„A méltó fizetés az alapja annak, hogy a pedagógusokkal építő párbeszéd
Gloviczki szerint a rendszerváltás óta nagyon sok előremutató és jó kezdeményezés volt az oktatási rendszer átalakítására, ezek azonban mind elhaltak.
Nem az előző tizenhárom évet tartom kudarcnak, hanem az elmúlt évtizedekben kihagyott ziccerek sorát. Ugyanakkor az oktatás katasztrofális helyzete csak részben ered bármiféle kormánypolitikából. Amikor ziccerekről beszélek, arra gondolok, hogy a magyar oktatásügy történelmi szinten van katasztrofális helyzetben.
„Az igazi baj nem azzal van, hogy kevés a pedagógus és alacsonyak a bérek. Az egész oktatási rendszer megállt a fejlődésben az elmúlt harminc–negyven évben, és kritikus állapotban van” – állapította meg a rektor. A státusztörvénnyel kapcsolatban elmondta, nem tartja annyira tragikusnak, mint ahogyan beállítják.
A pedagógusminősítési rendszerről azt mondta, vitatható, de paradigmatikusan szemlélve akár jónak is nevezhető. Azt viszont tudni kell, hogy a világon bárhol vezetnek be ilyen típusú minősítési szabályzatot, nagyjából tíz évbe telik, mire adott szakterület integrálja. Arról is beszélt, az összeesküvés-elméletekben nem hisz, ugyanakkor feketén-fehéren látszik: a terület legnagyobb krízise, hogy a társadalom az oktatáson belül is kettészakadt.
A Konkrétan legújabb adásában Rónai Egon arról is beszélgetett Gloviczki Zoltánnal, hogy
- 2010–2012 között viszonylag szabad szakpolitizálás folyt, aminek nem mérte fel a súlyát a hatalom;
- a státusztörvény Gloviczki számára azt jelzi, a kormány a homokba dugta a fejét;
- a szülők mikor veszik észre, hogy összeomlik az oktatási rendszer;
- a közép-kelet-európai országokban, ahol az ezredfordulón sikeresen megreformálták az oktatást, „elég sok vér folyt”;
- nem feltételez annyi tudatosságot az oktatáspolitika és a kormányzat részéről, mint amennyit belelátnak az emberek.