Organikus Pedagógia Képzés

Pécsi Rita az Organikus Pedagógia Képzésről a Kossuth Rádió Tanúim lesztek c. műsorában 13.39 perctől.

Beszélgetőtárs: Hámori Kinga

A képzésre jelentkezési határidő: 2024. január 10.

Az oktatás helyszíne: Apor Vilmos Katolikus Főiskola (1201 Budapest, Török Flóris u. 227–229.)

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2023-12-28_13-29-45&enddate=2023-12-28_14-09-57&ch=mr1

A képzésről bővebben: https://organikusegyesulet.hu/organikus-pedagogia/op-szakiranyu-tovabbkepzes/

A néphagyomány iskolai alkalmazásának haszna a XXI. században.

Ünnepi délelőtt a Kossuth Rádióban 2023. december 26-án

Uzsalyné Pécsi Rita , Baksa Brigitta és Horváth Szilárd beszélgetése.
Az elején van egy kis ajánló és Petőfi vers, a műsor 9.08.50-től kezdődik.
Horváth Szilárd beszélgetőtársai Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató és Paksa Brigitta etnográfus, az AVKF oktatói.

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2023-12-26_09-04-59%200100&enddate=2023-12-26_10-00-00%200100&ch=mr1&fbclid=IwAR1g9q2FSABDzZanfR0kPkQjB1t720FvNzmCu5ZZBoknXNfb2_sBpYslDFI

Pécsi Rita: Ajándék – neked

Mit hoztál? Mit hoz az angyal? Mit hoz a Jézuska? – Mit hoz a mai nap? Mit ad az élet?

Várunk. Sokszor kifejezetten elvárunk valamit. Pedig az már nem ajándék. A szeretet ott kezdődik, „ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk” (Saint-Exupéry).

Ajándék az, ami nem jár, ami nem kötelesség. Ráadás. Nem kiérdemelhető.

Gyakran észre sem vesszük, és átcsúszik az ajándékozásunk jutalmazásba. „Ha jó leszel, ha megeszed, ha csendben maradsz, ha …” Jutalmat valamilyen eredményért adunk, azért, ami dicséretre érdemes. Az ajándék ezzel szemben jó tulajdonságoktól és esetleges gyengeségektől függetlenül az egész embernek szól. Azt fejezzük ki vele, hogy örülünk egymásnak, és ez minden problémától és tökéletlenségtől függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Kár az ajándékot jutalommá torzítani vagy az ajándékozást nevelési célokra használni.

A karácsony igazi ajándékos idő. De kell-e, lehet-e tanulni az ajándékozást vagy akár az ajándék elfogadását? Azt hiszem, igen.

Az igazi megajándékozottsághoz meg kell tanulni például a feltétel nélküli befogadást, az elfogadást is.

A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony ez sem olyan egyszerű. Jó szívvel fogadni. Nem méricskélve: miért ezt, miért most, miért így? Hogy nem látja, hogy nem erre van szükségem? Hogy adjam majd vissza? És így tovább… Keresni és meglátni az ajándékozót az esetlen kifejezés mögött is.

„Az igazi ajándék egy kölcsönös viszony, egy kapcsolat boldogító történése. Mindig ajándékban ölt testet a kapcsolat. Az ajándékban sűrűsödik az adás és elfogadás szent pillanata. És az ajándékozás spiráljában egyre jobban összebogozódik az életünk egymással” (Háló Gy.). Az ajándék tehát jel, „kis próféta”, ami a kapcsolat minőségéről is beszél. Ezért jól érezzük, hogy érdemes időt szánni a jó választásra, és így már az előkészület is ajándékká válik.

Ajándék az az idő, amit az érzékeléskapcsolatra szántunk, amikor azt ízlelgettük, vajon ő minek tudna igazán örülni.

A kommersz ajándék mechanikus, kötelességszerű kapcsolódásról árulkodik. „Illik adni valamit.” Az ilyen ajándékot tulajdonképpen „az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk” (Simon A.).

A személyes kis jelek a gyengéd közeledés apró követei. A titokban kifürkészett vágyakra válaszoló, örömöt előkészítő meglepetések a szeretet túlcsorduló kiáradását adják a megajándékozottnak. Ilyenkor tényleg úgy ad az ember, mint aki kap.

Az ajándékozás kicsit művészet is. Érdemes gyakorolni, finomítani, mert sajnos lehet rosszul is adni. Néha még a szeretetből való tettek is balul sülhetnek el. Tiszta jó szándékból is terhére lehetünk valakinek, ha éppen magányra vágyik; vagy megteszünk helyette valamit, és ő ebben a saját tehetetlenségének fájdalmas tapasztalatát éli meg…

Elgondolkozhatunk azon is, hogy az ajándékozás feltétlenül áldozattal jár-e.  Valószínűleg, de az áldozat önmagában, bármekkora erőfeszítésbe került is, a szív melege nélkül nem ajándék. Sőt, szinte zavarba ejtő. Az esetleg fájdalommal, sok lemondással is járó nagy áldozatot ugyanis nehéz elfogadni.

Sokan úgy tartják, csak akkor igazi az ajándék, ha egyúttal meglepetés is. Ebben is van igazság. A váratlan kedvesség valóban képes megsokszorozni az örömöt. Ahogy Ferenc pápa éppen a karácsonyi eseményeket szemlélve megvilágítja: senki nem gondolt arra, hogy a mindenható teremtő Isten Fia nem palotában születik, és nem hatalmasságok veszik először hírét. Istálló? Szundikáló, nevesincs pásztorok? Ugyan már!

A karácsony nem más, mint Isten váratlanságának ünneplése, jobban mondva egy váratlan Isten ünneplése, aki a feje tetejére állítja logikánkat és várakozásainkat.

Karácsonyozni tehát azt jelenti, hogy befogadjuk a földön a menny meglepetéseit.” (Ferenc pápa)

A legnagyobb mennyei ajándék – és meglepetés – nekünk, embereknek az, amikor egymásnak tudjuk adni magunkat. Ajándékká válni valaki (vagy egy közösség) számára – a jelenlétünk ajándéka – ünnep.

Neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled szeretnék lenni. Ezt megtapasztalni két ember között is igazi evangélium, semmi mással nem pótolható örömhír.

Ilyenkor az ajándékozás finom csendjében vagy éppen dalos örömében kilépünk szűkös önmagunkból, a másik ember derűs lelkét keresve a viszontszeretés, a vele való kiegészülés boldogságában átéljük: Velünk az Isten.

Ám ebben a vonatkozásban is igaz, hogy a természetesre épül a természetfölötti: kimondhatatlan, felfoghatatlan, hogy ezt az ajándékot – önmagát – Isten személyesen nekem adja. Ő szólít meg az életem megannyi körülményében, a társakban, a barátokban, a fákban, a madarakban és a csillagokban, a nehézségekben és az örömökben: neked hoztam, neked készítettem, rád gondoltam – veled akarok lenni. Nem csak karácsonykor, mindig.

„…egymást váltogató adventek sóvárgó imájában – és Isten áldó karjának ajándékaitól megrendülve, könnyezve térdelünk az idő és az öröklét érintkezésében” (Pilinszky János). Nem csak karácsonykor, mindig.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 24–31-i ünnepi számában jelent meg.

Békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet

Kedves Organikus „Vágyakozók”!

Még advent utolsó óráiban írom ezt a néhány sort, amivel békés, szent Találkozást, igazi Ünnepet kívánok Mindannyiunknak.

Talán leginkább a vágyakozás hozott össze minket is, és ennek az összesűrűsödött idejét éltük meg az elmúlt hetekben Jézus születésére várva.

„A vágy ereje betont tud robbantani. A magunk köré font páncélt szét tudja repeszteni, hogy ne legyünk érzéketlenek a másik világ iránt. A vágy kinyitja beszűkült világunkat. A felettünk lévő horizontot nyitva tartja számunkra, a remény útjára állít bennünket….A vágy kitágítja életedet, elvezet a benned csobogó forráshoz.” – írja A. Grün.

„A vágyakozás mértéke egyszersmind a beteljesedés mértéke is” – tanuljuk Kentenich atyától.

Legyen így! Találjunk haza, ismerjük fel a Titkot, a közénk jött Gyermek tekintetét családtagjainkban, egymásban, a ránk bízottakban!

A többit mondja el a zene és a költészet – az organikus találkozónkról már jól ismert barátaink, Veron és András tolmácsolásában. (Népi dallamok, Lackfi János szövege világzenei akusztikus kísérettel)

 

Hol van Betlehem? Mindjárt meglelem. Szamár koma baktat, kip-kop, sejti már a titkot. Gyermek születik, Isten adatik, kicsiny testbe belezárva nagy úr jött világra.

(…)

Együtt lenni, vele lenni igyekezzünk, nehogy a nagy készületbe belevesszünk. Jelenlétbe merüljünk, magas lóra ne üljünk, béküljünk meg. Legyen bennünk kedvesség, a szemünkben fényesség, ez az ünnep.

Szeretettel: Pécsi Rita

AGAPÉ: Karácsony ajándéka

Az Agapé adásában arról beszélgettek, mit jelent valójában az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? És mi az igazi ajándék? Látjuk-e jászolban fekvő kisdedben a világ Megváltóját, és vajon mi kik lennénk a betlehemi történet szereplői közül? Vágvölgyi Gergely vendégei:

  • Navratil Andrea népdalénekes
  • Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató
  • Velkey György gyermekgyógyász
  • Martos Levente Balázs katolikus püspök

🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten 🔊 Facebook:   / bizony.isten  

Pécsi Rita neveléskutató az egészséges nemi identitás kialakulásáról

a Fekete István Szabadegyetemen.

A témáról bővebben is olvashatnak Pécsi Rita Megtaláljuk, vagy KI találjuk magunkat című könyvében, amely megvásárolható itt: https://pecsirita.hu/product/megtalaljuk-vagy-kitalaljuk-magunkat/

MCP_Szerelem

A tiniknél a nemi identitás – a szexuális nevelés legmeghatározóbb alapjai

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató a Martineumban tartott előadást

Hogyan alakul ki a szexualitás és nemi identitásunk? Mindegy, fiú vagyok-e, vagy lány? Veszélyek és lehetőségek a szülők és a nevelők kezében: hogyan segítsünk, mit ne tegyünk? Ezeket járta körül a neveléskutató. Ma már több mint százféle nemi identitást tartanak számon, ez is fogyasztási cikk lett – így végképp nem tudják a fiatalok, fiúk-e, vagy lányok, mondta, és felvázolta az idáig vezető folyamatot: ma már az EU-tagállamokban terjeszteni, képviselni kell a gender irányzatot, csak azt választhatják meg az államok, hogy hogyan. Az előadó elmagyarázta, hogyan alakul ki szilárd személyiségünk, énünk.

Ennek két alapvetése van: az egyik a magidentitás, az énérték, az, hogy jó, szerethető vagyok. Szoros összefüggésben van a nemi identitással, azzal, hogy mindezt férfiként vagy nőként élem-e meg – az emberi személyiségnek ez a gyökere, erre épül rá a személyes eszmény. „Ha a gyökér meginog, borul az egész.”

A Teremtés egyedi személyiségeket teremtett – ezt kibontakoztatni az élet dolga. Az egészséges fejlődés legfontosabb állomásairól is beszélt: 0-tól 3 éves korig az anyával való szimbiózisban kell átélnie a gyermeknek, hogy szerethető/szeretetre méltó, hogy értékes a léte. A kötődés alapszükséglet, ilyenkor kialakul az ősbizalom. Ennek a tapasztalatát jó esetben már magzati korban átéljük. Miután megszületünk, az ősbizalom visszaépítése az első három évben történik. Gyümölcsei megteremnek: például a biztonság és a védettség az új és szokatlan élethelyzetekben, az, hogy a csalódások feldolgozhatók, készség a gyors megbocsátásra, készenlét a tanulásra, az állandó változásra. Hatalmas szerepe van az érintésnek, az osztatlan figyelemnek. S az apának, aki „az első külső személy az ember életében”, akihez kapcsolódik – állította. Majd azt részletezte: nemi identitásunk testiségünkben gyökerezik, nem szabadon választható.

