A tiszta az nem más, mint ártatlan? Makulátlan? Fényes? Nem. De akkor mi? Sok kép, élmény, félelem és szorongás társulhat a tisztaság fogalmához. Vajon miért vágyunk annyira erre az erényre? Miért keressük egymásban, és miért fáj, ha úgy érezzük, beárnyékolja valami? Próbáljuk fényezni, igazítani, legtöbbször inkább külső eszközökkel elérni: legyen a dolog jogszerű, pontos, objektív, hibátlan, steril, tökéletes. És ha mindennek megfelel kívülről, az biztosíték arra, hogy belülről is ugyanilyen nagyszerű? Persze, hogy nem. Rendre csalódunk a „szép kívül, ördög belül” megoldásokat látva. Aranyozott külső, mosolygó tömeg, gyönyörűen előadott jelentések – „fehérre meszelt sírok”…
Továbblépve: legyen az ember is ilyen? És az elég lesz? És egyáltalán elérhető? „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” Sajnos sokszor találkozunk ezzel a jelenséggel. Mintha jó lenne, mintha rendben lenne, mintha működne, mintha tisztelne, mintha szeretne…
Ám hamarosan rájövünk arra, amit már évezredekkel előttünk leírtak:
Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” A tisztaság tehát belülről fakad. Ez komoly szemléletváltást kíván!
Hogyan teszi ezt Jézus szinte botrányosan élményszerűvé az akkori követőknek?
Az ószövetség embere a tisztátalanság ellen rituális, külső tisztálkodással és távolságtartással védekezett. Törvényeket betartva mosta a kezét, nem érintette a leprást, a vérfolyásost és így tovább. Ezekhez a külsőségekhez kötötték az erkölcsi tisztaságot is.
Jézus pedig látványosan szembefordul mindezzel. Elé megy, megérinti, talán meg is öleli (?) őt, az embert, eltorzult formájában is, és kapcsolatba lépve vele gyógyítja a tisztátalanságot.
A tisztaságot tehát nem csak a makulátlan tökéletesség érheti el. Minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője.
Lehet, hogy a tisztaság tulajdonképpen az isteni közösségre való meghívottságunkban gyökerezik? És ha kapcsolatba lépünk Vele, akkor megtisztítja szeretetünket a mindig lesben álló önzéstől, a magunk körül forgástól, a mértéktelen élvezetkereséstől? Így érthető, hogy a tisztaság a szívünkből fakad?
A tiszta lélek talán leginkább áttetsző. Átlátható. Nyitott, őszinte, egyszerű, rendezett – belső ragyogás. Nincsenek görbe útjai. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének tévedései vagy bukásai.
Ez a minőség nem azonos az ártatlansággal, ami olyan – inkább passzív – állapot, amelyet még nem próbált meg a tapasztalat. Ártatlan a ma született bárány, a csecsemő és sok tekintetben a kisgyermek is. A tisztaság nem egy ilyen körülmény, hanem már személyes döntéseket kíván. Akkor, amikor az ember úgymond magával a kígyóval áll szemben, és az élete kisebb-nagyobb próbatételeire felelős, egyéni döntéssel válaszol. Te most mit teszel? Miben veszel részt, miben nem?
Tiszta érzések, tiszta gondolatok, megoldások, tiszta szándék, tiszta tekintet – tiszta szív.
A szellem tisztaságának kérdése minden korban foglalkoztatta az embert, mert
emberségünk legnagyobb titkai nyílnak meg, ha megtaláljuk a tisztaság kapuját és belépünk rajta.
A tisztaság eszményét keresők ezt gyakran a szűzi életformával azonosították, s ez egyet jelentett a házasság nélküli önmegtartóztató életformával, mert úgy tartották, hogy az ember csak így szentelheti magát egészen Istennek.
A tisztasággal kapcsolatban – különösen a keresztény közgondolkodást tekintve – röviden ki kell térnünk a szexualitás és a tisztaság viszonyára. A szexualitás: a tökéletes és kölcsönös odaadás és elfogadás kifejezése, életegyesítő aktus. A szövetségi kapcsolatnak a földön legteljesebben megvalósuló lehetősége. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a házasság – a nemiségből adódó szexualitás is – szentség, tehát a szent életnek nem akadálya, hanem forrása!
