A tiniknél a nemi identitás – a szexuális nevelés legmeghatározóbb alapjai
Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató a Martineumban tartott előadást
Hogyan alakul ki a szexualitás és nemi identitásunk? Mindegy, fiú vagyok-e, vagy lány? Veszélyek és lehetőségek a szülők és a nevelők kezében: hogyan segítsünk, mit ne tegyünk? Ezeket járta körül a neveléskutató. Ma már több mint százféle nemi identitást tartanak számon, ez is fogyasztási cikk lett – így végképp nem tudják a fiatalok, fiúk-e, vagy lányok, mondta, és felvázolta az idáig vezető folyamatot: ma már az EU-tagállamokban terjeszteni, képviselni kell a gender irányzatot, csak azt választhatják meg az államok, hogy hogyan. Az előadó elmagyarázta, hogyan alakul ki szilárd személyiségünk, énünk.
Ennek két alapvetése van: az egyik a magidentitás, az énérték, az, hogy jó, szerethető vagyok. Szoros összefüggésben van a nemi identitással, azzal, hogy mindezt férfiként vagy nőként élem-e meg – az emberi személyiségnek ez a gyökere, erre épül rá a személyes eszmény. „Ha a gyökér meginog, borul az egész.”
A Teremtés egyedi személyiségeket teremtett – ezt kibontakoztatni az élet dolga. Az egészséges fejlődés legfontosabb állomásairól is beszélt: 0-tól 3 éves korig az anyával való szimbiózisban kell átélnie a gyermeknek, hogy szerethető/szeretetre méltó, hogy értékes a léte. A kötődés alapszükséglet, ilyenkor kialakul az ősbizalom. Ennek a tapasztalatát jó esetben már magzati korban átéljük. Miután megszületünk, az ősbizalom visszaépítése az első három évben történik. Gyümölcsei megteremnek: például a biztonság és a védettség az új és szokatlan élethelyzetekben, az, hogy a csalódások feldolgozhatók, készség a gyors megbocsátásra, készenlét a tanulásra, az állandó változásra. Hatalmas szerepe van az érintésnek, az osztatlan figyelemnek. S az apának, aki „az első külső személy az ember életében”, akihez kapcsolódik – állította. Majd azt részletezte: nemi identitásunk testiségünkben gyökerezik, nem szabadon választható.
Összes sejtünk hordozza a programot. A továbbiakban rámutatott az identitás és az orientáció kialakulására. Kérdés, hogy nemi identitásunkkal azonosságban érezzük-e magunkat. Az orientáció a viszonyulásra utal. Egy nőnél például, hogy azonosnak érzi magát a nőiségével és a férfiak felé vonzódik, a férfiaknál ugyanígy. Másfél-két éves kor körül élik át a gyermekek az önazonosság első élményét: leválva az édesanyjukról tudnak a saját akaratuk szerint cselekedni: ez az „én én vagyok”, a dackorszak kezdete. Ezzel párhuzamosan az a megélés/felismerés is, hogy olyan vagyok-e mint anya, vagy mint apa, azaz fiú vagyok-e, vagy lány.
Majd szereptanulás indul el, és óvodás- és kisiskolás korban folytatódik az érzelmi szerepazonosulás mesék, tapasztalatok, filmek, könyvek által is. Különösen a fiúk esetében fontos, hogy ott van-e a közelükben, elérhető, megközelíthető-e az apa, van-e az apával testi kontaktus, szívélyes, támogató-e az apakapcsolat. Ha van, az kutatások szerint kizárja a későbbi homoszexualitás lehetőségét. Ha nincs, akkor visszafordul/ rákapaszkodik a fiú az anyára, mondta az előadó.
– Serdülőkorban (10 éves kor körül) még „puha” a nemi identitás, mindez 21-23 éves korig tart. Ilyenkor azt szexualizálják, azt erotizálják a fiatalok, ami számukra/bennük idegen, aminek a világát nem ismerik, tehát a megelőző időszaknak rendkívül fontos szerep jut ebben. A serdülőkorban ráadásul élménykényszerük van, lázadnak, különlegesek akarnak lenni. A nevelés és a környezet komolyan befolyásolja ezt a folyamatot, mindannyian felelősek vagyunk tehát – cél, hogy a biológiai nemmel összhangban történjen meg – hangsúlyozta.
Ha a gyermekkori lelki sérülések felhalmozódnak egy fiúban, akkor férfiként kisebbrendűségi érzést élhet át – intimitászavart például. A női identitásban az anya szerepe ugyanilyen lényeges. Előfordulhat, hogy a lányok nem tudnak azonosulni az anyával, vagy hogy nem kapják meg az apától vagy a környezetükben élő férfiaktól a tiszteletet és a védelmet – ezért nem akarnak „nők lenni”. Uzsalyné dr. Pécsi Rita úgy összegzett, hogy a homoszexuális vágy mögött kielégítetlen (és szexszel nem csillapítható) érzelmi szükségletek húzódnak meg. Beszélt a túl korai „coming outról” is: nagy felelősség, hogy ne pecsételjük le, várjunk, mert még alakulóban van a gyermek nemi identitása.
A legtöbb tinédzser (98 százalék) azt hiszi magáról 16 évesen, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális, és örökre az is marad, de 22 éves korára stabil heteroszexuális identitással rendelkezik – egy tízezer fős kutatás bizonyította.
