívásairól és lehetőségeiről

Szakértők, pedagógusok és pszichológusok közösen vitatták meg, hogyan befolyásolja a digitális világ a fiatalok mentális és érzelmi egészségét. A beszélgetésben szó esett az oktatás kihívásairól, a szülők felelősségéről és azokról az innovatív megoldásokról, amelyek reményt adhatnak a jövő generációi számára.

A digitális világ hatásai alapjaiban formálják át a társadalmat, különösen a fiatal generációk életét. Egy kerekasztal-beszélgetés során szakemberek széles körét hívták meg, hogy különböző szempontokból vizsgálják a témát: a digitális autizmus jelenségétől kezdve az érzelmi intelligencia fontosságáig.

A panelbeszélgetés egyik kulcsfontosságú üzenete az érzelmi intelligencia fejlesztésének jelentősége volt. Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozta, hogy az érzelmi intelligencia nemcsak fejleszthető, hanem az élet minden területén meghatározó szerepet játszik. „Ha nem csinálunk semmit, ez a képesség nem fejlődik magától” – figyelmeztetett. Ugyanakkor a művészetek és a valós élmények, például a néptánc vagy a közös tevékenységek, rendkívül hatékonyan erősíthetik ezt a készséget.

A digitális eszközök túlzott használata és annak következményei szintén központi téma volt. Uzsalyné Pécsi Rita és Hal Melinda klinikai pszichológus rámutattak, hogy a képernyőhasználat korlátozása, különösen a fiatal gyermekek esetében, kulcsfontosságú lehet. Melinda kiemelte, hogy a digitális autizmus jelensége egyre gyakoribb, és súlyos következményekkel járhat a gyerekek fejlődésére nézve.

„Nem szabad bagatellizálni a problémát – komolyan kell venni, mert generációk életét pecsételheti meg” – figyelmeztetett.

Horváth Szilárd, a Búzaszem Iskola alapítója pedig gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogyan lehet sikeresen kivonni az okoseszközöket az iskolai és otthoni környezetből. Elmondása szerint a gyermekek érzelmi intelligenciája és szociális készségei ugrásszerűen javulnak, ha a családok és közösségek együttműködnek ebben a folyamatban.

A beszélgetés végén a résztvevők kiemelték: bár a digitális világ számos kihívást hozott, a közösségi összefogás, a szülők felelősségvállalása és az innovatív oktatási modellek képesek ellensúlyozni a negatív hatásokat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése és a valós emberi kapcsolatok újraépítése olyan célok, amelyek megvalósításáért érdemes küzdeni.

 

 

Hogyan adjuk át értékeinket hitelesen a következő generációnak?

A modern világ kihívásai között nehéz megőrizni és átadni azt az értékrendet, amelyben hiszünk. A Hit Rádió legfrissebb adásában arról beszélgettek vendégükkel,Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutatóval, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanárával,hogy hogyan lehet átadni értékeinket, világnézetünket a következő nemzedéknek. Az érzelmi biztonság, a példamutatás és a közösségi támogatás kulcsszerepet játszik abban, hogy gyermekeink képesek legyenek megállni a helyüket egy értékekben széteső világban.

Harc a modern kihívások közepette

A mai világban, ahol a gyerekekre már korai életkorban is intenzív és sokszor rejtett hatások zúdulnak, nem könnyű megőrizni és átadni a saját értékeinket. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint az értékek továbbadásának kulcsa a tudatosságban, az érzelmi kapcsolatokban és a közösségi erőben rejlik.

Az értékrend megalapozása

Ahhoz, hogy a gyermekek egészséges világnézetet alakítsanak ki, elengedhetetlen az érzelmi biztonság, a családi jelenlét és a példamutatás. Ez nem csak a szülők, hanem a pedagógusok, edzők és más, gyermekek környezetében jelenlévő felnőttek felelőssége. A gyerekek nemcsak szavakból, hanem példákból tanulnak igazán, ezért a közösségi kapcsolatok és a közös élmények különösen nagy szerepet kapnak.

Képernyők helyett valós kapcsolatok

A digitális világ kihívásai között a szülők egyik legnagyobb feladata, hogy megvédjék gyermekeiket az okoseszközök és a média káros hatásaitól. Dr. Pécsi Rita kiemeli, hogy a fejlődő idegrendszer számára a valós tapasztalatok és a személyes kapcsolatok pótolhatatlanok. A gyermekek számára különösen fontos az élő, közvetlen kommunikáció, valamint az érzelmekkel telített, közösségi élmények.

Közösségben az értékekért

Az értékek megőrzésének és továbbadásának egyik legjobb módja, ha a családok közösségekben gondolkodnak. A hasonló gondolkodású közösségek megerősítik az egyéneket, és támogatják őket abban, hogy ellenálljanak a csoportnyomásnak és a modern világ szélsőségeinek.

A jövő generációiért

„A kovász kicsi, de képes az egész tésztát megkeleszteni” – fogalmaz Dr. Pécsi Rita, rámutatva arra, hogy az értékek átadásához kitartásra és tudatosságra van szükség. Ha a családok, nevelők és közösségek összefognak, akkor a jövő generációi olyan biztos alapot kapnak, amelyen építeni tudnak.

