Praktikák HISZTIRE
Uzsalyné dr. Pécsi Rita beszélgetése Balajti Mariannal a Babyhaviour csatornán
Nevelni, de hogyan? Pécsi Rita a nevelésről a Világ/nézet adásában
Gyermekkorban kezdődik az ember nevelése, és igazából sosem ér véget. Felnőttként már nem annyira tanítanak minket, hanem sokkal inkább tanulunk magunkról a többi ember visszajelzéséből. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alapokat egészen kicsi korban kell letenni, és ez nemcsak kihívás, hanem óriási felelősség is a szülők számára. Pécsi Rita neveléskutató volt a Világ/nézet legújabb adásának a vendége.
Egész életünkben formálhatjuk a személyiségünket – állítja a neveléskutató szakember. Pécsi Rita szerint a már kialakult szokásokat azonban nehezebb megváltoztatni, főleg ha valaki gyermekkorban nem kapott megfelelő nevelést, de még így sem lehetetlen. Mindenki képvisel egy értékrendet, ebből fejlődik ki többféle nevelési irányzat, éppen ezért állítható, hogy nem létezik semleges nevelés. Különösen fontos tudnia ezt egy szülőnek, akinek át kell gondolnia, mi az az értékrend, amely szerint él, mert csak azt tudja átadni a gyermekének. A neveléskutató úgy véli, napjainkban a tudatos nevelés helyett sok esetben csak sodródást lehet tapasztalni, ez viszont darabokra szaggatja a személyiséget, és odáig vezethet, hogy nem alakul ki bennünk az a központi érték, a belső tartás, ami életünk minden pontját összefogja.
Pécsi Rita szerint a nevelés során a hit nagy erőnek számít. Tapasztalatai alapján azok, akik a személyes Istenhez tudnak kapcsolódni, biztosabb lábakon állnak, mint azok, akiknél nincs jelen ez a fajta istenkapcsolat.
Apa vagyok, jól csinálom?
Uzsalyné dr. Pécsi Rita beszélgetése Balajti Mariannal a Babyhaviour csatornán.
Az oktatás igazi problémája nem a pedagógushiány vagy a munkabér – Gloviczki Zoltán az Index Konkrétan című műsorában
Az oktatás helyzete jelenleg katasztrofális, a legnagyobb probléma azonban nem az alacsony bérekkel és a pedagógushiánnyal van – fogalmazott Gloviczki Zoltán az Index Konkrétan című műsorában. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora szerint a státusztörvény értelmezhetetlen reakció, a pedagógusminősítési rendszernek pedig legalább tíz év kell ahhoz, hogy integrálódjon.
„A méltó fizetés az alapja annak, hogy a pedagógusokkal építő párbeszéd
Gloviczki szerint a rendszerváltás óta nagyon sok előremutató és jó kezdeményezés volt az oktatási rendszer átalakítására, ezek azonban mind elhaltak.
Nem az előző tizenhárom évet tartom kudarcnak, hanem az elmúlt évtizedekben kihagyott ziccerek sorát. Ugyanakkor az oktatás katasztrofális helyzete csak részben ered bármiféle kormánypolitikából. Amikor ziccerekről beszélek, arra gondolok, hogy a magyar oktatásügy történelmi szinten van katasztrofális helyzetben.
„Az igazi baj nem azzal van, hogy kevés a pedagógus és alacsonyak a bérek. Az egész oktatási rendszer megállt a fejlődésben az elmúlt harminc–negyven évben, és kritikus állapotban van” – állapította meg a rektor. A státusztörvénnyel kapcsolatban elmondta, nem tartja annyira tragikusnak, mint ahogyan beállítják.
A pedagógusminősítési rendszerről azt mondta, vitatható, de paradigmatikusan szemlélve akár jónak is nevezhető. Azt viszont tudni kell, hogy a világon bárhol vezetnek be ilyen típusú minősítési szabályzatot, nagyjából tíz évbe telik, mire adott szakterület integrálja. Arról is beszélt, az összeesküvés-elméletekben nem hisz, ugyanakkor feketén-fehéren látszik: a terület legnagyobb krízise, hogy a társadalom az oktatáson belül is kettészakadt.
