Házaspárok útja ünnep Uzsaly Zoltánnal és Pécsi Ritával

2015. június 27-én a házas- és jegyespárok, együtt járók a Házaspárok útja ünnepére gyűltek össze Óbudaváron a Schönstatt Családok szervezésében, hogy szívük dalát követve hálát adjanak kapcsolatukért és erőt merítsenek a folytatáshoz.

A másfél kilométeres erdei út mellett felállított állomásoknál Uzsaly Zoltán és felesége, Pécsi Rita közös gondolkodásra hívta az érdeklődőket a házasság fontos értékeiről, kérdéseiről, mérföldköveiről:

Nem a házasság hozza létre a végleges szeretetet, hanem a véglegesség vállalása jelenti, hogy házasok vagyunk. Ez az elköteleződés más minőséget ad a kapcsolatnak, minden mástól megkülönböztetve azt.

Amikor az örömünk túlárad, nemcsak házat, hanem légkört, otthont is teremt. Tilmann atya szerint, amit elrejtve otthon, a szűk családi körben végzünk, világméretű

Atyává válni: Istent képviselni gyermekünk számára. A teremtő és gondviselő Erőt és Jóságot közel hozni, átélhetővé tenni a családban. Anyává válni: új életet elfogadni, befogadni, hordozni, táplálni, növekedését vigyázni.

A bűn és a gyengeség hozzá tartozik az ember életéhez. Tévedni fogunk, hibázni és vétkezni is. Ő is, én is. A válaszunk a szeretet tanúsága: Nem értelek, de szeretlek. A megbocsátás nem érzelem, hanem döntés. A kapcsolatunk fontosabb mindennél.

Isten nem édeskésen szeret. Nagynak akar növelni. A nehézség egy lépcső, amire ez van írva: „Gyere, fent találkozunk!”

A feleségem a keresztem, én meg kettőskereszt vagyok neki. A házasságban a legnagyobb kihívás a mindennapi közelség. Ezért olyan bölcs a schönstatti tanács: engedj meg a társadnak 20 „bogarat”! Lesznek napok, amikor szinte úgy érezzük, hogy egy bogárgyűjtemény közepén ülünk.

A régi világban az engedelmesség volt a fő erény. De a régi világot átjárta egy viszonylag egységes keresztény közszellem, ha valaki eszerint élt, akkor az a tisztességre vezette. Ma viszont dönteni kell megtanítani fiataljainkat, hogy a felismert értéket képesek legyenek követni és másokkal szemben megvédeni is.

Életünk közepe táján a tapasztalat sokszor kikezdi az eszményt. Rengeteg korlátunkkal szembesültünk, sok álmunk nem valósult meg. Isten „összerázza” az életünk alkotóelemeit, hogy szortírozza és újrarendezze azokat. Olyan ez, mint amikor a kígyó levedli bőrét a kövek közé préselve magát. Feladatunk: kibírni a vajúdó állapotot, új tájékozódási pontokat keresni, kitartani, és a sötétség után eljő a verőfényes nappal.

A közösség állandó és kölcsönös terhelhetőség és igénybevehetőség. Organikus szövevényben élhetünk, ahol 1+1= legalább három, de sokszor 10, sőt 100 is lehet. Könnyebb a teher, ha többen hordozzuk, elviselhetőbb a fájdalom, ha megosztjuk, az öröm is megsokszorozódik, ha együtt éljük át.

Nem magunknak élünk. Küldetésünk akkor és ott alakul ki, ahol tehetségünket, képességeinket és erőinket az Élet szolgálatába tudjuk állítani. Legelső terepünk a saját családunk. Az itt megélt életminőség lesz minden további apostolkodás alapja is.

A mesevilágból is tudjuk, és szívünk mélyén nagyon igaznak is érezzük, hogy a leválás idején világgá kell mennünk, hogy az élet vizével, az aranyalmával királyként térhessünk újra haza. A vándorúton nem kísérnek el a szülők – nevelni ebben a korban már gyakorlatilag nemigen lehet. A szerencsét próbáló legényt és leányt azok a varázserejű megoldások segítik, amiket eddigi élete során kapott – legfeljebb egy kis hamuban sült pogácsát tehetünk még gyorsan a tarisznyába…

Komoly küldetésünk: együtt hordozni életadó forrásainkat, az időseinket, hogy felragyogjon számukra életük értelme, Isten teremtő kezének nyomát megkeresni velük együtt. Tanácsot kérni, meghallgatni, megörvendezni, együtt megsiratni mindazokat az eseményeket, dolgokat, amelyek Isten kis prófétái lehettek az ő életükben.

„Sok minden történik Isten akarata ellenére de semmi nem történik gondviselése nélkül!” Látszólag pedig nap mint nap megcáfolja ezt az életünk. Miért pont így? Miért pont én? Kentenich atya így tartja „Istenprofi teniszjátékos, aki az összes labdát, melyeket bárki is ütött el, és bármilyen ügyetlenül is, képes elkapni és tervszerűen az örökkévalóság óta látott cél felé irányítani.”

Az állomásokat a schönstatti családok egy-egy közössége „örökbe fogadta”, hogy rendszeres imáikkal, áldozataik felajánlásával hordozzák azokat a zarándokokat, akiknek az adott stációnál nehézségeik vannak. Így az ide látogató párok nem csupán szép élménnyel, hanem kegyelmi ajándékkal gazdagodhatnak, tudhatják, imádkoznak értük.

A könyv, amely Rita és Zoli gondolatait tartalmazza, megvásárolható itt: https://pecsirita.hu/bolt/konyvek/

forrás: http://csaladok.schoenstatt.hu/unnep-uzsaly-zoli-es-pecsi-rita-hp-ral-2015

Előadás a szépről középiskolás lányok számára

A szépről tartott előadást Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató 2023. szeptember 15-én a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum sportcsarnokában IX–XII. osztályos diáklányoknak. Többek között olyan témákat érintett, mint: Mit üzen a természet a szépségről a hétköznapoknak?; Szép – környezet, kapcsolatok, hitvilág, test-lélek; A giccs, mint olcsó eszmény.

Ciucur Losonczi Antonius

A Böcskei László megyés püspök ötlete nyomán megvalósult rendezvényen körülbelül 250 diáklány vett rész a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, az Ady Endre Líceumból, a Nagyváradi Művészeti Líceumból, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumból és a Mihai Eminescu Főgimnáziumból.

Felvezetésképpen Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozta: minden nőben ott lakozik egy királylány, még ha néha ez nem is vevődik észre. Egymás kedvéért születtünk, mások a nők, és mások a férfiak, még akkor is, ha manapság „összetorlódnak” a nemek és minden uniformizálódik. A Szentírásból ugyanis tudjuk, hogy Isten külön teremtett nőt és külön férfit, s „látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott”. Nem vagyunk tehát egyformák, és ezért van az, hogy a nők többsége valószínűleg még mindig álmodozik arról, hogy egyszer majd eljön érte a herceg a fehér lovon, „hogy megtegye neki az ajánlatát”, illetve megküzdjön érte.

