Az Organikus Pedagógiai Egyesület április 20-án rendezte meg a Nagy Lajos Gimnáziumban a III. Organikus Pedagógia Szakmai Találkozóját. A neveléssel, önneveléssel foglalkozó egyesület elnöke, a rendezvény főszervezője Uzsalyné Dr. Pécsi Rita kiemelte, hogy az egyesület az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Alternatív Pedagógiák Módszertani Központtal való együttműködésével országos hálózattá szeretne válni. E konferencia hívógondolata az intézmény és a személyesség volt. Az adásban rendezvény előadóival Bíró Bernadett beszélgetett, szóba kerültek többek között az emberi kapcsolatok, kapcsolódások, spiritualitás, mesterséges intelligencia.

ITT tarthatnak az adással együtt!

 

Az adás vendége volt prof. dr. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, akit már a kezdetek óta érdekel a művészet, a zene, az emberi kapcsolatok, a nyelvek, így lett elmondása szerint örömész. Férjével ketten rengeteget utaznak, országszerte tart előadásokat a nagy közönség számára az organikus pedagógiát hirdetve. A műsorban a személyiségfejlődésről, érzelmi intelligenciáról, kötődési problémákról beszélgettek.
Az adás ITT hallgatható meg.

 

„A szív bőségéből szól a száj” mottóval április 20-án rendezte meg az Organikus Pedagógiai Egyesület és Módszertani Központ ezévi második szakmai találkozóját a pécsi Ciszterci Nevelési Központban. A 350 fős regisztrált hallgatóság az ország minden részéből érkezett, az online adásra még 150 fő jelentkezett be. Az eseményen a Ciszterci Nevelési Központ az Organikus Pedagógia Egyesület partnerintézményévé vált.

Az intézmény igazgatója, Helstáb Ákos a szakmai nap házigazdájaként saját élményekkel igazolta, hogy a pedagógiában a kapcsolatoknak, személyes kapcsolódásoknak van igazán a gyerekben és a pedagógusban is mély nyoma, sorsfordító ereje, ettől lesz a gyerek motivált, érdeklődő, folyamatosan épülő személyiség, a kapcsolat hagy olyan nyomot bennük, melyre aggastyán korában is emlékszik. Igazgatóként azt tudja elmondani, hogy a jó tantestületet is a személyes kapcsolatok teszik élővé, jó hangulatúvá, munkára ösztönzővé, korszerű, új dolgok befogadójává.

Az első előadó – egyben a rendezvény fővédnöke – Felföldi László pécsi püspök volt, aki közvetlenségével, jó humorával, bölcsességével arról beszélt, hogy személyesség csak az emberek közötti kapcsolatban, kapcsolatért alakulhat ki, és ebben mindannyiunknak megvan a maga felelőssége, a jó kapcsolatok a személyesség élményével gazdagítják az embert. Minden korban, ma is vannak törött szárnyú angyalok, akiket mások  cipelnek, míg magára nem talál megint, tékozló fiúk, akik a megbocsátást az atya személyes ölelésével nyerik el. A te feladatod, ami terem homlokzatán is olvasható: ARDERE ET LUCERE – LÁNGOLJ ÉS VILÁGÍTS! A feladat itt és most van, vigyük a törött szárnyú angyalokat!

Dr. Pécsi Rita főiskolai tanár, az OPE elnöke azt a kérdést fejtegette, hogy hogyan lehet személyes törődés intézményes keretek között? Ezek nem egymást kizáró tényezők, keretekre, jogszabályokra, intézményekre szükség van, ezekben kell megtalálni a személyes kapcsolatokat, sok esetben 100-140 fős tantestületben és 800-1000 diák között is. Nos, ez a kihívás, erre kereste a választ.

Az intézmény ad biztonságot, kitűzi a feladatot, ritmust ad az évnek, kiszámítható, tervezhető a munka. Ám ha nem lesznek benne személyes kapcsolatok, ha minden szereplő bármikor lecserélhető, ha szabályok halmaza egy intézmény, ha nevelési sablonok sokasága, akkor az egy mechanikusan működő, kívülről szervezett, gyártósorhoz hasonló iskola.