Összes sejtünk hordozza a programot. A továbbiakban rámutatott az identitás és az orientáció kialakulására. Kérdés, hogy nemi identitásunkkal azonosságban érezzük-e magunkat. Az orientáció a viszonyulásra utal. Egy nőnél például, hogy azonosnak érzi magát a nőiségével és a férfiak felé vonzódik, a férfiaknál ugyanígy. Másfél-két éves kor körül élik át a gyermekek az önazonosság első élményét: leválva az édesanyjukról tudnak a saját akaratuk szerint cselekedni: ez az „én én vagyok”, a dackorszak kezdete. Ezzel párhuzamosan az a megélés/felismerés is, hogy olyan vagyok-e mint anya, vagy mint apa, azaz fiú vagyok-e, vagy lány.

Majd szereptanulás indul el, és óvodás- és kisiskolás korban folytatódik az érzelmi szerepazonosulás mesék, tapasztalatok, filmek, könyvek által is. Különösen a fiúk esetében fontos, hogy ott van-e a közelükben, elérhető, megközelíthető-e az apa, van-e az apával testi kontaktus, szívélyes, támogató-e az apakapcsolat. Ha van, az kutatások szerint kizárja a későbbi homoszexualitás lehetőségét. Ha nincs, akkor visszafordul/ rákapaszkodik a fiú az anyára, mondta az előadó.

– Serdülőkorban (10 éves kor körül) még „puha” a nemi identitás, mindez 21-23 éves korig tart. Ilyenkor azt szexualizálják, azt erotizálják a fiatalok, ami számukra/bennük idegen, aminek a világát nem ismerik, tehát a megelőző időszaknak rendkívül fontos szerep jut ebben. A serdülőkorban ráadásul élménykényszerük van, lázadnak, különlegesek akarnak lenni. A nevelés és a környezet komolyan befolyásolja ezt a folyamatot, mindannyian felelősek vagyunk tehát – cél, hogy a biológiai nemmel összhangban történjen meg – hangsúlyozta.

Ha a gyermekkori lelki sérülések felhalmozódnak egy fiúban, akkor férfiként kisebbrendűségi érzést élhet át – intimitászavart például. A női identitásban az anya szerepe ugyanilyen lényeges. Előfordulhat, hogy a lányok nem tudnak azonosulni az anyával, vagy hogy nem kapják meg az apától vagy a környezetükben élő férfiaktól a tiszteletet és a védelmet – ezért nem akarnak „nők lenni”. Uzsalyné dr. Pécsi Rita úgy összegzett, hogy a homoszexuális vágy mögött kielégítetlen (és szexszel nem csillapítható) érzelmi szükségletek húzódnak meg. Beszélt a túl korai „coming outról” is: nagy felelősség, hogy ne pecsételjük le, várjunk, mert még alakulóban van a gyermek nemi identitása.

A legtöbb tinédzser (98 százalék) azt hiszi magáról 16 évesen, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális, és örökre az is marad, de 22 éves korára stabil heteroszexuális identitással rendelkezik – egy tízezer fős kutatás bizonyította.

forrás: https://www.vaol.hu/helyi-eletstilus/2023/12/a-tiniknel-a-nemi-identitas-uzsalyne-dr-pecsi-rita-neveleskutato-a-martineumban-tartott-eloadast

Pécsi Rita a tekintélyről a Pax TV műsorában

Beszélgetések Gere Lillával

 

AGAPÉ – Hogyan neveljünk boldog gyermeket?

2022. 09. 07-i felvétel
Hogyan segíthetjük őket abban, hogy felfedezzék azt, amiben ők tehetségesek – és ezáltal rátaláljanak saját útjukra?
Miként védjük meg őket a külvilág fenyegetéseitől?
(és) Segíthet ebben nekünk a hit?
Az Agapé mai adásában vendégeinkkel ezekről a kérdésekről beszélgetünk.
Vágvölgyi Gergely vendégei:
◾ Csáky-Pallavicini Zsófia gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus
◾ Horváth Szilárd médiaszakember, iskolaigazgató
◾ Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jogász
◾ Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató

Forrás: https://www.youtube.com/@Bizony_Isten csatorna