Tag Archive for: Pécsi Rita

Puskás Balázs: A tekintély, a bizalom és a jelenlét szerepe a nevelésben

A mai pedagógiai életben egyre élesebben merül fel a kérdés: miért is hallgatnak ránk a gyerekek? Egy oktatási konferencián egy 20 éves fiatalember szembesítette a pedagógusokat egy kemény kritikával: „Ne haragudjanak, de önök cserben hagytak minket.” Üzenete szerint a kritikai észrevételeiket zaklatásnak, a zajos fejlődésüket fegyelmezetlenségnek, a jobbító javaslataikat pedig szemtelenségnek vették. A fiatalember összegzése metsző volt: miért is hallgattunk volna önökre?

Ez a kijelentés azonnali önvizsgálatra sarkall: mi lenne az ideális helyzet? Az, ha a diákok azt éreznék, hogy a pedagógusok értük éltek, válaszaik voltak a fontos kérdésekre, átgondolták a kritikai észrevételeket, és képesek voltak türelmesen irányt mutatni a kamaszkor fejlődő zajában is, sőt, megköszönték a jobbító javaslatokat. Valami olyan, ami emlékezetes nyomot hagy a diák életében, akár egy folyosón elejtett mondat formájában.

A nevelő és a diák közötti kapcsolatban a legfőbb kérdés a tekintély. Honnan ered ez az erő, ami miatt a tanteremben – a fáradtság és éhség ellenére – a diákok a pedagógusra figyelnek? A tekintély titokzatos, lényegében megfoghatatlan, mint az univerzum gravitációja vagy az atom szerkezete. Látjuk a hatását, de nehezen magyarázzuk a miértjét.

Azonban a működő tekintély három alapvető pillérre épül: a bizalomra, a jelenlétre és a hitelességre.

1. A bizalom köre

A bizalom nem jelent feltétlen behódolást vagy követelmények nélküli engedékenységet. A Szaléziaknál bevált modell a Bizalom Körét írja le, ami a következő elemekből áll:

  • Alapbizalom: Meg kell előlegezni a gyereknek.

  • Követelmény: Ezt a bizalomra alapozva lehet megfogalmazni. Ha van bizalom, a gyerek elfogadja a követelményt is, függetlenül hátrányos helyzetétől.

  • Következmény: Ha a követelménynek nem tesz eleget, annak következménye kell, hogy legyen (ami 90%-ban nem büntetés).

  • Következetesség: A következményhez következetesség párosul.

Ez a zárt kör biztosítja, hogy a bizalom megmarad, a gyerekek érezhetik, hogy a felnőtt komolyan veszi őket. Kulcsfontosságú, hogy a nevelő tudja, amit a diák mond, az érdekli, és ezt a diák is higgye el.

2.  Szerető kedvesség és a jelenlét

Don Bosco pedagógiájának egyik sarokköve a jelenlét. „Nem elég szeretni őket; érezniük is kell, hogy szeretve vannak.” A szeretetnek el kell érkeznie a gyermekhez, és fel kell fognia azt.

A jelenlét azt is jelenti, hogy a pedagógus legyen ott, ahol a gyerekek vannak, és lépjen be az ő komfortzónájukba. Ez a „szerető kedvesség” (amoreca) teszi lehetővé, hogy a diákok előbb-utóbb kíváncsian jöjjenek át a nevelő világába is. A tekintetnek, a gesztusoknak is ezt az Istentől áradó szeretetet kell közvetíteniük.

3. A hitelesség ereje

XVI. Benedek pápa szerint ma a világnak már nem elegendő a szónok, a legékesebb beszéd sem ér sokat egy megbicsaklás után. Tanúk, hiteles emberek kellenek. Jacques Maritain gondolata szerint a tanító feladata nem az, hogy belénk öntse az igazságot, hanem az, hogy felébressze bennünk azt.

