Tag Archive for: nevelés

Organikus Konferenciát tartottunk Vácon

Henry Newman szerint kultúránk egyik legnagyobb tragédiája, hogy milliónyi fiatal számtalan órát, napot, hetet és évet tölt előadások hallgatásával, könyvek olvasásával és dolgozatok írásával, miközben egyre növekszik bennük az ellenállás. Ha van olyan kultúra, amelynek sikerült kiölni az emberekből a természetes kíváncsiságukat és eltompítani a tudás iránti vágyat, az ami technokrata társadalmunk.

Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül. Úgy tűnik, az emberek formálásának és tájékoztatásának legkevésbé használt forrása a diákok saját élménye. A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak, és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szembenálló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak, és ugyanazt az igazságot kutatják.

Nagy Lászlóval kérdezzük:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Lukács evangéliumban választ találunk: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” Sokan egyáltalán nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. . A liszt annak jelképe, ami ujjaink közül kipereg. A lisztet nem lehet megfogni. Porként ül rá mindenre. Ha meg akarjuk ragadni, elszáll. Amikor azonban a kovász átitatja a lisztet, az kenyérre lesz. Táplálóvá válik a magunk és mások számára.- De hol találjuk meg a kovászt? Hogyan keletkezik. Hogyan tudjuk megérteni a Biblia üzenetét? „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” Jézus tanít bennünket arra, hogy kicsi, -mustármagnyi-, de igaz dolgokat csináljunk. . Sok reménytelen helyzettel találkozunk az oktatás világába is. Túlterhelt tanárok, diákok…elvult oktatási rendszer..

Hogyan tudunk remélni a reménytelenség ellenére? Szentév Ferenc pápa meghív bennünket hogy legyünk a Remény zarándokai. :
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.
A Lélek nekünk ajándékozta az OP-t
Jézus pedagógiai szemléletének az Organikus Pedagógia egy nagyon nyilvánvaló megtestesülése.

Mint gyakorló lelkipásztor fogalmazom meg ezeket a gondolatokat. A rendszerváltás után 1991-ben kerültem közvetlen közel a nevelés kérdéséhez. 1991-ben a Vácon induló Szent József Kollégium vezetője lettem. Ezt követően négy éven át a Karolina iskola igazgatója, majd 2014-től hat évig a Váci EKIF vezetőjeként szembesültem a kérdéssel: Mit jelent az evangéliumi értékrend megvalósítása az iskolában. A Pedagógiai program első pontjában minden katolikus iskola megfogalmazta az evangélium értékrendet. De hogyan, milyen eszközökkel, amikor a társadalom körülöttünk megváltozott, benne az egyház helyzete. A régi eszközökkel nem tudunk célt érni. Missziós stratégiára van szükségünk . Új formákra, új tartalomra. Márk evangélium: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Az új bor amit a Szentlélektől J. Kentenich atyán keresztül kaptunk az OP.
Először a CSÉN munkatársait kerestük meg, hívtuk meg iskoláinkba, majd Pécsi Ritával 2015-től elkezdtük a Kovászolót, a képzéseket. Azzal a hittel, amelyet Jézus a hegyi beszédben így fogalmazott meg: „S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.”

Hálát adunk ezért a világosságért, és kérjük a Lelket, hogy tovább tudjuk adni:
Adj nekünk Uram, látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet. Amikor látó szemet kérünk Tőled, ezért könyörgünk: add nekünk, hogy mint Te, úgy lássuk a világot, az embereket és történelmünket; és a magunk élete történetét. Add, hogy napról napra, óráról órára olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál. Tégy bennünket lassan-lassan azzá, amire teremtettél. Tégy készségessé szavad iránt, mely megvilágosít és átformál minden életet. Adj nekünk szerető szívet, hogy igazán szeressünk, megfeledkezve önmagunkról. Kell, hogy a Te szíved ültesd belénk a miénk helyébe, melynek verése olyan kihagyó, amikor másokról van szó. Uram, Te szeress általunk! Uram, adj Lelket nekünk, hogy ne fulladjunk ki az úton. Hogy segítsük egymást előre a holnap felé, hátra nem tekintve, nem méricskélve mibe kerül. Lélegzetet mindazzal szembe nézni, amit vársz tőlünk. Lélegzetet mindig remélni, mintha ma reggel kezdenénk az életet. Remélni a nehézségekben is, mert Te jelen vagy, és nem hagysz el soha, ezt megígérted. Amen

Szilágyi Erzsébet

A konferencia beszámolója IDE KATTINTVA érhető el.

