Dr. Czigányik Zsolt egyetemi oktató válasza a Telex cikkére

Tisztelt Főszerkesztő úr, tisztelt Nagy Nikoletta!

Honlapjukon tegnap hosszú cikk jelent meg Fact check: „a gyerekek agya transzba kerül a képernyőtől” címmel, melyet Nagy Nikoletta jegyez.

A cikk egy néhány évvel ezelőtti előadásra hivatkozva rossz színben állítja be Pécsi Ritát, a közismert neveléskutatót. Az előadást, vagy egy ahhoz hasonlót, magam is hallottam egy másik helyszínen, s annak nagyon pozitív hatása volt ránk is és több, általam ismert családra. Pécsi Rita könyvei és előadásai által amúgy is a magyar nevelésügy egyik legpozitívabb hatású szereplője, így meghökkentett, hogy a „tényellenőrzésként” beállított írás imposztorként foglalkozik vele.

Az Önök cikke nem említi a szerző tucatnyi könyvét, úgy beszél róla, mintha csak a tudományos publikációk számítanának értékes véleménynek, és mintha bárki csak abban a témában tarthatna előadást, amiről a doktori értekezése szólt.

Hamisként tüntetik fel azt az állítást, hogy a számítógép függőséget okozhat. („A számítógép magában nem okoz függőséget, ez csak egy eszköz, amellyel elérhetjük a potenciálisan függőséget okozó dolgokat.”)  Érvelésük olyan, mintha azt mondanák, hogy a belsőégésű motorok nem okoznak környezetszennyezést, csak az általuk kibocsátott gázok.

Később az írják, nincs bizonyíték, hogy Távol-Keleten az „elvonók” telítődnének. Nem tudom, ennek mi a jelentősége a fő mondanivaló szempontjából. Ezzel leginkább azt árulja el a cikk szerzője, hogy ő maga nem talált bizonyítékot, s talán szokatlannak találja az „elvonó” kifejezést, pedig függőség esetében hasznos az alkoholizmussal és a kábítószerfüggéssel való párhuzam kidomborítása. De nem is kell Ázsiáig menni, hogy a probléma mértékét érzékeljük. Próbáljanak időpontot egyeztetni egy hasonló függőségekkel is foglalkozó hazai nevelési vagy mentálhigiénés tanácsadóban: gyakran sok hónapot kell várni az első időpontra. Igen, az „elvonók” már itthon is telítődtek.

Később, amikor olyan kijelentéseket vizsgál a játékfüggőséggel kapcsolatban, melyeket a cikk írója is helyesnek tart, olyan kifejezésekkel, mint „állítólag”, stilisztikailag továbbra is fenntartja azt az érzetet, mintha Pécsi Rita megbízhatatlan lenne, miközben az Önök cikkében sokszor nem eldönthető, hogy az ő előadását, egy külső forrást, vagy a cikkíró véleményt olvassuk, ami megbízhatatlanná teszi a cikket. (Később az előadást „monológnak” nevezi, ami ismét felesleges és indokolatlan stíluselem). Amikor pedig egyetért Pécsi Ritával, ott a „Bármilyen furcsán hangzik, ez egy bizonyos szinten teljesen igaz” kifejezéssel relativizálja az előadó véleményét

Inkább hamisként tüntetik fel a dopaminfüggőség veszélyét, miközben az idézett szerző csak annyit mond, hogy a videojátékoktól ez a függés nem alakul ki automatikusan. Egy Marsról érkezett ember persze ettől akár meg is nyugodhat, de aki egyszer is körülnézett egy buszon vagy metrón, láthatja, hogy itt valami gond van, talán mégsem problémátlanok egy képernyő, ha az utastársak többsége alig tudja levenni a szemét róla.

A címbe is beemelt kifejezés a ’transzról’ pedig inkább metaforikus, az, hogy ezt pszichológusok nem használják, nem jelenti, hogy a laikus hallgatóság ne érthetné meg belőle a probléma mértékét.

Egy ismeretterjesztő előadásban előfordulhatnak kisebb pontatlanságok, nem haszontalan ezekre felhívni a figyelmet, s nem is gondolom, hogy bizonyos kérdésekben ne lenne igaza Nagy Nikolettának Pécsi Ritával szemben. Ugyanakkor manipulatívnak nevezni, és szinte mindenben megkérdőjelezni az szinte karaktergyilkosság. Ilyen, vagy ehhez hasonló metódust a pártállami propagandasajtóban tapasztalhatunk, ez az Önök esetében meghökkentő, ezért kérem, hogy cikküket jelen formájában mielőbb vonják vissza, és a megtámadott személyt kövessék meg nyilvánosan.

Másfelől írásuk, miközben a tudományosság legmagasabb szintjét kéri számon egy ismeretterjesztő előadástól, azt az érzetet kelti, mintha az internet/játékfüggőség nem volna hatalmas és nehezen kezelhető probléma ma Magyarországon is, ami Pécsi Rita bármely vélt vagy valós pontatlanságánál sokkal súlyosabb és veszélyesebb tévedés.