A Konkrétan legújabb adásában Rónai Egon arról is beszélgetett Gloviczki Zoltánnal, hogy
- 2010–2012 között viszonylag szabad szakpolitizálás folyt, aminek nem mérte fel a súlyát a hatalom;
- a státusztörvény Gloviczki számára azt jelzi, a kormány a homokba dugta a fejét;
- a szülők mikor veszik észre, hogy összeomlik az oktatási rendszer;
- a közép-kelet-európai országokban, ahol az ezredfordulón sikeresen megreformálták az oktatást, „elég sok vér folyt”;
- nem feltételez annyi tudatosságot az oktatáspolitika és a kormányzat részéről, mint amennyit belelátnak az emberek.
Kattintgatós gyermekeink: az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék
Tóth Ida
Napi négy órát játszik a gyerek a telefonján. Veled mennyit? – kérdez rá a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a közleményében, amely az eddigieknél pontosabb képet ad a gyermekek digitális életéről. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató szerint az észszerű és betartható szabályok csökkentik a függés kialakulásának veszélyét. A családi életben jól bevált stratégiákat is tartalmaz Körmendi Attila pszichológus Behálózott gyermekeink című könyvheti újdonsága.
Újszerű, komplex módszerrel vizsgálta a nyolc-tizenöt éves korosztály mobiltelefon-használatát és online viselkedését a Fabricula kutatócég a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából. Az eredményekből kitűnik, hogy az iskolás korosztály átlagosan napi négy órát tölt mobilozással, a legtöbben a közösségi médiát használják, azon belül is a TikTokot.
Mikor és mennyi ideig telefonoznak a gyerekek?
Hétköznapokon már hajnali négy órától megfigyelhető az aktivitás növekedése a kutatásban részt vevők mobilján. Még jó, hogy ez csak a kisebbségre jellemző, a többség telefonhasználata nagyjából fél hat és fél hét között éri el a reggeli csúcsot, majd némi visszaesés után fél nyolc és nyolc óra között látható újabb emelkedés. Tanítási időben viszonylag alacsony mértékű a telefonhasználat, bár életkortól függően azért vannak eltérések: az idősebbek nagyobb eséllyel használják a mobilt hétköznap délelőtt is. Éjfél és hajnal öt óra között a legtöbb gyerek „offline” – remélhetőleg alszik –, a kutatás résztvevői közül azonban többen, ha nem is mindennap, de esetenként aktívak voltak, egyesek kifejezetten hosszan használták a telefonjukat, például filmet néztek rajta az éjszaka közepén. Az átlagos napi képernyőidő a teljes mintára és a teljes vizsgálati időszakra számolva 234 perc, azaz közel négy óra. A kutatásból az is világosan látszik, hogy az életkor növekedésével párhuzamosan nő a készülékhasználat átlagos ideje.
Halljuk-e az „apahangot”?
A Kossuth rádió Vendég a háznál című műsora nem kerüli azokat a kényes témákat, amelyekről érdemes társadalmi szinten is gondolkodni.
Körmendi Attila pszichológus arra a tendenciára is felhívja a figyelmet, hogy a digitális eszközök használata egyre gyakoribbá válik a korai életévekben.
Vagyis egyre kisebbeknek, akár már egy-két éveseknek is kütyüt adnak a kezükbe a szüleik. Jellemzően az alacsonyabb iskolázottságúak és jövedelműek gondolják azt, hogy gép nélkül nem képesek lekötni a csemetéjüket.
Az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent, Behálózott gyermekeink – Okoseszköz-használat gyermek- és serdülőkorban című kötet szerzője az okok között említi, hogy sok szülőnek a telefonja az egyetlen „segítsége”, mert amíg az lefoglalja az örökmozgó csöppséget, neki addig van ideje testedzésre, pihenésre, alvásra vagy szórakozásra, film- és sorozatnézésre. Egyes családokban a hosszabb, strukturálatlan időszakok, például autóutak, repülőutak kitöltése is nehezen elképzelhető digitális eszközök nélkül. Nem árt tudatosítani: ezekben az időszakokban a szülő többnyire nem is tudja, hol, milyen oldalakon kalandozik gyermeke. Hogyan tudná akkor megvédeni a káros hatásoktól?! Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatónak gyakorta felteszik a kérdést szülők és nevelők: mikor engedhetik el a serdülő kezét, hogy a felnövekvő nemzedék a saját útját járhassa a digitális világ útvesztőiben is?
