Ünnepi délelőtt a Kossuth Rádióban 2023. december 26-án
Várunk. Sokszor kifejezetten elvárunk valamit. Pedig az már nem ajándék. A szeretet ott kezdődik, „ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk” (Saint-Exupéry).
Ajándék az, ami nem jár, ami nem kötelesség. Ráadás. Nem kiérdemelhető.
Gyakran észre sem vesszük, és átcsúszik az ajándékozásunk jutalmazásba. „Ha jó leszel, ha megeszed, ha csendben maradsz, ha …” Jutalmat valamilyen eredményért adunk, azért, ami dicséretre érdemes. Az ajándék ezzel szemben jó tulajdonságoktól és esetleges gyengeségektől függetlenül az egész embernek szól. Azt fejezzük ki vele, hogy örülünk egymásnak, és ez minden problémától és tökéletlenségtől függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Kár az ajándékot jutalommá torzítani vagy az ajándékozást nevelési célokra használni.
A karácsony igazi ajándékos idő. De kell-e, lehet-e tanulni az ajándékozást vagy akár az ajándék elfogadását? Azt hiszem, igen.
Az igazi megajándékozottsághoz meg kell tanulni például a feltétel nélküli befogadást, az elfogadást is.
A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony ez sem olyan egyszerű. Jó szívvel fogadni. Nem méricskélve: miért ezt, miért most, miért így? Hogy nem látja, hogy nem erre van szükségem? Hogy adjam majd vissza? És így tovább… Keresni és meglátni az ajándékozót az esetlen kifejezés mögött is.
„Az igazi ajándék egy kölcsönös viszony, egy kapcsolat boldogító történése. Mindig ajándékban ölt testet a kapcsolat. Az ajándékban sűrűsödik az adás és elfogadás szent pillanata. És az ajándékozás spiráljában egyre jobban összebogozódik az életünk egymással” (Háló Gy.). Az ajándék tehát jel, „kis próféta”, ami a kapcsolat minőségéről is beszél. Ezért jól érezzük, hogy érdemes időt szánni a jó választásra, és így már az előkészület is ajándékká válik.
Ajándék az az idő, amit az érzékeléskapcsolatra szántunk, amikor azt ízlelgettük, vajon ő minek tudna igazán örülni.
A kommersz ajándék mechanikus, kötelességszerű kapcsolódásról árulkodik. „Illik adni valamit.” Az ilyen ajándékot tulajdonképpen „az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk” (Simon A.).
A személyes kis jelek a gyengéd közeledés apró követei. A titokban kifürkészett vágyakra válaszoló, örömöt előkészítő meglepetések a szeretet túlcsorduló kiáradását adják a megajándékozottnak. Ilyenkor tényleg úgy ad az ember, mint aki kap.
Az ajándékozás kicsit művészet is. Érdemes gyakorolni, finomítani, mert sajnos lehet rosszul is adni. Néha még a szeretetből való tettek is balul sülhetnek el. Tiszta jó szándékból is terhére lehetünk valakinek, ha éppen magányra vágyik; vagy megteszünk helyette valamit, és ő ebben a saját tehetetlenségének fájdalmas tapasztalatát éli meg…
Elgondolkozhatunk azon is, hogy az ajándékozás feltétlenül áldozattal jár-e. Valószínűleg, de az áldozat önmagában, bármekkora erőfeszítésbe került is, a szív melege nélkül nem ajándék. Sőt, szinte zavarba ejtő. Az esetleg fájdalommal, sok lemondással is járó nagy áldozatot ugyanis nehéz elfogadni.
Sokan úgy tartják, csak akkor igazi az ajándék, ha egyúttal meglepetés is. Ebben is van igazság. A váratlan kedvesség valóban képes megsokszorozni az örömöt. Ahogy Ferenc pápa éppen a karácsonyi eseményeket szemlélve megvilágítja: senki nem gondolt arra, hogy a mindenható teremtő Isten Fia nem palotában születik, és nem hatalmasságok veszik először hírét. Istálló? Szundikáló, nevesincs pásztorok? Ugyan már!
A karácsony nem más, mint Isten váratlanságának ünneplése, jobban mondva egy váratlan Isten ünneplése, aki a feje tetejére állítja logikánkat és várakozásainkat.
Karácsonyozni tehát azt jelenti, hogy befogadjuk a földön a menny meglepetéseit.” (Ferenc pápa)
A legnagyobb mennyei ajándék – és meglepetés – nekünk, embereknek az, amikor egymásnak tudjuk adni magunkat. Ajándékká válni valaki (vagy egy közösség) számára – a jelenlétünk ajándéka – ünnep.
Neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled szeretnék lenni. Ezt megtapasztalni két ember között is igazi evangélium, semmi mással nem pótolható örömhír.
Ilyenkor az ajándékozás finom csendjében vagy éppen dalos örömében kilépünk szűkös önmagunkból, a másik ember derűs lelkét keresve a viszontszeretés, a vele való kiegészülés boldogságában átéljük: Velünk az Isten.
Ám ebben a vonatkozásban is igaz, hogy a természetesre épül a természetfölötti: kimondhatatlan, felfoghatatlan, hogy ezt az ajándékot – önmagát – Isten személyesen nekem adja. Ő szólít meg az életem megannyi körülményében, a társakban, a barátokban, a fákban, a madarakban és a csillagokban, a nehézségekben és az örömökben: neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled akarok lenni. Nem csak karácsonykor, mindig.
„…egymást váltogató adventek sóvárgó imájában – és Isten áldó karjának ajándékaitól megrendülve, könnyezve térdelünk az idő és az öröklét érintkezésében” (Pilinszky János). Nem csak karácsonykor, mindig.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 24–31-i ünnepi számában jelent meg.
Kedves Organikus „Vágyakozók”!
Még advent utolsó óráiban írom ezt a néhány sort, amivel békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet kívánok Mindannyiunknak.
Talán leginkább a vágyakozás hozott össze minket is, és ennek az összesűrűsödött idejét éltük meg az elmúlt hetekben Jézus születésére várva.
„A vágy ereje betont tud robbantani. A magunk köré font páncélt szét tudja repeszteni, hogy ne legyünk érzéketlenek a másik világ iránt. A vágy kinyitja beszűkült világunkat. A felettünk lévő horizontot nyitva tartja számunkra, a remény útjára állít bennünket….A vágy kitágítja életedet, elvezet a benned csobogó forráshoz.” – írja A. Grün.
„A vágyakozás mértéke egyszersmind a beteljesedés mértéke is” – tanuljuk Kentenich atyától.
Legyen így! Találjunk haza, ismerjük fel a Titkot, a közénk jött Gyermek tekintetét családtagjainkban, egymásban, a ránk bízottakban!
A többit mondja el a zene és a költészet – az organikus találkozónkról már jól ismert barátaink, Veron és András tolmácsolásában. (Népi dallamok, Lackfi János szövege világzenei akusztikus kísérettel)
Hol van Betlehem? Mindjárt meglelem. Szamár koma baktat, kip-kop, sejti már a titkot. Gyermek születik, Isten adatik, kicsiny testbe belezárva nagy úr jött világra.
(…)
Együtt lenni, vele lenni igyekezzünk, nehogy a nagy készületbe belevesszünk. Jelenlétbe merüljünk, magas lóra ne üljünk, béküljünk meg. Legyen bennünk kedvesség, a szemünkben fényesség, ez az ünnep.
Szeretettel: Pécsi Rita
Az Agapé adásában arról beszélgettek, mit jelent valójában az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? És mi az igazi ajándék? Látjuk-e jászolban fekvő kisdedben a világ Megváltóját, és vajon mi kik lennénk a betlehemi történet szereplői közül? Vágvölgyi Gergely vendégei:
🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten 🔊 Facebook: 
/ bizony.isten
Beszélgetések Gere Lillával
A tiszta az nem más, mint ártatlan? Makulátlan? Fényes? Nem. De akkor mi? Sok kép, élmény, félelem és szorongás társulhat a tisztaság fogalmához. Vajon miért vágyunk annyira erre az erényre? Miért keressük egymásban, és miért fáj, ha úgy érezzük, beárnyékolja valami? Próbáljuk fényezni, igazítani, legtöbbször inkább külső eszközökkel elérni: legyen a dolog jogszerű, pontos, objektív, hibátlan, steril, tökéletes. És ha mindennek megfelel kívülről, az biztosíték arra, hogy belülről is ugyanilyen nagyszerű? Persze, hogy nem. Rendre csalódunk a „szép kívül, ördög belül” megoldásokat látva. Aranyozott külső, mosolygó tömeg, gyönyörűen előadott jelentések – „fehérre meszelt sírok”…
Továbblépve: legyen az ember is ilyen? És az elég lesz? És egyáltalán elérhető? „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” Sajnos sokszor találkozunk ezzel a jelenséggel. Mintha jó lenne, mintha rendben lenne, mintha működne, mintha tisztelne, mintha szeretne…
Ám hamarosan rájövünk arra, amit már évezredekkel előttünk leírtak:
Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” A tisztaság tehát belülről fakad. Ez komoly szemléletváltást kíván!
Hogyan teszi ezt Jézus szinte botrányosan élményszerűvé az akkori követőknek?
Az ószövetség embere a tisztátalanság ellen rituális, külső tisztálkodással és távolságtartással védekezett. Törvényeket betartva mosta a kezét, nem érintette a leprást, a vérfolyásost és így tovább. Ezekhez a külsőségekhez kötötték az erkölcsi tisztaságot is.
Jézus pedig látványosan szembefordul mindezzel. Elé megy, megérinti, talán meg is öleli (?) őt, az embert, eltorzult formájában is, és kapcsolatba lépve vele gyógyítja a tisztátalanságot.
A tisztaságot tehát nem csak a makulátlan tökéletesség érheti el. Minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője.
Lehet, hogy a tisztaság tulajdonképpen az isteni közösségre való meghívottságunkban gyökerezik? És ha kapcsolatba lépünk Vele, akkor megtisztítja szeretetünket a mindig lesben álló önzéstől, a magunk körül forgástól, a mértéktelen élvezetkereséstől? Így érthető, hogy a tisztaság a szívünkből fakad?
A tiszta lélek talán leginkább áttetsző. Átlátható. Nyitott, őszinte, egyszerű, rendezett – belső ragyogás. Nincsenek görbe útjai. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének tévedései vagy bukásai.
Ez a minőség nem azonos az ártatlansággal, ami olyan – inkább passzív – állapot, amelyet még nem próbált meg a tapasztalat. Ártatlan a ma született bárány, a csecsemő és sok tekintetben a kisgyermek is. A tisztaság nem egy ilyen körülmény, hanem már személyes döntéseket kíván. Akkor, amikor az ember úgymond magával a kígyóval áll szemben, és az élete kisebb-nagyobb próbatételeire felelős, egyéni döntéssel válaszol. Te most mit teszel? Miben veszel részt, miben nem?
Tiszta érzések, tiszta gondolatok, megoldások, tiszta szándék, tiszta tekintet – tiszta szív.
A szellem tisztaságának kérdése minden korban foglalkoztatta az embert, mert
emberségünk legnagyobb titkai nyílnak meg, ha megtaláljuk a tisztaság kapuját és belépünk rajta.
A tisztaság eszményét keresők ezt gyakran a szűzi életformával azonosították, s ez egyet jelentett a házasság nélküli önmegtartóztató életformával, mert úgy tartották, hogy az ember csak így szentelheti magát egészen Istennek.
A tisztasággal kapcsolatban – különösen a keresztény közgondolkodást tekintve – röviden ki kell térnünk a szexualitás és a tisztaság viszonyára. A szexualitás: a tökéletes és kölcsönös odaadás és elfogadás kifejezése, életegyesítő aktus. A szövetségi kapcsolatnak a földön legteljesebben megvalósuló lehetősége. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a házasság – a nemiségből adódó szexualitás is – szentség, tehát a szent életnek nem akadálya, hanem forrása!
Valóban, minden korban éltek olyanok, akik a tisztaság eszményének leszűkítő felfogását meghaladva az Istennek szenteltséget házas állapotban élték meg. A tisztaság nem életállapot kérdése. Magyar őseink is ismerték ezt, például az Árpád-házi szentek nagy része, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent István és Szent László is. Ez különösképpen az isteni felelősséget viselő emberek szellemi útja volt. A tisztaság az ő életükben úgy mutatkozott meg, hogy ítéleteikben és döntéseikben Isten szándéka teljesült-e.
De nem csak az ő kiváltságuk lehet ez az út, hanem mindenkié, aki felismeri a belé teremtett istenarcot, és szaván akarja fogni a Teremtőt, aki nem csak ígér, hanem be is teljesíti azt, amire vágyat ébreszt.
Ezzel kapcsolatban jó újra rátekinteni Tilmann Beller atya újszerűen találó megfogalmazására: Szent az, akiben az Isten tevékeny.
A tisztaság élettanilag sem azt jelenti, hogy kiirtjuk az összes baktériumot, hanem az elegendő jó és a kevés rossz baktérium egészséges egyensúlya. A tisztaság tehát ismeri a küzdelmet a jóért, a szenvedést, a botlások, gyengeségek kísértéseit. Mint minden érték, ez is Isten ajándéka, de ha a saját mindennapi munkánkkal nem alakítjuk hús-vér földi életté, akkor csupán illékony délibáb marad.
A tiszta szív boldogsága megéli a lélek szegénységét, amely szomjazik Isten közelségére, nyitva van az ő vezetésére, megengedi, hogy munkálkodjon benne. Talán így értjük meg a „ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására” ígéretét.
Nem állapot, hanem folyamat, elköteleződés, erőfeszítés – és szeretetkapcsolat.
Olyan szövetség, amelyben védtelenné – mez-telenné –, átlátszóvá merek válni. Ez, a bátor és feltétlen szeretet szövetsége kiégeti belőlünk énközpontúságunk salakját.
Itt, a földi létünkben is szükségünk van erre az örömteli és küzdelmes tiszta kapcsolódásra, egy-egy olyan emberre, akinél nem szorulunk önvédelemre. „Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal együtt. És ez az ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, (…) mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.” (Müller Péter)
Ez a tisztaság képes felemelni a szeretetet, ebben a kapcsolatban Isten országa valóban közöttük van, és így a világ világossága lehetünk.
Ez a tisztaság ragyogása, amit hitünk szerint Mária már fogantatásakor ajándékul kapott.
Fotó: Merényi Zita
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 3-i számában jelent meg.
Örömmel küldöm az új lehetőséget, hátha valaki a Munkatársak, Barátok, Családtagok között szívesen tanulna Kentenich atya Organikus Pedagógiájáról Budapesten.
Kérlek, másoknak is ajánljátok pár szóval, ha jónak látjátok, hátha van valakinek kedve megtanulni, aztán pedig tovább vinni, vagy csak értelmesen megszerezhető kreditpontokra lenne szüksége!
Már lehet jelentkezni itt: https://avkf.hu/kepzesek/szakiranyu-tovabbkepzes. Részletek a csatolt plakáton.
Képzési napok 2024. I. félévében:
február 10., 24.
március 9.
április 13.
május 11., 25.
Jelentkezési határidő: 2024. január 10.
2023. november 25-én zárult az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kihelyezett „Organikus pedagógia” szakirányú továbbképzése a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián. A képzés keresztfélévben, februárban indult, szombati napokon valósult meg, félévenként 5-6 alkalommal. Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, főiskolai tanár vezetésével 70 résztvevő ismerkedett meg a keresztény értékrendű, érzelmi intelligenciára alapozó pedagógiai szemléletmóddal. Kiss-Kocsis Ágnes személyes hangvételű cikkét olvashatják.
Tisztelt Tanárnő, Kedves Rita!
Gilbert K. Chesterton angol teológus szerint: „A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.” A Tanárnő nélkül sem a világ, sem mi nem kaptuk volna meg az Organikus Pedagógia ismeretét, tanításait és szeretetét.
Ma összegyűltünk, hogy szívből jövő köszönetet mondjunk e kivételes embernek, aki az elmúlt 1 évben, nem csak a Tanárnőnk volt, hanem olyasvalaki is, aki lehetővé tette, hogy ezen az egyedülálló képzésen ne csak új ismereteket szerezzünk, hanem olyan értékeket és kincseket is kapjunk, amelyekkel tovább gazdagodik az életünk. A Tanárnőre jellemző odaadás és szakmai hozzáértés egyesítve azzal az emberséggel, amit a tanításba hozott, különlegessé tette az itt eltöltött időnket. Nem csak információkat adott át, hanem életre szóló leckéket is tanított nekünk, s miközben itt állunk, azt érezzük, hogy az Organikus Pedagógia által valami kivételes érték lett része az életünknek.
Kedves Tanárnőnk, Ön nem csupán egy oktató volt számunkra. Ön volt az a fény, amely az Organikus Pedagógia útjára vezetett minket.
A Tanárnő szavai nem csak elméleti ismereteket adtak át, hanem inspiráltak, motiváltak bennünket, hogy higgyünk magunkban és akkor képesek vagyunk bármit elérni az életben.
Az óráin mindig éreztük azt a szeretetet és szenvedélyt, amivel tanított minket. Éreztük, hogy az Ön számára ez nem munka, hanem küldetés. És mi ezt a szemléletet adjuk tovább a családunknak, a hivatásunknak, a kapcsolatainknak és a világnak.
Az ön kedves, szeretetteljes és elhivatott személyisége, tudása és empátiája olyan élménnyé emelte az óráinkat, amit sosem felejtünk el.
Kedves Tanárnőnk, szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkat azért, hogy nem csak a tudásunkat gazdagította, hanem a szívünket is.
Köszönjük, hogy nem csak tanított, hanem inspirált és vezetett is minket.
Bár most búcsúzunk, és sok-sok feladat vár még ránk, de az Organikus Pedagógia Egyesület oltalmazó és erőtadó falai közt, továbbra is mindnyájan egymás támogató és lelkesítő társai lehetünk. Együttes erővel, elszántsággal, a szeretet, a hit és a „tanult tanító” erejével elérhetjük, hogy a mechanikus organikussá változzon. Ha együttműködünk és támogatjuk egymást, képesek vagyunk hatalmas változásokat elérni a világban. A segítő szándék, a hit és a tettek, a mozgás, a bizalom, a kötődés, az eszmény és a szövetség azok a pillérek, amelyekre egy boldogabb és harmonikusabb társadalom épülhet.
Anthony de Mello inspiráló története szerint: „Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:
– Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
– A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie!”
Drága Tanárnőnk, Drága Rita, hálásan köszönjük, hogy a szívünkbe tette az Organikus Pedagógiát!
Mindannyiunknak azt kívánom, hogy tanuljunk meg így élni, és ezt a szellemiséget alkalmazva teremtsünk oázisokat és tegyük a világot egy még jobb hellyé!
Szeretettel és hálával: Az első SZOMBATHELYI ORGANIKUS PEDAGÓGIA Képzés Hallgatói
forrás: https://www.martinus.hu/hirek/12971/organikus-pedagogia-kepzes-utolso-alkalma-a-martineumban
2022. nov. 17-i adás
Milyen kincseket őriz az időskor? Milyen útravalót kapunk nagyszüleinktől, melyek azok az értékek, élettapasztalatok, amik fontosak lehetnek a következő generáció számára? Mennyire becsüli meg a társadalom az idősek tudását, és ők mit tanulhatnak a mai fiataloktól?
A tartalomból:
00:00 – 02:18 Névjegyek
02:19 – 06:47 Mennyire határoz meg bennünket a nagyszülőktől kapott tudás?
06:48 – 08:54 Milyen történeteket tart meg a családi emlékezet?
08:55 – 11:43 Akaratlanul is szebbé szeretnénk tenni a családi emlékeket?
11:44 – 15:11 Hogyan tudjuk megteremteni az idősek és a fiatalok közös fórumát?
15:12 – 21:54 – Mennyire becsüli az idősek tudását a társadalom?
21:55 – 28:30 Miként lehet tanítani az idősek tiszteletét manapság?
28:40 – 38:29 Szükség van az új generációk tudására is?
38:31 – 47:54 Nagypapa hiányos társadalomban élünk?
47:55 – 51:55 Hogyan erősíthetjük a generációk szövetségét?
Vágvölgyi Gergely vendégei:
▫️ Léder László pszichológus
▫️ Szaplonczay Miklós görögkatolikus pap
▫️ Szalóki Ági népdalénekes, dalszerző
▫️ Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató
Rita pályájának alakulásáról, hivatásának mérföldköveiről
A műsor közvetítői: Sola Rádió, PAX Tv, Mária Rádió, Apostol Tv