Valóban, minden korban éltek olyanok, akik a tisztaság eszményének leszűkítő felfogását meghaladva az Istennek szenteltséget házas állapotban élték meg. A tisztaság nem életállapot kérdése. Magyar őseink is ismerték ezt, például az Árpád-házi szentek nagy része, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent István és Szent László is. Ez különösképpen az isteni felelősséget viselő emberek szellemi útja volt. A tisztaság az ő életükben úgy mutatkozott meg, hogy ítéleteikben és döntéseikben Isten szándéka teljesült-e.
De nem csak az ő kiváltságuk lehet ez az út, hanem mindenkié, aki felismeri a belé teremtett istenarcot, és szaván akarja fogni a Teremtőt, aki nem csak ígér, hanem be is teljesíti azt, amire vágyat ébreszt.
Ezzel kapcsolatban jó újra rátekinteni Tilmann Beller atya újszerűen találó megfogalmazására: Szent az, akiben az Isten tevékeny.
A tisztaság élettanilag sem azt jelenti, hogy kiirtjuk az összes baktériumot, hanem az elegendő jó és a kevés rossz baktérium egészséges egyensúlya. A tisztaság tehát ismeri a küzdelmet a jóért, a szenvedést, a botlások, gyengeségek kísértéseit. Mint minden érték, ez is Isten ajándéka, de ha a saját mindennapi munkánkkal nem alakítjuk hús-vér földi életté, akkor csupán illékony délibáb marad.
A tiszta szív boldogsága megéli a lélek szegénységét, amely szomjazik Isten közelségére, nyitva van az ő vezetésére, megengedi, hogy munkálkodjon benne. Talán így értjük meg a „ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására” ígéretét.
Nem állapot, hanem folyamat, elköteleződés, erőfeszítés – és szeretetkapcsolat.
Olyan szövetség, amelyben védtelenné – mez-telenné –, átlátszóvá merek válni. Ez, a bátor és feltétlen szeretet szövetsége kiégeti belőlünk énközpontúságunk salakját.
Itt, a földi létünkben is szükségünk van erre az örömteli és küzdelmes tiszta kapcsolódásra, egy-egy olyan emberre, akinél nem szorulunk önvédelemre. „Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal együtt. És ez az ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, (…) mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.” (Müller Péter)
Ez a tisztaság képes felemelni a szeretetet, ebben a kapcsolatban Isten országa valóban közöttük van, és így a világ világossága lehetünk.
Ez a tisztaság ragyogása, amit hitünk szerint Mária már fogantatásakor ajándékul kapott.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 3-i számában jelent meg.
Békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet
Kedves Organikus „Vágyakozók”!
Még advent utolsó óráiban írom ezt a néhány sort, amivel békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet kívánok Mindannyiunknak.
Talán leginkább a vágyakozás hozott össze minket is, és ennek az összesűrűsödött idejét éltük meg az elmúlt hetekben Jézus születésére várva.
„A vágy ereje betont tud robbantani. A magunk köré font páncélt szét tudja repeszteni, hogy ne legyünk érzéketlenek a másik világ iránt. A vágy kinyitja beszűkült világunkat. A felettünk lévő horizontot nyitva tartja számunkra, a remény útjára állít bennünket….A vágy kitágítja életedet, elvezet a benned csobogó forráshoz.” – írja A. Grün.
„A vágyakozás mértéke egyszersmind a beteljesedés mértéke is” – tanuljuk Kentenich atyától.
Legyen így! Találjunk haza, ismerjük fel a Titkot, a közénk jött Gyermek tekintetét családtagjainkban, egymásban, a ránk bízottakban!
A többit mondja el a zene és a költészet – az organikus találkozónkról már jól ismert barátaink, Veron és András tolmácsolásában. (Népi dallamok, Lackfi János szövege világzenei akusztikus kísérettel)
Hol van Betlehem? Mindjárt meglelem. Szamár koma baktat, kip-kop, sejti már a titkot. Gyermek születik, Isten adatik, kicsiny testbe belezárva nagy úr jött világra.
(…)
Együtt lenni, vele lenni igyekezzünk, nehogy a nagy készületbe belevesszünk. Jelenlétbe merüljünk, magas lóra ne üljünk, béküljünk meg. Legyen bennünk kedvesség, a szemünkben fényesség, ez az ünnep.
Szeretettel: Pécsi Rita
AGAPÉ: Karácsony ajándéka
Az Agapé adásában arról beszélgettek, mit jelent valójában az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? És mi az igazi ajándék? Látjuk-e jászolban fekvő kisdedben a világ Megváltóját, és vajon mi kik lennénk a betlehemi történet szereplői közül? Vágvölgyi Gergely vendégei:
🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten 🔊 Facebook:
/ bizony.isten
Pécsi Rita neveléskutató az egészséges nemi identitás kialakulásáról
a Fekete István Szabadegyetemen.