– A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából készült kutatás eredménye kijózanító – értékeli a helyzetet Pécsi Rita. – Az új vizsgálati módszer is csak azt bizonyítja, amit a fejlesztők már régóta tudnak, hiszen milliárdnyi adat áll a rendelkezésükre arra vonatkozóan, hova kattintunk, melyik oldalt néztük kicsit hosszabban, milyen tartalmakkal érdemes minket megkínálni. Még a szemmozgásunkat is figyelik. A piac érdeke, hogy a felhasználó minél több hasznos időt töltsön el a gép előtt, abban mégis konszenzus van fejlesztők és szakértők között, hogy az alváshiány súlyos problémákat okoz. A szükségesnél kevesebb alvás 38 százalékkal növeli a depresszió előfordulását.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az utóbbi években megháromszorozódott az öngyilkossági kísérletek száma a tíz-tizennégy éves korosztály körében. Ezért is ajánlom a szülőknek, hogy a hálószobákban semmiképpen ne legyen képernyő.
Mintha drogot adnánk a gyerekeinknek
A kicsiknek valódi kapcsolatokra van szükségük – nem egy alkalmazásra – mondja Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató.
Ha a szülőnek szabad, a gyereknek miért nem?
Bár egyre többet hallani az okoseszközök túlzott használatáról, arról már kevesebb szó esik, hogyan lehet a fiatalokat biztonságosan bevezetni a digitális világba. A minta a legerősebb nevelő erő. Ha a kisgyerek azt látja, hogy a szülő szinte egész nap a számítógépe előtt ül – még ha a munkája miatt teszi is ezt –, és a keze ügyében tartja a telefonját, az kinyitja előtte a korlátlan használat kapuját. Miért ne ülhetne akkor ő is órákat a gép előtt? – az önigazoló kérdések legtöbbször összekapcsolódnak azzal az érvvel, hogy az iskolások amúgy is a kapcsolattartás és az információcsere elsődleges színtereként tekintenek az online platformokra, s ez a Covid-karantén idején már általánosan elfogadottá vált. Ám akik a karantén elmúltával is így gondolkodnak, azok egy dologgal biztosan nem számolnak: a gyerek éretlen idegrendszerével. Pécsi Rita hangsúlyozza, hogy az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék. A serdülőkor kezdetével amúgy is felbomlanak a kialakulóban lévő idegrendszeri pályák – ez az átalakulás megkezdődik tízéves kor körül, és eltarthat egészen húszéves korig. Ebben az időszakban különösen fontos a mozgás és minden olyan tevékenység, amely kimozdítja a fiatalt a gép mellől, mert a kutatások szerint a géphasználattal egyenes arányban nő a figyelemzavar és nő a szorongás, a serdülőkori depresszió is. Az erős dopaminhatás pedig függőséget okoz.
– Erről is érdemes beszélgetni a gyerekeinkkel – ajánlja a neveléskutató –, és alakítsunk ki észszerű, betartható szabályokat közösen. Szabályokra igenis szükség van, ez nem IQ-kérdés, sokkal inkább az idegrendszer érésével függ össze, hiszen az agyi fékező hatások még kialakulatlanok tizenéves korban. Mit jelent ez?
Mindannyiunknak ismerős a serdülőkorra jellemző féktelen, élménykereső magatartás: „legyen nagyon” – mindegy is hogy mi, de az nagyon –, amit élménykényszernek hív a szakirodalom. Így tehát a gázpedál a gyereknél van, de a fék még a szülőnél, és a felelősség is az övé. Sok-sok beszélgetéssel, kapaszkodók, szabályok felállításával, a szűrők beépítésével segíthetjük a kamaszt abban, hogy rálásson a benne lejátszódó folyamatokra, de ne tegyük ki őt olyan döntéseknek, amelyeket még nem képes meghozni.
