Szemlélek Szívügyek címmel új sorozatot indít magazinunk: olyan emberek engednek bepillantást életükbe, gondolataikba, érzéseikbe, akik szívbéli meggyőződéssel végzik munkájukat, szolgálatukat az élet különböző területein.
– Elsőként Pécsi Rita neveléskutatóval, főiskolai tanárral beszélgettem. Ritával évek óta ugyanabba a házascsoportba járunk, és mindkettőnk munkáját folyamatosan inspirálja a másiké. Olyan embert hallgatni, aki nagy odaadással éli az életét, és hiteles értékközvetítő, igazán felemelő érzés – fogalmazott az első videós vallomás kapcsán Szőke Tibor, a sorozat szerkesztője.
Néhány gondolat a videóból:
„Híddá kell válni a tudomány és az élet között. A teológia, a vallás és az élet között. A pszichológia és az élet között. A tudomány évtizedek óta önti, kínálja az emberről a tudást. A teológia önti, kínálja az Istenről, és talán az Istenhez kapcsolódás spirituális tudását. És ha körülnézel az életben, mintha semmit nem hallottak volna, és ezt is tapasztalom.”
„nagyon öröm ezt látni, hogy ez a fény, ez a ragyogás minden emberben benne van.”
„Oázisokat kialakítani mindenki tud. És minden család egy oázis, ott kezdődik. Te lehetsz a gyerekednek a legjobb apja, mindenki más csak helyettesítő. A legjobb anya én lehetek, ha beleállok.”
„Jézus is szemléletmódot adott át a rengeteg sok példabeszédével. Miért használ csak példabeszédeket? Mert ugye nem konkrétan azt mondta, hogy most ezt csináld (…), ad egy kulcsot ehhez, de nagyon fontos, hogy ez a kulcs praktikumokat is adjon.”
„Mindenkinek van pályája. Olyan szép az a gondolat, hogy tanítsd meg a gyerekednek, hogy nem minden út járható, de ha megtalálja a saját útján, azon repülni is tud. Ezt szeretném! Ha mindenki megtalálja a saját útját, azon majd viszi tovább azt a magocskát, azt a szellemiséget, ahogyan ő tudja.”
Mit jelent egy közösség megmaradása szempontjából a hagyományok megőrzése? És mi történik a közösséggel, ha megszűnik egy hagyomány átadása?
Meghallgatom 9:46-tól – 9.57-ig a Kossuth Rádió Napközben c. műsorában
Így írja Jakab a levelében. Tessék? Nem képmutatás ez? Kinek okoz örömet a megpróbáltatás – úgy őszintén? Minden egészséges lelkű ember első reakciója ez. Ráadásul a wellness-világ a nem létező vágyaink kielégítését is felkínálva reggeltől estig ezt harsogja: a legfőbb jó a kényelem! Világos! Csak a lúzer szenved, a többi mind megtalálja az enyhítő kímélet eszközeit! A virtualitás pedig már-már azt is elhiteti, hogy gombnyomásra működik az élet, a kapcsolatok, a tudás, az öröm, az együttérzés is. Ám a képernyő távolsághatása még a velünk született empátiát is eltörli: nem tudsz mit tenni, borzalmas, de hát így jártak szegények.
Csak velünk ne történjen semmi!
Klimatizált helyiségekben éljünk, gyerekeink nehogy sárosak legyenek, négyévesen kapjanak okostelót, nehogy már lemaradjanak, tizenévesünket megkíméljük a hétköznapi erőfeszítésektől, remélve, hogy így helytállnak a teljesítményprésben – és abban bízunk, hogy boldog emberré válnak.
Porhintés, szemfényvesztés áldozatai vagyunk! Nem újdonság, és számos tapasztalatunk is igazolja, hogy a boldogság és a szenvedés nagyon szorosan összetartozik. Az igazi boldogsághoz csakis a krízisek megpróbáltatásain keresztül juthatunk el. Ilyen az emberi lét. Mindenkié. Nincs születés, új élet a várakozás és a szülés gyötrelmei nélkül. Sajnos ezt éppen a krízis idején nehéz elhinni, és még nehezebb elébe menni. Tanulni kell. A búzamag elhalását, földbe merülését, vagy a hernyólét és a bábállapot megtapasztalását, mint a pillekönnyű szabadon szárnyalás árát.