A témáról bővebben is olvashatnak Pécsi Rita Megtaláljuk, vagy KI találjuk magunkat című könyvében, amely megvásárolható itt: https://pecsirita.hu/product/megtalaljuk-vagy-kitalaljuk-magunkat/
A tiniknél a nemi identitás – a szexuális nevelés legmeghatározóbb alapjai
Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató a Martineumban tartott előadást
Hogyan alakul ki a szexualitás és nemi identitásunk? Mindegy, fiú vagyok-e, vagy lány? Veszélyek és lehetőségek a szülők és a nevelők kezében: hogyan segítsünk, mit ne tegyünk? Ezeket járta körül a neveléskutató. Ma már több mint százféle nemi identitást tartanak számon, ez is fogyasztási cikk lett – így végképp nem tudják a fiatalok, fiúk-e, vagy lányok, mondta, és felvázolta az idáig vezető folyamatot: ma már az EU-tagállamokban terjeszteni, képviselni kell a gender irányzatot, csak azt választhatják meg az államok, hogy hogyan. Az előadó elmagyarázta, hogyan alakul ki szilárd személyiségünk, énünk.
Ennek két alapvetése van: az egyik a magidentitás, az énérték, az, hogy jó, szerethető vagyok. Szoros összefüggésben van a nemi identitással, azzal, hogy mindezt férfiként vagy nőként élem-e meg – az emberi személyiségnek ez a gyökere, erre épül rá a személyes eszmény. „Ha a gyökér meginog, borul az egész.”
A Teremtés egyedi személyiségeket teremtett – ezt kibontakoztatni az élet dolga. Az egészséges fejlődés legfontosabb állomásairól is beszélt: 0-tól 3 éves korig az anyával való szimbiózisban kell átélnie a gyermeknek, hogy szerethető/szeretetre méltó, hogy értékes a léte. A kötődés alapszükséglet, ilyenkor kialakul az ősbizalom. Ennek a tapasztalatát jó esetben már magzati korban átéljük. Miután megszületünk, az ősbizalom visszaépítése az első három évben történik. Gyümölcsei megteremnek: például a biztonság és a védettség az új és szokatlan élethelyzetekben, az, hogy a csalódások feldolgozhatók, készség a gyors megbocsátásra, készenlét a tanulásra, az állandó változásra. Hatalmas szerepe van az érintésnek, az osztatlan figyelemnek. S az apának, aki „az első külső személy az ember életében”, akihez kapcsolódik – állította. Majd azt részletezte: nemi identitásunk testiségünkben gyökerezik, nem szabadon választható.
Összes sejtünk hordozza a programot. A továbbiakban rámutatott az identitás és az orientáció kialakulására. Kérdés, hogy nemi identitásunkkal azonosságban érezzük-e magunkat. Az orientáció a viszonyulásra utal. Egy nőnél például, hogy azonosnak érzi magát a nőiségével és a férfiak felé vonzódik, a férfiaknál ugyanígy. Másfél-két éves kor körül élik át a gyermekek az önazonosság első élményét: leválva az édesanyjukról tudnak a saját akaratuk szerint cselekedni: ez az „én én vagyok”, a dackorszak kezdete. Ezzel párhuzamosan az a megélés/felismerés is, hogy olyan vagyok-e mint anya, vagy mint apa, azaz fiú vagyok-e, vagy lány.
Majd szereptanulás indul el, és óvodás- és kisiskolás korban folytatódik az érzelmi szerepazonosulás mesék, tapasztalatok, filmek, könyvek által is. Különösen a fiúk esetében fontos, hogy ott van-e a közelükben, elérhető, megközelíthető-e az apa, van-e az apával testi kontaktus, szívélyes, támogató-e az apakapcsolat. Ha van, az kutatások szerint kizárja a későbbi homoszexualitás lehetőségét. Ha nincs, akkor visszafordul/ rákapaszkodik a fiú az anyára, mondta az előadó.
– Serdülőkorban (10 éves kor körül) még „puha” a nemi identitás, mindez 21-23 éves korig tart. Ilyenkor azt szexualizálják, azt erotizálják a fiatalok, ami számukra/bennük idegen, aminek a világát nem ismerik, tehát a megelőző időszaknak rendkívül fontos szerep jut ebben. A serdülőkorban ráadásul élménykényszerük van, lázadnak, különlegesek akarnak lenni. A nevelés és a környezet komolyan befolyásolja ezt a folyamatot, mindannyian felelősek vagyunk tehát – cél, hogy a biológiai nemmel összhangban történjen meg – hangsúlyozta.