A függőség tünetei
Pécsi Rita Fejleszt vagy rombol? című könyvében konkrét javaslatot tesz a megelőző szabályok és módszerek bevezetésre. A családi életben jól bevált stratégiákat tesz közzé Jonathan McKee a most megjelent, Képernyő-generáció című kötetben, Körmendi Attilától olvashatunk a napi használati idő korlátozásának elveiről, a veszélyes tartalmak felismeréséről és az esetleges káros tartalmak ellensúlyozásának a lehetőségeiről is. A csoportos megelőzési módszereket, játékokat a pedagógusok is haszonnal alkalmazhatják. Mivel az okoseszközök túlzott használata mögött általában egy vagy több funkció, alkalmazás domináns használata áll, ezért az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent, Behálózott gyermekeink című kötet szerzője kiemelten foglalkozik a problémás videójáték-használattal, az okostelefon-addikcióval, a közösségi oldalaktól való függőség és az online zaklatás kérdéskörével. Bemutatja a függőség tüneteit, így az olvasó ráláthat arra is, hogy saját maga vagy környezetének tagjai mennyire veszélyeztetettek.
– Egyes képességeket, például a szókincset vagy a logikai gondolkodást fejleszthetik a technológiai eszközök, ez a fejlesztőhatás azonban csak akkor érvényesül, ha a napi használati idő nem több mint két óra – figyelmeztet Körmendi Attila. – A teljes megvonás nem megoldás, ahogyan a kontroll nélküli okoseszköz-használat sem. A bizalom fontos tényező, mert ha a nincs kapcsolat és kötődés, akkor nő a függőség kialakulásának kockázata. Ugyanakkor látni kell: a mai gyerekek rengeteg ingerrel találkoznak, ami eleve magasra tornássza az ingerküszöbüket, ezért is tűrik olyan nehezen az ingerszegény helyzeteket. Ha a telefon mindig kéznél van, akkor nagyon megnőhet a napi használati idő.
A Fabricula kutatócég eredményeiből kitűnik, hogy a telefonokra telepített és legalább egyszer használt alkalmazások száma átlagosan 76, ami 6 és 147 között változott készülékenként a vizsgálat ideje alatt. A telefonok aktív képernyőidejének közel hatvan százalékát a közösségi média és az egyéb kommunikációs alkalmazások, például böngészők és üzenetküldők tették ki. A legnépszerűbb közösségimédia-platformok (Facebook, Instagram, TikTok, Snapchat, YouTube, Messenger) érintettek az összes rögzített alkalmazásindítás felében. A gyermekek telefonjukkal eltöltött összidejének 18 százaléka a TikTokon zajlik, további 12 százalék pedig a YouTube-on. A tiktokozás napi átlaga nyolcvan perc, a YouTube-é 37 perc, a Messenger és az Instagram pedig napi 21 perc. A Facebookon 17 percet, míg a Snapchaten napi átlagban 11 percet töltenek az applikációt használó gyerekek.
Mindent megtesz a baloldal, hogy ne érkezzen meg a tanárok béremelése
A pedagógus-életpályáról szóló törvényjavaslat célja, hogy a tanárok megbecsülést, a diákok versenyképes tudást kapjanak.
– A közösségi médiára elvben csak 13 évesen lehetne föllépni, tehát legtöbb esetben hazugsággal indul már a csatlakozás is – figyelmeztet Pécsi Rita. – És még csak nem is pszichológiai vagy neurobiológiai okok vezettek a korhatár megállapításához – ez esetben jó néhány évvel kitolódna a közösségi platformok használata –, hanem az amerikai törvények, amelyek értelmében 13 évesnél fiatalabbaktól nem lehet adatot gyűjteni.
A közösségi média több szempontból romboló hatású, serdülő lányoknál például egyenesen az önbecsülés „barométerévé” vált, sok kislány egész nap azt lesi, hányan lájkolják, milyen kommenteket kap, s mindez az identitás kialakulásának érzékeny időszakában történik. A kutatások szerint hihetetlenül ártalmas ez az időtöltés, könnyen kialakul függőség is, ezért jó lenne, ha minden szülő kiállna amellett, hogy legalább a 13 éves korhatárhoz tartsák magukat a gyerekek.