Arról is beszélt a meghívott: mindenkinek megvan a saját egyénisége, még akkor is, ha a fogyasztói társadalomban a tömegízlésre helyeződik a hangsúly, a genderideológia révén pedig egy profin tervezett „csoportnyomás” nehezül ránk, és egyesek azt próbálják elhitetni velünk, hogy a család többé nem egy nő és egy férfi szövetsége. Holott nyilvánvaló, hogy csupán két nem létezik, a nő és a férfi, és nem százféle egyenértékű társadalmi nem, ahogyan most divatos hirdetni, fogalmazott Uzsalyné Pécsi Rita. A neveléskutató ezt azzal is alátámasztotta, hogy például másként fontos egy kapcsolat egy nőnek, mint egy férfinak, másként működik a tájékozódóképességük, másként beszélnek és hallgatnak, oldják meg a problémákat, s „egy férfi sohasem fogja érzékelni azt, hogy a bézs színnek hányfajta árnyalata van”.

Arra is kitért Uzsalyné Pécsi Rita, hogy miért vonzóbbak a szőke nők, és azt tanácsolta: egy nő, még ha bele is áll férfias helyzetekbe, azért őrizze meg a nőiességét. Úgy fogalmazott: a nő a szépség őre és megsokszorozója, míg a giccs a középszerűség diadala. A széppel való vonzás ugyanakkor női attribútum, de a szépérzéket fejleszteni kell, időt kell engedni a szép befogadásának, annak, hogy a látványa megörvendeztessen bennünket. A kicsi dolgokban is ott rejlik a szépség, és mi magunk is teremtői lehetünk a szépnek, de ez csak a külső jegyek mentén nem kivitelezhető, figyelmeztette hallgatóságát Uzsalyné Pécsi Rita, Dosztojevszkit idézve azon meggyőződésének adva hangot, hogy nem a nyugodt, kiegyensúlyozott arcok az igazán szépek, hanem azok, „ahol Isten és az ördög küzdenek, és az ellentétes pontok összeérnek”.

A szerző felvételei

forrás: https://www.erdon.ro/helyi-kozelet/2023/09/eloadas-a-szeprol-kozepiskolas-lanyok-szamara

Uzsalyné Pécsi Ritát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti díjban részesítette

Nagyon büszkék vagyunk rá és szívből gratulálunk 🙂

Tizennyolc alkotót tüntetett ki idén a Magyar Művészeti Akadémia.

Az MMA tagozatai minden évben egy magyarországi és egy külhoni művésznek ítélik oda a díjakat, amellyel az alkotók és szakemberek pályáját és munkáit ismerik el.

Idén a Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti díjában részesült Farkas Gábor építész és Murádin Katalin építész, a film- és fotóművészetért járó Szőts István-díjat Kurucz Sándor operatőr és Kosmály Gábor (Gabriel Kosmaly) fotóművész vehették át, az iparművészeti és tervezőművészeti díjat pedig Csavarga Rózsa belsőépítész és Nagy Judit gobelinművész kapta.

Az irodalmi munkásság elismeréséül járó Illyés Gyula-díjat Egyed Emese költő, irodalomtörténésznek és Fecske Csaba költő, publicistának adták át, a színházművészeti díjat Nagy Anna és Kiss Törék Ildikó színművészeknek ítélték oda. Képzőművészeti díjban részesült feLugossy László és Szentpétery Ádám képzőművész, a művészetelméleti munkásság elismeréseként járó Cs. Szabó László-díjat pedig Cebula Anna művészettörténész és Pécsi Rita neveléskutató kapta.

A népművészeti munkásság Erdélyi Zsuzsanna-díját Gazda Klára és Szabó Zoltán muzeológusoknak adták át, a zeneművészeket elismerő Szőnyi Erzsébet-díjat pedig Nádor Magda énekművész vehette át. A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti-díjában, Szőnyi Erzsébet-díjban részesült a nemrégiben elhunyt Jandó Jenő zongoraművész. A díjat Jandó Jenő özvegye, Takács Tamara operaénekes vette át.

A díjakat az MMA kilenc tagozatának vezetői és képviselői adták át. Az ünnepség alkalmából Ránki Fülöp zongoraművész, az MMA ösztöndíjasa Liszt Ferenc Dante olvasása nyomán című zongoraművét adta elő.

Forrás

Együtt adtak hálát összetartozásukért a hazai schönstatti családok Óbudaváron

„Háziszentély ünnepet” rendezett június 25-én a Magyar Schönstatt Családmozgalom Óbudaváron, melynek keretében Bognár István, a győri szeminárium spirituálisa mutatott be hálaadó szentmisét, majd Pécsi Rita tartott előadást.

A Schönstattból elindult lelkiségi mozgalom ősszentélye, zarándokhelye és a hozzá kapcsolódó intézmények Németországban, a Rajna melléki Vallendar város határában találhatóak. A mozgalom nemzetközi kiterjedése magával hozta, hogy a világszerte meghonosodott schönstatti közösségek saját nemzeti szentélyt építenek/építettek maguknak, amely az eredeti kápolna oltárának pontos mása.

A közösségek elkötelezetten gondoskodnak a szentély életéről és a mozgalom elmélyítéséről, az eredeti karizmák továbbadásáról. Minden, a mozgalomhoz tartozó család otthonában is kialakít egy házi oltárt, „szentélyt” a Szűzanyának, akivel életszövetséget köt. Így válnak a családok saját szentélyeiben a házi oltárok a „közös” schönstatti főoltár képzeletbeli „mellékoltáraivá”, összekötve az előttük elmondott imákat, és szorosabbra fűzve egymással lélekben a közösség tagjait.

Gertrud-Mária Erhard nővér köszöntő beszédében kiemelte: az óbudavári kápolna 2005-ös felszentelését száz ilyen, családi otthonban létesített házi oltár kialakítása előzte meg a magyar Schönstatt Család akkori lelki vezetője, Tilmann Beller útmutatása alapján.

Emlékeztetett: a házi szentélyek – a közös kápolna „mellékoltárai” – a családi imádságok helyszíneként jelei a velünk élő Szűzanyának is, aki –

ha felhatalmazzuk őt – Krisztushoz vezet, és krisztusi emberekké neveli és alakítja a családtagokat.