A hiteles életpélda hitelt ad a szavaknak. A nevelő legmélyebb hatása a személyiségén keresztül történik, ezért elengedhetetlen, hogy a pedagógusok lelki egészségét támogassák: a szupervízió, az esetmegbeszélés és a mentális támogatás nem luxus, hanem a kiégés megelőzésének alapvető eszköze. A hiteles keresztény nem az, aki mindent tud, hanem aki igazságban él.

Jézus Krisztus a hitelesség tökéletes példája, aki úgy beszélt, „mint akinek hatalma van,” mert Ő maga volt az igazság. A pedagógus hivatása, hogy a gyerekre úgy nézzen, úgy lépjen, és úgy cselekedjen, hogy a diák érezze: amit csinál, az igaz.

A vezetés és a hivatás

A bizalom, a jelenlét és a hitelesség együtt adja a vezetés jogát és képességét. A vezető pedagógus célja, hogy elvezesse a gyereket az élethivatására, az Istentől való elhívására. A vezetéshez hatalom szükséges. A hatalom nem rossz dolog; az Istentől jön, és azért van, hogy közelebb vigyük általa a gyereket Hozzá. A hatalommal való visszaélés az, ami szörnyű. Jordan Peterson pszichológus szerint a fegyelmezés elmulasztása „lusta, kegyetlen és megbocsáthatatlan.” A tekintély nem tekintélyelvűséget jelent, hanem atyai és anyai kíséretet, amely a növekedést segíti.

Ahogy Kentenich mondta: „A nevelő Isten munkatársa az emberben kibontakozó isteni kép formálásában.” A pedagógus óriási felelőssége és egyben csodálatos hivatása is ez. Nincs mitől félnünk, hiszen a csatát már megnyerték nekünk, nekünk csak be kell állni a sorba.

A házastársi egység: a sikeres gyermeknevelés titka

A mai rohanó, információkkal és elvárásokkal teli világban a szülők egyre gyakrabban teszik fel maguknak a kérdést: „Jól csináljuk?” A Zarándok YouTube-csatorna Válaszkereső című podcastjának ötödik része éppen ezt a kérdést vizsgálja, méghozzá abból a nézőpontból, amelyről ritkán esik szó: a házastársi egység döntő szerepét a gyermeknevelésben.

A közösség ereje és a csoportnyomás hatása

A beszélgetés egyik fontos üzenete, hogy a család nem elszigetelten működik: a közösség megtartó ereje alapvető. A mai digitális korban, amikor a gyerekekre és a szülőkre egyaránt rengeteg külső hatás nehezedik, még nagyobb szükség van olyan közösségekre, ahol hasonló értékrendű emberek segítik egymást.

A műsor felidézi Solomon Asch híres kísérletét is, amelyben a résztvevők többsége hajlandó volt feladni saját véleményét, csak hogy ne térjen el a csoportétól. Ez a csoportnyomás különösen a serdülő- és fiatal felnőttkorban erős, amikor az identitás még formálódik. Ha viszont egy gyermek olyan közösséghez tartozik, ahol értékrendje megerősítést kap, akkor nem sodorják el a negatív hatások – elég, ha van legalább egy ember, akivel „összekacsinthat”.

A gyermek belső iránytűje – az egységből fakad

A podcast egyik legszebb gondolata a „belső iránytű” képe. A gyermek akkor tud eligazodni az élet útvesztőiben, ha otthon azt tapasztalja, hogy apa és anya egységben vannak. Ez az egység nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértenek, hanem azt, hogy a fontos kérdésekben – hit, világnézet, nevelési elvek – közös értékeket képviselnek.

Ha azonban a szülők ellentmondásos üzeneteket küldenek, a gyermek iránytűje „eltörhet”. Ilyenkor a biztonságérzet meginog, és a gyermek könnyen elveszítheti belső tájékozódási pontjait – később pedig hajlamosabb lehet a könnyebb, akár erkölcstelen megoldásokat választani.

Gyakorlati tanácsok a szülőknek

A beszélgetés nemcsak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati útmutatást ad:

Ne vitázzunk a gyerek előtt! A gyermek füle hallatára zajló vita bizonytalanságot és szorongást kelt.

