Vihar vagy Újjászületés? – Útmutató szülőknek az organikus pedagógia tükrében
Bagdy Emőke és Pécsi Rita gondolatai a felnövésről, a digitális zajról és a valódi kapcsolódás erejéről.
Sok szülő gyomra görcsbe rándul, ha a kamaszkor közeledtére gondol. Ajtócsapkodás, érthetetlen hangulatváltozások, és a félelmetes mondat: „Hagyjál békén, anya!” De vajon törvényszerű, hogy ez az időszak csak a küzdelemről szóljon? A Ridikül Lélekutakon című műsorában Bagdy Emőke és Pécsi Rita világítottak rá arra, hogyan tekinthetünk erre a korszakra nem veszteségként, hanem egy csodálatos, bár rögös újjászületésként.
A második születés fájdalma és szépsége
„Ne féljünk tőle, hanem várjuk ezt a lehetőséget!” – biztat Bagdy Emőke. A serdülőkor valójában egy második születés. Ahogy a vajúdás fájdalommal és felfordulással jár, úgy a kamasz lelki „kifordulása” is szükséges ahhoz, hogy egy új, önálló felnőtt jöjjön a világra. A gyermekünk éppen úgy összezavarodik ilyenkor, mint mi: teste rohamosan változik, hormonjai tombolnak, miközben az agyi szabályozó rendszere (a fékrendszer) még építés alatt áll – egészen 24 éves koráig!
Ebben az időszakban a legfontosabb, hogy a szülő „bábává” váljon. A bába nem szüli meg a gyereket az anya helyett, de ott van, törli a homlokát, fogja a kezét, és biztonságot ad. Nekünk is ezt kell tennünk: jelen lenni, de nem rátelepedni.
Organikus fejlődés vs. Digitális pótlékok
Az Organikus Pedagógia egyik alappillére a valós, élő kapcsolatok elsődlegessége. Pécsi Rita markáns véleményt fogalmazott meg a digitális világról: nincsenek digitális bennszülöttek, csak magukra hagyott gyerekek.
A mai fiatalokat fenyegető legnagyobb veszély nem csupán a technológia, hanem az általa okozott biológiai és lelki hiányállapot. A képernyő görgetése dopamint (izgalmi hormont) ad, de nem termel oxitocint (szeretethormont). Az oxitocin csak valódi érintéssel, szemkontaktussal, élő beszélgetéssel szabadul fel. Ennek hiányában alakul ki a „magánybetegség”, a szorongás és a depresszió.
A megoldás nem a teljes tiltás, hanem a tudatos korlátozás és a valódi alternatíva.
-
Digitális higiénia: A hálószoba legyen kütyümentes övezet! Az alvás és az agyi regeneráció szent.
-
Közös étkezések: Legyen legalább egy pont a napban, amikor egymásra figyelünk, nem a telefonra.
-
„Mondj erről még valamit!”: Amikor a kamasz végre megszólal – még ha provokatívan is –, ne kioktassuk, hanem hallgassuk meg. A ítélkezésmentes figyelem a bizalom kulcsa.
Szükség van egy falura
„Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell” – tartja a mondás, és ez kamaszkorban hatványozottan igaz. Mivel a kamasz éppen a szülőről válik le, szüksége van más hiteles felnőttekre: tanárra, edzőre, nagynénire, cserkészvezetőre. Ők azok a „külső bábák”, akiknek a szavát a fiatal elfogadja, miközben a szülőét éppen elutasítja. Segítsük gyermekünket, hogy megtalálja ezeket a közösségeket!
Ki vagy te? – A teljesítménykényszeren túl
A mai világ azt sulykolja: „Teljesíts! Legyen nyelvvizsgád! Szerezz sok pontot!” Az organikus szemlélet ezzel szemben azt kérdezi: „Ki vagy te? Mi a te egyedi utad?” A szülő feladata nem az, hogy saját álmait valósítsa meg a gyermeken keresztül, hanem hogy segítsen „kibányászni” a benne rejlő talentumot, az ő eredeti, „istenarcát”. Ha ebben támogatjuk, a tévutak és elakadások nagy része elkerülhető.
A sasok bátorsága
A kamaszkor vége az elengedés. Bagdy Emőke a sasok példáját hozta fel: a sasfiókát az anyja kilöki a fészekből, hogy megtanuljon repülni. De nem hagyja magára! Ha a fióka zuhanni kezd, az apa-sas aláröpül és a szárnyán visszaviszi. Legyünk mi is ilyen sas-szülők: adjunk szabadságot, de biztosítsuk a hátországot. Ha a bizalom alapjai stabilak, a gyermekünk – bármilyen messze is repül – tudni fogja, hogy hozzánk mindig hazatérhet.
Merítsünk erőt ebből a szemléletből, és tekintsünk a kamaszkorra úgy, mint a legszebb organikus folyamatra: egy önálló ember kibontakozására.
Forrás: Ridikül