A szentmisén a zenei szolgálatot egy pécsi család adta

Bognár István spirituális a szentmisén elmondott beszédében visszaemlékezett, hogy 2016 nyarán ő maga is a németországi Schönstattban töltött egy hetet. Nagy benyomást gyakorolt rá a hely, ahol komoly lelki felkészítést és útmutatást kapott az életében ezek után bekövetkezett nehézségeihez. Azt is felidézte, hogy a magyar kápolna oltárában Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéje van elhelyezve, így különösképpen nagy öröm, hogy feleségének, Coreth Mária Teréziának is elindult nemrég a boldoggá avatási eljárása. Ennek a kápolnának a küldetése szent magyar házaspárokat, szent családokat nevelni az Egyház és a világ megújítására.

Az ünnepi napra egy új „családfa” is készült, amelyen mintegy 280 házaspár jelölte meg, ki által és mikor alapított háziszentélyt, kötött szeretetszövetséget a Szűzanyával.

Egy montázs is készült: a házi oltárok fotóiból az óbudavári kápolna szentélyének oltárképét formázták meg. Ezzel azt kívánták megjeleníteni, hogy a mozgalomhoz kapcsolódó családok otthonaiban a krisztusi életre törekvés, a mindennapi munka, áldozat és imádság hogyan segíti a schönstatti családok megszentelődését.

A program Pécsi Rita Szövetségben élni – A szeretet merészsége, a szeretet kalandja című előadásával folytatódott, amelyben a neveléskutató szakember a schönstatti lelkiségi mozgalmat megalapító Joseph Kentenich „szövetségpedagógiáját„ fejtette ki színes történetekkel és versekkel, humorral fűszerezve.

A közösen eltöltött ünnepi nap megerősítette a résztvevő családokat abban, hogy házi oltáruk a hit és az öröm sugárzó tűzhelyeiként nagy ajándék és lehetőség otthonaikban a keresztény légkör megteremtéséhez.

Forrás: Magyar Schönstatti Családmozgalom

Fotó: Papp Ármin 

Magyar Kurír

Pécsi Rita előadása: „Csak az önmagát fegyelmezni tudó ember lehet szabad”

Hazamegyek és teleragasztom a hűtőt a szavaival…Ez volt az első gondolatom, amikor a közel kétórás előadás után felálltam a székből – hozzáteszem, akár hármat is szívesen ültem volna benne, ha közben Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatót hallgathatom. Már a plakáton olvasható cím is rettentően izgalmas és csábító volt, „Szabadságra nevelünk! Fegyelmezéssel?”, amit pedig a helyszínen kaptunk, életre szóló lecke. A CsaládEgyetem által szervezett június 14-ei előadásnak a Petőfi Művelődési Központ adott helyet.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita remek előadó, ez vitathatatlan, aki tényszerű mondandója közé rengeteg életből vett példát, idézetet, kísérleti eredményt tűz. Így hat egyszerre szellemre és lélekre, így adja át évtizedes tudását és tapasztalatát, miközben – színészi képességeinek köszönhetően – közönségét egyszerre bilincseli le és szórakoztatja. Az előadás témája – kicsit pontosítva a címet – a belső szabadságra nevelés volt, amely, mint megtudtuk, fegyelmezés nélkül nem lehetséges.

– A gyerekeknek szükségük van a szabályokra, a korlátokra, mint ahogyan a paradicsompalántának a mellé állított karóra – fogalmazott Uzsalyné dr. Pécsi Rita. – Ha már megerősödött a kis „palántánk”, akkor elvehetjük mellőle, de addig biztonságérzetet fog neki adni, és érezni fogja, törődünk vele.

Így lesz a gyermekünk fegyelmezett. De mit jelent a fegyelmezettség? Jelen esetben nem a vak szófogadást vagy szabálykövetést, hanem „a belülről fakadó igen a jóra” érzést.

– Ha van önuralmam, azaz ha magamat kézben tudom tartani, az jó – folytatta. – Ezt tanítani kell a gyerekeknek, állandóan, megállás nélkül, és át kell hozzá adni az önfegyelem elsajátításának módját – emelte ki. – Ehhez fegyelmeznünk kell őt mégpedig úgy, hogy a jóban megerősítjük, a szabályokat, a vele szemben támasztott elvárásokat világosan, egyértelműen fektetjük le, a korlátokon belül szabadságot biztosítunk a számára, és mi magunk is mintát nyújtunk saját cselekedeteinkkel.

A neveléskutató kiemelte, nagyon fontos a felek közötti bizalom, szeretet, a közösen töltött, lassan járó idő, amelyet a szülő és a gyermek egymásra fordít, egymásnak szentel.

– A fegyelmezés nem szükséges rossz, vállaljuk hát fel! – fogalmazott. – Akit nem fegyelmeznek, akit nem vezetnek, úgy érzi majd, nem törődnek vele, és ez, ha befelé irányul, szorongást, ha kifelé, agressziót eredményezhet. Amíg a gyermekben nem alakult ki a belső szilárdság, addig külső segítségre van szüksége. Nem pórázra, amit rángatnak, hogy „ezt ne csináld!”, „oda ne menj!”, hanem egy karámra, amelynek pontosan meghatározott korlátai vannak, de amin belül folytonos a biztonság- és szabadságérzet.

– Ahogy nő a gyermek, és ahogy erősödik az önfegyelme, egyre szélesedik, tágul a karám mérete is, de nagyon fontos, hogy csak olyan döntéshelyzet elé állítsuk őt, amely megfelel az életkorának – tette hozzá.

A témák között szerepelt még a hisztikezelés, a higgadtság megtartásának módjai és előnyei, és hangsúlyos helyen állt a csend szükségessége is.

– Az idegrendszer lenyugtatásához szükségünk van a csendre – folytatta az előadó. – A folyamatos zajban – legyen az tévé, rádió, hangos beszélgetés – az emberek egy idő után szinte puskaporos hordóvá válhatnak, és képesek bármikor felrobbanni. Emellett figyeljünk oda arra is, hogy ne legyen túl ingergazdag a környezet, mert az idegrendszer nem lesz képes mindent feldolgozni. A sok játékfigura és délutáni elfoglaltság helyett legyenek vidám, oldott, közösen töltött percek, amely során a szülő-gyermek között lévő bizalmi kapcsolat egyre inkább elmélyülhet.

– Kritizáljuk keveset és helyette dicsérjük sokat! A kritika az idegrendszer számára olyan, mint a fizika bántalmazás. Vegyük észre, ha gyermekünk ügyes, kapjuk rajta, ha valami jót tesz!

– Ha viszont vétett, bocsássunk meg neki és felejtsük is el, ne hánytorgassuk fel neki a tévedéseit! Legyenek fontosak a lefektetett szabályok, de ha azt látjuk, szüksége van rá, egyszer-egyszer engedjük el azokat, hogy érezze, nagyon fontos a szabály, de ő még fontosabb – emelte ki a neveléskutató.

