1. Gyerekkoromban papírsárkányt eregettünk a közeli téren. Van egy pillanat, amikor a papírsárkány imbolyogni kezd, és egyre lejjebb ereszkedik, ilyenkor már nem szabad feszíteni a zsinórt. „Engedd, engedd, nem látod, hogy billeg?”, kiáltottak ránk az okosabbak. A papírsárkány levegőben tartása hasonlít ahhoz, ahogy egy másik ember fejlődését kísérjük. Néha engedni kell, mert kibillen. Más szóval időt kell adni neki. Tudnunk kell, mikor van ideje a korlátozásnak. De vannak pillanatok, amikor félre kell nézni, ahogy a példázatbeli [tékozló fiú apja – a szerk.] apa tette: hagyta, hogy a fiú elmenjen, eltékozolja a vagyonát, és megszerezze a saját tapasztalatát az életről.
   (BJB 99. o.; LÁ)
2. A problémamentes élet unalmas. Maga az unalom. Az ember magában hordozza annak igényét, hogy megbirkózzon nehézségekkel, megoldjon problémákat. Világos, hogy az a nevelés, amely arra irányul, hogy ne legyenek problémáink, egy aszeptikus nevelés, igen, aszeptikus. Ön is megtapasztalhatja. Igyon egy pohár ásványvizet, aztán egy átlagos vizet, csapvizet, végül pedig igyon egy pohár desztillált vizet. Nem fog ízleni. A desztillált víznek nincsenek problémái. Ez olyan, mintha laboratóriumban nevelnénk a gyerekeket.
   Aura Vistas Miguel interjúja
   szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
3. Fontos, hogy mindig célokat tűzzünk eléjük. Ahhoz, hogy nevelni tudjunk, mindkét lábunkat használnunk kell. […] Egyik lábunkkal szilárdan kell a talajon állnunk. A másikkal pedig lépek előre, és majd meglátom, hova tudom letenni. És amikor ezt letettem, már emelem is a másikat. […] Kockázatos. Miért? Talán mert azt kockáztatom, hogy rosszul teszem le a lábam, és elesem. De nem baj, felállsz, és mész tovább.
   Aura Vistas Miguel interjúja
   szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
4. Sürgős teendő, hogy főleg a neveléssel-ással foglalkozó szerzetesrendek, de a világiak is, a világi tanárok találjanak ki kisebb tanfolyamokat, sürgősségi iskolákat. És így egy munkanélküli fiatal hat hónap alatt kitanulja a szakácsmesterséget, vagy elmehet gázszerelőnek, vízvezeték-szerelőnek és – mivel a plafon is mindig felújításra szorul – festőnek. Ha tehát már van valamilyen mestersége, találhat munkát, még ha csak ideiglenesen is. Végezhet alkalmi munkát, amit mi changának hívunk. Changa, igen. És így már nem teljesen munkanélküli. Itt az ideje a sürgősségi oktatásnak, annak, amit Don Bosco csinált. Don Bosco, amikor látta, milyen sok gyerek él az utcán, azt mondta, hogy oktatni kell őket, de nem lehet a gyerekeket gimnáziumba, humanisztikus tanulmányokra küldeni. Szakmára van szükségük. És akkor felkészítette őket ácsnak, vízvezeték-szerelőnek, megtanította őket dolgozni, és így már képesek voltak arra, hogy megkeressék a napi betevőt. Don Bosco ezt tette.
   Aura Vistas Miguel interjúja
   szeptember 14-15., LOR 5. o. (MK; TE)
5. Aki fiatalokkal foglalkozik, nem elégedhet meg azzal, hogy túlságosan is rendszerezett és pontokba szedett dolgokról beszél, mint egy értekezésben, mert ezek a dolgok falra hányt borsóként peregnek le a fiatalokról. Új nyelvezetre van szükség, új módon kell beszélni a dolgokról.