Közösség és hivatás: organikus képzés Nagyváradon egyházi és pedagógiai alkalmazottaknak

Az érzelmi intelligenciára építő pedagógiai módszerek és az emberi kapcsolatok ereje álltak a középpontjában annak a nagyváradi képzésnek, amelyen több mint 160 egyházi alkalmazott és pedagógus vett részt. Az esemény Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató vezetésével valósult meg, aki gyakorlati tanácsokkal gazdagította a résztvevők hivatásbeli eszköztárát.

A nagyváradi egyházmegyében immár tíz éve zajlik a „Nevelés az élet szolgálata” című képzéssorozat, amely az érzelmi intelligenciára alapozva ad útmutatást pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak. Az idei év különleges alkalommal indult: január 10-én az egyházmegye civil alkalmazottai és klerikusai találkoztak a püspöki palotában egy különleges előadásra.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, akinek munkássága a Schönstatt mozgalom alapítójának, Kentenich Józsefnek pedagógiai rendszerére épül, gyakorlati eszközökkel segítette a résztvevőket a kapcsolatok építésében és a közösségi élet fejlesztésében. Az előadás kiemelt témái között szerepeltek a rejtett tartalékok felfedezése, a közösség és kommunikáció fontossága, valamint a konstruktív kritika szerepe.

A két napos képzés során a pedagógusok 140 fős csoportja az ország különböző régióiból érkezett, hogy közösen tanuljanak olyan témákról, mint a szabadság és fegyelem kérdései, az apai tekintély jelentősége, és a motiváció ereje.

Ezek az események nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a lelki megújulás ünnepi pillanatai is. Ahogy a Talmud idézete is tanítja: „Minden fűszálnak van egy angyala, aki fölé hajol, és azt suttogja: nőj, nőj!” A nagyváradi képzés résztvevői új lendülettel tértek vissza mindennapi munkájukhoz, hogy az ifjúság fejlődését szolgálják.

Forrás: varad.org

Óvodások és a képernyő: Mit tehet a szülő a kiegyensúlyozott fejlődésért?

Az óvodáskor a fejlődés egyik legérzékenyebb és legmeghatározóbb időszaka. Hogyan hat a képernyőhasználat a gyermekekre, és mit tehetünk a megfelelő egyensúly megtartásáért? Cikkünkben a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat gyűjtöttük össze.

Az óvodás évek alatt az idegrendszer rendkívül gyorsan fejlődik. Ebben az időszakban olyan alapvető idegpályák alakulnak ki, amelyek egész életre hatással lesznek. Az érést a valós tapasztalatok – mint a természetes mozgás, a személyes kapcsolatok, és a környezeti ingerek – segítik leginkább. Ezek olyan tevékenységekben érhetők el, mint a közös mesélés, a rajzolás, az énekes játékok vagy a szabad játék a szabadban.

A képernyő hatásai: Fejleszt vagy árt?

A digitális eszközök, bár sokszor szórakoztatónak és hasznosnak tűnnek, jelentősen megzavarhatják az idegrendszer érési folyamatait. Már napi 30-40 perc képernyőhasználat is figyelemzavart, szorongást vagy akár depressziót idézhet elő. Ezen túlmenően a rendszeres képernyőidő függőséghez hasonló hatásokat válthat ki, és megakadályozhatja a beszédfejlődést, valamint az iskolai készségekhez szükséges idegpályák kialakulását.

Élő mese kontra képernyő

Az élő mesemondás és a hallott történetek nagyban hozzájárulnak a gyermek fantáziájának és képzelőerejének fejlődéséhez. A képernyőn keresztül történő mese ezzel szemben „készen adja” a képi világot, ami leállítja a belső képek alkotását, így hátráltatja az élmények feldolgozását és a kreativitás fejlődését.

Miért olyan vonzó a képernyő?