Ha a gyermekkori lelki sérülések felhalmozódnak egy fiúban, akkor férfiként kisebbrendűségi érzést élhet át – intimitászavart például. A női identitásban az anya szerepe ugyanilyen lényeges. Előfordulhat, hogy a lányok nem tudnak azonosulni az anyával, vagy hogy nem kapják meg az apától vagy a környezetükben élő férfiaktól a tiszteletet és a védelmet – ezért nem akarnak „nők lenni”. Uzsalyné dr. Pécsi Rita úgy összegzett, hogy a homoszexuális vágy mögött kielégítetlen (és szexszel nem csillapítható) érzelmi szükségletek húzódnak meg. Beszélt a túl korai „coming outról” is: nagy felelősség, hogy ne pecsételjük le, várjunk, mert még alakulóban van a gyermek nemi identitása.
A legtöbb tinédzser (98 százalék) azt hiszi magáról 16 évesen, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális, és örökre az is marad, de 22 éves korára stabil heteroszexuális identitással rendelkezik – egy tízezer fős kutatás bizonyította.
forrás: https://www.vaol.hu/helyi-eletstilus/2023/12/a-tiniknel-a-nemi-identitas-uzsalyne-dr-pecsi-rita-neveleskutato-a-martineumban-tartott-eloadast
Pécsi Rita a tekintélyről a Pax TV műsorában
Beszélgetések Gere Lillával
Csáki Tibor atya a spirituális intelligenciáról
A műsor a Mária Rádióban készült 2023. 11. 24-én
AGAPÉ – Hogyan neveljünk boldog gyermeket?
2022. 09. 07-i felvétel
Hogyan segíthetjük őket abban, hogy felfedezzék azt, amiben ők tehetségesek – és ezáltal rátaláljanak saját útjukra?
Miként védjük meg őket a külvilág fenyegetéseitől?
(és) Segíthet ebben nekünk a hit?
Az Agapé mai adásában vendégeinkkel ezekről a kérdésekről beszélgetünk.
Vágvölgyi Gergely vendégei:
◾ Csáky-Pallavicini Zsófia gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus
◾ Horváth Szilárd médiaszakember, iskolaigazgató
◾ Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jogász
◾ Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató
Forrás: https://www.youtube.com/@Bizony_Isten csatorna
Pécsi Rita: Összeforrni csak a tisztaság tud
Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe (december 8.) alkalmából a tisztaságról szól Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató alábbi jegyzete.
A tiszta az nem más, mint ártatlan? Makulátlan? Fényes? Nem. De akkor mi? Sok kép, élmény, félelem és szorongás társulhat a tisztaság fogalmához. Vajon miért vágyunk annyira erre az erényre? Miért keressük egymásban, és miért fáj, ha úgy érezzük, beárnyékolja valami? Próbáljuk fényezni, igazítani, legtöbbször inkább külső eszközökkel elérni: legyen a dolog jogszerű, pontos, objektív, hibátlan, steril, tökéletes. És ha mindennek megfelel kívülről, az biztosíték arra, hogy belülről is ugyanilyen nagyszerű? Persze, hogy nem. Rendre csalódunk a „szép kívül, ördög belül” megoldásokat látva. Aranyozott külső, mosolygó tömeg, gyönyörűen előadott jelentések – „fehérre meszelt sírok”…
Továbblépve: legyen az ember is ilyen? És az elég lesz? És egyáltalán elérhető? „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” Sajnos sokszor találkozunk ezzel a jelenséggel. Mintha jó lenne, mintha rendben lenne, mintha működne, mintha tisztelne, mintha szeretne…
Ám hamarosan rájövünk arra, amit már évezredekkel előttünk leírtak:
Hogyan teszi ezt Jézus szinte botrányosan élményszerűvé az akkori követőknek?
Az ószövetség embere a tisztátalanság ellen rituális, külső tisztálkodással és távolságtartással védekezett. Törvényeket betartva mosta a kezét, nem érintette a leprást, a vérfolyásost és így tovább. Ezekhez a külsőségekhez kötötték az erkölcsi tisztaságot is.
Jézus pedig látványosan szembefordul mindezzel. Elé megy, megérinti, talán meg is öleli (?) őt, az embert, eltorzult formájában is, és kapcsolatba lépve vele gyógyítja a tisztátalanságot.
