Minden, amit az érzelmi intelligenciáról tudni érdemes



„Mi tanárok a legértékesebbet kapjuk meg. A gyermeket, akit a Jóisten a maga képmására, hasonlatosságára alkotott meg. Nekünk kell megtalálnunk a hozzá vezető utat, hogy a legnemesebbet, legszebbet hozzuk ki belőle.” Így foglalja össze Hardi Titusz atya a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója a bencés nevelés lényegét. Az Iskolafenntartó Főigazgatóság immár harmadik alkalommal szervezte meg az általa fenntartott tizenegy iskola tanárainak, oktatóinak a Bencés Pedagógiai Napot, amelynek egyik célja megmutatni, miként gazdagítja a bencés spiritualitás az intézményekben folyó nevelési munkát.
A Pannonhalmi Főapátság a 2023/24-es tanévtől vette át a Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnáziumot. Így a szerzetesközösség idéntől már tizenegy oktatási intézmény fenntartója országszerte. „A bencés lelkiség nem elmélet, hanem valóság” – mondja Titusz atya. A tanároknak pedig kulcsszerepe van abban, hogy ezt a saját intézményeikben átadják, hiszen a szerzetesek jellemzően csak a nagy ünnepeken – Veni Sancte, Te Deum, ballagás, szalagtűzés – tudnak jelen lenni. A pedagógusok azok, akik napi szinten a gyerekekkel foglalkoznak. Éppen ezért tartja fontosnak a Főapátság a Bencés Pedagógiai Nap megszervezését, hogy a kollégák a mindennapi nevelés során életre tudják váltani a bencés szellemiséget.
A Főapátság oktatási intézményei nagyon különbözőek, hisz vannak közöttük általános iskolák, gimnáziumok, technikumok és egy pedig felnőttképzéssel foglalkozik. A programot azonban minden évben igyekeznek úgy összeállítani, hogy az mindenkit megszólítson. Idén az összesen több mint négyszáz fős pedagógusi gárdából mintegy háromszázötvenen vettek részt az alkalmon.
Hortobágyi T. Cirill főapát a bencés nevelésről, spiritualitásról beszélt, míg Titusz atya arról, hogy miként tud a bencés rend alapító atyjának, Szent Benedeknek a regulája megjelenni az oktatásban. Mint mondta, a bencések jelmondata: „Ora et labora – imádkozzál és dolgozzál!” Így Benedek nagy hangsúlyt fektet a szabálykönyvében a zsolozsmázás módjára. Bár a rendalapító hosszú oldalakon keresztül ír arról, hogy melyik időszakban, mikor és mit kell imádkozni, a végén mégis hozzáteszi, ha valaki jobbat tud, használják azt. „Ez olyan bölcsesség a bencés spiritualitásban, ami meghatározó” – véli Titusz atya. Szent Benedek ugyanis már ezerötszáz évvel ezelőtt felismerte, hogy nem lehet kőbe vésni azt, amit ő olyan nagy gonddal megalkotott. „Tudjuk, hogy bármilyen körültekintően is készítünk el egy szabályzatot az az idő múlásával elavulttá, nehézkessé kezd válni. Bár régen hosszabb időre lehetett tervezni, a mai felgyorsult világban egy-két évente hozzá kell nyúlni ezekhez, mert változik a világ, a körülmények, már más a valóság.” Éppen ezért Titusz atya arra biztatta a jelenlévőket, hogy merjenek változtatni, ha úgy látják hogy az az iskola, a diákok érdekét szolgálja.
Uzsayné dr. Pécsi Rita előadásában arról beszélt, hogy miért is nem működik a „százszor megmondtam”. A neveléskutató arra mutatott rá, hogy melyek azok a kommunikációs módszerek, amelyek működőképesek, azokkal – a sokszor berögzült – formákkal szemben, amelyekkel bármennyire is próbálkozunk, nem érünk el a gyerekekhez. „Fergetes előadás volt, amelyen többször átélhettük azt a bizonyos »aha« élményt.” Ahogy a „Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?” címet viselő pódiumbeszélgetés is hasonló tapasztalást tartogatott a résztvevőknek. Tibenszky Moni Lisa oktatási újságíró és Steigervald Krisztián generációkutató arról beszélgetett, hogy vajon miért is nem értenek minket, felnőtteket a fiatalok. Mint rávilágítottak, sok esetben a generációs különbségek miatt nem működik a kommunikáció. Ma egy teljesen más világba születnek bele a gyerekek, mint húsz vagy akár csak tíz évvel ezelőtt. „Rengeteg muníciót adtak az évre, hogy mit is kellene máshogy csinálnunk ahhoz, hogy megértsenek bennünket a diákok” – meséli Titusz atya.

