Milyen hibákat követnek el a szülők a gyermeknevelésben? A Szülők Lapja cikke nyomán: Gyakran hallani – „Én a gyerekem legjobb barátja vagyok.” Vagy épp ellenkezőleg: „Nálunk rend van, mert én vagyok a főnök!” Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint azonban egyik szerep sem vezet jó irányba. A gyereknek ugyanis nem barátra és nem főnökre van szüksége, hanem olyan szülőre, aki szeretettel, következetesen és hitelesen mutat utat.

A dicséret és a kritika aránya

A fegyelmezés elengedhetetlen része a nevelésnek, de a puszta bírálat nem épít. Pécsi Rita szerint senkit nem lehet „jóvá szidni”. A kutatások azt mutatják, hogy a dicséret és a kritika egészséges aránya legalább 3:1, kisgyerekeknél pedig 5:1. A szülőnek ezért figyelnie kell, hogy rendszeresen észrevegye és értékelje a jót, ne csak a hibákat. Fontos az is, hogy ne a képességet, hanem az erőfeszítést dicsérjük: a „Jaj, de okos vagy!” helyett inkább azt, ha a gyerek kitartóan próbálkozik.

Unalom, kényeztetés, mértékletesség

A mai világ hajlamos kényeztetni a gyerekeket: mindenhol gyereksarok, játék, külön figyelem. Pedig bizonyos helyzetekben nem baj, ha a gyerek unatkozik, hiszen így tanulja meg a türelmet és az önfegyelmet. Ha minden kívánsága teljesül, abból könnyen önző, valóságtól elrugaszkodott felnőtt lesz. A kulcs a szeretetben gyökerező egyszerűség és mértékletesség.

Mi a valódi tekintély?

A tekintély fogalma sokaknak mára gyanús: összekapcsolják az elnyomással. Pécsi Rita szerint azonban a hiteles tekintély nem a hatalmaskodásról szól, hanem arról, hogy a szülő belső erőt sugároz, amelyhez jó kapcsolódni. A gyerekeknek szükségük van ilyen „tekintélyszemélyre”, aki követhető példát mutat, akihez lehet igazodni. A jó nevelő nem a hibátlanságával, hanem a törekvésével és kitartásával lesz hiteles.

A biztatás ereje – Pygmalion-effektus

A nevelés egyik legerősebb eszköze a bizalom és az ösztönzés. Erre jó példa a Pygmalion-effektus: amikor a tanárok azt hitték, hogy bizonyos diákjaik kiemelkedően tehetségesek, az érintett gyerekek valóban jobb eredményt értek el – pusztán a beléjük vetett hit miatt. Minden gyereknek szüksége van olyan felnőttekre, akik „kinézik belőle” a jót, és biztatásukkal megerősítik.

A szülő legfontosabb feladata nem az, hogy barát legyen vagy főnök, hanem szeretetteljes, hiteles vezető. Aki nemcsak kijavítja a hibákat, hanem meglátja a jót, bátorít, és példát ad arra, hogyan lehet a nehézségekben is helytállni.

Forráa: Szülők Lapja