Egy pszichológus 30 éves szakmai tapasztalatával a háta mögött rámutat a modern társadalom egyik legégetőbb problémájára: az apaság krízisére. A szakember, aki maga is nagy alázattal végzi munkáját, őszintén bevallja, hogy ha megnyerné a lottót, akkor is ezt csinálná, legfeljebb kicsit kevesebbet. Személyes tapasztalatait is megosztja a gyermekgondozási szabadság (gyed) alatti apaságról, amely élete egyik legszebb időszaka volt.

A nagytól a kis családig: döbbenetes változás

A felvetésre, miszerint minek túlgondolni a szülőséget, amikor régen is valahogy megoldották, a válasz egy kép a múlt századról. Az elmúlt 100 évben ugyanis döbbenetes változás zajlott: a klasszikus nagycsaládi struktúra felbomlott. Ezáltal a szülők – jó esetben két szülő – kapták meg a feladatot, hogy betöltsenek akár 16 szerepet is. A gyerekek „nagycsaládos génekkel” születnek, és keresik a kötődést, ám gyakran hiányos családi közeget találnak. A modern szülők így egy „mission impossible” helyzetben találják magukat.

Apátlan társadalom és a marketing hatása

A probléma nem új keletű: már 1986-ban a sajtó is feltette a kérdést: „Hová lettek a férfiak?”. Napjainkra a magyar és a nemzetközi társadalom is sajnos egyre inkább „apátlan társadalomnak” mondható. Az apák krónikusan hiányoznak a nevelésből és az értékteremtésből. A jelenség nem szándékos rosszindulat, sokkal inkább egy kialakult gondolkodásmód (mindset), mely szerint az apa szerepe elsősorban a pénzkeresés, míg az anya viszi a hátán a családot. A családi autók reklámjaiban, az UNICEF-kampányokban és még a hitközségi plakátokon is gyakran az apa hiánya a szembetűnő.

A statisztikák – például Blankenhorn „Apátlan Amerika” című könyve alapján – megdöbbentőek: az apátlan családban élő gyermekeknél sokkal magasabb a rizikója a tinédzser öngyilkosságnak, a javítóintézetbe kerülésnek, a drogközpontoknak és a nemi erőszaknak. Az apa nem egy „cuki béna apa” karakter, hanem egy olyan érték képviselője, melynek hiánya felborítja mind a fiúk, mind a lányok életét.

Az apa szerepe: hiteles jelenlét és határszabás

Az apai szerep kulcsa a hiteles jelenlét. Nem a „hegyi beszéd” az, ami használ, hanem az, ha az apa ott van. Fontos, hogy az apa időt és teret csináljon az apaságnak a fejében és az életében, mert különben a pénzügyi eladósodás, a felújítási kényszer és a tervezetlen élethelyzetek gyorsan összeomláshoz vezethetnek.

A magyarországi felmérések szerint a 29-45 év közötti kisgyermekes férfiaknak a legnagyobb a rizikója annak, hogy összeomlanak a munka-magánélet egyensúly területén. A megkérdezett apák 77%-a szeretne több időt tölteni a családjával, ami azt jelzi, hogy nem arról van szó, hogy ne akarnának jelen lenni, hanem a rendszer nem biztosítja ezt. Sok apa munkahelyet vált azért, hogy apa lehessen.

Fontos megemlíteni az apai depressziót is: a szülés utáni depresszió aránya a férfiaknál is körülbelül azonos az anyákéval, de az apáknál ez a probléma 5 éves korig nő. Ráadásul az apai depresszió gyakran nem szimpatikus formában (dühöngő, morgó, munkamániás) jelenik meg, ami miatt az érintettek segítség nélkül maradnak.

Túlélő készlet apáknak

Az apák számára elengedhetetlen a felkészülés. A szakértő javaslatai a következők:

• Marketing-stop/Superman-stop: Ne hagyjuk, hogy a reklámok és a sztereotípiák határozzák meg a szerepeket.

• Ne szeparálódj el: A mobilozás és az elmagányosodás helyett keressünk apró, közös rutinokat. A bevásárlás, a fürdetés vagy egy közös játék is lehet igazi apás program.

• Határszabás: A modern ember egyik legnagyobb kihívása a határok hiánya. Szükség van a munka és magánélet közötti tiszta határra, mert ahogy a szakember mondja: „profi munka szorozva profi pihenés, ha a pihenés zéró, akkor az egész zéró”.

• Családi Közösség Építése: A rendszeres közös étkezés (az ebédlőasztal hatása) óriási pszichológiai erővel bír, segítve a kommunikációt és megelőzve számos zavart.

A vezető és az apa

Az apaságnak a vezetői pozícióban lévők számára duplán tervezettnek kell lennie, mivel az apa által képviselt minta kihat az egész csapatra. Egy vezető története is bizonyítja, hogy a tudatos változtatásnak mekkora ereje van: a kiégés szélén álló férfi újra tudott kapcsolódni a kisfiához, miután időt és teret szánt a horgászásra, mely élményeket „melyekért érdemes élni” -ként írta le.

Végül pedig a befejező példa: egy amerikai iskolában az erőszak megelőzésére létrehozott „apaőrség” tagjai nem fegyelmeztek, hanem poénkodtak, birkóztak és hülye vetélkedőket rendeztek, mire az agresszió eltűnt. Ez a példa is azt mutatja, hogy az apai energia, a bekapcsolódás, a humor és az igazi jelenlét ereje pótolhatatlan. Minden férfinek meg kell találnia a saját apaságát, hiszen „bárhol lehetsz apa”.