A képernyő erős ingerei az agyban dopamint termelnek, ami örömérzetet vált ki. Ez a hormon a függőségek alapja is, mivel egyre erősebb ingerekre lesz szükség az azonos örömérzet eléréséhez. Ha a gyermek az örömérzetet kizárólag a képernyőtől kapja, nehezen fog élvezni más tevékenységeket, és a személyes kapcsolatok iránti érdeklődése is csökkenhet.

Mennyi képernyő nem ártalmas?

A szakértők szerint óvodás korban a képernyőidő legyen korlátozott:

  • Napi maximum 20-25 perc, ami körülbelül két rövid mese ideje.
  • Ne evés közben vagy lefekvés előtt történjen a használat.
  • Felügyelet mellett történjen a képernyőidő, és időben szakítsuk meg a tevékenységet.

A szülők szerepe

A legfontosabb, hogy a szülők biztosítsanak elegendő valós tapasztalatot gyermekük számára. A közös játék, a természetben töltött idő, a beszélgetések és a kreatív tevékenységek pótolhatatlanok az egészséges fejlődés szempontjából. A képernyőt nem kell teljesen kizárni, de a hangsúly a mértékletességen és a megfelelő időzítésen legyen.

A kiegyensúlyozott fejlődés titka tehát a természetes tapasztalatszerzés és az emberi kapcsolatok előtérbe helyezése. Adjunk gyermekeinknek valós élményeket, hogy a jövőjük is biztos alapokra épülhessen!

 

 

Életre szóló tudás: a Nagyító Alapítvány küldetése

Vikor Csaba, a Nagyító Alapítvány alapítója és vezetője, három évtizede dolgozik azon, hogy a fiatalok olyan életvezetési készségeket sajátítsanak el, amelyek az iskolai oktatásból hiányoznak, de az életben elengedhetetlenek. Az interjúban gyermekkoráról, pályafutásáról és az alapítvány céljairól mesél, kiemelve a személyiség- és közösségfejlesztés fontosságát.

Vikor Csaba gyermekkorát Izsákon töltötte, ahol édesapja korai halála után édesanyja és két meghatározó mentor, Rácz Sándor és Farkas Zoltán formálták személyiségét. Szegeden szociális munkát és pedagógiát tanult, itt ismerkedett meg feleségével, Gesztes Olimpiával. Közösen alapították meg a Nagyító Alapítványt, amelynek célja, hogy az iskolai tanulmányokon túlmutató, az élethez szükséges tudást adjon át fiataloknak, szülőknek és nevelőknek.

Az alapítvány 300 órás vezetői kompetenciafejlesztési trénerakadémiát és mentor-gyakornok rendszert működtet, ahol az önismeret, kommunikáció, tudatosság és felelősség kulcsfontosságú témák.Ezen kívül 14-18 évesek számára élményalapú, érzelmi intelligenciát fejlesztő hétvégi programokat kínálnak, amelyek olyan témákat ölelnek fel, mint az önismeret, kommunikáció, közösségfejlesztés, tolerancia, szerelem, párkapcsolat, család, pályaorientáció és szenvedélybetegségek.

Vikor Csaba szerint a mai fiatalok nyitottak és bátrak, de a felgyorsult világ kihívásai miatt nehezebb megtalálniuk saját útjukat és belső békéjüket.Az alapítvány munkája során arra törekszik, hogy olyan „szemüveget” adjon a fiataloknak, amelyen keresztül pozitív változásokat érhetnek el saját életükben és kapcsolataikban.

Az interjú teljes terjedelmében elérhető a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom honlapján.

 

A Nagyító Alapítvány alternatív osztálykirándulásra hirdet pályázatot, amiről bővebben IDE KATTINTVA lehet tájékozódni.

 

Az iskolai mobiltilalom pozitív hatásai: a diákok újra felfedezik a személyes beszélgetések örömét

Az iskolákban szeptemberben bevezetett mobiltelefon-korlátozás eredményeként a diákok ismét megtapasztalják a személyes kommunikáció és a közös játék élményét.Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató szerint a kezdeti kételyek ellenére a változás pozitív fogadtatásra talált, és a tanulók újra felfedezik az okostelefonokon túli világot.