A nézeteltéréseket kettesben beszéljük meg! Higgadtan, egymásra figyelve keressük a közös nevezőt – a cél ne a győzelem, hanem a megértés legyen.

Képviseljünk egységet! Ha megegyeztünk, legyünk következetesek. A gyereknek biztonságot ad, ha ugyanazt hallja mindkét szülőtől.

A műsor példát is hoz arra, amikor a házastársak értékrendje eltér – például az egyik hívő, a másik nem. Ilyenkor sem lehetetlen az egység: ha őszintén és szeretettel beszélnek a határaikról, megtalálhatják azt a közös pontot, amely mindkettejük számára vállalható.

A gyermeknevelés tehát nem egyéni teljesítmény, hanem házas-szövetség. A szülők közötti egység nemcsak a család békéjének záloga, hanem a gyermek lelki egészségének alapja is.

Ha a szülők együtt, egymást támogatva állnak helyt, a gyermekeik olyan belső iránytűt kapnak, amely az élet legnehezebb útjain is segíti őket eligazodni.

Hogyan fegyelmezzünk szeretettel?

A fegyelmezés mindig kényes téma: hogyan mondjunk nemet, miközben megőrizzük a kapcsolat melegségét? Pécsi Rita neveléskutató a Zarándok youtubecsatorna Válaszkereső című műsorának negyedik epizódjában a szeretetteljes fegyelmezés alapjairól beszél, és arról, hogyan lehet határokat szabni anélkül, hogy megsértenénk a gyermeket.

Szülőként nem barátok, hanem vezetők vagyunk

A gyermekeknek tekintélyre, biztonságot adó keretekre van szükségük – mondja Pécsi Rita. „A szülő nem haver, hanem iránytű.” A még formálódó személyiség csak akkor tud fejlődni, ha lát maga előtt valakit, akire rátekinthet. A szeretetteljes, következetes útmutatás segít abban, hogy kialakuljon a gyermekben a belső felettes én és a lelkiismeret.

Két iskola: Gordon és Dobson

A neveléskutató két neves pszichológus szemléletét is összeveti.

  • Gordon a humanisztikus nevelés híveként a tiszteletteljes kommunikációt hangsúlyozza: a sáros cipővel a szőnyegen végigmenő gyermeket is ugyanazzal az udvariassággal kezelné, mint egy vendéget.

  • Dobson viszont emlékeztet: a gyermek nem vendég, hanem ránk bízott élet. A szülő felelőssége, hogy vezesse, ne csak elfogadja őt.

Pécsi Rita szerint a kulcs az arány: kedvesség, de egyértelmű irányítás.

A pofon nem nevel, csak sebez

A fizikai fegyelmezés témáját is nyíltan érinti. „A pofon a tehetetlenség jele” – fogalmaz a neveléskutató. Bár rövid távon „hatékonynak tűnhet”, mély sebeket hagy a kapcsolatban, és rossz mintát közvetít az indulatkezelésről. A verés nem öl meg testileg, de sok mindent megöl a lélekben. A cél nem az, hogy a gyerek féljen, hanem hogy megtanuljon együttműködni.

A mindennapi ellenállás kezelése

Egy édesanya kérdésére válaszolva Pécsi Rita elmondja: a 7 éves kor körüli gyerekek még tanulják az önkontrollt, az időérzékük fejletlen, ezért nem hatnak rájuk a tág időkeretek („Menj már fürödni!”).
A megoldás: bontsuk kisebb lépésekre a feladatokat, és legyünk a gyermek mellett – ne helyette tegyük meg, de ne is hagyjuk teljesen magára.

Utasítás, nem kérés – a „vadőr” szerep

Kim John Payne gondolatait idézve Pécsi Rita arra bátorít, hogy a kéréseket alakítsuk át egyszerű, szeretetteljes utasításokká. A gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha látja: a felnőtt tudja, merre van az út.
„Mi vagyunk a vadőrök, akik leverik az útjelző karókat” – fogalmaz. Először gyűjtsük be a gyermek figyelmét, teremtsünk kapcsolatot, és csak utána adjunk iránymutatást.