De a szenvedés vállalásának is vannak útvesztői.
Az állatokat ösztöneik vezetik még a szenvedésükben is. Nem így az embert, aki szabadnak teremtetett. Mindannyian megválaszthatjuk viszonyulásunkat a testi-lelki kínok, szorongatások, félelmek, veszteségek és kudarcaink esetén is. Ettől sok minden függ.
A szenvedés nagy erő! Vagy érlel, vagy felőröl!
Előszöris le kell számolnunk azzal a primitív vallásos színezetű kísértéssel, hogy a szenvedés büntetés, jobb esetben fegyelmezés. Jézus nem azt az Atyát hozta közelünkbe, aki időről időre szenvedéseket küld, vagy „enged meg”, hanem a Jó Pásztort, aki megkeresi és ölébe veszi az eltévedtet is.
A megpróbáltatások elkerülhetetlenek, de még akkor sem kell keresnünk a szenvedést, ha tudjuk, hogy abból élet fakadhat. A szenvedés leválasztása a mély belső örömről, a kapcsolatról nagy kísértés. Jó példa lehet erre a bibliai földműves, aki szántóföldjében kincset talált, „aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt.” Mélyértelmű kép. Nem a felszínen, nem séta közben, hanem elrejtve, a verejtékes földművelés ki tudja hányadik gyümölcstelen fáradozást követő napján kincset talált. És ekkor, örömében eladja mindenét. Az eredménytelenség, a kilátástalanság gyötrelmes nagypénteki állapotának elviselése a növekedés velejárója. De csak akkor, ha képesek vagyunk értelmet találni ebben is. „Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.” (Exupery)
Erre a reményre tekintve felfedezhetjük a pusztítónak látszó szenvedésben rejlő teremtő erőt, ami képessé tesz arra, hogy felülemelkedjünk rajta, és önmagunkon is. De ezt csakis a szeretet logikájával érthetjük meg – tanítja Boulad atya A szív okossága című könyvében.
Csakis a szeretet érti meg a szeretetet.
Azt a mély vágyat az együttlétre, arra, hogy vele akarok szenvedni és meghalni. Krisztus Istene úgy akart élni, halni, mint az ember. Vakon aláírja az igent a megtestesülésben, aminek rettenetes formáját nem akarta, mert ember volt. Ez a szeretet logikája. Szeretni azt jelenti: Veled akarok lenni. Ezért keresi Isten az ember közelségét. Ezért vállalta az emberi szenvedést és a halál gyötrelmét is.
Az ilyen fájdalom vállalása mély értelmet ad a veszteségnek és egyben komoly tanúságtétel is. Az önzésünket szétfeszítő „magam ellen is átkarollak” szövetsége.
Életünk minden elválása a szűkös énünk meghaladása. Ilyen minden búcsú, minden életszakasz váltás, a szüleinkről való leválás, a gyermekeink elengedése, az erőnk és képességeink gyérülése az idősödés során. Ez mindig egy „kis halál” – de ez a növekedés ára.
Az emberré válás vég nélküli elszakadást jelent.
Ezen túl a sebeink, a sérüléseink érzékennyé, megértőbbé tehetnek a másik ember fájdalma iránt. Érdekes képet idézett nemrégiben egy sokat szenvedett pap barátunk: Ha az ember keze sebes, lehet, hogy nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mintha semmi baja nem volna, de az biztos, hogy nem fog törni-zúzni, hanem óvatosan nyúl mindenhez. Ha fáj a lába, nem fog futóversenyt nyerni, de biztosan nem rugdos másokat. Másmilyen lenne a világ, ha mindenki a sebes kéz tapintatával, a fájós láb óvatosságával közelítene a másik emberhez.
Tényleg Isten „oltó-késévé” válhat sebzettségünk?
…
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
(Tóth Árpád)
A szenvedést vállalni annyi, mint kibírni és értelmet találni a nekünk jutó fájdalmaknak. Foucauld atyának életében egyetlen követője sem volt. Amikor földi életének cserépedénye végleg széttört, számtalan követőre talált.
Sokszor nem értjük Istent.