Az oktatási főigazgató szavai szerint nagyra értékelték a kollégák Nagy Péter nevelési szakértő a „Bukósisak az Élethez – Keresztény Életstratégiai Program” című előadását. A Családtudományi Szövetség alelnöke arról beszélt, hogy a szekularizálódó világunkban lelkiségi, szellemi, filozófiai szempontból az iskoláknak mivel kell felvértezniük a gyerekeket, hogy a kor kihívásaira keresztény választ tudjanak adni. Az IKK Innovatív Képzéstámogató Központ szakmai igazgatója, Hudacsek László Péterné pedig azt mutatta be, hogyan lehet új módszereket sikeresen alkalmazni a XXI. századi oktatásban.
Az idei Bencés Pedagógiai Nap házigazdája a Főapátság Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolájának tanári kara volt, akiknek rendkívül hálás Titusz atya. „Fantasztikus munkát végeztek! Látszott, hogy igazi csapatként működnek, mindenki beleállt a feladatba és ezt nagyon jó volt látni.” Mint mondja a résztvevőktől rengeteg pozitív visszajelzést kapott. „Nagyon jó volt megélni azt, hogy bár ez egy kötelező program, tanítás nélküli munkanap a kollégáknak, mégis úgy távoztak a nap végén, hogy mennyire megérte itt lenni. Hatalmas erőt és bátorítást adott ez a közösségnek, hogy folytassuk a hagyományt és jövőre is megszervezzük a Bencés Pedagógiai Napot.”
Forrás: https://pannonhalmifoapatsag.hu/a-bences-lelkiseg-nem-elmelet-hanem-valosag/
Gere Lilla beszélget a Pax TV-ben
„Repülj hajóm, nincs víz!” – Fodor Ákos költő ezen gondolatával nyitotta meg DR. Pécsi Rita neveléskutató a konferencia előadását. A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végzett pedagógiai tevékenysége mellett az Organikus Pedagógiai Módszertani központ vezetője, a Katolikus Pedagógiai folyóirat felelős szerkesztője és rovatvezetője, az Organikus Pedagógia Egyesület Elnöke, valamint a Bárdos Kórus karigazgatója.
„Nem hiszem, hogy szükséges magyarázni, miért és milyen mértékben nincs víz, nekünk mégis tovább kell haladnunk előre. Repüljünk! – mondja.” A „Repülés”, amelyre meghívást kaptunk, így hangzik: Kulcs a spirituális megújuláshoz: organikus növekedés a szabadság és a kötődés között.

Új bort új tömlőbe!
Ezt mondja már a Biblia (Lk. 5,37). Az „új bor”, amely ma megújulást hozhat, az a Kentenich atya Organikus Pedagógiája. De van „új tömlőnk”, amelybe tölthetjük az „új bort”? – kérdezi az előadó.
A régi tömlő
A „régi tömlő”, az a mechanisztikus életmód, amely minden életterületen megfigyelhető. Pécsi Rita megnevez többek között egy nem termelő adminisztrációt, mechanikus teljesítményértékelést és minőségbiztosítást, amely az embert már csak munkaerőnek tekinti, a vallásos élet is csupán intézményesített gyakorlat, amely lelketlenné vált. – (azáltal, hogy misepecséteket gyűjtenek, „kibérmálkoznak” az egyházból.)
Megemlíti, hogy a gyermekek és az ifjúság nevelése túlzottan csak az IQ-ra fekteti a hangsúlyt: az ismeretekre és a teljesítményre. A teljes személyiség nevelése azonban sokkal több, mint hogy csupán szakembereket képeznénk.
A változás kulcsa az érzelmi háló, mint a pedagógia „C vitaminja”.
Magába foglalja az érzelmi képességek mellett a motivációt, a lelkesedést, a játékösztönt, stb., ugyanakkor a szociális képességeket is, mint empátia, tolerancia, együttműködés. A személyiségfejlődés 80% -a ezen a területen található.
Az érzelmi intelligencia nem fejleszthető magyarázat és belátás által. Amikor a szülők „prédikálnak”, hogy miként kellene a gyerekeknek viselkedniük, legjobb esetben is csak idomítanak. Ezzel ellentétben az EQ érzelmi tapasztalattal, átélt élménnyel, azonosulással bontakozik ki. Az idegrendszerben gyakrabban átélt élmények erősebb szinapszisokat hoznak létre. A Schönstatt-i Kötődés Pedagógia is pl. ennek biztosít teret.