Pozitív megerősítés – a szeretet hatalma

Ha a gyermek tombol, hagyjuk, hogy lecsengjen a vihar – utána viszont mindig zárjuk le a helyzetet, és fordítsuk figyelmét a következő lépésre.
Az ismétlődő ellenállásnál fontosak a következmények, de még fontosabbak a pozitív visszajelzések. Egy közös mese, egy kis hancúrozás vagy dicséret erősebb nevelő eszköz, mint a büntetés.

Pécsi Rita tanítása szerint a fegyelmezés lényege nem a hatalomgyakorlás, hanem az, hogy szeretettel vezessünk. A gyermek akkor tudja megtanulni az önfegyelmet, ha látja, hogy mi magunk is képesek vagyunk higgadtan, következetesen és szeretettel reagálni.

🎥 A teljes videó megtekinthető itt:

 

Elég jó szülő vagyok? – Pécsi Rita szerint nem a tökéletesség, hanem a szeretet és a közösség a kulcs

Vajon létezik tökéletes szülő? És ha nem, mit jelent „elég jónak” lenni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Pécsi Rita neveléskutató a Válaszkereső című műsor harmadik epizódjában, amely a Zarándok YouTube-csatornán látható. A beszélgetés középpontjában a modern kor szülői kihívásai, a maximalizmus buktatói és a közösségi támogatás fontossága áll.

A tökéletesség illúziója

A mai szülők sokszor egyedül küzdenek a mindennapokkal, miközben folyamatosan mérlegelik: vajon elég jók-e? Pécsi Rita szerint a túlzott elvárások és a társadalmi nyomás miatt sokan megfeledkeznek arról, hogy a hibáink is a tanulás részei. „Nem kell tökéletesnek lenni – az elég jó szülő az, aki jelen van, szeret és figyel” – hangsúlyozza. A neveléskutató a „fővállalkozó” metaforát használja: Isten a fővállalkozó, mi, szülők pedig az alvállalkozók vagyunk, akik feladatot kaptunk, de nem maradunk segítség nélkül.

Isten ajándéka minden élet

Az epizódban egy érzékeny kérdés is előkerül: egy lombikprogrammal született gyermek szülei attól tartanak, hogy tettük ellentétes az egyházi tanítással. Pécsi Rita erre határozottan reagál: minden élet, amely megfogan, Isten ajándéka – legyen az bármilyen körülmények között született. A hangsúly nem a módszeren, hanem a hálán és a szereteten van:

„Az élet szent, és az, hogy hogyan jön, nem kisebbíti az értékét.”

Anyai kiégés és a feltöltődés szükséglete

Egy másik megszólaló, egy négygyermekes édesanya arról ír, mennyire kimerült az állandó megfelelési kényszerben. Pécsi Rita szerint ez a mai családok egyik legnagyobb kihívása: az izoláltság. A régi nagycsaládos, közösségi háttér eltűnt, így tudatosan kell keresni a támogató közeget – akár pótnagymamák, barátok, szomszédok vagy szakmai segítség formájában. „Nem luxus, hanem szükséglet, hogy a szülőknek legyen idejük saját magukra és egymásra” – mondja.

Az „elég jó” szabadsága

A műsor végén Pécsi Rita arra bátorít, hogy engedjük el a bűntudatot, és higgyünk abban: az „elég jó” szülő is csodákat tehet. A gyermeknevelés nem sprint, hanem maraton, ahol a cél nem a hibátlanság, hanem a kapcsolat megőrzése. „A gyerekek nem tökéletes szülőket akarnak, hanem igazit” – foglalja össze.

A szülő nem barát és nem is főnök – hanem példakép és iránytű

Milyen hibákat követnek el a szülők a gyermeknevelésben? A Szülők Lapja cikke nyomán: Gyakran hallani – „Én a gyerekem legjobb barátja vagyok.” Vagy épp ellenkezőleg: „Nálunk rend van, mert én vagyok a főnök!” Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint azonban egyik szerep sem vezet jó irányba. A gyereknek ugyanis nem barátra és nem főnökre van szüksége, hanem olyan szülőre, aki szeretettel, következetesen és hitelesen mutat utat.