Titok az ember számára ez a törékeny Isten, „aki megéli az Istentől való elhagyatottságot, akinek meg kell halnia, hogy győzhessen”. (J. Arias)
„A növekedés lehetetlen a halál misztériuma nélkül. A szenvedésnek teremtő titka van. Fogadjuk el, ha előbb-utóbb elér minket, mert mindegyikünk megkapja a maga behívóját a szenvedésre, hogy megismerkedjék vele, és növekedjék benne. Kérem ne vegyük úgy, mint egy kikerülhetetlen sorscsapást, amely ellenségesen ránk tör, hanem vegyük két kezünkbe, mint áldozati adományt. Változtassuk teremtő folyamattá, születéssé. Így nyer értelmet.” (H. Boulad SJ)
Eszerint tehát mégis igaza lehet Jakabnak, és valóban nagy örömnek tarthatjuk a megpróbáltatásokat, amelyeknek állhatatosság a gyümölcse.
Talán ezt nevezzük megváltó szenvedésnek, melyben az ígéret szerint „minden új fényt kap”.
Fotó: Kevin McIver/Pixabay
Forrás: Magyar Kurír
A túl sok képernyőhasználattól nem csak a gyerekek szocializációs képessége sérül, de felborul az agyműködésük, nem alakul ki a megfelelő idegrendszerük. Ráadásul egy szülő-generáció is felnőtt, aki nem kapta meg a megfelelő mintákat, ezért maga sem tudja, mit kezdjen a gyerekeire zúduló káros hatásokkal. Súlyos problémákról beszél dr. Pécsi Rita, neveléskutató főiskolai tanár, de a jó hír, hogy a megoldás valójában sokkal közelebb van, mint gondolnánk.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita, neveléskutató, az Apor Vilmos Főiskola tanára volt a Hit Rádió vendége. A gyerekeket és szülőket érő problémákról, újabb kihívásokról beszélgettünk. Szó volt a rengeteg feldolgozatlan információról, a személyes kapcsolatok hiányáról. Szakértőnk elmondta, hogy a személyes érintkezések során oxitocin keletkezik, melyet az ember újra és újra át szeretne élni. Ha az ilyen kapcsolatok eltűnnek, a test egész egyszerűen abbahagyja az oxitocin-termelést. Pécsi Rita szerint a barátságra manapság nagyon kevés hangsúly helyeződik, pedig ez a legszabadabb kapcsolat a világon, épp ezért a legterhelhetőbb kapcsolatunk is.
Műsorvezető: Fekete Rita
Szerkesztő: Joób Rhodé
2023. március. Téma: Önismeret. Hogyan találhat az ember saját énjére? Ki vagyok én? Mivé válhatok én az életem folyamán? Kit tekinthetek példaképnek?
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.
Nem hagynám, hogy ellopják tőlünk a szeretkezés szavunkat, a szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált – kezdte előadását Pécsi Rita. Majd hozzátette: az élet minden szinten egy egymásba bújás, összeszeretés. Hiszen már az első sejt is a befogadásból jön létre.
A szexualitás tulajdonképpen meghívás az extázisra, a magamból való kilépésre. Tudunk egymásba „belépni” és be tudjuk egymást fogadni: ez az igazi extázis!
Már Szent II. János Pál pápa is kiemelte, hogy „a testünk is nászra hivatott” – folytatta a fejtegetést a neveléskutató. Ennél a fajta átszellemülésnél „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Tehát a szeretkezés lényegi, hozzátartozó eleme az emberi létnek. Ebből fakadóan, a házasságban megélt szex is úgymond szentség. Így a szexualitás a szent életnek nem akadálya, hanem egyenesen forrása lehet.
A szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált. Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
Ennek az összeszeretésnek, ennek az extázisnak viszont van egy alapvető feltétele, hogy a szexualitást ne butítsuk le, hogy ne csupán egy technikára silányuljon. Pécsi Rita érzékletes hasonlattal élve, Müller Pétert idézte ezzel kapcsolatban:
„akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell”.
A neveléskutató szerint ez a szexualizált világ, amiben élünk, a természetesség címén lerángat minket a bélhúrok szintjére. Úton, útfélen félmeztelen nők szerepelnek például a reklámokban, megalázó pózokban. Majd kiemelte, hogy a nemi vágy az a másik nemű személy érzékelésére, érintésére és a vele való egyesülésre való vágy, nem pedig a felvilágosító programok által hirdetett „párzó technika”, aminek még véletlenül sem az a célja, hogy abból élet foganjon.
„Akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell.” Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.