   A férfi szerzetes elöljárókhoz Rómában
   november 29., Antonio Spadaro, LCC, 2014. I 3–17. (MK; TE)
6. A nevelés szeretetcselekedet, életadás. Ehhez a legjobb erőforrásokra van szükség, valamint a lelkesedés felébresztésére, továbbá arra, hogy türelmesen együtt tudjunk haladni a fiatalokkal. A katolikus iskolákban a nevelő legyen szakképzett, ugyanakkor emberséges; legyen képes pedagógusként úgy jelen lenni a fiatalok között, hogy előmozdítsa emberi és spirituális fejlődésüket. A hirdetett és a képviselt értékek közötti koherencia elengedhetetlen a fiatalok nevelésében.
   A Nevelési Kongregáció plenáris ülésén
   február 13. (GRAT; TE)
7. A nevelés területe nem szorítkozik pusztán a hagyományos iskolatípusra. Keressétek a nevelés új, nem szokványos formáit a helyek, idők és személyek szükségletei szerint.
   Írásban közzétett beszéd az olasz és albán diákokhoz
   június 8. (VR)
8. Ne bátortalanodjatok el a nehézségekkel szemben, melyet a nevelés kihívásai jelentenek ma. A nevelés nem egy mesterség, hanem egy magatartás, egy életmód! A neveléshez ki kell lépni magunkból, a fiatalok között kell állni, és mellettük állva kell őket elkísérni növekedésük különféle állomásain. Adjatok nekik bátorságot, optimizmust a világban való előrehaladásuk számára! Tanítsátok őket meglátni a teremtett világ és az ember szépségét, jóságát, mely megőrzi a Teremtő keze nyomát. De mindenekelőtt az életetekkel tegyetek tanúságot számukra. Egy nevelő – jezsuita, tanító, alkalmazott, szülő – ismeretet közvetít, értéket ad át szavaival, de a gyerekek számára akkor lesz döntő befolyással, ha szavait tanúságtétele és életének egybecsengése kíséri. Koherens élet nélkül lehetetlen a nevelés!
   Írásban közzétett beszéd az olasz és albán diákokhoz
   június 8. (VR)
9. A kereszténynek törődnie kell a gyerekekkel, és át kell nekik adnia a hitet, vagyis közvetítenie azt, amit a szívében megél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felnövekvő csemetéket! Mindez attól függ, hogy milyen magatartással fordulunk a gyerekek felé. A testvér, az apa, az anya, a nővér viselkedésével, mely segít a felnövekedésben; vagy pedig távolságtartással, gondolván: „Ők maguktól felnövekednek, én pedig a saját életemmel törődöm.” Mindnyájunk felelőssége, hogy a legjobbat adjuk magunkból, ez a legjobb pedig a hit. Adjuk nekik ezt a hitet, példával együtt! A szavak nem szolgálnak, ma a szavak nem segítenek. A mai, képekkel telített világban, ahol mindenki mobilt tart a kezében, a szavak nem számítanak… Példát, példát nekik!
   Szentmise a Szent Márta-ház kápolnájában
   november 14. (VR)
10. A vezető és a vezetett közötti párbeszédnek komolynak, félelemmentesnek, őszintének kell lennie. Figyelembe kell venni azt is, hogy a […] mai fiatalok nyelvezete eltér a korábbiakétól: korszakváltást élünk át. A képzés kézműves, és nem rendőri munkát jelent. A szívet kell alakítanunk. Különben kis szörnyetegeket képzünk. És aztán ezek a kis szörnyek nevelik Isten népét. Na, ez az, amitől igazán libabőrös leszek!
    A férfi szerzetes elöljárókhoz Rómában
    november 29., Antonio Spadaro, LCC, 2014. I 3–17. (MK; TE)

Forrás: A szívtől a kézig, Ferenc pápa mindenről, ami emberi, Összeállította: Karikó Éva , Helikon Kiadó , 2016.

Fotó: L’OSSERVATORE ROMANO