A magyar lélek mélysége és magassága – A hagyomány ereje a 21. században

Mit adhat a néphagyomány és a természetközeli gyerekkor a mai világban élő embernek? Hogyan válik a múlt öröksége a jelen támaszává, és miért hisszük, hogy a magyarok a legjobb emberek? A Férfiak Klubjának vezetője, Bedő Imre Horváth Szilárddal beszélgetett. A Búzaszem Iskola igazgatójának gondolatai s életútja példaként állítják elénk a hit, a közösség és a természet tiszteletének erejét.

 

Horváth Szilárd, az Organikus Pedagógia Egyesület alapítója, közéleti szereplőként és nevelőként a magyar kultúra és a hagyomány ápolásának egyik kiemelkedő alakja. Hitét és életfilozófiáját mélyen meghatározza a néphagyomány és a természettel való kapcsolat. Ahogy ő fogalmaz: „A föld nem csak táplálékot ad, hanem szakrális kötődést is teremt. Oda köt bennünket Istenhez és a közösséghez.”

Szilárd gyerekkorát két világ formálta: az alföldi nagymama csendes, kitartó munkája és a zalai család örök lázadása. Ezek a gyökerek megtanították, hogy az élet apró örömei és az állandó megújulás iránti vágy kéz a kézben járnak. Szabad gyerekkora a természetben, a kukoricások és erdők ölelésében telt, ami a szabadság és kreativitás iránti vágyát megalapozta.

A hagyomány és az újítás találkozása

Horváth Szilárd szerint a néphagyomány nem statikus, hanem élő és folyamatosan alakuló. „A hagyomány nem kötöttség, hanem szabadság” – vallja. Úgy látja, hogy a néphagyomány keretet ad az emberek közötti együttműködéshez és közös fejlődéshez, miközben teret biztosít az egyéni kibontakozásnak.

A mai világ kihívásaira reagálva Szilárd hangsúlyozza, hogy a gyerekek nevelése során újra fel kell fedezni a természet és a közösség erejét. Egyik kiemelt célja, hogy a városi gyerekek is megtapasztalhassák a természet közelségét, és olyan értékekkel gazdagodjanak, amelyek életük végéig elkísérik őket.

A magyar lélek nagysága

Horváth Szilárd vallomása szerint a magyarság különleges örökséggel bír, amely mély gyökereket és szárnyakat ad. „A magyar nép segítőkész, mosolygós és derűs. Ha valaki panaszkodik, hogy nem kap segítséget, először nézzen magába: ő maga segítőkész-e?” – kérdezi.

Az elmúlt évtizedekben Szilárd bebizonyította, hogy közösségi összefogással és elkötelezett munkával a legmerészebb álmok is megvalósíthatók. A Búzaszem Iskola például a közösség erejével épült, egy olyan struktúra, amely a hagyomány és a modern pedagógia találkozásának szimbóluma.

 

 

 

 

Felzárkóztatás az oktatásban: kihívások és lehetőségek

A magyar oktatás jelenlegi helyzetét és a felzárkóztatás szükségességét vizsgálta Pécsi Rita neveléskutató, Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektoram és Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola vezetője egy beszélgetés keretében. Felmerült a kérdés, hogy a pedagógusok, szülők és az iskolák rendszere miként tud alkalmazkodni a gyerekek fejlődési igényeihez, és hogyan lehetne a modern társadalmi kihívások közepette hatékonyabbá tenni az oktatást.

 

A beszélgetés résztvevői, köztük Pécsi Rita neveléskutató és Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az oktatás egyik legsürgetőbb problémájáról, a felzárkóztatásról vitáztak. Az esemény házigazdája Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola vezetője volt. A diskurzus fókuszában az állt, hogy mit jelent ma a felzárkóztatás, és hogyan lehet azt hatékonyan megvalósítani a magyar közoktatásban.

Az egyik legfőbb kihívás, hogy a hátrányos helyzetű és speciális nevelési igényű gyermekek mellett már a középosztály gyermekei is fejlesztésre szorulnak. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a magyar oktatási rendszernek nem csupán Nyugat-Európához, hanem a távol-keleti országok eredményeihez is fel kell zárkóznia. Azonban nemcsak a diákok felzárkóztatása a cél, hanem az egész ellátórendszer fejlesztése is elengedhetetlen.

Fontos kérdésként vetődött fel, hogy kinek a felelőssége a gyerekek fejlesztése: az iskolának, a családnak, vagy a társadalomnak? A résztvevők rávilágítottak arra, hogy a pedagógusok gyakran szembesülnek azzal, hogy a fejlesztéshez szükséges szakmai háttér és támogatás nem áll rendelkezésre, míg a szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, hogyan segíthetnének gyermekeiknek.

A beszélgetés során külön kiemelték a digitális világ és a képernyőhasználat negatív hatásait, amelyek az idegrendszeri éretlenség és a tanulási nehézségek egyik fő forrásai lehetnek. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az iskolákban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mozgásra, a művészeti nevelésre és a közösségformálásra, hiszen ezek alapvetőek az érzelmi intelligencia és a társas kapcsolatok fejlődése szempontjából.

A beszélgetés végén megfogalmazódott az a közös álláspont, hogy az oktatás célja nem pusztán a tananyag elsajátítása, hanem a boldog és boldogulni képes emberek nevelése. Az iskolák feladata, hogy támogassák a gyermekeket az önálló gondolkodásban, az együttműködésben, és abban, hogy értékes tagjai legyenek a társadalomnak.