A szakember egy hasonlattal folytatta a gondolatsort. Attól, hogy valami ösztönös, vagy természetes, nem feltétlenül jó is. Az éjjeli pille agybeidegződése folytán ösztönösen vonzódik az erős fényhez, mert így tud éjjel a hold és a csillagok fényénél navigálni. Sajnos a természetes és ösztönös hatásnak engedve a pille rendszeresen belerepül az ember által kitett csapdákba, és abban a pillanatban szénné ég. A szexuálisan túlfűtött világunkban pontosan erre kell vigyázni, hogy ne égjen szénné a küldetés: az extázis, az egymás befogadása, az egymásnak való odaadottság. Nincs köztes megoldás, vagy megéljük a szexualitást a maga gazdagságában, vagy lehúz minket a bélhúrok szintjére – állítja a neveléskutató. Úgy fogalmazott, az igazi extázis az, ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj.
Ezután a neveléskutató egy Fraund Tamás neurobiológustól hozott történetet ismertetett. A nyírfaaraszoló lepkék fehér szárnyúak, így a madár nagyon nehezen veszi észre őket a nyírfa kérgén. Előfordul ugyan a populációban – néhány ezrelékes arányban – fekete variáns is, de ezeket a madár könnyen észreveszi és megeszi. Ezért ennek a variánsnak az előfordulási aránya rendkívül alacsony. Néhány száz éve Birmingham környékén ipartelepet telepítettek és akkora szmog volt, hogy teljesen befeketedtek a fatörzsek. Néhány év múlva a nyírfaaraszoló lepke fekete szárnyú lett. Nem arról van szó, hogy a lepke megváltoztatta a szárnya színét, mert olyan okos. A fekete variáns addig is jelen volt a populációban, csak az akkori környezeti körülményeknek a fehér változat felelt meg jobban. Mikor fekete lett a nyírfakéreg, már a másik variánst részesítette előnyben a szelekció, így az uralkodott el a populációban.
A kérdés az, hogy bennünk – akik továbbadjuk a gyermekeinknek a szexualitás eszményét – milyen kép él a szexualitásról – elmélkedett Pécsi Rita. A bélhúrok silány szintjét adjuk tovább gyermekeinknek, vagy az életet adó és az életet befogadó szexualitást?
Ahogy azt a neveléskutató előadásában kifejtette, ennek az életbefogadó és életet hordozó szexualitásnak négy dimenziója van: egy szellemi, egy lelki, amely átmegy érzékibe, egy testi és végül pedig egy természet feletti. Ha mind a négy teljesül, akkor valósul meg két ember között a teljes emberi illeszkedés. Kutatások bizonyítják, hogy két személy egymáshoz való illeszkedése első sorban lelki természetű és ennek csak hordozója, következménye a szexualitás.
A szellemek egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások. A kép forrása: Unsplash
Megtudtuk azt is, mit nevezünk szellemi dimenziónak. Annak az öröme, amikor egy nő és egy férfi megismeri és szimpatikusnak találja egymást. Amikor közös az érdeklődési körük és fokozatosan kialakul köztük egy fajta kölcsönös elfogadás, az „úgy szeretlek, ahogy vagy” érzés.
Majd megvalósul egy nagyon felemelő élmény: a közös intelligencia, a szellemek egyesülése. Ebből az egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások.
Így egy meg egy, nem kettő lesz, hanem sokkal több annál. Ám ahhoz, hogy két ember ilyen mélyrehatóan megismerje egymást, ahhoz időre van szükség, egymás felé kell fordulni és felfedezni a másikat. Ez az időszak nemcsak a boldog pillanatokról, hanem krízishelyzetekről is szól. A két félnek át kell élni konfliktusokat és tudniuk kell kibékülni, megbocsátani egymásnak – hangsúlyozta a neveléskutató.
Amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. A kép forrása: Pixabay
Az előadásból kiderült, hogy mit értünk lelkiségen, a második dimenzión és az is, hogy mi az erotika.
Az erotika ugyanis nem testi vonzódás, ahogy elsőre gondolnánk, hanem a lelkiség szintje, a nemek közötti áramlás átélése – emelte ki Pécsi Rita. Egy érzelmekkel átitatott szerelmi játék, egy bizsergés.