írta: Bogdánffy-Szőke Anett

Fotók: Horváth Bence

forrás

Rejtett erőforrásaink – Másodszor találkoztak az Organikus Pedagógia képviselői Budapesten

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) Organikus Pedagógia Módszertani Központja és a tavaly megalakult Organikus Pedagógia Egyesület június 10-én, második alkalommal szervezte meg az Országos Organikus Pedagógia Találkozót, melynek idei témája: rejtett erőforrásaink. A rendezvénynek a főiskola budapesti campusa adott otthont.

„Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart,
hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.”
(ismeretlen szerző)

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola – mely negyedik éve ad otthont az organikus pedagógia szakirányú képzésnek – budapesti campusán megtartott egész napos rendezvényből erőt meríthettek a Kentenich atya által kidolgozott nevelési rendszert, az organikus pedagógiát már gyakorlatban alkalmazók, és az azzal még csak most ismerkedők egyaránt. A délelőtti előadásokat követő kiscsoportos megbeszéléseken a résztvevők számba vették azokat az előadások során is felismert rejtett erőforrásokat, amelyek mindennapi életükben segíthetik őket a nevelés vagy más hivatás gyakorlása, továbbá az egymással és az Úrral való kapcsolataikban.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, az egyesület elnöke köszöntő szavai után Horváth Szilárd, a Búzaszem Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, az MTVA vezető szerkesztő-műsorvezetője, az egyesület egyik alapító tagja vette át a mikrofont mint a nap házigazdája. Felvezetésként emlékeztetett arra, milyen sok különféle szervezet éli – akár tudtán kívül – azt a gyakorlatot, melyet organikus pedagógiának hívunk, és amelynek lényege az élet szolgálata, azaz szuverén gondolkodású, egészséges gyermekek nevelése, egyediségük kibontakoztatása.

Az első előadásban Uzsalyné Pécsi Rita erőforrásaink leggazdagabb tárházáról, a kapcsolatainkról osztotta meg gondolatait. Rámutatott, hogy a minket egyre inkább körülvevő tartós stressz hatásaként szorongás, ingerültség és elmagányosodás jelentkezik, majd ennek nyomán csökken az együttérzés készsége és képessége. Bár az ember eredendően nem tud elmenni mások fájdalma mellett, mégis az időhiány, a kihívások, a magunkba fordulás és a virtuális távolság miatt gyakran már meg sem látjuk a szenvedőt. Az alattomos kapcsolatbontó szokások elszigetelnek egymástól, így a másik ember számunkra teből azzá, azaz tárggyá válik. Megfelelő testi, szellemi, érzelmi és lelki rugalmassággal azonban mentesek maradhatunk ezektől a következményektől. Ehhez nem arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy mi mit várhatunk az élettől, hanem azt, hogy az élet mit vár tőlünk.

Ha tudjuk, hogy miért és kiért élünk, abból erő fakad.

A kötődés emberi alapszükséglet, melynek hiányában pótszerekhez nyúlunk. Kulcsa a társas intelligencia fejlődése, amely valós tapasztalatok révén tanul, ám erre napjainkban egyre kevesebb lehetőség nyílik. A kapcsolódást akadályozza a bal agyféltekére fókuszáltság, a túlzott aktivitás, a sok inger és zaj, a virtuális világ. A valódi élet valódi találkozásokból születik, ezekhez azonban meg kell állnunk, időt kell szakítanunk egymásra. A mosolynak, érintésnek komoly ereje van, utóbbi szintén alapszükséglet. Mitől vagyunk igazán boldogok? – tette fel végül a kérdést egy széles körű kutatást idézve az előadó. Nem a komfort, a pénz, a családi állapot, a munkahelyi stressz hiánya a válasz.

Kapcsolataink tápértéke az, ami igazi védőhálót jelent. Erre azonban időt kell szánni. A szeretet az, ami emberré teszi az embert.

Csáki Tibor atya, az Organikus Pedagógia Egyesület spirituális alelnöke az Istennel való kapcsolódásról beszélt. Isten felfelé nézőnek teremtett minket.

Az ember transzcendens lény, azaz képes az Istenre, azaz bennünk a létra (Weöres Sándor). Kapcsolati lények vagyunk kifelé, az embertársaink és a teremtett világ felé, befelé, önmagunkkal, illetve felfelé, az Istennel.

Az ember isteni-szellemi-testi lény, akkor is, ha a mai világ számára a metafizikából csupán a fizika maradt. Otthon lettünk a Földön, és elfelejtettünk otthon lenni az égben.

Létállapotunkká vált az aggódás is, mert azt érezzük, hogy elveszítettük a belső lámpást, a létrát. Pedig bennünk van a spirituális intelligencia, mely tudja a választ az élet nagy kérdéseire: miért és hogyan éljünk, és segíti megkeresni azt, Aki elveszi félelmünket. Az ismeretet napjainkban fontosabbnak tartjuk a tudásnál, holott előbbi csupán gyertya, míg utóbbi a mindent lángra lobbantó fáklya. Fejlesztjük a bal agyféltekét, pedig az ismereteket a jobb agyfélteke eleveníti meg. Az érzelmi intelligenciát (EQ) és az IQ-t egy harmadik, a spirituális intelligencia (SQ) vezérli, mely mindannyiunkban megvan, csupán az a kérdés, mennyire tudjuk, merjük használni. Az SQ az a belső hang, az iránytűnk, mely ösztönzi a transzcendenciára való képességet, kreativitásunk kibontakoztatását és a sugárzó jelenlétet kapcsolatainkban, egyúttal a problémák megoldásának spirituális forrásául is szolgál. Ez a bennünk élő Lélek az igazi erőforrásunk. Fejlődését támogatja többek között az ima, a meditáció, a csend, a lelkigyakorlat, a saját magunkkal és magunkban való összhang.

Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke a pedagógusholnapról beszélt bőséges humorral fűszerezett, optimista, reményteli képet vázoló előadásában, melyet néhány alaptétel köré épített. Gondolatai kiindulópontját Jack Vettriano képe, Az éneklő komornyik adta, mely a találkozó meghívóján is szerepelt.

Gloviczki Zoltán véleménye szerint nem az az igazi kérdés, hogy esik-e az eső, hanem az, hogy ettől függetlenül is táncolunk-e. Ha van belső erőforrásunk, akkor képesek vagyunk rá, bármit mond is az időjárás-jelentés. A tánc ugyanis belőlünk fakad. A jövőt illető első alaptétel: tudatosítanunk kell, miszerint társadalmi szükségszerűség, hogy legyenek pedagógusok. Ez az igény az ókori görög világ óta létezik. Természetesen vannak – ahogy évezredeken keresztül is voltak – kihívások, ezek azonban a fejlődést segítik. A második fontos tétel, hogy nem a világ igazodik a pedagógushoz, hanem annak kell a világ kihívásaival bölcsen megküzdenie. Ez persze lehet kényelmetlen, de korábban is az volt.

Don Bosco és Kalazanci Szent József nem azért tudták megvalósítani az oktatásban, amit akartak, mert szentek voltak, hanem azért lettek szentek, mert megvalósították.