A dicséret és a kritika aránya

A fegyelmezés elengedhetetlen része a nevelésnek, de a puszta bírálat nem épít. Pécsi Rita szerint senkit nem lehet „jóvá szidni”. A kutatások azt mutatják, hogy a dicséret és a kritika egészséges aránya legalább 3:1, kisgyerekeknél pedig 5:1. A szülőnek ezért figyelnie kell, hogy rendszeresen észrevegye és értékelje a jót, ne csak a hibákat. Fontos az is, hogy ne a képességet, hanem az erőfeszítést dicsérjük: a „Jaj, de okos vagy!” helyett inkább azt, ha a gyerek kitartóan próbálkozik.

Unalom, kényeztetés, mértékletesség

A mai világ hajlamos kényeztetni a gyerekeket: mindenhol gyereksarok, játék, külön figyelem. Pedig bizonyos helyzetekben nem baj, ha a gyerek unatkozik, hiszen így tanulja meg a türelmet és az önfegyelmet. Ha minden kívánsága teljesül, abból könnyen önző, valóságtól elrugaszkodott felnőtt lesz. A kulcs a szeretetben gyökerező egyszerűség és mértékletesség.

Mi a valódi tekintély?

A tekintély fogalma sokaknak mára gyanús: összekapcsolják az elnyomással. Pécsi Rita szerint azonban a hiteles tekintély nem a hatalmaskodásról szól, hanem arról, hogy a szülő belső erőt sugároz, amelyhez jó kapcsolódni. A gyerekeknek szükségük van ilyen „tekintélyszemélyre”, aki követhető példát mutat, akihez lehet igazodni. A jó nevelő nem a hibátlanságával, hanem a törekvésével és kitartásával lesz hiteles.

A biztatás ereje – Pygmalion-effektus

A nevelés egyik legerősebb eszköze a bizalom és az ösztönzés. Erre jó példa a Pygmalion-effektus: amikor a tanárok azt hitték, hogy bizonyos diákjaik kiemelkedően tehetségesek, az érintett gyerekek valóban jobb eredményt értek el – pusztán a beléjük vetett hit miatt. Minden gyereknek szüksége van olyan felnőttekre, akik „kinézik belőle” a jót, és biztatásukkal megerősítik.

A szülő legfontosabb feladata nem az, hogy barát legyen vagy főnök, hanem szeretetteljes, hiteles vezető. Aki nemcsak kijavítja a hibákat, hanem meglátja a jót, bátorít, és példát ad arra, hogyan lehet a nehézségekben is helytállni.

Forráa: Szülők Lapja

Kapcsolódásra teremtve – organikus pedagógusképzés Nagyváradon

„A nevelés az Élet szolgálata” – e gondolat köré szerveződött a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által meghirdetett kétnapos szakmai továbbképzés. A szeptember 26–27-én megrendezett program a pedagógusokat abban erősítette meg, hogyan válhatnak a tudásátadás mellett az élet szolgálóivá, kapcsolatok formálóivá és remény hordozóivá.

A püspöki palota rendezvénytermében száz pedagógus gyűlt össze, akiket Böcskei László megyés püspök köszöntött. Rámutatott: Isten munkatársai vagyunk, rajtunk keresztül akar cselekedni – a pedagógusképzés is ilyen forráspont, ahol a közösségben megélt tapasztalat reménnyé válik.

A meghívott előadó, Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató olyan kérdésekre adott választ, amelyek a mai, kihívásokkal teli pedagógiai helyzetekben különösen aktuálisak: hogyan fejleszthető a reziliencia, hogyan érthetjük meg a tartós stressz következményeit, milyen akadályai vannak az összhangnak, és hogyan nevelhetjük a társas intelligenciát. Külön fejezetet kapott a szövetségpedagógia: a kapcsolatokban való kitartás, a szövetségi élet gyümölcsei és azok az egyszerű, mégis hatékony lépések, amelyekkel már gyermekkorban tanítható a kötődésre való képesség.