Lehet, hogy a tisztaság tulajdonképpen az isteni közösségre való meghívottságunkban gyökerezik? És ha kapcsolatba lépünk Vele, akkor megtisztítja szeretetünket a mindig lesben álló önzéstől, a magunk körül forgástól, a mértéktelen élvezetkereséstől? Így érthető, hogy a tisztaság a szívünkből fakad?
A tiszta lélek talán leginkább áttetsző. Átlátható. Nyitott, őszinte, egyszerű, rendezett – belső ragyogás. Nincsenek görbe útjai. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének tévedései vagy bukásai.
Ez a minőség nem azonos az ártatlansággal, ami olyan – inkább passzív – állapot, amelyet még nem próbált meg a tapasztalat. Ártatlan a ma született bárány, a csecsemő és sok tekintetben a kisgyermek is. A tisztaság nem egy ilyen körülmény, hanem már személyes döntéseket kíván. Akkor, amikor az ember úgymond magával a kígyóval áll szemben, és az élete kisebb-nagyobb próbatételeire felelős, egyéni döntéssel válaszol. Te most mit teszel? Miben veszel részt, miben nem?
Tiszta érzések, tiszta gondolatok, megoldások, tiszta szándék, tiszta tekintet – tiszta szív.
A szellem tisztaságának kérdése minden korban foglalkoztatta az embert, mert
A tisztaság eszményét keresők ezt gyakran a szűzi életformával azonosították, s ez egyet jelentett a házasság nélküli önmegtartóztató életformával, mert úgy tartották, hogy az ember csak így szentelheti magát egészen Istennek.
Valóban, minden korban éltek olyanok, akik a tisztaság eszményének leszűkítő felfogását meghaladva az Istennek szenteltséget házas állapotban élték meg. A tisztaság nem életállapot kérdése. Magyar őseink is ismerték ezt, például az Árpád-házi szentek nagy része, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent István és Szent László is. Ez különösképpen az isteni felelősséget viselő emberek szellemi útja volt. A tisztaság az ő életükben úgy mutatkozott meg, hogy ítéleteikben és döntéseikben Isten szándéka teljesült-e.
Ezzel kapcsolatban jó újra rátekinteni Tilmann Beller atya újszerűen találó megfogalmazására: Szent az, akiben az Isten tevékeny.
A tisztaság élettanilag sem azt jelenti, hogy kiirtjuk az összes baktériumot, hanem az elegendő jó és a kevés rossz baktérium egészséges egyensúlya. A tisztaság tehát ismeri a küzdelmet a jóért, a szenvedést, a botlások, gyengeségek kísértéseit. Mint minden érték, ez is Isten ajándéka, de ha a saját mindennapi munkánkkal nem alakítjuk hús-vér földi életté, akkor csupán illékony délibáb marad.
A tiszta szív boldogsága megéli a lélek szegénységét, amely szomjazik Isten közelségére, nyitva van az ő vezetésére, megengedi, hogy munkálkodjon benne. Talán így értjük meg a „ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására” ígéretét.
Olyan szövetség, amelyben védtelenné – mez-telenné –, átlátszóvá merek válni. Ez, a bátor és feltétlen szeretet szövetsége kiégeti belőlünk énközpontúságunk salakját.
Itt, a földi létünkben is szükségünk van erre az örömteli és küzdelmes tiszta kapcsolódásra, egy-egy olyan emberre, akinél nem szorulunk önvédelemre. „Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal együtt. És ez az ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, (…) mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.” (Müller Péter)
Ez a tisztaság ragyogása, amit hitünk szerint Mária már fogantatásakor ajándékul kapott.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 3-i számában jelent meg.
dr. Puskás Balázs az EKIF élén
Dr. Puskás Balázs Budapesten született 1968-ban. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogász-, majd a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán közoktatási szakjogász végzettséget szerzett. Oktatásirányításban 2002 óta tevékenykedik: az Egyesült Államokban egy katolikus magániskolai rendszer főigazgató helyettese volt, később az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben nemzetközi kutatásokat végzett. A Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának főigazgató helyettese volt közel öt évig, a közelmúltban pedig a Don Bosco Szalézi Társaságának gyermekvédelmi felelőseként és tanügyi referenseként, valamint a Szent István Intézet vezető kutatójaként dolgozott. Dunakeszin él, nős, 4 gyermek édesapja.
A játék és a művészet szerepe
Uzsalyné Dr. Pécsi Rita főiskolai tanár, neveléskutató Gere Lillával beszélget a Pax TV Kapcsolatban élni c. műsorában