A harmadik tétel, hogy a gyerek nem a pedagógus utánfutója, hanem a pedagógus a gyerek vezetője. A negyedik tétel a csüggedőknek szólt, akik azt hiszik, hogy lehetetlen megváltoztatni a rendszert. Mint mondta, volt kétezer éve egy kis rabbi tizenkét apostollal, hetvenkét tanítvánnyal, és mégis a halála után három évtizeddel olyan sokan voltak a követői, hogy őket vádolták a nagy római tűzvésszel. Amíg tehát van legalább tizenegy ember, aki ugyanazért a megújulásért dolgozik, mint ő, addig nem esik kétségbe – fogalmazott az előadó. A jövőben fejlesztendő kompetenciákról szólva idézte a Világgazdasági Fórum 2020-ban kiadott jelentését, melyben főképp az érzelmi intelligencia területei szerepelnek. Ennek egyik oka a mesterséges intelligencia térhódítása. Ez ugyanis át tudja venni a bal agyféltekés tevékenységek helyét – mint például a lexikális tudás –, viszont teret hagy a kreativitást igénylő területeknek. A tézisek sorát Gloviczki Zoltán a jövőbeli pedagógus feladatával zárta:

meghallgatni és megfigyelni, befogadni és szeretni, valamint a továbblépésben segíteni a tanítványokat. A holnap iskolája az életről mintázódik majd, a holnap pedagógusának legfőbb tulajdonsága pedig a szeretet lesz.

Az ebéd előtti utolsó nagy előadást Stephens-Sarlós Erzsébet tartotta a csecsemőkori reflexek leépítéséről. A felvezető videó bemutatta a főbb csecsemőkori reflexeket, melyek a túlélést, az érzékszervi észlelés és a megfelelő izomtónus kialakulását segítik e korai időszakban.

A közel száz velünk született reflexeknek a későbbiekben gátlás alá kell kerülnie az agykéreg érésének és az általa termelt anyagok hatására. Fennmaradásuk olyan problémákat okozhat gyermek-, majd felnőttkorban, mint a szorongás, az ADHD, a depresszió, a tanulási és viselkedési zavarok stb. A mozgásnak kulcsszerepe van abban, hogy ezek a problémák kezelhetők legyenek a későbbi életszakaszban is. A több ezer gyermeken végzett vizsgálat nyomán szerzett tapasztalatait a nemrég megjelent A Stephens-Sarlós-program – Továbblépés megrekedt egészségi, tanulási, viselkedési és kommunikációs problémákból című könyvében összegezte, mely segítségül szolgálhat a szülők és nevelők számára ilyen problémák esetén. Honlapján is számos hasznos információ, videó található. Várható egy képzés indítása is, melynek akkreditációs folyamata megkezdődött.

A program kiscsoportos műhelymunkával folytatódott, majd közös imával és énekkel zárult, végül egy páros táncon keresztül a résztvevők bepillanthattak Győri-Zelencsuk Tímea párkapcsolat-gazdagító – szintén rejtett erőforrást nyújtó – módszerébe.

Szöveg és fotó: Hargitai Katalin

forrás: Magyar Kurír

Kiállás Bagdy Emőke mellett

Bagdy Emőke: Mi együtt vagyunk, szövetségesek vagyunk

A CitizenGO Magyarország felkereste Bagdy Emőke professzor asszonyt, hogy átadjanak neki több mint 22 ezer támogató aláírást, miután méltatlan módon neki ítélték a lejárató „Laposföld-díjat” a genderideológiára vonatkozó szakmai kritikája miatt.
A „díj” odaítélésének semmi köze a tudományos teljesítményhez, pusztán politikai-ideológiai okok húzódnak meg a hátterében.
Köszönjük Bagdy Emőkének, hogy bátran kiáll a gyermekek biztonságos és egészséges fejlődése mellett a támadások ellenére is, amelyekben nem először részesül szakmai véleménye miatt. Mint mondja, tudásalapú társadalmat kell építenünk, így tudjuk kiszűrni az ilyen káros ideológiákat.
Professzor asszony hálás üzenetét küldi mindenkinek, aki kiállt mellette.
„Legszívesebben egyenként átölelnélek benneteket, és összefogózva azt mondanám, de hisz mi együtt vagyunk, szövetségesek vagyunk.
Maradjunk is együtt, és sokasodjunk, gyarapodjunk, és vigyázzunk gyerekeinkre.
Mert egyenként is mindenki azt mondaná, ha megkérdezném, hogy csak az én gyerekemmel ne történjen olyan, ami életre szóló kár.
Hát akkor talán tartsunk össze, és köszönöm, köszönöm szépen a szövetséget!”

Dr. Czigányik Zsolt egyetemi oktató válasza a Telex cikkére

Tisztelt Főszerkesztő úr, tisztelt Nagy Nikoletta!

Honlapjukon tegnap hosszú cikk jelent meg Fact check: „a gyerekek agya transzba kerül a képernyőtől” címmel, melyet Nagy Nikoletta jegyez.

A cikk egy néhány évvel ezelőtti előadásra hivatkozva rossz színben állítja be Pécsi Ritát, a közismert neveléskutatót. Az előadást, vagy egy ahhoz hasonlót, magam is hallottam egy másik helyszínen, s annak nagyon pozitív hatása volt ránk is és több, általam ismert családra. Pécsi Rita könyvei és előadásai által amúgy is a magyar nevelésügy egyik legpozitívabb hatású szereplője, így meghökkentett, hogy a „tényellenőrzésként” beállított írás imposztorként foglalkozik vele.

Az Önök cikke nem említi a szerző tucatnyi könyvét, úgy beszél róla, mintha csak a tudományos publikációk számítanának értékes véleménynek, és mintha bárki csak abban a témában tarthatna előadást, amiről a doktori értekezése szólt.

Hamisként tüntetik fel azt az állítást, hogy a számítógép függőséget okozhat. („A számítógép magában nem okoz függőséget, ez csak egy eszköz, amellyel elérhetjük a potenciálisan függőséget okozó dolgokat.”)  Érvelésük olyan, mintha azt mondanák, hogy a belsőégésű motorok nem okoznak környezetszennyezést, csak az általuk kibocsátott gázok.

Később az írják, nincs bizonyíték, hogy Távol-Keleten az „elvonók” telítődnének. Nem tudom, ennek mi a jelentősége a fő mondanivaló szempontjából. Ezzel leginkább azt árulja el a cikk szerzője, hogy ő maga nem talált bizonyítékot, s talán szokatlannak találja az „elvonó” kifejezést, pedig függőség esetében hasznos az alkoholizmussal és a kábítószerfüggéssel való párhuzam kidomborítása. De nem is kell Ázsiáig menni, hogy a probléma mértékét érzékeljük. Próbáljanak időpontot egyeztetni egy hasonló függőségekkel is foglalkozó hazai nevelési vagy mentálhigiénés tanácsadóban: gyakran sok hónapot kell várni az első időpontra. Igen, az „elvonók” már itthon is telítődtek.