 

A cikk bemutatja, hogy a szeptemberben életbe lépett iskolai mobiltelefon-korlátozás milyen pozitív hatásokat eredményezett a diákok körében. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozza, hogy a tanulók újra rácsodálkoznak a spontán beszélgetések és közös tevékenységek örömére, amelyeket korábban az okostelefonok használata háttérbe szorított. A kezdeti aggodalmak ellenére a szülők és pedagógusok többsége is támogatja az intézkedést, felismerve annak jótékony hatásait a gyerekek szociális készségeire és figyelmére.A cikk kitér arra is, hogy más országokban már korábban bevezettek hasonló korlátozásokat, amelyek szintén kedvező eredményeket hoztak.

A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatják.

Forrás: Demokrata

A hatékony tanulás titkai – beszélgetés Pécsi Rita neveléskutatóval

Nem csak a pap, minden ember holtig tanul. A kezdeti, általános iskolai tapasztalatok meghatározóak abban, hogy sikerül-e a tudás megszerzésének örömét átélni. Mindennapi kihívásaink csapdájában című pszichológiai beszélgetés sorozatunk következő alkalmával a hatékony, tartós tanulás titkait járjuk körbe. Megtudhatjuk többek között:

 

  • Hogyan nevelhetünk gyerekünkből nem csak okos és művelt, de jó és életrevaló embert?
  • Hogy érjük el azt, hogy gyermekünk képes legyen az iskolában tanultakat élete során is alkalmazni?
  • Tanulható-e a talpraesettség, a kreativitás vagy a humor?
  • Melyek a hatékony tanulás segítő tényezői és mik az észrevétlen gátló tényezők?
  • Mit üzen az agykutatás az iskolának? Hogyan működik a memória?
  • Tényleg a rend a lelke mindennek? Létezik-e ideális tanulási környezet?
  • Mi a helyzet a háttérzenével: segít, vagy elvonja a figyelmet?
  • Hogyan segítsük gyermekünket a tanulásban? Jó-e, ha fölmondja a leckét? Kikérdezzük őt vagy bízzunk meg benne?
  • Mit tegyünk, ha folyton firkál vagy a ceruzát rágja a gyermek, 10 percenként föláll, kimegy…

Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutatót minden érdekli, ami emberi, ami a kiteljesedést, a termékeny, boldog életet szolgálja és ezt a tudását örömmel adja át szülőknek, gyermekeknek, tanulni vágyóknak és tanultaknak egyaránt. Programunk keretében Erhardt Ágoston, televíziós szerkesztő, műsorvezetővel beszélget.

 

Nemzeti önazonosság – beszélgetés a Magyarok Országos Gyűlésén

A videóban Pécsi Rita, neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára; Szerényi Béla, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, tekerő tanár és népzenész; valamint Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola igazgatója beszélget a nevelésről, művészetről és a nemzeti identitásról.

A teljes beszélgetést megtekinthetik a csatolt videóban.

 

 

 

Döntésképesség tanítása – hogyan segíthetjük gyermekeinket az életre való felkészülésben?

Pécsi Rita előadásában a döntéshozatal képességének kialakításáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ez a folyamat már gyermekkorban elkezdődik. Az óvodás és kisiskolás korú gyerekek döntési képességeinek fejlesztése alapvetően határozza meg felnőttkori helytállásukat a mindennapi élet kihívásaiban.

Pécsi Rita előadása a döntésképesség kialakításának fontosságát és annak gyakorlati lépéseit járta körül. A döntéshozatal nemcsak technikai tudást igényel, hanem érzelmi intelligenciát, tapasztalatokat és belső stabilitást is. Az alábbiakban összefoglaljuk az előadás legfontosabb pontjait:

  1. Az óvodáskor szerepe: Ebben az életkorban az alapvető igazodási képességek alakulnak ki, például a szülői példákhoz való viszonyulás. Az érzelmi visszacsatolások, mint a mosoly vagy a komoly arckifejezés, segítenek az első döntési helyzetek megértésében.
  2. A kisiskolás kor döntő jelentősége: Hat-hét éves kor körül az idegrendszer éretté válik az önállóbb döntéshozatalra. Ez az időszak a kíváncsiság, a világ iránti nyitottság és az információk özönének befogadásáról szól. Itt fontos, hogy a szülők és nevelők irányított észlelési szűrőket építsenek ki, amelyek segítik a gyerekeket a releváns információk kiválasztásában.
  3. Tapasztalatok és minták szerepe: A döntési képesség csak gyakorlással sajátítható el. Pécsi Rita kiemelte, hogy a gyerekeknek lehetőséget kell adni a kisebb döntések meghozatalára, és azok következményeinek vállalására. Ez segíti őket abban, hogy felelősséget vállaljanak saját tetteikért.
  4. A szülők és pedagógusok felelőssége: Az érzelmi és értelmi értékelés vezetése, a beszélgetések és a kérdések általánossá tétele kulcsfontosságú. A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy miért hoznak bizonyos döntéseket, és hogyan vállalják azok következményeit.
  5. A belső szilárdság kialakítása: A döntéshozatal sikere nemcsak a technikai ismereteken múlik, hanem a belső erő és önbizalom fejlesztésén is. Az önállóságot támogató környezet és a hibázás elfogadása elengedhetetlen.

Az előadásban szereplő példák, mint a gyerekek spontán észlelései vagy a hibázásra adott reakciók, azt mutatják, hogy a döntési képesség nem magától értetődő, hanem tudatos neveléssel fejleszthető. A cél, hogy a gyerekek képesek legyenek belső értékeik alapján dönteni, és ne sodródjanak az információáradatban vagy a társadalmi nyomás hatására.

Pécsi Rita előadása hangsúlyozta, hogy a döntésképesség fejlesztése egy folyamatos, élményekkel és tapasztalatokkal teli folyamat, amelyben a család és a közösség egyaránt kulcsszerepet játszik. Csak így nevelhetünk olyan felnőtteket, akik képesek önállóan, felelősségteljesen cselekedni az élet minden területén.

 

 

 

 

Pécsi Rita:Ha élő szociális kapcsolatok nincsenek, akkor lehet, hogy okos lesz a gyermek, de intelligens nem

Az érzelmi intelligencia fejlesztésének óriási jelentőségűnek kell lennie neveléskor. Minél több élményt, tapasztalatot és életet alakító tudást kell átadni a gyermeknek, és ő ezekkel felvértezve tud később érvényesülni a családjában, munkahelyén, hitéletében. Uzsalyné Pécsi Rita főiskolai tanárral, neveléskutatóval  az érzelmi intelligencia jelentőségéről készített interjút a Reformátusok Lapja.

„Jelenlegi oktatási rendszerünk mechanikus irányba tolódott el. Ez egyebek mellett a tömeges oktatás következménye, annak a tendenciának, hogy iskolák és osztályok egyszerre haladjanak a tananyaggal. Ezáltal az oktatás-nevelés olyan követelményrendszert dolgozott ki, amely jól mérhető, jól minősíthető, egyszerre követelhető és hamar tesztelhető.”

„A biológiai motiváció legerősebb támaszai a terhelhető társas kapcsolatok. Tehát nem a verseny, az előretörés, mint régebben gondolták. A legerősebb az, hogy együtt tudok-e működni a másikkal. Ha rendben van az ember kapcsolati hálója, akkor motivált is. Érdeklődik, kíváncsi, nyitott. Ha nincs rendben, akkor nincs meg ez a motiváltság. Ez tehát mind-mind tanulható, tanítható. A pedagógusoknak és a szülőknek ezért nagy ebben a felelősségük, de a lehetőségük is.”

„A biológiai motiváció legerősebb támaszai a terhelhető társas kapcsolatok. Tehát nem a verseny, az előretörés, mint régebben gondolták. A legerősebb az, hogy együtt tudok-e működni a másikkal. Ha rendben van az ember kapcsolati hálója, akkor motivált is. Érdeklődik, kíváncsi, nyitott. Ha nincs rendben, akkor nincs meg ez a motiváltság. Ez tehát mind-mind tanulható, tanítható. A pedagógusoknak és a szülőknek ezért nagy ebben a felelősségük, de a lehetőségük is. ”

A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.

Forrás: reformatus.hu

Gloviczki Zoltán: Digitális iskola?

A  Vigilia júliusi, „A technika kérdései” című tematikus számában olvasható Gloviczki Zoltán, az Organikus Pedagógiai Egyesület egyik alapítójának írása. Az alábbiakban egy részletet közlünk a cikkből.