A legfontosabb változatlanul ez: szülőként jelen lenni, beszélgetni, és főleg realizálni, hogy mitől veszi el az időt az okoseszköz-használat – hangsúlyozza a neveléskutató. Majd fejben számol: amelyik iskolás napi négy órát tölt a gép előtt, az mikor mozog? Sport, szociális érintkezés, természethez való kapcsolódás és tapasztalatszerzés nélkül egyszerűen nem alakulnak ki sem a motorikus, sem a szociális készségek.
A telefonozás mellett éppen azokra a tevékenységekre nem jut idő, amelyek az idegrendszert fejlesztik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy majd a felnőttkorba érve értelmesen és jól használhassuk a gépet.
Teret kellene adni az életnek. A munka mellett létjogosultsága van a baráti kapcsolatoknak és a pihenésnek is. Az éjszakai alvás regenerál, különösen, ha álmodunk: a REM- (rapid eye movement) fázisban a szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban, ilyenkor dolgozza fel az agy a napi történéseket, válogat az információk közt, és el is rendezi azokat. Hasonló történik sportoláskor, különösen a keresztirányú mozgásformák érlelik az idegrendszert, segítik a jobb és a bal agyfélteke összehangolt működését, amelyre szinte minden pillanatban szükségünk van, olyankor is, amikor olvasunk, gondolkodunk vagy terveket szövünk akár azzal a céllal, hogy változtassunk az okoseszköz-használatunkon. A jó egyensúlyok, az arány és mérték megtalálása – sok szempontból erről szól az életünk.
Tartalom és időtartam.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása a szülőknek: Lehetőség szerint 18-24 hónaposnál fiatalabb gyerekek ne használjanak digitális média eszközt. Sokszor a szülő nyomásként éli meg, hogy minél korábbi életkorban megismertesse gyermekét a technológiai eszközök használatával, mert azt hiszi, hogy ellenkező esetben gyermeke lemarad a többiekhez képest. A társaság szerint ettől nem kell tartani, az esetleges lemaradások pillanatok alatt pótolhatók. Két- és ötéves kor között korlátozni kell a médiahasználat időtartamát; ez ne legyen több, mint napi egy óra. Ebben az egy órában a szülő folyamatosan legyen a gyermek mellett, segítsen számára értelmezni a látottakat, hallottakat, vegyen részt a gyermek médiahasználatában. A megtekintett tartalmat a gyermek életkorához kell igazítani. Vagyis a szülőnek nemcsak az időtartam, de a tartalom szempontjából is fontos kontrolláló szerepe van.
Borítókép: Anya és baba fürdés közben okostelefonnal (Fotó: AFP/Anne-Sophie Bost)
Pécsi Rita előadása: „Csak az önmagát fegyelmezni tudó ember lehet szabad”
Hazamegyek és teleragasztom a hűtőt a szavaival…Ez volt az első gondolatom, amikor a közel kétórás előadás után felálltam a székből – hozzáteszem, akár hármat is szívesen ültem volna benne, ha közben Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatót hallgathatom. Már a plakáton olvasható cím is rettentően izgalmas és csábító volt, „Szabadságra nevelünk! Fegyelmezéssel?”, amit pedig a helyszínen kaptunk, életre szóló lecke. A CsaládEgyetem által szervezett június 14-ei előadásnak a Petőfi Művelődési Központ adott helyet.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita remek előadó, ez vitathatatlan, aki tényszerű mondandója közé rengeteg életből vett példát, idézetet, kísérleti eredményt tűz. Így hat egyszerre szellemre és lélekre, így adja át évtizedes tudását és tapasztalatát, miközben – színészi képességeinek köszönhetően – közönségét egyszerre bilincseli le és szórakoztatja. Az előadás témája – kicsit pontosítva a címet – a belső szabadságra nevelés volt, amely, mint megtudtuk, fegyelmezés nélkül nem lehetséges.