Át kell, hogy alakuljanak a pedagógiai prioritások! A biológia nem más, mint kapcsolódások halmaza, biológiai motivációnk sem a versenyre, hanem az együttműködésre épül. Ez a pedagógia nyelvére lefordítva: csapatmunka, rugalmas problémamegoldás, együttműködés, kapcsolat, kreativitás, ösztönzés. „Azt öntözd, amit növelni szeretnél!” – hangzott el az új kihívás.

Az az intézmény életképes, amely a rendet az élet szolgálatába állítja, amelynek van jövőképe, fejleszti az egyéni készségeket, azokat ösztönzi, tehát szomjúságot teremt, megvan hozzá a szükséges szellemi és anyagi erőforrása, és mindezt hétköznapi cselekvésre is lefordítja. „Semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet rendez el, és semmi sem rendezettebb, mint amit a szeretet köt össze” – zárta mondanivalóját a neveléskutató.

Dr. Csáki Tibor atya, az OPE spirituális elnöke azt a kérdést tette fel, hogy mit mond ma nekünk a Lélek? Ferenc pápa arra buzdít, hogy missziós és ökológiai megtérésre van szükségünk, Tibor atya saját élete tapasztalatából azt állítja, hogy pedagógiai megtérésre is szükségünk van. Hogy van az, hogy Péter elmondott egy beszédet és háromezren megkeresztelkedtek, ma elmondunk 3000 beszédet és jó, ha egy megkeresztelkedik? Arra kereste az evangélium fényénél a választ, hogy az egyház és az iskola intézményes keretei között, ebben az elidegenedett, fogyasztói társadalomban, ahol az IQ és az EQ versenye zajlik, ahol az intézmény megoldásokat kínál kérdések helyett, ismereteket nyújt tudás nélkül, hogyan lehet visszatalálni a karizmát hordozó egyházhoz és iskolához, ahol a szeretet nem melléktermék, mert arra fókuszál, hogy az élő kövek összekapcsolódjanak. S ez csak személyes kapcsolatokkal életképes, csak akkor élő, ha az a Lélek járja át, aki az Atya és Fiú közötti kapcsolat. Kötődés nélkül nem tudunk nevelni, ahogy II. János Pál mondja az új évezred kezdetén közösségi lelkiségre van szükségünk.

Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója arra kereste a választ, hogy mi fán terem a mai gyerek? Megváltozott-e a nevelés célja és szükséglete az évezredek során?  Régen a kardfogú tigristől kellett a gyermekeinket megvédeni, a mai világban többek közt a szellemi és a fizikai környezeti ártalmaktól. Tehát nem változott a nevelés célja! Olyan kompetenciákat kell tanítani, olyan környezetben kell őket felnevelni, amiben ma élünk. Ez a feladat, ez a kihívás.

Hívő pedagógusként vallom, hogy a mintát az Istentől kell venni, aki maga a kapcsolat. A Szentháromság maga a kapcsolat, az Isten nem uralkodó, hanem a hozzánk forduló kapcsolat, ezt kell utánozni a pedagógusoknak…

Ha kapcsolatba lépünk a tanítványainkkal, akkor sebezhetőbbé válunk. A valódi kapcsolat, a valódi tanítás: sebezhetővé válni együtt, hogy aztán együtt találjunk rá a megoldásokra. A kapcsolat nem azt jelenti, hogy tökéletességet várunk a másiktól, hanem együttműködést, hogy magam is résztvevővé válok.

Nem látványpékséget, látvány iskolát kell teremteni, mert ezek üres panelek csupán, hanem személyességgel megtölteni.

Dr. Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora, az OPE alelnöke „Döntés a személy mellett” című előadásában a mesterséges intelligencia és a személy közötti választás mai lehetősége közepette mindenképpen a személy mellett tette le a voksát.