Az, amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. Egy hihetetlenül erős vonzás egymás között. Ezerféle reakció kísérheti, bizsereg a gyomrunk, elszáll az agyunk, nem tudunk másra gondolni, csak egymás jótékony közelségére vágyunk. Ez nem testi közelség, ezt az élményt, akár 1000 kilométerre egymástól, egy másik városban is átélhetjük, lángolhatunk. Az erotikus áramlás éberebbé teszi a szellemet is. Ez telik majd meg később egyre több érzéki vággyal és örömszerzési szándékkal.
A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben. A kép forrása: Unsplash
Az erotikus áramlás átéléséhez is idő kell, nem megy egyik percről a másikra – hívta fel a figyelmet Pécsi Rita. Mindeközben arra kell figyelni – tette hozzá a szakember –, hogy önmagunk maradjunk és a kapcsolat ne alakuljon át függőséggé. A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben, hogy még több szinten egyesüljenek. Az ember érzéki lény, de
az érzéki élmények és az élvezet a lemondásból táplálkozik.
Sokan ismerjük a böjtölés, a várakozás vonzását és hihetetlen erejét. Az érzéki élményt nem még több érzéki élménnyel kell növelni, táplálni, fenntartani, hanem éppen ellenkezőleg: a lemondással. Ennek a hullámzását, a több-kevesebb, több-kevesebb váltójátékát kell megtanulni. Ha valaki nem sajátítja el ezt a tudást, akkor nem marad más lehetősége, mint az élvezetek halmozása és cserélgetése. Itt tart most a világ – jegyezte meg a szakember.
Innen szerzünk, onnan szerzünk, kétségbeesetten kapkodunk az élmények után, de nem hoz egyik sem kielégülést. Bármeddig lehet folytatni ezt a „habzsolást”, nem hoz eredményt.
Megemlítendő, fűzte hozzá a neveléskutató, hogy amikor felébrednek az érzékek, számolnunk kell azzal, hogy a szellem és a lélek visszalép kicsit. Azaz, amikor betör az érzelmi élmény, nem fogunk nagy filozófiai fejtegetésekről, eszmékről, gondolkodni, és ez így van rendjén.
A test egy hordozó jel, kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat. A kép forrása: Unsplash
Elérkeztünk a harmadik dimenzióhoz, a testiséghez – folytatta izgalmas fejtegetését Pécsi Rita. A test egy hordozó jel. Kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat, az eggyé válást, az együvé tartozást, a „magamból kilépek és téged befogadlak” vágyat. Determináltan esendő és hangos. A test kapcsán fontos, hogy ne csak a szexualitásra gondoljunk. A test a gyengédségnek, a „finom” szeretetnek is kifejezője, eszköze. Gondoljunk csak egy cinkos összekacsintásra, vagy egy lágy cirógatásra.
Természetesen a testiségnek az élvezet is a velejárója. Fontos, hogy miután ezt a csodát megtapasztaljuk, ne akarjuk később csak ezt a dimenziót magában, a szellemi és a lelki dimenzió nélkül megélni. Ne akarjuk leenni csak a habot a tortáról, mert lesüllyedünk a bélhúrok szintjére – hívta fel a figyelmet az esendőségünkre a neveléskutató. Majd visszautalt rá, hogy az igazi extázis során „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Mint mondta,
a testünk Isten ajándéka, meg kell tanulnunk használni és uralni!
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok. A kép forrása: Unsplash
Végezetül a negyedik, természetfölötti, spirituális szintről beszélt a szakember. Ahogy mondta, a tökéletes extázis, teljes egybeforrás csak akkor valósul meg, ha közben egy nálunk nagyobb erő cselekszik bennünk, ha jelen van az Isten. Majd Bíró László, korábbi családpüspök szavait idézte:
„a házaspárnak egymást átölelni és Istent átölelni egyazon ölelés.”
Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok ebben a szerelemben. Így lesz a legistenibb élmény a szerelem, amely képessé tesz az odafordulásra, az extázisra. A szeretkezés pedig a test nyelvén átadott isteni szeretet.
A neveléskutató zárásként kiemelte, hogy férfinak és nőnek egyaránt az az élethivatása, hogy ezt a négy dimenziót megélve, szenvedélyesen szeressen. Olyan ez, mint négy tüzes paripát meglovagolni, betörni, irányítani, majd száguldani velük.
Összegezve tehát kötődés, intimitás, szenvedély és az Isten, örökké egy életen át!