– A gyerekeknek szükségük van a szabályokra, a korlátokra, mint ahogyan a paradicsompalántának a mellé állított karóra – fogalmazott Uzsalyné dr. Pécsi Rita. – Ha már megerősödött a kis „palántánk”, akkor elvehetjük mellőle, de addig biztonságérzetet fog neki adni, és érezni fogja, törődünk vele.
Így lesz a gyermekünk fegyelmezett. De mit jelent a fegyelmezettség? Jelen esetben nem a vak szófogadást vagy szabálykövetést, hanem „a belülről fakadó igen a jóra” érzést.
– Ha van önuralmam, azaz ha magamat kézben tudom tartani, az jó – folytatta. – Ezt tanítani kell a gyerekeknek, állandóan, megállás nélkül, és át kell hozzá adni az önfegyelem elsajátításának módját – emelte ki. – Ehhez fegyelmeznünk kell őt mégpedig úgy, hogy a jóban megerősítjük, a szabályokat, a vele szemben támasztott elvárásokat világosan, egyértelműen fektetjük le, a korlátokon belül szabadságot biztosítunk a számára, és mi magunk is mintát nyújtunk saját cselekedeteinkkel.
A neveléskutató kiemelte, nagyon fontos a felek közötti bizalom, szeretet, a közösen töltött, lassan járó idő, amelyet a szülő és a gyermek egymásra fordít, egymásnak szentel.
– A fegyelmezés nem szükséges rossz, vállaljuk hát fel! – fogalmazott. – Akit nem fegyelmeznek, akit nem vezetnek, úgy érzi majd, nem törődnek vele, és ez, ha befelé irányul, szorongást, ha kifelé, agressziót eredményezhet. Amíg a gyermekben nem alakult ki a belső szilárdság, addig külső segítségre van szüksége. Nem pórázra, amit rángatnak, hogy „ezt ne csináld!”, „oda ne menj!”, hanem egy karámra, amelynek pontosan meghatározott korlátai vannak, de amin belül folytonos a biztonság- és szabadságérzet.
– Ahogy nő a gyermek, és ahogy erősödik az önfegyelme, egyre szélesedik, tágul a karám mérete is, de nagyon fontos, hogy csak olyan döntéshelyzet elé állítsuk őt, amely megfelel az életkorának – tette hozzá.
A témák között szerepelt még a hisztikezelés, a higgadtság megtartásának módjai és előnyei, és hangsúlyos helyen állt a csend szükségessége is.
– Az idegrendszer lenyugtatásához szükségünk van a csendre – folytatta az előadó. – A folyamatos zajban – legyen az tévé, rádió, hangos beszélgetés – az emberek egy idő után szinte puskaporos hordóvá válhatnak, és képesek bármikor felrobbanni. Emellett figyeljünk oda arra is, hogy ne legyen túl ingergazdag a környezet, mert az idegrendszer nem lesz képes mindent feldolgozni. A sok játékfigura és délutáni elfoglaltság helyett legyenek vidám, oldott, közösen töltött percek, amely során a szülő-gyermek között lévő bizalmi kapcsolat egyre inkább elmélyülhet.
– Kritizáljuk keveset és helyette dicsérjük sokat! A kritika az idegrendszer számára olyan, mint a fizika bántalmazás. Vegyük észre, ha gyermekünk ügyes, kapjuk rajta, ha valami jót tesz!
– Ha viszont vétett, bocsássunk meg neki és felejtsük is el, ne hánytorgassuk fel neki a tévedéseit! Legyenek fontosak a lefektetett szabályok, de ha azt látjuk, szüksége van rá, egyszer-egyszer engedjük el azokat, hogy érezze, nagyon fontos a szabály, de ő még fontosabb – emelte ki a neveléskutató.
írta: Bogdánffy-Szőke Anett
Fotók: Horváth Bence
Győry Zelencsuk Tímea: Mindennap megköszönjük, hogy megtaláltuk egymást
A Family Magazin interjúja Timi különleges táncos módszeréről és a 12 év után is szenvedélyes házasságáról.
A teljes cikk és még sok más érdekes, tartalmas írás megrendelés után olvasható el: Itt rendelhető: