„Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart,
hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.”
(ismeretlen szerző)
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola – mely negyedik éve ad otthont az organikus pedagógia szakirányú képzésnek – budapesti campusán megtartott egész napos rendezvényből erőt meríthettek a Kentenich atya által kidolgozott nevelési rendszert, az organikus pedagógiát már gyakorlatban alkalmazók, és az azzal még csak most ismerkedők egyaránt. A délelőtti előadásokat követő kiscsoportos megbeszéléseken a résztvevők számba vették azokat az előadások során is felismert rejtett erőforrásokat, amelyek mindennapi életükben segíthetik őket a nevelés vagy más hivatás gyakorlása, továbbá az egymással és az Úrral való kapcsolataikban.
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár, az egyesület elnöke köszöntő szavai után Horváth Szilárd, a Búzaszem Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, az MTVA vezető szerkesztő-műsorvezetője, az egyesület egyik alapító tagja vette át a mikrofont mint a nap házigazdája. Felvezetésként emlékeztetett arra, milyen sok különféle szervezet éli – akár tudtán kívül – azt a gyakorlatot, melyet organikus pedagógiának hívunk, és amelynek lényege az élet szolgálata, azaz szuverén gondolkodású, egészséges gyermekek nevelése, egyediségük kibontakoztatása.
Az első előadásban Uzsalyné Pécsi Rita erőforrásaink leggazdagabb tárházáról, a kapcsolatainkról osztotta meg gondolatait. Rámutatott, hogy a minket egyre inkább körülvevő tartós stressz hatásaként szorongás, ingerültség és elmagányosodás jelentkezik, majd ennek nyomán csökken az együttérzés készsége és képessége. Bár az ember eredendően nem tud elmenni mások fájdalma mellett, mégis az időhiány, a kihívások, a magunkba fordulás és a virtuális távolság miatt gyakran már meg sem látjuk a szenvedőt. Az alattomos kapcsolatbontó szokások elszigetelnek egymástól, így a másik ember számunkra teből azzá, azaz tárggyá válik. Megfelelő testi, szellemi, érzelmi és lelki rugalmassággal azonban mentesek maradhatunk ezektől a következményektől. Ehhez nem arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy mi mit várhatunk az élettől, hanem azt, hogy az élet mit vár tőlünk.
Ha tudjuk, hogy miért és kiért élünk, abból erő fakad.
A kötődés emberi alapszükséglet, melynek hiányában pótszerekhez nyúlunk. Kulcsa a társas intelligencia fejlődése, amely valós tapasztalatok révén tanul, ám erre napjainkban egyre kevesebb lehetőség nyílik. A kapcsolódást akadályozza a bal agyféltekére fókuszáltság, a túlzott aktivitás, a sok inger és zaj, a virtuális világ. A valódi élet valódi találkozásokból születik, ezekhez azonban meg kell állnunk, időt kell szakítanunk egymásra. A mosolynak, érintésnek komoly ereje van, utóbbi szintén alapszükséglet. Mitől vagyunk igazán boldogok? – tette fel végül a kérdést egy széles körű kutatást idézve az előadó. Nem a komfort, a pénz, a családi állapot, a munkahelyi stressz hiánya a válasz.
Kapcsolataink tápértéke az, ami igazi védőhálót jelent. Erre azonban időt kell szánni. A szeretet az, ami emberré teszi az embert.
Csáki Tibor atya, az Organikus Pedagógia Egyesület spirituális alelnöke az Istennel való kapcsolódásról beszélt. Isten felfelé nézőnek teremtett minket.
Az ember transzcendens lény, azaz képes az Istenre, azaz bennünk a létra (Weöres Sándor). Kapcsolati lények vagyunk kifelé, az embertársaink és a teremtett világ felé, befelé, önmagunkkal, illetve felfelé, az Istennel.
Az ember isteni-szellemi-testi lény, akkor is, ha a mai világ számára a metafizikából csupán a fizika maradt. Otthon lettünk a Földön, és elfelejtettünk otthon lenni az égben.
Létállapotunkká vált az aggódás is, mert azt érezzük, hogy elveszítettük a belső lámpást, a létrát. Pedig bennünk van a spirituális intelligencia, mely tudja a választ az élet nagy kérdéseire: miért és hogyan éljünk, és segíti megkeresni azt, Aki elveszi félelmünket. Az ismeretet napjainkban fontosabbnak tartjuk a tudásnál, holott előbbi csupán gyertya, míg utóbbi a mindent lángra lobbantó fáklya. Fejlesztjük a bal agyféltekét, pedig az ismereteket a jobb agyfélteke eleveníti meg. Az érzelmi intelligenciát (EQ) és az IQ-t egy harmadik, a spirituális intelligencia (SQ) vezérli, mely mindannyiunkban megvan, csupán az a kérdés, mennyire tudjuk, merjük használni. Az SQ az a belső hang, az iránytűnk, mely ösztönzi a transzcendenciára való képességet, kreativitásunk kibontakoztatását és a sugárzó jelenlétet kapcsolatainkban, egyúttal a problémák megoldásának spirituális forrásául is szolgál. Ez a bennünk élő Lélek az igazi erőforrásunk. Fejlődését támogatja többek között az ima, a meditáció, a csend, a lelkigyakorlat, a saját magunkkal és magunkban való összhang.
Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke a pedagógusholnapról beszélt bőséges humorral fűszerezett, optimista, reményteli képet vázoló előadásában, melyet néhány alaptétel köré épített. Gondolatai kiindulópontját Jack Vettriano képe, Az éneklő komornyik adta, mely a találkozó meghívóján is szerepelt.
Gloviczki Zoltán véleménye szerint nem az az igazi kérdés, hogy esik-e az eső, hanem az, hogy ettől függetlenül is táncolunk-e. Ha van belső erőforrásunk, akkor képesek vagyunk rá, bármit mond is az időjárás-jelentés. A tánc ugyanis belőlünk fakad. A jövőt illető első alaptétel: tudatosítanunk kell, miszerint társadalmi szükségszerűség, hogy legyenek pedagógusok. Ez az igény az ókori görög világ óta létezik. Természetesen vannak – ahogy évezredeken keresztül is voltak – kihívások, ezek azonban a fejlődést segítik. A második fontos tétel, hogy nem a világ igazodik a pedagógushoz, hanem annak kell a világ kihívásaival bölcsen megküzdenie. Ez persze lehet kényelmetlen, de korábban is az volt.
Don Bosco és Kalazanci Szent József nem azért tudták megvalósítani az oktatásban, amit akartak, mert szentek voltak, hanem azért lettek szentek, mert megvalósították.
A harmadik tétel, hogy a gyerek nem a pedagógus utánfutója, hanem a pedagógus a gyerek vezetője. A negyedik tétel a csüggedőknek szólt, akik azt hiszik, hogy lehetetlen megváltoztatni a rendszert. Mint mondta, volt kétezer éve egy kis rabbi tizenkét apostollal, hetvenkét tanítvánnyal, és mégis a halála után három évtizeddel olyan sokan voltak a követői, hogy őket vádolták a nagy római tűzvésszel. Amíg tehát van legalább tizenegy ember, aki ugyanazért a megújulásért dolgozik, mint ő, addig nem esik kétségbe – fogalmazott az előadó. A jövőben fejlesztendő kompetenciákról szólva idézte a Világgazdasági Fórum 2020-ban kiadott jelentését, melyben főképp az érzelmi intelligencia területei szerepelnek. Ennek egyik oka a mesterséges intelligencia térhódítása. Ez ugyanis át tudja venni a bal agyféltekés tevékenységek helyét – mint például a lexikális tudás –, viszont teret hagy a kreativitást igénylő területeknek. A tézisek sorát Gloviczki Zoltán a jövőbeli pedagógus feladatával zárta:
meghallgatni és megfigyelni, befogadni és szeretni, valamint a továbblépésben segíteni a tanítványokat. A holnap iskolája az életről mintázódik majd, a holnap pedagógusának legfőbb tulajdonsága pedig a szeretet lesz.
Az ebéd előtti utolsó nagy előadást Stephens-Sarlós Erzsébet tartotta a csecsemőkori reflexek leépítéséről. A felvezető videó bemutatta a főbb csecsemőkori reflexeket, melyek a túlélést, az érzékszervi észlelés és a megfelelő izomtónus kialakulását segítik e korai időszakban.
A közel száz velünk született reflexeknek a későbbiekben gátlás alá kell kerülnie az agykéreg érésének és az általa termelt anyagok hatására. Fennmaradásuk olyan problémákat okozhat gyermek-, majd felnőttkorban, mint a szorongás, az ADHD, a depresszió, a tanulási és viselkedési zavarok stb. A mozgásnak kulcsszerepe van abban, hogy ezek a problémák kezelhetők legyenek a későbbi életszakaszban is. A több ezer gyermeken végzett vizsgálat nyomán szerzett tapasztalatait a nemrég megjelent A Stephens-Sarlós-program – Továbblépés megrekedt egészségi, tanulási, viselkedési és kommunikációs problémákból című könyvében összegezte, mely segítségül szolgálhat a szülők és nevelők számára ilyen problémák esetén. Honlapján is számos hasznos információ, videó található. Várható egy képzés indítása is, melynek akkreditációs folyamata megkezdődött.
A program kiscsoportos műhelymunkával folytatódott, majd közös imával és énekkel zárult, végül egy páros táncon keresztül a résztvevők bepillanthattak Győri-Zelencsuk Tímea párkapcsolat-gazdagító – szintén rejtett erőforrást nyújtó – módszerébe.
Szöveg és fotó: Hargitai Katalin
forrás: Magyar Kurír
A szülők aláírják és betartják, hogy a gyerek 8-os koráig nem kap okostelefont és nem játszik számítógépes játékokkal.