A résztvevők visszajelzéseiből egyértelműen kirajzolódott: a képzés nem csupán szakmai tudást adott, hanem lelki töltekezést, közösségi élményt és az identitás megerősítését is. A pedagógusok hálával említették a közös gondolkodás, az inspiráló előadások és a személyes megérintettség pillanatait.

A képzéssorozat 2026 januárjában folytatódik, hogy újra forrássá váljon mindazok számára, akik hivatásukat nemcsak munkának, hanem az élet és a jövő szolgálatának tekintik.

Forrás: varad.org

Szeretet, hit és nevelés a döntések útvesztőjében – mit tanulhatunk a Válaszkeresőből?

A Zarándok YouTube-csatorna Válaszkereső című sorozatának második része két olyan kérdést boncolgat, amellyel szülőként bármikor szembesülhetünk. Az egyik a szeretet és a hit konfliktusa egy életre szóló döntés – az abortusz – kapcsán, a másik pedig az örök nevelési dilemmát járja körül: hol húzódik a határ a korlátok és a szabadság között?

Szeretet vagy hitárulás? – Amikor a gyermek döntése próbára teszi a szülőt

A történet egy kétségbeesett édesanyával indul, aki megtudja, hogy 18 éves lánya terhes, és az abortuszt fontolgatja.
Mit tehet egy hívő szülő ilyenkor? Hogyan lehet egyszerre megélni a hitet és a feltétel nélküli szeretetet?

A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyermeknek minden helyzetben éreznie kell: a szülő szeretete nem szűnik meg.
A krisztusi szeretet nem azonos azzal, hogy mindent helyeslünk – hanem azt jelenti, hogy a bajba jutott gyermeket akkor is befogadjuk, ha nem értünk vele egyet.

A videó arra is felhívja a figyelmet, hogy a szülő feladata segíteni a lányt a lelkiismereti döntés meghozatalában: megmutatni az élet értékét, szembesíteni a tényekkel, és bátorítani, hogy ne félelemből döntsön. A beszélgetés olyan példákat is említ, amelyek az élet melletti döntés erejét mutatják – például Andrea Bocelli történetét, aki maga is „nem kívánt gyermekként” született, mégis milliók életét gazdagítja zenéjével.

A szülői szeretet tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy „egyetértek veled”, hanem azt, hogy „nem hagylak el”.

Nevelés korlátokkal és szabadsággal – az egyensúly művészete

A második téma a mindennapokban talán még több családot érint: hogyan lehet egyszerre szabadságot adni és mégis határokat tartani?

A videó egy találó képpel él: a szabályokat a növény mellé szúrt karóhoz hasonlítja. Nem a karó a lényeg, hanem az, hogy segíti a növényt felfelé növekedni.
A határok hiánya nem felszabadít, hanem szorongást kelt – mert a gyermek csak ott érzi magát biztonságban, ahol tudja, hol vannak a keretek.

A beszélgetés szerint a határok életkoronként másképp jelennek meg:

  • Kisgyermekkorban az egyértelmű szabályok adnak biztonságot és irányt.

  • Kisiskolás korban már a magyarázatok is fontosak, de a következetesség továbbra is alap.

  • Serdülőkorban a bizalom és a fokozatos szabadság a kulcs – hagyni, hogy a fiatal a hibáiból is tanuljon.

A szeretetteljes vezetés hiánya, az úgynevezett irányítási vákuum könnyen azt az érzést keltheti a gyerekben, hogy nem fontos. Ez a belső üresség később dühben, lázadásban, sőt akár mások bántásában is megjelenhet.

A videó végén egy megható történet teszi érthetővé a határok valódi értelmét: egy kamaszlány, aki irigyelte barátnője szabadságát, egyszer csak azt mondja neki – „téged legalább várnak otthon.”

