Tag Archive for: kiégés

Hogyan fegyelmezzünk szeretettel?

A fegyelmezés mindig kényes téma: hogyan mondjunk nemet, miközben megőrizzük a kapcsolat melegségét? Pécsi Rita neveléskutató a Zarándok youtubecsatorna Válaszkereső című műsorának negyedik epizódjában a szeretetteljes fegyelmezés alapjairól beszél, és arról, hogyan lehet határokat szabni anélkül, hogy megsértenénk a gyermeket.

Szülőként nem barátok, hanem vezetők vagyunk

A gyermekeknek tekintélyre, biztonságot adó keretekre van szükségük – mondja Pécsi Rita. „A szülő nem haver, hanem iránytű.” A még formálódó személyiség csak akkor tud fejlődni, ha lát maga előtt valakit, akire rátekinthet. A szeretetteljes, következetes útmutatás segít abban, hogy kialakuljon a gyermekben a belső felettes én és a lelkiismeret.

Két iskola: Gordon és Dobson

A neveléskutató két neves pszichológus szemléletét is összeveti.

  • Gordon a humanisztikus nevelés híveként a tiszteletteljes kommunikációt hangsúlyozza: a sáros cipővel a szőnyegen végigmenő gyermeket is ugyanazzal az udvariassággal kezelné, mint egy vendéget.

  • Dobson viszont emlékeztet: a gyermek nem vendég, hanem ránk bízott élet. A szülő felelőssége, hogy vezesse, ne csak elfogadja őt.

Pécsi Rita szerint a kulcs az arány: kedvesség, de egyértelmű irányítás.

A pofon nem nevel, csak sebez

A fizikai fegyelmezés témáját is nyíltan érinti. „A pofon a tehetetlenség jele” – fogalmaz a neveléskutató. Bár rövid távon „hatékonynak tűnhet”, mély sebeket hagy a kapcsolatban, és rossz mintát közvetít az indulatkezelésről. A verés nem öl meg testileg, de sok mindent megöl a lélekben. A cél nem az, hogy a gyerek féljen, hanem hogy megtanuljon együttműködni.

A mindennapi ellenállás kezelése

Egy édesanya kérdésére válaszolva Pécsi Rita elmondja: a 7 éves kor körüli gyerekek még tanulják az önkontrollt, az időérzékük fejletlen, ezért nem hatnak rájuk a tág időkeretek („Menj már fürödni!”).
A megoldás: bontsuk kisebb lépésekre a feladatokat, és legyünk a gyermek mellett – ne helyette tegyük meg, de ne is hagyjuk teljesen magára.

Utasítás, nem kérés – a „vadőr” szerep

Kim John Payne gondolatait idézve Pécsi Rita arra bátorít, hogy a kéréseket alakítsuk át egyszerű, szeretetteljes utasításokká. A gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha látja: a felnőtt tudja, merre van az út.
„Mi vagyunk a vadőrök, akik leverik az útjelző karókat” – fogalmaz. Először gyűjtsük be a gyermek figyelmét, teremtsünk kapcsolatot, és csak utána adjunk iránymutatást.

Pozitív megerősítés – a szeretet hatalma

Ha a gyermek tombol, hagyjuk, hogy lecsengjen a vihar – utána viszont mindig zárjuk le a helyzetet, és fordítsuk figyelmét a következő lépésre.
Az ismétlődő ellenállásnál fontosak a következmények, de még fontosabbak a pozitív visszajelzések. Egy közös mese, egy kis hancúrozás vagy dicséret erősebb nevelő eszköz, mint a büntetés.

Pécsi Rita tanítása szerint a fegyelmezés lényege nem a hatalomgyakorlás, hanem az, hogy szeretettel vezessünk. A gyermek akkor tudja megtanulni az önfegyelmet, ha látja, hogy mi magunk is képesek vagyunk higgadtan, következetesen és szeretettel reagálni.

🎥 A teljes videó megtekinthető itt:

 

Elég jó szülő vagyok? – Pécsi Rita szerint nem a tökéletesség, hanem a szeretet és a közösség a kulcs

Vajon létezik tökéletes szülő? És ha nem, mit jelent „elég jónak” lenni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Pécsi Rita neveléskutató a Válaszkereső című műsor harmadik epizódjában, amely a Zarándok YouTube-csatornán látható. A beszélgetés középpontjában a modern kor szülői kihívásai, a maximalizmus buktatói és a közösségi támogatás fontossága áll.

A tökéletesség illúziója

A mai szülők sokszor egyedül küzdenek a mindennapokkal, miközben folyamatosan mérlegelik: vajon elég jók-e? Pécsi Rita szerint a túlzott elvárások és a társadalmi nyomás miatt sokan megfeledkeznek arról, hogy a hibáink is a tanulás részei. „Nem kell tökéletesnek lenni – az elég jó szülő az, aki jelen van, szeret és figyel” – hangsúlyozza. A neveléskutató a „fővállalkozó” metaforát használja: Isten a fővállalkozó, mi, szülők pedig az alvállalkozók vagyunk, akik feladatot kaptunk, de nem maradunk segítség nélkül.

Isten ajándéka minden élet

Az epizódban egy érzékeny kérdés is előkerül: egy lombikprogrammal született gyermek szülei attól tartanak, hogy tettük ellentétes az egyházi tanítással. Pécsi Rita erre határozottan reagál: minden élet, amely megfogan, Isten ajándéka – legyen az bármilyen körülmények között született. A hangsúly nem a módszeren, hanem a hálán és a szereteten van:

„Az élet szent, és az, hogy hogyan jön, nem kisebbíti az értékét.”

Anyai kiégés és a feltöltődés szükséglete

Egy másik megszólaló, egy négygyermekes édesanya arról ír, mennyire kimerült az állandó megfelelési kényszerben. Pécsi Rita szerint ez a mai családok egyik legnagyobb kihívása: az izoláltság. A régi nagycsaládos, közösségi háttér eltűnt, így tudatosan kell keresni a támogató közeget – akár pótnagymamák, barátok, szomszédok vagy szakmai segítség formájában. „Nem luxus, hanem szükséglet, hogy a szülőknek legyen idejük saját magukra és egymásra” – mondja.

Az „elég jó” szabadsága

A műsor végén Pécsi Rita arra bátorít, hogy engedjük el a bűntudatot, és higgyünk abban: az „elég jó” szülő is csodákat tehet. A gyermeknevelés nem sprint, hanem maraton, ahol a cél nem a hibátlanság, hanem a kapcsolat megőrzése. „A gyerekek nem tökéletes szülőket akarnak, hanem igazit” – foglalja össze.