Később, amikor olyan kijelentéseket vizsgál a játékfüggőséggel kapcsolatban, melyeket a cikk írója is helyesnek tart, olyan kifejezésekkel, mint „állítólag”, stilisztikailag továbbra is fenntartja azt az érzetet, mintha Pécsi Rita megbízhatatlan lenne, miközben az Önök cikkében sokszor nem eldönthető, hogy az ő előadását, egy külső forrást, vagy a cikkíró véleményt olvassuk, ami megbízhatatlanná teszi a cikket. (Később az előadást „monológnak” nevezi, ami ismét felesleges és indokolatlan stíluselem). Amikor pedig egyetért Pécsi Ritával, ott a „Bármilyen furcsán hangzik, ez egy bizonyos szinten teljesen igaz” kifejezéssel relativizálja az előadó véleményét

Inkább hamisként tüntetik fel a dopaminfüggőség veszélyét, miközben az idézett szerző csak annyit mond, hogy a videojátékoktól ez a függés nem alakul ki automatikusan. Egy Marsról érkezett ember persze ettől akár meg is nyugodhat, de aki egyszer is körülnézett egy buszon vagy metrón, láthatja, hogy itt valami gond van, talán mégsem problémátlanok egy képernyő, ha az utastársak többsége alig tudja levenni a szemét róla.

A címbe is beemelt kifejezés a ’transzról’ pedig inkább metaforikus, az, hogy ezt pszichológusok nem használják, nem jelenti, hogy a laikus hallgatóság ne érthetné meg belőle a probléma mértékét.

Egy ismeretterjesztő előadásban előfordulhatnak kisebb pontatlanságok, nem haszontalan ezekre felhívni a figyelmet, s nem is gondolom, hogy bizonyos kérdésekben ne lenne igaza Nagy Nikolettának Pécsi Ritával szemben. Ugyanakkor manipulatívnak nevezni, és szinte mindenben megkérdőjelezni az szinte karaktergyilkosság. Ilyen, vagy ehhez hasonló metódust a pártállami propagandasajtóban tapasztalhatunk, ez az Önök esetében meghökkentő, ezért kérem, hogy cikküket jelen formájában mielőbb vonják vissza, és a megtámadott személyt kövessék meg nyilvánosan.

Másfelől írásuk, miközben a tudományosság legmagasabb szintjét kéri számon egy ismeretterjesztő előadástól, azt az érzetet kelti, mintha az internet/játékfüggőség nem volna hatalmas és nehezen kezelhető probléma ma Magyarországon is, ami Pécsi Rita bármely vélt vagy valós pontatlanságánál sokkal súlyosabb és veszélyesebb tévedés.

Dr. Czigányik Zsolt

egyetemi oktató

Sajnos a fenti levelet a Telex nem közölte le.

Pécsi Rita: A szexualitás meghívás az extázisra

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.

Nem hagynám, hogy ellopják tőlünk a szeretkezés szavunkat, a szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált – kezdte előadását Pécsi Rita. Majd hozzátette: az élet minden szinten egy egymásba bújás, összeszeretés. Hiszen már az első sejt is a befogadásból jön létre.

A szexualitás tulajdonképpen meghívás az extázisra, a magamból való kilépésre. Tudunk egymásba „belépni” és be tudjuk egymást fogadni: ez az igazi extázis!

Testünk nászra hivatott

Már Szent II. János Pál pápa is kiemelte, hogy „a testünk is nászra hivatott” – folytatta a fejtegetést a neveléskutató. Ennél a fajta átszellemülésnél „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Tehát a szeretkezés lényegi, hozzátartozó eleme az emberi létnek. Ebből fakadóan, a házasságban megélt szex is úgymond szentség. Így a szexualitás a szent életnek nem akadálya, hanem egyenesen forrása lehet.

testiség

A szexualitás mára nagyon tárgyiasult fogalommá vált. Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.

Bélhúrokon húzogatni

Ennek az összeszeretésnek, ennek az extázisnak viszont van egy alapvető feltétele, hogy a szexualitást ne butítsuk le, hogy ne csupán egy technikára silányuljon. Pécsi Rita érzékletes hasonlattal élve, Müller Pétert idézte ezzel kapcsolatban:

„akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell”.

A neveléskutató szerint ez a szexualizált világ, amiben élünk, a természetesség címén lerángat minket a bélhúrok szintjére. Úton, útfélen félmeztelen nők szerepelnek például a reklámokban, megalázó pózokban. Majd kiemelte, hogy a nemi vágy az a másik nemű személy érzékelésére, érintésére és a vele való egyesülésre való vágy, nem pedig a felvilágosító programok által hirdetett „párzó technika”, aminek még véletlenül sem az a célja, hogy abból élet foganjon.

szexualitás

„Akiben a szex csak hormonális kérdés, olyan, mint a hegedűs, aki már csak annyit tud a zenéről, hogy a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni kell.” Illusztráció Pécsi Rita Életet adó- és befogadó szexualitás dimenzióiról tartott előadásából.

Ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj

A szakember egy hasonlattal folytatta a gondolatsort. Attól, hogy valami ösztönös, vagy természetes, nem feltétlenül jó is. Az éjjeli pille agybeidegződése folytán ösztönösen vonzódik az erős fényhez, mert így tud éjjel a hold és a csillagok fényénél navigálni. Sajnos a természetes és ösztönös hatásnak engedve a pille rendszeresen belerepül az ember által kitett csapdákba, és abban a pillanatban szénné ég. A szexuálisan túlfűtött világunkban pontosan erre kell vigyázni, hogy ne égjen szénné a küldetés: az extázis, az egymás befogadása, az egymásnak való odaadottság. Nincs köztes megoldás, vagy megéljük a szexualitást a maga gazdagságában, vagy lehúz minket a bélhúrok szintjére – állítja a neveléskutató. Úgy fogalmazott, az igazi extázis az, ami a szellemünknek boldogság, a lelkünknek öröm és a testünknek kéj.

A nyírfaaraszoló lepke története

Ezután a neveléskutató egy Fraund Tamás neurobiológustól hozott történetet ismertetett. A nyírfaaraszoló lepkék fehér szárnyúak, így a madár nagyon nehezen veszi észre őket a nyírfa kérgén. Előfordul ugyan a populációban – néhány ezrelékes arányban – fekete variáns is, de ezeket a madár könnyen észreveszi és megeszi. Ezért ennek a variánsnak az előfordulási aránya rendkívül alacsony. Néhány száz éve Birmingham környékén ipartelepet telepítettek és akkora szmog volt, hogy teljesen befeketedtek a fatörzsek. Néhány év múlva a nyírfaaraszoló lepke fekete szárnyú lett. Nem arról van szó, hogy a lepke megváltoztatta a szárnya színét, mert olyan okos. A fekete variáns addig is jelen volt a populációban, csak az akkori környezeti körülményeknek a fehér változat felelt meg jobban. Mikor fekete lett a nyírfakéreg, már a másik variánst részesítette előnyben a szelekció, így az uralkodott el a populációban.