Ez a mondat világított rá: a korlátok valójában a szeretet látható jelei.

A Válaszkereső második része őszintén, mégis gyengéden hív gondolkodásra.
Mert a szülői szeretet nem mindig könnyű, de mindig útmutató.
A határok pedig nem korlátok – hanem biztonságot adó keretek, ahol a gyermek szabadon növekedhet.

Féltékenység és szabadság – hogyan teremtsünk biztonságot a gyermeknevelésben?

A testvérek közötti féltékenység és a szabadság határainak kérdése az egyik leggyakoribb szülői dilemma. Hogyan lehet szeretettel kezelni a testvérek közötti versengést? Meddig engedjük a gyermeket szabadon, és mikor mondjuk azt: eddig és ne tovább? A Zarándok youtube csatornán futó „Válaszkereső” című új podcastsorozatban alós szülői kérdésekre keresünk életközeli, keresztény értékeken alapuló válaszokat Pécsi Rita neveléskutató segítségével.

A féltékenység: nem rosszaság, hanem ősi ösztön

A műsorban elhangzik: a féltékenység nem „rossz viselkedés”, hanem mélyen gyökerező ösztön, amely már az állatvilágban is megfigyelhető. A gyermeknél ez a „terület” gyakran az édesanya figyelme vagy a szeretett játékok világa. Amikor megszületik a kistestvér, a nagyobb gyerekben természetesen felébred a féltékenység – hiszen úgy érzi, az ő helye veszélybe került. Ez nem tudatos döntés, hanem zsigeri érzés, amit meg kell tanulnunk szeretettel kezelni, nem pedig elnyomni.

A szeretet nem oszlik, hanem megsokszorozódik

A szülő sokat tehet azért, hogy a testvérféltékenység oldódjon. A videóban elhangzik: a gyereknek tapasztalnia kell, hogy a szülői szeretet nem fogy, ha többen kell megosztani, hanem növekszik.
Ezért fontos, hogy a nagyobb gyermek is kapjon „egyéni időt”: kettesben töltött programokat, külön figyelmet, akár egy közös főzést vagy mesélést. A nagyszülők, rokonok bevonása is segíthet, hogy a gyermek érezze: ő is fontos és szeretett tagja a családnak.

A „karám” elv – biztonságos szabadság

A podcast egyik legfontosabb üzenete a „karám” elv, amely egyszerre jelenti a határok és a szabadság egészséges egyensúlyát. A szülő világos kereteket állít fel – ez a „karám” –, amelyen belül a gyermek szabadon dönthet. A határok adják a biztonságot, a kereten belüli mozgástér pedig segít abban, hogy a gyermek felelősséget tanuljon.
Ahogy nő és érik, a karám tágulhat – de csak a szülő bölcs döntése alapján, nem a gyermeki nyomásra.

A szabályok fontosak – de a gyermek mindig fontosabb

A következetesség elengedhetetlen, ugyanakkor az élet hozhat olyan helyzeteket, amikor a szülőnek rugalmasnak kell lennie. Egy betegség, egy különleges nap, egy nehéz érzelmi pillanat esetén a szeretet felülírhatja a szabályokat.
Ez az üzenet mélyen organikus szemléletű: a szabály nem cél, hanem eszköz a szeretet szolgálatában.

A Válaszkereső sorozat első része emlékeztet: a gyermeknevelés nem tökéletes szabályrendszerek, hanem élő kapcsolatok művészete.

👉 A teljes videó itt megtekinthető:

 

 

Jótanácsok szülőknek a tanévkezdéshez – hogyan ne hajszoljuk, hanem támogassuk a gyermeket?

A tanévkezdés közeledtével bennünk is vegyes érzések kavarognak: öröm, szorongás, búcsúzás, újrakezdés, bizonytalanság és bizalom. Szülőként sokszor elfelejtjük, hogy a munka nem büntetés, hanem jutalom – és ha jól vezetjük, gyermekeink számára is örömforrássá válhat.