Számos dologban a mesterséges intelligencia már előttünk jár. Bemutatta India első mesterséges intelligencián alapuló tanítónőjét, látta személyesen működni a szingapúri mesterséges intelligencia alapú robot tanító nénit, megdöbbentően sok ismeretet tápláltak bele, még érzelmi reakciója is van már, reflektál nagyon gyorsan mindenre, nem jön zavarba, nem frusztrált, mindenben tökéletes, együttműködő, soha nem fárad el, mindent tud . Amikor én odamegyek az utcán valakihez, és azt mondom neki, hogy „Talpra magyar…”, és azt válaszolja nekem, hogy „Hí a haza…”, én úgy érzem, hogy rendben vagyunk. A szó minden értelmében otthon vagyok. Otthon vagyok emberként, otthon vagyok magyarként, jól érzem magam, tudok élni. Amikor egy tizedmásodpercnyi gondolkodás után azt válaszolja, hogy „Hi a haza”, abból az emberből engem az a tizedmásodperc érdekel. Az én „Talpra magyaromban” ott van az óvodás korom kokárdája, ott van 1986. március 15-e, amikor vízágyúval kergetőztem, ott van az életem, és az ő élete, a viszonyunk ehhez az ünnephez, a hazánkhoz, a nyelvemhez. Ez az, amit a mesterséges intelligencia soha nem fog tudni, no meg nem lesz kapcsolata a transzcendenciával, nem lesz személyisége. Ha tehát döntenem kell, hogy ki tanítsa a gyermekemet, mindenképpen a személy mellett döntök – zárta gondolatait Gloviczki Zoltán.

Tari Annamária az információtechnológia és a személyesség viszonyát taglalta nagysikerű előadásában. Sajnos fogyasztói társadalomban élünk, tehát a marketingek befolyásolják azt, hogy hogy működik egy család, hogy működik az iskola, a világban meglévő változások előbb-utóbb lecsorognak a családi működésig. Annak idején azt ígérte az információtechnológia, hogy eszközt kapunk a kezünkbe, amely megkönnyíti az életet, de nem csak eszköz érkezett, hanem az eszköz a közösségi média segítségével kilépett abból a keretből, ami még kezelhető. Megjelent az online élettér. Ha van online élettér, akkor ott lesznek események, ha vannak események, lesznek benne résztvevők, a résztvevőknek lesz online profilja, és ott tartunk, hogy lesz online élete. Ennek az az óriási veszélye, hogy az eszköz állandóan közel van, tehát könnyű az elérése. Az applikációk lehetőséget biztosítanak arra, hogy azt csináljam, amit akarok, akkor, amikor akarom. Ezt úgy hívjuk, hogy azonnali érzelmi szükséglet kielégítés lehetősége. Soha nem kell egyedül lennem, a virtuális térben bármikor „társra” lelhetek. Mi a baj ezzel? Ez nem a valóság. Hozzászoknak, hogy elfelejtenek teljes mondatokban írni, elfelejtenek beszélni, elfelejtenek összefüggéseket látni, csak a részletek, a valóság töredéke marad meg. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy a jövő munkavállalójának mivel kell rendelkeznie, akkor a válasz: magabiztos szaktudással, erőfeszítéssel, a küzdeni tudással, kitartással, összefüggések meglátásával. Ez pont az az 5 dolog, amit az információtechnológia eszközei az utóbbi 5 évben egyértelműen kirántottak, mint szőnyeget a fiatal generációk alól.

A Facebook és egyéb online felületek elérték napjainkra azt, hogy egy tucat fejlesztő befolyásolni tudja több milliárd ember érzelmi állapotát. Ha a jövőre gondolunk, a ma megszülető gyerekeknek 30 év múlva erre lesz-e szüksége, vagy a legfontosabb tudás az az lesz, hogy tudjon tüzet rakni, felismerje az állatokat, képes legyen földet művelni, tehát pont nem arra a technikai tudásra lesz szüksége, amit ma tálcán, készen tolunk elébe! Tanácsa tehát az, hogy beszélgessünk minél többet gyerekeinkkel, unokáinkkal, játsszunk velük, vigyük minél többet a természetbe, hallgassunk minél több komoly zenét, sportoljon és csíráztassunk babot, hogy érdeklődéssel lesse minden nap a növekedését! – összegezte mondanivalóját Tari Annamária.

A konferencia előadásai olyanok voltak, mint egy vers, a rímek összecsengtek, és mindannyian

arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb, tehát valóban akkor kerül minden a helyére, ha „a szív bőségéből szól a száj”.

Szilágyi Erzsébet