A kérdés az, hogy bennünk – akik továbbadjuk a gyermekeinknek a szexualitás eszményét – milyen kép él a szexualitásról – elmélkedett Pécsi Rita. A bélhúrok silány szintjét adjuk tovább gyermekeinknek, vagy az életet adó és az életet befogadó szexualitást?

Életet adó- és befogadó szexualitás dimenziói

Ahogy azt a neveléskutató előadásában kifejtette, ennek az életbefogadó és életet hordozó szexualitásnak négy dimenziója van: egy szellemi, egy lelki, amely átmegy érzékibe, egy testi és végül pedig egy természet feletti. Ha mind a négy teljesül, akkor valósul meg két ember között a teljes emberi illeszkedés. Kutatások bizonyítják, hogy két személy egymáshoz való illeszkedése első sorban lelki természetű és ennek csak hordozója, következménye a szexualitás.

tábortűz

A szellemek egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások. A kép forrása: Unsplash

Szellemek egyesülése

Megtudtuk azt is, mit nevezünk szellemi dimenziónak. Annak az öröme, amikor egy nő és egy férfi megismeri és szimpatikusnak találja egymást. Amikor közös az érdeklődési körük és fokozatosan kialakul köztük egy fajta kölcsönös elfogadás, az „úgy szeretlek, ahogy vagy” érzés.

Majd megvalósul egy nagyon felemelő élmény: a közös intelligencia, a szellemek egyesülése. Ebből az egyesülésből később gyermekek születnek: eszmék, gondolatok, közös alkotások.

Így egy meg egy, nem kettő lesz, hanem sokkal több annál. Ám ahhoz, hogy két ember ilyen mélyrehatóan megismerje egymást, ahhoz időre van szükség, egymás felé kell fordulni és felfedezni a másikat. Ez az időszak nemcsak a boldog pillanatokról, hanem krízishelyzetekről is szól. A két félnek át kell élni konfliktusokat és tudniuk kell kibékülni, megbocsátani egymásnak – hangsúlyozta a neveléskutató.

szerelem

Amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. A kép forrása: Pixabay

Finom erotika, az egymás közti áramlásnak az átélése

Az előadásból kiderült, hogy mit értünk lelkiségen, a második dimenzión és az is, hogy mi az erotika.

Az erotika ugyanis nem testi vonzódás, ahogy elsőre gondolnánk, hanem a lelkiség szintje, a nemek közötti áramlás átélése – emelte ki Pécsi Rita. Egy érzelmekkel átitatott szerelmi játék, egy bizsergés.

Az, amikor még nem ér hozzánk a másik, de mi mégis beleremegünk. Egy hihetetlenül erős vonzás egymás között. Ezerféle reakció kísérheti, bizsereg a gyomrunk, elszáll az agyunk, nem tudunk másra gondolni, csak egymás jótékony közelségére vágyunk. Ez nem testi közelség, ezt az élményt, akár 1000 kilométerre egymástól, egy másik városban is átélhetjük, lángolhatunk. Az erotikus áramlás éberebbé teszi a szellemet is. Ez telik majd meg később egyre több érzéki vággyal és örömszerzési szándékkal.

szerelem

A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben. A kép forrása: Unsplash

Minden élvezet a lemondásból táplálkozik

Az erotikus áramlás átéléséhez is idő kell, nem megy egyik percről a másikra – hívta fel a figyelmet Pécsi Rita. Mindeközben arra kell figyelni – tette hozzá a szakember –, hogy önmagunk maradjunk és a kapcsolat ne alakuljon át függőséggé. A lelki kapcsolódás felébreszti a vágyat a szerelmesekben, hogy még több szinten egyesüljenek. Az ember érzéki lény, de

az érzéki élmények és az élvezet a lemondásból táplálkozik.

Sokan ismerjük a böjtölés, a várakozás vonzását és hihetetlen erejét. Az érzéki élményt nem még több érzéki élménnyel kell növelni, táplálni, fenntartani, hanem éppen ellenkezőleg: a lemondással. Ennek a hullámzását, a több-kevesebb, több-kevesebb váltójátékát kell megtanulni. Ha valaki nem sajátítja el ezt a tudást, akkor nem marad más lehetősége, mint az élvezetek halmozása és cserélgetése. Itt tart most a világ – jegyezte meg a szakember.

Innen szerzünk, onnan szerzünk, kétségbeesetten kapkodunk az élmények után, de nem hoz egyik sem kielégülést. Bármeddig lehet folytatni ezt a „habzsolást”, nem hoz eredményt.

Megemlítendő, fűzte hozzá a neveléskutató, hogy amikor felébrednek az érzékek, számolnunk kell azzal, hogy a szellem és a lélek visszalép kicsit. Azaz, amikor betör az érzelmi élmény, nem fogunk nagy filozófiai fejtegetésekről, eszmékről, gondolkodni, és ez így van rendjén.

szerelem

A test egy hordozó jel, kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat. A kép forrása: Unsplash

A test egy hordozó jel, esendő és hangos

Elérkeztünk a harmadik dimenzióhoz, a testiséghez – folytatta izgalmas fejtegetését Pécsi Rita. A test egy hordozó jel. Kifejezi, jelzi az egyesülési vágyat, az eggyé válást, az együvé tartozást, a „magamból kilépek és téged befogadlak” vágyat. Determináltan esendő és hangos. A test kapcsán fontos, hogy ne csak a szexualitásra gondoljunk. A test a gyengédségnek, a „finom” szeretetnek is kifejezője, eszköze. Gondoljunk csak egy cinkos összekacsintásra, vagy egy lágy cirógatásra.

Természetesen a testiségnek az élvezet is a velejárója. Fontos, hogy miután ezt a csodát megtapasztaljuk, ne akarjuk később csak ezt a dimenziót magában, a szellemi és a lelki dimenzió nélkül megélni. Ne akarjuk leenni csak a habot a tortáról, mert lesüllyedünk a bélhúrok szintjére – hívta fel a figyelmet az esendőségünkre a neveléskutató. Majd visszautalt rá, hogy az igazi extázis során „átlelkesített testekről és áttestesített lelkekről” beszélünk. Mint mondta,

a testünk Isten ajándéka, meg kell tanulnunk használni és uralni!

szerelem

Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok. A kép forrása: Unsplash

A szeretkezés a test nyelvén átadott isteni szeretet

Végezetül a negyedik, természetfölötti, spirituális szintről beszélt a szakember. Ahogy mondta, a tökéletes extázis, teljes egybeforrás csak akkor valósul meg, ha közben egy nálunk nagyobb erő cselekszik bennünk, ha jelen van az Isten. Majd Bíró László, korábbi családpüspök szavait idézte:

„a házaspárnak egymást átölelni és Istent átölelni egyazon ölelés.”