„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”
Weöres Sándor szavaival értelmezi a neveléskutató, hogy mit is jelent a spirituális intelligencia. A személyiség minden ereje, úgy az IQ mint az EQ, egyesül és együttesen hatnak, mintegy a személy iránytűjeként. Schönstattban a személyes eszményről beszélünk. Ez integrálja a személyiséget, úgy hat, mint a mágnes a vasreszelék között. Minden apró részletet összegyűjt egy eredeti formátum köré. Ez Isten eredeti elgondolása rólam. Szabadság annyit jelent, mondja, „Szabadon fejleszthetem ezt az eszményt, ha szükséges, akár a környezetem ellenére is, szabadon a saját szabadon választott kötődéseim, értékeim, céljaim és lehetőségeim szerint”
Izgalmas összehasonlításban mutatja meg, milyen nagy különbség van a mechanikus és organikus életmód között. Aztán megfogalmazza az organikus életet, a szeretetet, a gondolkodást az élet különböző területein, végül feltéve a konkrét kérdést: „Hogy ízlik az új bor?”
Az organikus nevelés ezt jelenti: Az egész embert tartja szem előtt. Például a gyermeknevelésben: Mennyit bír ki egy kisgyerek? Mikor tarthat szünetet? Mennyi mozgásra van szüksége? A mértéktelen digitalizálás valóban jó a gyermekek számára?
Az organikus szeretet, mely átöleli az egész embert, nemcsak a kellemes részletek iránt fogékony, ahogy az egy akkád táblán is olvasható: ”Akit szeretek, annak az igáját is hordom.” Az élet sok ilyen „edzőtermet” kínál fel, hogy ezt a fajta szeretetet eddzük.
Az organikus közösséget Micimackó egyik gondolatával világítja meg: „- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része! – Melyik az a rész? – Az, amikor te meg én mi leszünk.” Ezt a közösséget ápolni kell kötődésünk és kötődési képességünk megerősítésével. „Szánjunk időt a kapcsolatainkra!” – szólít fel az előadó.
Végezetül meghív bennünket arra, hogy ízlelgessük az új bor ízét minél gyakrabban a mindennapjainkban. Amilyen gyakran csak tehetjük, gondolkodjunk, szeressünk organikusan és mindezt minél változatosabb formában. És hisszük, hogy ez kiműveli az új tömlőt is.
Írta: Sr. M. Nurit Stosiek
(Hubbes Emese fordítása)
forrás: https://www.schoenstatt.de/de/news/6280/112/Fliege-mein-Schiff-es-gibt-kein-Wasser
Halottak napja alkalmából hagyományosan gyászmisét mutatnak be a Pécsi Székesegyházban. A november 2-ai szentmise keretein belül a székesegyház Bárdos kórusa requiemet énekel, amelyben Michael Haydn nevéhez köthető zenetörténeti különlegesség is hallható lesz a bazilikában.
A klasszicista zeneszerző (1737-1806) műjegyzéke összesen három requiemről tudósít. Az első, 1771-es c-moll requiem ma már viszonylag közismertnek számít. A harmadik, B-dúr requiemjét halála évében, 1806-ban írta, és Mozarthoz hasonlóan ő is komponálás közben halt meg, így a Dies irae című műve befejezetlen maradt.
A kettő között keletkezett Esz-dúr requiemről sokáig csak annyit tudott a zenetudomány, hogy állítólag létezett, de mivel a kotta nem volt hozzáférhető, a mű rejtve maradt a zenészek és a közönség számára is. Nemrég azonban előkerült Budapesten egy 1810-es évekbeli kézzel írt másolat a szólamokból, így a művet rekonstruálni lehetett. A budapesti szólamokon egy 1821-es és egy 1826-os előadás szerepel.
Feltételezhetjük, hogy máshol is felbukkanhatnak fennmaradt példányok, jelenleg viszont ez a leghitelesebb elérhető forrás, és könnyen lehet, hogy a művet közel 200 éve senki sem hallhatta. A fellelt anyagból Uzsaly Bence készített modern kottát, melynek segítségével Pécsett csendül fel először ez a sokáig elfeledett requiem.
Az előadásban felhangzik még: C. Franck: Dextera Domini, F. Schubert: Stabat Mater (részlet)
Előadók: Gy. Fülöp Judit – szoprán, Amer Lemja – alt, Pálmai Árpád – tenor, Szécsi Máté – basszus, Havasi Gábor – basszus, a Pécsi Bazilika Bárdos Kórusa, valamint a Pannon Filharmonikusok és pécsi művésztanárokból alakult zenekar. A kórus vezetője: Uzsalyné Pécsi Rita.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye


Uzsalyné dr. Pécsi Rita beszélgetése Balajti Mariannal a Babyhaviour csatornán.
Pécsi Ritával Gere Lilla beszélget a Pax TV-ben
A Pax TV-ben készített összes beszélgetés a hétköznapi élethelyzetek jó megoldásairól megtekinthető ide kattintva.
Kedves Organikus Barátunk!
Otkóber 17-ére, konferenciára hívunk Budapestre, most is egy különlegesen aktuális témában:
Bízz benne(m)!