Az iskola mára, az informatika igazi forradalmát még figyelembe sem véve is három alapvető szempontból távolodott el drámai mértékben a valóságtól. Egyfelől konkrétan. Nem a valóságba vezeti be tanulóit, nem a természet, a társadalom, a személyes létezés problémáit, jelenségeit magyarázza a tudományok eszközrendszerével, hanem a tudományok felhalmozott tudását magyarázza, jó esetben illusztrációként használva ehhez a valóságot. Másfelől vakon követi a tudományos ismeretek hihetetlen expanzójának folyamatát, egyre sűrítve az iskolai tananyagot. Nem vesz tudomást a tudhatóság, megismerhetőség és összetettség heisenbergi (vagy a nemlineáris dinamikából [káoszelmélet] vagy a big data szemléletből fakadó) kihívásairól, csakis a leírható tudományos ismeretek gyarapodásáról az ökológiától a nyelvészet új megközelítéseiig, a sejtbiológiától az atomfizikáig. Harmadrészt teszi mindezt úgy, hogy az eleve a legszűkebb szociokulturális elitre tervezett és szinte explicit módon szelektív iskola ehhez a hagyományhoz képest is egyre feszítőbb tartalmát kívánja alkalmazni a társadalom teljes spektrumára. Talán nem meglepő az egyre általánosabb és sokrétűbb kudarcérzet.

És az iskolatörténetek ezen a pontján jelenik meg kihívásként az informatika, az internet, a WEB2.0 és a mesterséges intelligencia. A gyors változások közepette párhuzamosan a növekvő optimizmus és a növekvő kudarcérzet mellett.

Az ezredforduló technikai robbanása megkövült iskolarendszerünkben útelágazást jelent. Ami a hagyományos iskola funkciójának támogatására, teljesítményének látszólagos vagy valós fokozására használható, azt üdvözöljük és az iskola modernizációjaként értelmezzük, ami gátolja a hagyományos működést, máglyára kerül. 2024 elején került sor egy országos hatóság és egy magyar felsőoktatási intézmény közös újmédia tematikájú pedagógus-továbbképzésének toborzására, melynek hatására, köszönhetően a képzés valóban igen korszerű tematikájának nem csupán tízszeres túljelentkezés alakult ki, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a téma iránti érdeklődésében és tájékozottságában is egy háromszáz fős, országos merítésű, az oktatás legszélesebb spektrumát képviselő, kimagasló pedagógus-elit jött el az alapos felvételi beszélgetésre. Az, hogy az újmédia és a mesterséges intelligencia veszélyeket rejtegető kihívás az iskola számára, egységes képzetük volt. Ennél azonban érdekesebb és meglepőbb fordulat, hogy a technikai fejlődés előnyei csaknem százszázalékos arányban egyetlen szempontban összpontosultak. „Az internet és a mesterséges intelligencia lehet hasznos is, csak a mai gyerekek nem arra használják.” Hasznos pedig egyetlen céllal lehet: ugyanazon információk megszerzésében, amit az iskolában amúgy is meg kell szerezni. És valóban.

A hangrögzítés, a film, a televízió, majd a videótechnika ugyanúgy az ismertközlés „hatékonyabb” eszközeként vonult be iskoláinkba, ahogy legtöbbször egy „digitális tananyag” sem jelent többet vagy mást, mint a papíralapú taneszközök másolatának feltöltését a világhálóra – esetleg némi interaktivitással fűszerezve azt. Ami pedig a boszorkányüldözést illeti: a mobiltelefonokat az iskola vagy az osztály kapujában elvesszük a diákoktól, a mesterséges intelligenciát pedig igyekszünk kiszűrni teljesítményükből. Fittyet hányva mindkét törekvés szánalmas perspektíváira. Ez nem az oktatás modern kora. Az audiovizuális eszközök, az írásvetítő, a projektor, az internet, a ppt, a digitális tábla – mind archaikus és sok szempontból korszerűtlenné, ezzel pedig értelmetlenné váló iskoláink egyre korszerűbb szépségtapaszai.

Fotó: Papajcsik Péter / Index
(A teljes írás a Vigilia júliusi, „A technika kérdései” című tematikus számában olvasható.)