Ajándék vagy nekem és általad én is ajándékká válhatok ebben a szerelemben. Így lesz a legistenibb élmény a szerelem, amely képessé tesz az odafordulásra, az extázisra. A szeretkezés pedig a test nyelvén átadott isteni szeretet.

A neveléskutató zárásként kiemelte, hogy férfinak és nőnek egyaránt az az élethivatása, hogy ezt a négy dimenziót megélve, szenvedélyesen szeressen. Olyan ez, mint négy tüzes paripát meglovagolni, betörni, irányítani, majd száguldani velük.

Összegezve tehát kötődés, intimitás, szenvedély és az Isten, örökké egy életen át!

Forrás

Kötődéseinkről beszélt Uzsalyné dr. Pécsi Rita Zalaegerszegen

Ahogy az várható volt, zsúfolásig megtelt a Szent Család Óvoda előadóterme (ami a kápolna és a tornaterem egybenyitásával ad lehetőséget a közönség befogadására), ahol visszatérő, sokak által kedvelt vendégként köszöntötték Uzsalyné Dr. Pécsi Ritát a közelmúltban.

A szakember Fontos vagy nekem! című előadása főleg a gyermeknevelés kérdéseiben segített eligazodni a hallgatóknak, akik többek között megtudhatták, hogy az egészséges élet feltétele a meggyökerezés. Emellett választ kaptak arra, hogy miként alakulnak ki életünkben a maradandó kötődések, s hogy azoknak milyen szerepe van a nevelésben. Az előadó arra is kereste a választ, hogy a kötődésünk – vagy annak hiánya – mennyire a függőség melegágya, miért szomjazzuk egyáltalán a kötődést? A résztvevők megismerték azt is, hogy mit jelent a társas intelligencia, valamint melyek az empátiát meggátoló és azt segítő tényezők.

– Társas lények vagyunk, kapcsolódásra vagyunk teremtve, erre nagyon fontos lenne odafigyelni gyerekkortól kezdve – kezdte előadását a neveléskutató. – A kapcsolódások szerencsére javíthatók, alakíthatók. Olyan alapszükségletről van szó, ami egész életünket meghatározza: a munkaerőpiacon való érvényesüléstől kezdve a pár- és baráti kapcsolatokon át az önbecsülésünket befolyásolja a kötődés képessége, ami egyébként folyamatosan tanulható. Sok minden segít bennünket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki még akkor is, ha gyermekkorban nem kaptunk annyi szeretetet. Sok adottságunk születésünktől kezdve arra ösztönöz, hogy minél jobban kötődjünk, kapcsolódjunk, ám sajnos a mai világban pont ezek az adottságok vannak a legjobban veszélyeztetve. Nemcsak a pandémiára vagy a mellettünk lévő háborúra kell gondolni, hanem ugyanolyan romboló hatású a tartós stressz például, ami főleg pszichoszomatikus betegségekben nyilvánulhat meg. A tartós stressz során sokkal kiélezettebb minden, kisebb a tűrőképességünk. Az utóbbi időben észrevehetően csökkent a kapcsolódási készségünk, az együttműködési képességünk, amitől sokan szenvednek. Ha nem tudunk jól kapcsolódni, akkor felerősítjük a különbségeket. A bezárkózás egy védekezési mechanizmus, ez természetes, ám ne feledjük azt se, hogy a nehéz időkben vannak rejtett erőtartalékaink.

A biztonságos kapcsolatok kiépítését csecsemőkorban kell elkezdeni
Fotós: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

Van-e megoldás a kötődések erősítésére, megújítására? Természetesen igen.

– Inkább kevesebb kapcsolatunk legyen, de azok minőségiek – folytatja dr. Pécsi Rita. – Fontos, hogy a kisgyermekeket már ilyen közegben neveljük. Nem kell őket mindenhova beíratni, leterhelni, inkább a családi kapcsolódások legyenek szorosabbak, az anyán kívül az apa nagyon fontos szerepet játszik a képesség elsajátításában. Tapasztalatok, élmények szükségesek a képességek kialakulásához, az érzelmi intelligencia ugyanis készség. Egyszerű módszerekkel fejleszthető és jó lenne már kisgyermek korban elkezdeni: fontos az szemkontaktus, az érintés, az ölelés, a közös játék, a közösen átélt élmények. Ugyanúgy kapjanak hangsúlyt a kevésbé boldog élmények, érzések is: tanulják, tapasztalják meg, hogy mi a megbocsátás, az újrakezdés, a kudarctűrés, amit játékban, mesében, drámafoglalkozás során is meg lehet jeleníteni. Ha megtapasztaljuk azt, hogy együtt lenni jó, akkor még a fájdalom sem olyan erős, mert van mellettünk valaki. S ezt megtapasztalhatjuk a családon kívül nagyobb közösségekben, társaságokban, akár a nemzetünket érintő eseményeknél. A meggyökerezést, a biztonságos kötődés kialakulását az segíti, ha érezzük, hogy befogadtak. Ez bizony egész életünket befolyásolja.

Az előadáson elhangzott még, az a cél, hogy maradandó kötődések jöjjenek létre, ne csak időleges kapcsolódások, az agyunk ugyanis csupán interakcióban, kapcsolatban fejlődik. Az ember életében vannak bizonyos időablakok, ami azt jelenti, hogy a fejlődés szempontjából az adott életkorban vagyunk igazán nyitottak. A születést követő első évünk nagyon meghatározó a kötődések kialakulásában, a biztonságos kapcsolatok meggyökereztetésében. A következő ilyen az óvodáskorban van. Négy-hatéves korban tehát nem az angol nyelvtanításnak, lovaglásnak és minden másnak van itt az ideje, hanem az egészséges kapcsolatok kialakításának. A csecsemők a szívből jövő válaszadásból tanulnak. Legnagyobb biztonságot az anya (vagy más gondozó közelsége) jelent, így szó szerint halálfélelme van, ha az édesanya nincs a közelben, mondta a szakember. A csecsemő a sírással nem manipulál, hanem egyszerűen a biztonságot adó szeretetet kéri. Ilyenkor alakul ki az idegrendszer (ami egész életünket meghatározza), s ha nem az egészséges kötődést tanulja meg, nem foglalkoznak vele vagy valamilyen oknál fogva nincsenek vele (kórház, gyermekotthon), akkor az sérüléssel jár.

forrás: https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2023/03/kotodeseinkrol-beszelt-uzsalyne-dr-pecsi-rita-zalaegerszegen