Ez egy összefoglalója annak az írásnak, mely a bizdramagad.hu oldalon jelent meg.
Szerzője Pécsi Rita.

Hogyan inspiráljuk a gyermeket?

  • A jegyek rövid távon ösztönöznek, de a belső motiváció fenntartása a legfontosabb.

  • Ehhez biztonságos keretek, átgondolt napi ritmus (tanulás–játék–alvás–mozgás) és figyelmes szülői jelenlét szükséges.

  • A hangsúly ne csak a tanulmányi sikeren legyen: érzelmi intelligencia, állóképesség, valódi kapcsolatok és Istenkapcsolat is kulcsfontosságú.

Mire figyeljünk a mindennapokban?

  • Alvás és biológiai óra: a rendszeres lefekvés és korán kelés visszaállítása elengedhetetlen, serdülőknél fokozott türelemmel.

  • Képernyőmentes este: lefekvés előtt legalább egy órával már ne legyen digitális eszköz – a szülőknél sem.

  • „Mazsolák” keresése: találjuk meg a nap örömteli eseményeit, amelyek lendületet adnak a monoton feladatokhoz.

  • Mozgás: minél több az intellektuális terhelés, annál nagyobb szükség van szabad levegőn töltött mozgásra. Kisiskolásoknak napi 3 óra játék lenne ideális.

  • Különórák: nem fér bele minden nap, főleg nem több foglalkozás – a kevesebb több!

Hogyan tanul „jól” a gyermek?

  • Mindegyikük másképp koncentrál: van, aki járkálva, más hasalva, vagy épp zenével. Fogadjuk el, hogy a tanulási stílus egyéni adottság.

  • Ne akarjunk „házi tanárrá” válni – Vekerdy szavaival: a szülő többnyire a legrosszabb korrepetitor. Inkább biztosítsunk szeretetteljes, biztonságos otthoni légkört.

A legfontosabb üzenet

A gyermeknek olyan otthonra van szüksége, ahol „nem kell behúznia a hasát”. Ahol feltétel nélküli szeretetben nőhet, ugyanakkor igényességgel kísérve. Ez a légkör nemcsak a tanulmányi siker, hanem a boldog, kiegyensúlyozott élet egyik legfontosabb záloga.

Forrás: Bízd Rá magad

Mit? Miért? Hogyan? – Családunk és kapcsolataink kérdései

Válaszkereső podcast Pécsi Ritával. A Zarándok.ma új sorozata egy olyan útra hív, ahol közösen kereshetjük a válaszokat életünk legfontosabb kérdéseire. A Válaszkeresők podcast Pécsi Rita neveléskutatóval indul, és olyan témákban kínál iránytűt, mint a nevelés, a családi és párkapcsolatok, valamint az életvezetés mindennapi dilemmái.

„Recepteket nem adunk, mert minden élethelyzet egyedi – de irányokat, kapaszkodókat, szempontokat igen” – hangsúlyozza Pécsi Rita. Több évtizedes szakmai és családi tapasztalatára, valamint az organikus pedagógia szemléletére építve segít eligazodni a hétköznapi kihívásokban. A cél: életközeli, keresztény értékeken nyugvó, valóban alkalmazható válaszok a hallgatók kérdéseire.

A podcast különlegessége, hogy a hallgatók kérdéseiből építkezik. Minden adás után lehetőség van beküldeni a felmerülő problémákat és dilemmákat egy rövid kérdőív segítségével – így a témák mindig a való életből születnek.

„Az a fontos, hogy együtt gondolkodjunk. Nem helyettesítjük a személyes vagy pszichológiai tanácsadást, de segítünk új nézőpontokat találni” – fogalmaz a neveléskutató.

A Válaszkeresők hetente jelentkezik a Zarándok.ma YouTube-csatornáján és podcast-felületein. Az epizódok kb. 20 percesek, így könnyen beilleszthetők az autózás, főzés, séta vagy akár egy baráti beszélgetés idejébe.

A műsor beharangozója:

 

Forrás: zarandok.ma